Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-12 / 9. szám

1912 lil. évfolyam, 9. szám Péntek, január 12 mh WUMimmmr Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám t=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., tzp Városház-utca 3. szám e=i ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre , R ó-— egy hónapra K 21— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIBEREN: egész évre R 28'— félévre . . . K H1— negyedévre. R !•— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SÍM: Szerkesztősei 305 Kiadóhivatal S3& interurbán 3«5 Budapesti szerkesztősei ieleion-számj 15 8—12 Együtt a t. Ház. Ma összeült a t. Ház és hozzálátott a költségvetési tárgyalás betetőzéséhez. Csöndben, unalmasan megindult a taposómalom, amely tiz év óta megszokta, hogy lehetőleg hátráltatja az államgépezet rendes és becsületes produkcióját. Minden esztendőben le kell tárgyalni a jövő évre szóló állami költségvetést, ez az alfája a világ minden alkotmányos országában a becsületes parlamenti tevékenységnek. Uj törvények alkotása ' csak másodrendű funkció lehet, ahogy a lelkiismeretes gazdaasszony nem foghat addig más munkába, amig háztartásának mindennapi szükséglete és rendje biztosítva nincs. És mégis a magyar parlament, az ősi alkotmányosság legfőbb orgánuma valósággal egy uj morbus Hungaricus-t teremtett a tiz-tizenkét év óta ismétlődő gyakorlattal, hogy az állam költségvetését utolsó rendbe áílitotta a törvényhozási teendők sorában és az indemnitásoknak, sőt az exlexeknek erkölcstelen veszedelmét zúdította a magyar közéletre. Költségvetés van vagy nincs, ez a probléma rég elvesztette jelentőségét, mert a pártszenvedélyek, a nyomorultul ágaskodó egyéni ambíciók kiöltek a parlamentből minden alkotmányos tiszteletet. És hol fészkelnek az újfajta bacillusok, a romlást és ragályt terjesztők? Sehol Haupimann uj darabja. — Részlet a Qabriel Schillings Flucht-ból. — Hauptmann Gerhardt uj darabja, a Gábriel Schillings Flucht, mely a Neue Rundschau újévi számában jelent meg, általános feltűnést keltett. Az utóbbi években, mintha Hauptmann eltávolodott volna a régi, diadalmas darabjainak sikereitől. Ez az uj darab azonban a régi művészetéhez tartozik. Ebben a darabban, mintha valami belső átélés és művészetének föltámadása diadalmaskodna. Egyik legszebb részletet ragadtuk ki Hauptmann uj darabjából, amely a halál misztériumával foglalkozik. (Kiihn koporsók észitő inasával a tengerparton.) A fiu: Vájjon a berlini festőművész fog meghalni, májsztram? Kiihn: Fogd be a szád! mi közünk nekünk ahoz? A fiu: Csakúgy gondoltam, merthogy a fenyőfakoporsót csináljuk. Kiihn: Hogy kinek kelhet efféle koporsó, at Isten tudja. A fiu: Májsztram, májsztram, hisz' ép' itt jön. Kiihn: Kicsoda? A fiu: Hát akkor nem is beteg a' májsztram. másutt, csak az obsírukció kelevény ében. A formáknak bálványirnádása, egy fanatikus kultusz, amely félelmessé tudta tenni a saját hazug ürességét, kiforgatta sarkaiból, a magyar parlamentárizmust és az alkotó munka friss lendülete helyett egy lassú és haszontalan vegetálásnak nyújtott talajt. Most is, mit látunk? Az ellenzék a karácsonyi szünet vége felé elhelyezte lapjaiban a fenyegetést, hogy nem oda Buda, semmi sem lesz abból a rövid büdzset-vitából, mert elég egy nagy szóáradat és újra ki van tolva a messzeségbe a véderő-vita. Az igazságügyi tárcánál :— igy okoskodtak az ellenzéki augurok — nincs sok beszélni való, a pénzügyi tárcánál se, de jön ám a honvédelmi tárca és akkor újra össze lehet fecsegni mindazt, amit a véderőjavaslatnál egyszer-kétszer hetenkint már ledaráltunk és lesz egy — hogy is nevezik azt? — komoly, alapos, szélesmederü vita,, amely hónapokon át undoríthatja a parlamentet és az országot. Ugy-e bár szédületes törvényhozói korrupció az, amely folyton ilyen gyerekes heccmeiszíereiban utazik, melynek nincs egyetlen lépése az alkotó munka utján, mindig csak rejtekhelyeket, görbe ösvényeket keres, ahol minél sikeresebben berendezkedlietik a parlamenti útonállásra. Biztosan mondjuk, nincs a világon törvényhozás, amelynek nivója ilyen (SdhiHing Gábor jön balról, a parti fövény felől. Hiányosan van öltözve, ing, nadrág, kabát, cipő van rajta, de mellény, gallér, harisnya nélkül. Gyorsan megy, mint egy alvajáró, egyenesen a Gallió-szobor*) felé, amit a világító torony jeltüzének fénye bizonyos időközökben jobban megvilágít. Közelebb jőve megáll és a szoborra néz.) Kühn: Jó estét. Schilling (Reszelős hangon, megijedve): Jó estét. Kicsoda maga? Kühn: Ön talán a SdhiHing festő ur, ha szabad kérdeznem? Schilling: Pszt! Név és foglalkozás nem sokat mond a dologról. — De mondja csak, liogy van az, hogy az az alak odafenn váltakozva majd kivilágosodik, majd elsötétül? Kühn: Hát, az egyszerűen a tűzjelzőtől van. Schilling: Már jó ideje figyelem távolról. Séhogysem tudtam, mit jelenthet. Kühn: Hogyan: „mit jelenthet"? Schilling: Élőbb nem akartam átjönni. Végre ugy gondoltam, (hogy mégis kell valamit jelentenie. — Tulajdohképen honnan való az a szobor? Kühn: Egv dán gyorsvitorlásról való, amelyik itt süllyedt el kinn. Schilling: Helyes! Természetesen! A hajó és legénysége persze elpusztultak. Kiihn: Eltalálta. Ép ugy történt. * A hajó orrán szobor van : A Gallió-szobor. mélyre sülyedt volna, sőt nincs társasjáték a gyerekszobában, amely ilyen fanyar és unalmas volna az ötlettelenségtől. A legfurcsább a dologban, hogy még ez a hitvány és vérszegény terv is kivihetetlen. Az ellenzéki urak a kormánnyal kötött ideiglenes megállapodásban kötelezték magukat arra, hogy legkésőbb január végéig a költségvetésből törvény lesz. A ci~ cázásra tehát nincs több husz kis napnak és egy szabadjára eresztett szóáradat könnyen a szószegés vádját zúdíthatja a; ellenzék nyakába. Akkor pedig megdől a végleges béke kilátása, ami nagy veszteség volna az országra, de halálos csapás a tisztelt ellenzékre, mert a harc nem szolgálhat más célt, mint az obstrukció letörését és a parlamenti béke végleges biztosítását a házszabályrevizió utján. A véderőtelen gyönyörűség tehát a legjobb esetben sem tarthat tovább három hétnél, akkor jönnek a katonai kérdések és amig meg nem oldatnak és törvénnyé nem válnak, addig nem is kerülnek le többé a napirendről. Justhék hiába hadakoznak a választójog elsőbbségével, a közvélemény nem fog fölülni ennek a hátbatámadó politikának. A miniszterelnök nyilatkozata' eléggé nyilvánvalóvá tették, hogy addig nem kerülhet s.or a választójogi javaslatra, mig a véderöreformot a parlament meg nem szavazta. Aki tehát őszintén Schilling: Hogy hívták a hajót? Kühn: „llsabe" volt a neve. Schilling: Ezt a .nevet ismerem valahonnan. Kühn: Bizonyára a temetőben olvasta ahol az „llsabe" partrakerült hulláit eltemették. Egy koszorú van rájuk helyezve „llsabe" felirással. Schilling: Egész -jól fekszünk majd, odaí fönn a homokban. Kühn: Hogy mondja, hü szabad kérdeznem? Schilling: Na, sör számára, nem is létezhetik szebb hely. Vagy inkább szeretne talár Berlinben, egy tömegtemetőben eltemetve, lenni? Kühn: Na, olyan messzi még igazán nem tártok. Schilling: Képzelje el csak, ahol n.inc autoomnibusz, nincs villamoskocsi, csak pattanó, ugráló kis homokszemek! Friss, egészséges, nyirkos vihar! A tenger hatalmas köszöntése a sirhalom felett! Kühn: Na, hiszen, sok haszna is van akkor az embernek belőle! Schilling: Azt csak ugy rnondia maga! Ki tudja azt, Mester? Valahol olvastat egyszer: „Nem oltja ki isten, sir sötét ölében, mit meggyújtott egykor sötét anyaölben" — De nézzen csak hátra. Kühn (megteszü):-Miért ne? Mi légyen ott. tanár ur? Schilling: Az magától értetődik. Nincs -