Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-12 / 9. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 64. óhajtja a jogok kiterjesztését, annak ehez a természetes sorrendhez hozzá kell járulnia, annyival is inkább, mert a véderő kiépítése Magyarországnak és a monarchiának életérdeke és bármilyen fontos is a mostani ósdi választási törvényünk reformálása, a végsőkig feszitett nemzetközi helyzetben csak a vakság és a könnyelműség helyezhet egy belső alkotmányreformot egy védelmi intézkedés elébe. Nem lehet a világ forgását és a nemzetközi konsternációt egy obstrukció mocsarába süllyesztett agyvelővel megítélni és mikor látjuk világszerte a hatalmas fegyverkezést, ha más nem, hát az életfönntartási ösztönünk parancsolja, hogy mi se maradjunk tétlenek. Harc az uj Reichstagért. (Saját tudósitónktól) Pénteken választja meg Németország a képviselőit a birodalmi gyűlésbe, s ma már az egész német nép lázban ég. Mert sehol még nem volt oly nagy jelentősége annak, minő arányban vannak a pártok a birodalmi gytüiiésben képviselve, mint ezúttal. Most kell eldőlnie annak, hogy kik fogják a német birodalom jövő politikáját irányítani, a konzervatívok és a centrum-e, ugy mint eddig, vagy a liberálisok, akiket évtizedekkel ezelőtt saját bűneik szorítottak le a hatalom polcáról. Ezt Heydebrand, a konzervativek vezére is tudja, s azért nem is annyira választási jelszavakkal akar célt érni, mert a konzervatív jelszavak varázsa az utolsó öt esztendőben nagyon csökkent a választók előtt, hanem választási taktikával, s ettől reméli, hogy a fekete-kék blok, a konzervativek és a centrum, a régi számarányban fog visszakerülni a birodalmi gyűlésbe. Azok a pótválasztások ugyanis, amelyek ..szüksége az én magyarázatomra. Bizonyára a viz vetett egy szegény ördögöt partra. Kjühn: (aki semmit sem lát, elbámészkodva): Miféle szegény ördögöt? Schilling (.mindig mereven nézve): Istenem, hát én nem tudom, kicsoda az, akit ott temetnek. Mindig igy van ez maguknál, hogy a pap megy elől s utána a gyerekek kereszttel? Csak az furcsa, hogy nem énekelnek. Kühn: Qhó, ön talán tréfát akar belőlem űzni? Schilling: Hisz' nemde maga készítette a fa hálóköntöst a szegény kortyintónak is az Ilsabérőll? Kühn: Azt ugyan: jobban meglátja ön, mint a magunkfajta. Máskép nem értem a dolgot. Schilling: Hát azt hiszi tnaga, hogy nem ismerem meg Maurer barátomat, mert cilinderben van, kezében esernyővel és mert egy kis vihar van és az eső szitál. Schilling: És a nők, azt hiszi nem ismerem őket? A némberek, mind kisded- játékaikat űzik, akik... akik ... akik szoknyájukat gondosan felemelik, mert nékik ez a legfontosabb az esőben. Ah »f • • . ; Kühn: De hisz egy csepp' eső se esik, Séhlllíng ur! i.nvtíú •> •[ Schilling: (a homlokához - kap)::. Ejnye, vneriydörgős adta, igázá.'Váíi,: hol is vagyunk csak? (Kezét a vélt esőbe tartja.)' Egy'csöpp se, csakugyan. Na,- mtndegV.: Megesküdtem volna, hogy valami mintha fénylett volná. 1909 óta voltak, azt mutatják, hogy a nép kezd elfordulni a konzervatív politikától, Ez az odra annak, hogy míg eddig, nem sokat adtak a konzervativek a választási stratégiára, most ebben látják az üdvüket. Mi'kor a németek fekete-kék blokról beszéltek, a konzervativek és a centrum vezetői nem győztek eleget tiltakozni a blok fennállása ellen, s tagadták, hogy a két párt közt szöivetség állana fenn. Ez meglehet. De a formális szövetséget pótolta a célok közössége, a törekvések azonossága, s az a fegyverbarátság, mely köztük fennállt. És ez még fontosabb, mint egy formális szövetség, mely csak papíron van meg s mely ellen esetleg a szövetséges társak minduntalan vétenének. A mostani választásokon a centrum teljesen szin-t vallott. Eddig ugyanis mindig a saját mandátumainak szaporítása volt a cél, most azonban választási paktumot kötött az összes jobboldali pártokkal, a konzervati vekkel, az antiszemitákkal, s a gazdákkal, és azokban a kerületekben, amelyekben nincs kilátása a győzelemre, a jobboldali pártok egyikét támogatja. Taktikája ugyanis az, hogy neki nem az kell, hogy minél több szavazatot kapjon, s hogy egyes kerületekben, mint tekintélyes kisebbség elbukjék a baloldali pártokkal szemben, hanem az, -hogy ha már ő nem tud győzni, legalább a jobboldali pártok egyike győzzön. Egészen ellenkező taktikát követnek a szociáldemokraták, akik egyetlen polgári párttal sem ákarnak paktálni. Bebel nemrég azt a jelszót adta ki Hamburgban, inkább akarok egy millió szavazatot és ötven mandátumot, mint száz mandátumot, de csak három millió szavazatot. Könnyű átlátni, hogy ez a taktika helytelen, 1907-ben is, mikor az általános választások voltak, akkor is azt mondták a szocialista vezérek, hogy nekik szavazatok és nem mandátumok kellenek, mert „a birodalmi De nini, nini, nézze csak Mester, ugy-e hat halász az ott, akik a hosszú, sárga ládát a vállukon viszik, igen vagy nem, Mester? Meg kell hát elégednie vele. Kühn: De iha igy beszél tovább, jó ur, kezdek félni, hogy szellemiek járnak ezen a szigeten és inkább ... Schilling: Igaza van. Veszem észre én is. Ugyanis mindig összetévesztem a valóságot a képzelettel. Kühn: Amott emberek jönnek, önt keresik, Schilling ur. Schiling: Ugy? De hol? Ha magát valaki kérdezni találná . . . Semmit ne mondjon, semmit! Vagy -mondja, hogy ezerszer szivesebben ... vágyóik fenn az álsabe-i kereszt közelében befalazva, mint a legszebb berlini mauzóleumban. Es hogyha az ember a kezeit felemeli és mindig csak egyenesen megy, -megy — kinn a tengeren is hálhat. Kühn (nevetve): Jó. Schilling (kezeit mintegy fohászkodva, a tenger felé emeli): És ha mé^ valaki utánam kérdezősködik, akkor mondja: hogy Schilling festő itt jött élete' legjobb eszméjére ... vagy mondja inkább eo^szerüen, hogy fürödni mentem. (A Galíió-szobortól, amelyre még mindig éhes szemekkel mered, nagv megerőltetéssel elszakítva magát, különös neyeíésisel, kezeit magara emelve, eltűnik Schilling a hoinályban-.) Kühn: Akármí, legyek, ha ez nem-a saját temetéséit látta. gyűlésen 40 mandátummal ugyanazt tudják elérni, mint nyolcvannal". Időközben azonban átlátták, mennyire tévedtek, mennyire csökkent a német birodalmi gyűlésben a szocialista párt befolyása, mióta mandátumainak száma csökkent s a pótválasztásokon gigászi küzdelmeket folytatott a párt, hogy 'Cgy-egy megüresedett mandátumot megszerezzen. A mostani választásoknak egész Németországra nézve óriási jelentősége van, — -mert most fog dönteni a német nép afelett a mai rendszer felett, mely egves osztályok érdekét szolgálta csak az egész nép ellenére, s mely kezdte a gazdasági téren, s aztán politikai, szociális és kulturális téren folytatta ezt a politikát. Épen ezért a liberalizmus és demokrácia sokkal nagyobb reménynyel mehetett volna a küzdelembe, ha sikerült volna a szociáldemokratáikkal is választási paktumot kötni. Nem lehet tudni, mennyiben fogják a szocialista választók Bebel szavát követni, de ma körülbelül ugy áll a helyzet, Ihogy a szociáldemokrata szavazók fogják eldönteni a jövő birodalmi gyűlés sorsát. Rósa József halála. (Saját tudósitónktól.) Gyásza van Rósa Izsó doktornak, a szegedi nemzeti munkapárt elnökének. Testvéröcscse: Rósa József törökszáko-si nagybirtokos Meránban meghalt. Rósa József hatvan éves volt; Szegeden született, itt végezte el a kegyesrendiek főgimnáziumát és tanulmányainak befejezése után a mezőgazdasági pályára lépett. Eleinte a torontálmegyei, szőregi és szentiványi kincstári nagybérleteken gazdálkodott, majd a hetvenes évek elején átvette atyjától a temesmegyei törökszákosi birtokot. Ezenkívül hosszú időn keresztül nagybérlője volt több közalapítványi birtoknak. Temesmegye társadalmi és közéletében is jelentékeny szerepet játszott Rósa József. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, igazgatósági tagja volt a Délmagyarországi Leszámítoló Banknak, elnökigazgatója a Délmagyarországi Láncgyárrészvénytársaságnak és a kisbeeskereki Terézia-gőzmalomnak. Betegsége, az ütőérelmeszesedés egy év előtt kezdődött, akkoriban a Riviérára utazott üdülni, üdülése azonban nem hozott bajára enyhülést. A nyarat Kaltenleutgebenben töltötte, onnan rövid időre hazajött, a tél beálltával pedig Meránba utazott, ahol most hirtelen, bár nem váratlanul, utolérte a halál. Halálát tekintélyes rokonság gyászolja. Bátyja várhelyi Rósa Izsó dr, a szegedi ügyvédi kamara és a szegedi nemzeti munkapárt elnöke, öcscse Rósa Béla temesvári magánzó, leánya Györössy-Csepreghy Istvánná, veje Györössy-Csepreghy István udvari tanácsos, volt országgyűlési képviselő és két kis leány unokája. Rósa József végtisztessége iránt még nem történt intézkedés. Veje, Csepreghy István udvari tanácsos a család megbízásából Meránba utazott a szükséges intézkedések megítél etére. Valószínű haza foglják száfeani és a törakszáíkosi családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Halála hirére a temesvári megyeházán és a Lloyd-társulat épületére kitűzték a gyászlobogót. Több intézet, amelynek vezetésében az elhunyt aktív részt vett, gyászjelentést adott ki a halálesetről.