Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-08 / 282. szám

4 DfiLMAQYAffORSZÁQ 1911 december 8 az uton. Jól járt, aki megtalálta. Nyolcszáz korona volt benne. — De azért mégsem menekült meg a büntetéstől? — Bizony nem, birói véleményre elitéltek hat hónapra. Érdekes volt a vizsgálóbíró szives ravaszsága. Azt mondotta nekem: Mondd meg, fiam, hogy" esiaáltad a zsebvágást, én jóakaród vagyok neked és akkor hazaeresztelek. Átláttam a szitán és igy válaszoltam neki: Hiszen szeretnék hazamenni, de nem mondhatok semmit, liantmi mondja előre a vizsgálóbíró ur, hogy mit mondjak és én azt fogom mondani. — Sreklick — mondotta a vizsgálóbíró és ezzel befejeződött a vizsgálat. Megfigyelések. Cziczke József ezután a szegedi megfigyeléseit mondotta el, rapszódikusan, de feltűnő éleslátásáról tanúskodva. — Szegeden nem igen loptam. Nincs értelme, mindenki ismer ós ez zséniroz engem. Különben is Szegeden csak a flanc nagy, az úriasszonyok sem visznek a piacra többet kéthárom forintnál. — Egyszer csupa kíváncsiságból megnéztem, mi van egy hencegő uriasszonynak a zsebében. Tükrön, pirosítón, szarvasbőrpuderozón kivül találtam tizenöt koronát. — Az úriasszony fizetni akart egy kofának. Észrevette, hogy nincs meg a pénze. Sírva fakadt és hangosan sikoltozta: — Hetven koronámat loptak el, jaj, mi lesz velem, hetven koronámat elloptak. — Majd a fene evett meg, mikor az asszonyt igy hazudni hallottam. Mikor hazafelé ment, utána is ballagtam és a kapu előtt a fülébe súgtam: Nöíu hetven korona volt az, hanem csak tizenöt. Az úriasszony majd elszédült az ijedtségtől, torkaszakadtától kiabálni kezdett: Itt a tolvaj! Én már ekkor árkon-bokron tul voltam. — Az sem volt kutya, mikor három kövér asszony zsebét kutattam ki. Összesen találtam 4 forint 20 krajcárt és ezek az asszonyok selyem zsuponokról és százezrekről beszélgettek. Ilyen Szeged, azért nem lopok én Szegeden. Egyszer meg két úriember zsebét néztem meg, akik iszonyúan kapacitálták egymást, hogy estére megpezsgőztetnek egy szinézsuŐt. Száz fillér volt náluk összesen. Visszaloptam a zsebükbe, még egy koronával még is tódtam. — Mondja csak, sohasem érzett maga még lelkifurdalást? — kérdeztem bizalmaskodva. — De igen, egyszer éreztem. Egy szegény embertől loptam el ötven koronát. A szegény ember sirt, jajveszékelt és azt emlegette, hogy oda az élete, mert az ötven koronáért egy róssz lovat akart venni fölszántani a kis földecskéjét. Megszántam és visszaadtam neki az ötven koronát. Mert tudja kérem, bennem is van ám becsület. Kritika a toluajvilágról. Nagy Cziczke József megfigyeléseit kiterjesztette a tolvaj világra is, ahol igazán otthonos. Elmondotta, hogy ők nem büntetést, hanem kitüntetést érdemelnének. — Miért? — kérdeztük meglepetve. — Az ügyességünkért. Minden krajcárért megszenvedünk, megdolgozunk. — Ki mégis a legügyesebb zsebtolvaj Szegeden? _ kérdeztem, minden bevezetés nélkül. Bizony Szegeden nines ügyes tolvaj. Grünberger, Zsóka. ügyesek, de nem elég okosak. Megszerzik a pénzt, de könnyen bebúknak. A Samu, az ügyes fiü, de Ö nem tolvaj, csak hilózik. Ez pedig bizony isten becsületes mesterség. A Gersli is jó fin, kár, hogy bebukbtt. Neki voltak mindig a legjobb tippjei. Kár, hogy az öregek már nincsenek munkában. Szeged nagyon rosszul áll zsebtolvajok dolgában. A szegedi zsebtolvajok sem lopnak Szegeden, mert igáz telkemre mondom, szeretjük a szegedi rendőrséget. Nincs is a szegedi rendőrséggel semmi bajunk, Csák az nagyon sajnálatos dolog, bogy vidéken, mikor bebukunk a rendőrségnek, az az első kérdése: Mi a neve? Hová való? Meg kell mondani. írnák Szegedre ós meg is jön Szegedről a bizonyítvány. Ez nagy hiba. Majdnem mindig ennek az alapján ítélnek el bennünket. — Szóval, nincsen megelégedve a szegedi tol vaj világgál? — kérdeztem némi kis gunynyal. — Persze, hogy nem vagyok. Igaz, hogy van közöttük jó fin is, de nagy kaliberű egy sincs. Tolvaj, mint detektív. Végül Nagy Cziczke József rátért borzasztó nagy szégyenére, tudniillik arra, bogy őt, a tolvajok királyát meglopták. Nagy Cziczke pénzt szerzett és régi szenvedélyének hódolva, alaposan beszeszelt. Egy züllött csirkefogó fölhasználta az alkalmat és lelopta a berúgott tolvajról a kabátot. A tolvaj csak nagysokára vette észre, hogy hiányzik a kabátja. Először maga kereste a tolvajt, de nem találta meg. Kénytelen-kelletlen fölment a rendőrségre és elpanaszolta baját. Nagy Cziczke József meg ekkor is annyira be volt rúgva, bogy még a 'főkapitánynyal is gorombáskodott. Természetes, hogy lezárták a dutyiba. Cziczke ezért szörnyen dühös lett. Káromkodott, szitkozódott, de mindez semmit sem használt. Az ajtó zárva maradt. Másnap, mikor Cziczke kiszabadult, újra fölment a kábátért. A kabát még mindig nem Volt meg. — Engedje meg, főkapitány ur, hogy magam keressem meg a kabátomat. — Ahoz joga van — szólt a főkapitány. Nagy Cziczke nyakába vette a várost és néhány óra múlva már meg is fogta a tolvajt. A tolvaj Schaller József volt. Ilyen jó detektív volt Nagy Cziczke, a tolvajok királya. Szabó Mihály, SZÍNHÁZ,_MÜUÉSZET Színházi műsor. Pénteken délután: A cigányszerelem, operett. Pénteken este : A kis gróf, operett (Páratlan '/» ) Szombaton: A Petőfi-Társaság hangversenye. (Bér= letszünet) Vasárnap dálntán : A babuska, operett. Vasárnap este: Az élő halott, szinmii. (Páratlan */>•) Szegeden. Irta Pap Zoltán. Nagy idő óta nem voltam e tájon, Hol sirhalmod van, én egyetlenem! Hol bölcsőd ringott, hol a legszebb álom Hajnalodott valóvá: szerelem! Itt élt az a két pajzánkodó gyermek, Milyen még kettő össze nem kerül; Egymás előtt egymásnak növekedtek ... Két friss palánta észrevétlenül. Nem kérdezék: „Szeretsz-eV Mint a dajka Keresztelő után, ha megjelen A csecsemővel, s anya-csókra tartja: Ugy vitte egymáshoz a szerelem. Felhőkbe' játszó, földöntidi lények! Milyennek hittétek ti magatok; Csillagotok de hamar is kiégett! Látjátok, igy van: rátaláltatok, - • • (' fflv, ... , —- —úYT^^.(W^^V^LÍ-'E^^JJ.,^' - • ••..'••••\ • ;> És ez itt nincs a földön megengedve, Oda való föl, mi tökéletes. Őrjönghet rajta véred minden cseppje: Embernek sorsa, a sors bűne ez. — Ilonka édes! jövök tifelétek ... Nincs ott a kis fej a függöny mögött; Nem hallom én már futkározó lépted. Pedig én most is neveddel jövök, Hiába nézek le á kislugasba, Nem bújtál most el, hogy keresselek, Bolyonghatok az utcán egymagamba', Nem, mint egykor, hogy lássanak veled. Itt a kiskert. A madarak elültek, Nem látja senki, hogy most mit teszek: Hajlitgatom drótból áz „I" betűket, S kötök rájuk cseresznye-szemeket. Reggel, az első madárcsicsergésre, A nap Marsal-nieleket lelopom, Uzsonna tájon nem is veszi észre. Mint termett ott a kicsi asztalon. Ez a kis utca! Akkor észre nem vett, Mert a „beszélők" mentek ép vele. A „Rám se nézett..." akkor született meg, Az ő titokban dúdolt éneke. , Beszél hozzám a tiszaparti sétány, A lombos fák, a paloták felőtt; A kertes udvar oly ziláltan néz rám! Mind kérdezik, hogy hová tettem őt? Hát merre nézzek, ahol föl nem pattan Tekintetemre egy titkos lakát? Itt, amennyi eltöltött pillanat van: A gyötrelemből annyi pillanat. ...4 Az én lelkembe, édes szép emlékek. Miért nem simultok csákóién odaf Mért megcsúfítva áll elém az élet, Hogy mily csaló, kegyetlen, ostobaV. Mért is viszik a kárhozatra itéltnek. Mért is viszik a drága kincseket?! — S visszhangzik a siralomház: élet! Adjátok vissza az én éltemet! * Irodalmi-est a szegedi színházban. Élvezetes estéje lesz szombaton a szegedi közönségnek. A színházban megcsendülnek egy szubtilis finomságú poéta szivének az ütemei, édes-ibüs magvar nóták rezdülnek meg a lelkünkben. Pap Zoltán, az andalitó hangú költő Muzsikaszója megérzékül az interpretáló művészek ajkán. Pálmay Ilka. minden közönség e kedves primadonnája, énekel Pap Zoltán dalaiból. Wencell Béla, az Operaház basszistája és Sárossy Bandi népdalénekes a Muzsikaszó édes—bus dalait énekli. Fereitcy Zoltán, a Petőfi Társaság alelnöke fölolvas. Megkapó hatású lesz Pap Zoltán szereplése. Legkedvesebb verseiből szaval, amelyek itt fakadtak a Tisza-partján. Egyik szegedi vonatkozású, gyönyörű versét mai számunkban köböljük. Szenzációs érdekességü lesz a daloskönyv illusztrációjának a vetítése. Az illusztrációk Benczúrtól kezdve a legnevesebb magyar festőművészek produkciói. Forró estéje lesz tehát szombaton a szegedi szinháznak. A magyar dal ünnepe lesz. Az estélyre fővárosi irók és művészek is lejönnek. A tiszta jövedelem p Petőfi-család síremlékét illeti. — Budapesti tudósítónk arról értesít sürgönyileg, hogy a Petők Társaság részéről Ferenczi Zoltán alelnökön kivül Szávay Gyula poéta is megérkezik Debrecenből, hogy még egy izben részt vehessen ama estélyen, mely úgyszólván .egyedül áll a maga nemében. A megnyitó beszédet a Dugonics Társaság szépirodalmi osztályának elnöke, Balassa Ármin dr fogja mondani. * Zárt ülés. A rendes két heti műsor tudomásul vétele után Gaál Endre dr elnök kurtán-furcsán való indokolás után zárt ülést rendelt el a sziniigyi bizottság mai tanácskozása számára. A zárt ülésen természetesen kritikák hangzottak "el az uj színtársulatról és ezek nem voltak túlságosan kedvezőek az uj igazgatóra. Bizonyos, hogy felszólalt valamennyi megjelent bizottsági tagBalassa Ármin dr, Szmollén" Nándor, Ujj József dr, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp és bizonyos az is, hogy a társulatnak tekintélyes tagja elleti hangZóttak el alapos kifogások. Neveket nem irunk ki, hiszen a színészek, akik igényt tartanaik arra, hogy a publikum művésznek vevve be őket, a sajtó kritikáját is jogosulatlannak tartják akkor, ha az nem vágódik hasra szent nagyságuk előtt. Azt mondják, hogy ez megélhetésükbe