Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-08 / 282. szám

19il december 8 DELMAGYARORSZAQ 5 vág és ilyen logikusan hozzák kapcsolatba a művész elnevezésre való igényüket a kenyér-kérdéssel. Tehát csak annak megírására szorítkozunk, hogy a szinügyi bizottság mai zárt ülésén beható és alapos vita után nyolc tagot feltétlenül kifogásolt és ezeknek kicserélését kívánta az igazgatótól. Mi még sok más egyebet, de első sorban az igazgató kicserélését kívánjuk. Ezeknek a kívánságoknak a jogosultságát be tudnók bizonyítani is, de se időnk, se kedvünk nincs ahoz, hogy szélmalom-harcot folytassunk. Örömmel regisztráljuk a szinügyi bizottság határozatát, amely eddigi álláspontunknak nagy mértékben való igazolása. A bizottság ülésén egyébként bejelentette az igazgató, hogy a társulat két tagja eltávozik és ezt a bizottság tudomásul vette. * Színházigazgatók a mozi ellen. Bécsből jelentik: A színházigazgatók egyesülete a hatósághoz fordult és azt kérte, hogy többé egyáltalában ne adjon senkinek kinematográf-szinház nyitására engedelmet. A kérvény szerint Bécsben jelenleg 106 mozi van és a mozi-koncessziókkal nagy visszaélések történnek. A koncesziókat alig hogy megkapják, azonnal áruba bocsátják és már valóságos börzéje van Bécsben a moziengedélyeknek. Legutóbb egy konceszióért 150,000 koronát fizettek. Berlinben a Bühnenverein elnöksége lép fel most a mozi ellen. A legközelebb megtartandó közgyűlésen Löwe dr boroszlói igazgató fogja indítványozni, hogy indítsanak kérlelhetetlen harcot a mozi ellen, mely mérhetetlen károkat okoz a színháznak. A mozitulajdonosok se restek és máris gyűlést tartottak Berlinben, ahol megbeszélték egy ellenakció részleteit, * Kiss Irén visszaszcrződtetése. Az elmúlt színházi szezon végén megvált a Vígszínháztól a szinház komikája: Kiss Irén, a szegedi közönség egykori kedvence. Az idei szezonban a szinház egyszer-kétszer kómikaszerepben uj színésznőt léptetett föl, de az ensemblenak, ugy látszik, szüksége van Kiss Irénre, mert az igazgatóság a művésznőt visszaszerződtette a szinház tagjai sorába. * A délvidéki szinügyi választmány ülése. A délvidéki szinügyi választmány szombaton ülést tartott. Az ülésen a választmány köszönetet szavazott Mezey Béla színigazgatónak és egyhangúlag neki ítélte jövő szezonra a színházat. Előzőleg azonban próbaelőadást tartattak Mezey színtársulatával. A próbaelőadások nagyon tetszettek, legkiváltképen a Troubadur előadása hozott nagy sikert. A bizottság most már egyhangúlag és végérvényesen Mezeynek ítélte oda a színházat. Nagyon tetszett Békefiné, Békefi és Mezey Andor, kik a szegedi színháznak is kiváló erői voltak. * A Vígszínház újdonságai. A Vígszínház szombati újdonsága, a „Nincs tovább" után az •angol Sutro „The perplexed Husband" cimü •színmüvét akarták bemutatni. Ez a diszpozíció most, ugy értesülünk, megváltozott. Legközelebb, talán már a jövő hét végén, lesz Ibsen „Nará"-jának az előadása és azután Paul Gavaidt „La Gamine" cimü vígjátéka kerül bemutatóra Heltai Jenő fordításában „Csitri" cimmel. A Sutro-darab januárra marad és januárra tervezi a szinház Pásztor Árpád „Innocent" cimü színmüvének a bemutatását is. A munkapárt értekezlete. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt ma értekezletet tartott, melynek különös érdekességet és jelentőséget ad az a körülmény, hogy többen a középiskoláknak felekezeti jellege ellen szólva, nyilt kérdéssé vált a középiskoláknak a felekezetek köréből való kivonása. A kultusztárcát tárgyalták ma Kammerer Ernő előadásában. Elsőnek Radvánszky báró szólt hozzá és erősen kikelt a gimnáziumoknak és más középiskoláknak felekezeti jellege ellen. Utána Cserny Károly és Vdradi Zsigmond szólaltak fel. Váradi erélyesen követelte a középiskoláknak a különféle vallásfelekezetek kezéből való kivételét és államosítását. Tisza István gróf reflektált a fölszólalásokra és a történelmi igazság nevében tiltakozott az ellen, hogy a felekezetek iskolatartási jogát megbolygassák. Hivatkozott arra, hogy Magyarországon a felekezetek mindenkor a hazafias törekvések védelmezői voltak és mindenkor a védőbástyái és leghívebb harcosai voltak a nemzeti művelődésnek. A képviselőház ülése. — Kereskedelmi miniszteri prograrn. — (Saját tudósítónktól.) A Ház ma a kereskedelmi tárca általános vitáját folytatta. Az ülésen Návay Lajos elnökölt, aki a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatta a Kúria átiratát arról, hogy a Konyovits Dávid mandátuma ellen beadott petíciót elutasította. Ezután a kereskedelmi tárca általános tárgyalása folytatódott. Beöthy László kereskedelmi miniszter áz ülés végén reflektált a tárca szónokainak. Nyugodt és alapos beszédének során az a kijelentése keltett méltó feltűnést, hogy a vaggonhiányt sok egyéb ok mellett a katonaság elszámitásának köszönhetjük. Kerek tizenkétezer kocsival többre volt szüksége a katonaságnak, mint amennyit rendeltek. A miniszter bemutatkozóját, érdekes fejtegetését, tömör beszédét igen szimpátikusan fogadta a Ház. Az ülésről ez a tudósítás szól: Bródy Ernő a munkásbiztositó törvény hiányaira hivja föl a kereskedelmi miniszter figyelmét. Elkerülhetetlennek tartja a törvény revízióját s kéri a minisztert, hogy a revíziót legelső és legsürgősebb föladatai közé iktassa. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Sümegi Vilmos a magyar ipar pártolásának fokozottabb szükségéről beszél. Közönségünk egyáltalán nem ismeri azokat a kötelességeket, melyek az iparfejlesztés terén reá báramlanak; igy minden mesterséges fejlesztésnek hiábavalónak kell bizonyulnia. Részletes statisztikai adatokkal mutatja be azután a külföldről való ipari behozatal óriási arányát. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balról.) Haydin Imre a munkásbiztositási ügy revízióját sürgeti. Addig, amig a szerves reform keresztülvihető lesz, részleges intézkedésekkel kell az intézmény bajain segiteni. Emlékeztet, hogy Baross Gábort a Felvidék adta az országnak; reméli, hogy az Alföld most az uj miniszter személyében egy másik Barosst adott. A költségvetést elfogadja. (ZajoS tetszés és taps a jobboldalon.) Haller István a munkásbiztositó törvény elkerülhetetlen reformjánál a szociális szempontok nagyobb méretű figyelembevételét kivánja. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon.) Ezután Beöthy László kereskedelmi miniszter válaszol a vita során elhangzott fölszólalásokra és programot ad miniszteri terveiről. Programját már eléggé körvonalozza tárcájának költségvetése, melyet, ha betart, nagyrészt teljesítette a föladatát. Az ország közgazdasági érdekeit csak akkor istápolhatja helyesen, ha az össies érdekeket harmóniába lehet hozni. Egyiket a másik rovására nagyobb előnyökben részesíteni nem szabad. Az ipari és kereskedelmi élet csak akkor fejlődhetik, ha az üzleti viszonyok fokozása végett a forgalmat zavartalanul lehet lebonyolítani. (Helyeslés.) A termelőt a forgalom helyes szabályozásával a fogyasztóhoz közelebb kell hozni. Teljes tudatában van annak a felelősségnek, mely az államvasutakkal szemben ráhárul. A bajok elsimítását csak akkor lehet megkezdeni, ba< a bajok okát ismerjük. A forgalomzavar legfőbb oka, hogy az ország ipari és kereskedelmi élete az utóbbi időkben nagyon föllendült. Ehez hozzájárultak a nagygyakorlatok, amelyek az őszi termósszállitások idején nagy torlódásokat okoztak. A Máv áruforgalma öt százalékkal meghaladta a vaggonpark arányát. Amikor tárcáját átvette, érintkezésbe lépett a Máv igazgatóságával a bajok kiküszöbölése érdekében. Két kérdés lebegett szeme előtt: hogyan lehet a momentán bajokon segiteni és hogyan lehet a Máv állandó fejlődését biztosítani. Az első kérdésnél a kocsik romlását kellett megakadályozni, de egyúttal gondoskodni kellett a forgalmi személyzet számának növeléséről is. A kereskedelmi költségvetés elfogadását kéri. A Ház percekig ünnepelte Beöthy Lászlót. Az ülés két óra után végződött. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. A szórakozó főváros. (Saját tudósítónktól.) Van ugy néha a pesti ember is, hogy este hét órakor azzal az eltökélt szándékkal megy le az utcára, hogy a mai estét kellemesen fogja agyonütni. A boldog pesti ilyenkor kimegy a körútra és az egyik sarkon szépen megáll a hirdető oszlop előtt, ahol a legszebben viritó színekben adják tudtára, hogy mennyi gyönyörrel kecsegtet a földi lét ebben a városban, sőt a gyönyörök pontos helye, kezdete és óra is tájékoztatja a mulatni vágyó embereket. Tegyük föl tehát, hogy valaki „nézzük, hová lehet menni" kiáltással odaáll a hirdető-oszlop elé és nyugodtan kezd válogatni a' kínálkozó szórakozások között. A hirdető-oszlop szolgálatkész útbaigazító és a válogatni akaró elé egyszerre odatárja Budapest valamennyi szórakozóhelyét. Az „embarras de richesse" egyenesen megszédítő, a vörös, kék, fehér plakátok megelevenednek és kábitó bőkezűséggel szórják a gyönyörűségeket. „Nézzük, hová lehet menni ma este", — kérdezi a gyanútlan idegen és a hirdető-oszlopról olyan kábitó választék tárul elébe, hogy képtelen választani, a feje zug már a sok igért boldogságtól és nagyszerűségtől és most már az a gondolat gyötri, liogy hová nem lehet menni! Az egész hirdető-oszlop egyetlen nagy vásári kikiáltó, amely ezer meg ezer látnivalóval, érdekességgel és mulatságai csalogat. Hová tűntek el a régi, szép, nyugodt hirdetések, a kis néger fiu a kakassal, amely Sunlight-szappannal akarja megmosdatni, az összefont karú Napoleon, aki írógéppel hódította meg a világot, a kedves pianino, amelyet fizethetek, bérelhetek és kidobhatok, az óriás-poloskák, amelyektől a legkönnyebben megszabadulhatok, a bájos fogsoru hölgy, aki Odollal mossa a száját, az elegáns amerikai fiu, aki amerikai cipőt hord és az az ur, aki boldog, mert gummisarku cipővel rúgták ki valahonnan? Hol vannak ezek a kedves dolgok, amelyeket az utcán mindig megnéztem és amelyekkel sose kellett törődnöm? ... Budapesten most már vásárolni se lehet semmit, Budapesten csak szórakozni lehet. A téli színházak... De érdemes színházba menni, amikor annyi jót és szépet kinál az orfeum és a varieté? A Fővárosi sárga plakátjáról száz név vágódik a szemem elé, a Royal-Orfeum kedves kék plakátja hívogat. Steinbardt elragadó nevetésének nem tudok ellentállni, a Friedmann-Orfeum zsidó-operettet, a Polies Caurice pikantériát és a Nagy Endre-kabaret finomságot kinál. De nem, talán valami intimebb helyre megyek... A Palace-szinpad, a Budapest-mulató, sőt a Pali-kávéház között is válogathatok, esetleg a Trocadéro és a Rákóczi-mulató között. Hová menjek, hová menjek, talán mégis legokosabb lesz, ha valami finom koncertbe megyek el. A „Lyra" mindjárt tiz hangversenyre kinál bérletet, tizen alul a filharmonikusok sem adják, vonósnégyes is lesz öt brüsszeli, csehek, Capet-kvartett, Sevcik-kvartett, már most törhetem a fejemet, hogy hová menjek?