Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-06 / 280. szám

1911 december 2 DELMAGYARORSZAQ 5 nye is olt, Krockot más cellába helyezték. Ennek szeptember 24-én kellett volna megtörténni. Vasárnap reggel volt, miséről jöttek a rabok. Kroek visszament a cellájába a holmijáért. Gaál Sándor börtönőr kisérte. Takács is a cellában volt, vigyorgott Krockra. Annak vérben forgott a szeme, keményen végignézte a rabtársát. A börtönőr áz ajtóban állt. Amint Krock kifplé indult a cellából, kirántotta a kabátjába rejtett zsebkését és azt Takács hasába döfte. Az áldozat eszméletlenül terült el a földön. A merénylőt megvasalták és küjön cellába zárták. Takács Józsefet a merénylet után beszállították a közkórházba. Az operáció sem segíthetett rajta, nyolc napi szenvedés után belehalt sérülésébe. Az eset után vizsgálatot indítottak, hogy kerülhetett a rabhoz az éles kés? Kiderült, hogy Krock már három éve azt a kést használta, amelyen azonban sem a börtönőrök, sem pedig a rabok nem ütköztek meg. Kassán ítélték el, még ott rejtette el a kést. A Csillagbörtön műhelyében többször meg is köszörülte. A törvényszéki tárgyaláson a rab beismerte a tettét. Azzal védekezett, hogy fölingerült 'állapotban szúrta hasba a társát. Sajnálkozott, hogy a feszült viszony olyan szomorúan végződött. A börtönőrök és a rabok tanúvallomása megerősítette Krock brutális viselkedését. A tárgyalásnak volt egy igen érdekes momentuma. A vádirat szerint a seb tizenöt centiméter hosszú és öt centiméter széles volt. A védő helyreigazította ezt a tévedést. Mert a seb cq^k egy centiméter boszszu és egy centiméter széles volt. Csak az operáció után nyúlt meg olyan hosszura. Délelőtt hallgatták ki a vádlottat és a tanukat, délután mondták el a vád- és védbeszédet. Szapár József dr ügyész szándékos emberölés bűntettében kérte kimondani bűnösnek Krock Nagy Jánost. Kállay Emil dr tartalmas védőbeszédében utalt a börtönállapotokra és a rabok pszichológiailag könnyen érthető ingerültségére. Az esküdtek szándékos emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek Krock Nagy Jánost. A törvényszék az esküdtek verdiktje alapján tizenkét évi fegyházra Ítélte a rabgyilkost. Az ítélet ellen a védő semmiségi panaszszal élt. A közönség a tárgyalás folyamán határozott ellenszenvet tanusitott a rab iránt. Megéljenezték az esküdtek ítéletét. A hármasszövetség megújítása. Parisból jelentik: Az Agenzia Italia-nák jelentése szerint a hármasszövetség megujitása vagy fölbontása dolgában még nem történt döntés. Jelenleg sürü levélváltás folyik Ferenc József király, Vilmos császár és Viktor Emánuel király között a hármasszövetség megujitása kérdésében, de e levelek tartalmáról az illető koronázott főkön kivül senki másnak nincsen tudomása. — Mahmed Muktár basa volt török tengerészeti miniszter, aki most Berlinben időzik, egy újságírónak ezt mondta: — Nem tudom, vájjon a hármasszövetség sokáig fog-e fönnállani. Olaszország tripoliszi akciójával Németországot ép ugy meglepte, mint bennünket. Amikor Olaszország a hármasszövetséghez csatlakozott, az volt a terve, hogy Tuniszt elfoglalja. A franciák azonban gyorsabbak voltak, mint ő. Ekkor megvárta az alkalmasnak vélt pillanatot, hogy Tripoliszt megszállja s ha ez sikerül neki, most már -alósziiiüen fölöslegesnek fogja tartani a hármasszövetséghez való tartozást. — Bécsből jelentik: A Herzog-ügynökségnek jelentik Milánóból: Viktor Emánuel király legutóbb az osztrák határ közvetlen közelében tartózkodott és megtekintette a határszéli erősségeket. A király azután kis körutat tett a Garda-tavon. Kíséretében volt az abruzzói herceg, akinek december végéig szabadsága van. A parlamenti helyzet. — Székely Ferenc nyilatkozata. — Justh, az indulatos. — Nincs végleges megállapodás — (Saját tudósítónktól.) Annak a tanácskozásnak, mplyet Székely Ferenc igazságügyminiszter hétfőn délelőtt a Eláz munkarendjének megállapítása s a sokat emlegetett 78. paragrafusnak módosítása dolgában összehívott, az Iptt az eredménye, hogy estére a kormány megcáfoltatta a védőerőreform fölfüggesztésének hirét, amiben pedig a tanácskozás a résztvevők egybehangzó állítása szerint megállapodott. Ma azután az igazságügyminiszter újra tanácskozásba hivta a munkapártból Vojnits István bárót, az ellenzékről Kossuth Ferencet, Apponyi Albertet, Justh Gyulát, Holló Lajost, Batthyány Tivadar grófot, Bakonyi Samut, Beck Lajost, Polónyi Gézát, Egry Bélát és Barta Ödönt, a főrendiház tagjai közül pedig Chorin Ferencet. Az ellenzéki pártokat nagyon meglepte a tegnapi félhivatalos cáfolat; s már reggel sokat beszéltek a folyosón arról, hogy ez a kőnyomatos hir a konferencia egész megállapodását illuzóriussá tette. Az értekezlet megnyitása után Justh Gyula nyomban meg is kérdezte a minisztert, miben áll vodtakéoen a dolog s mi a magyarázata a cáfolatnak, mikor a konferencia a munkaprogram dolgában csakugyan megállapodott s ehez az igazságügyminiszter is hozzájárult. Székely Ferenc igazságügyminiszter kijelentette, hogy az ő értelmezése szerint a hétfői konferencia célja csak a megvitatásra irányult, de végleges megállapodás nem történt. Ö a maga részéről elvileg hozzájárult ugyan ehez a megállapodáshoz, egyébként azonban csak ad referandum vette a konferencia határozatát. Justh Gyuia indulatosan felelt a miniszter magyarázatára: — Ohó, mondotta, bocsánatot kérek, de a Ház munkaprogramjára nézve a miniszter hozzájárulásával igenis végleges megállapodás történt, a 78, paragrafus dolgában viszont mára halasztották a tanácskozás folytatását s a megállapodást. Bizonyltja ezt egyebek közt az is, hogy a miniszter maga tette azt a propoziciót, hogy az általa előterjesztett kisebb javaslatokat akkor veszi majd elő a Ház, mikor a költségvetéssel végeztek, s mialatt az apropriációs javaslatot a pénzügvi bi/ ttságban letárgyalják. Az ellenzék vezérei nem vehetik magukra azt az ódiumot, hogy tegnap a konferencia után nem mondtak igazat a hírlapíróknak. Kossuth Ferenc szintén arra hivatkozik, hogy a munkaprogramra nézve végleges megállapodás történt. A miniszter kijelentéseit legalább mindnyájan igy értelmezték. Egry Béla: A miniszter maga indítványozta, hogy Kossuth Ferenc jegyezze be az ülések meghosszabbítását kérő inditványt. Kossuth azonban ezt azzal hárította el magától, hogy az ilyen indítványnak a kormány köréből kell jönnie. Székely Ferenc igazságügyminiszter ismétli, hogy nem történt végleges megállapodás. Holló Lajos és Beck Lajos felszólalása után Justh Gyula kijelentette, hogy nincs célja a további tanácskozásnak mindaddig, mig az igazságügyminiszter meg nem kérdi minisztertársait, miben állapodhatik meg a konferencia és miben nem. Az értekezletet ezután felfüggesztették s Székely Ferenc igazságügyminiszter közben Budára hajtatott s fölkereste Lukács László pénzügyminisztert, hogy vele tanácskozzék. Az igazságügyminiszter aztán egy órakor azzal tért vissza, hogy Lukács ma délután Bécsbe utazik közös minisztertanácsra s itt Héderváry Károly gróf miniszterelnökkel megállapodik a Ház munkarendje dolgában. A pénzügyminiszter visszaérkezéséig tehát tartsák függőben a további tanácskozást. Az ellenzék vezérei ezt tudomásul vették. Vojnits István báró különben ma inditványt jegyzett be az iránt, hogy a költségvetés tárgyalására a Ház egy órával hosszabbítsa meg az üléseit. Az inditványról szerdán fognak szavazni. Az álzseni és tanifványa. — Elfogták Spirát és Gresnert. — (Saját tudósítónktól.) Elfogták végre a két zseniális szegedi tolvaj diákat, Spira Antal és Gresner Józsefet, akik korukat meghaladó tehetséggel hajtottak végre egy 5000 koronás lopási műveletet. A két diák közül az egyik Gresner Józs,eí, 15 éves gimnázista, mostoha fia Baumhorn Józsefnek, akinek kárára a lopást elkövették, a másik Spira Antal 18 éves bankhivatalnok, aki házitanítója volt Qresnernek. A házitanitóság mellett rossz szelleme is volt Gresnernek, mert bizonyosnak látszik, hogy a fiatal és különben sem oly nagytehetségű fiu Spira befolyása alatt vetemeidett a nagykaliberü bün elkövetésére. Gresner megbüntetését nem is kivjánta az apja Baumhorn Ignác s igy őt a rendőrség szabadon bocsájtotta, mig a Spira ellen tett följelentést nem vonták vissza s igy ő most a szegedi rendőrség foglya. Spirát és Gresnert Bécsben egy szegedi származású Karpclesz nevii magánhivatalnok ismerte föl s mert olvasta a lapokban a lopási históriát, figyelmeztette rájuk egy Burgman nevü magándetektívet. Ez a Burgman a kitűzött 500 korona jutalom reményében még mielőtt a bécsi rendőrségnek jelentést tett volna az esetről, táviratban értesítette Baumhorn Ignácot, hogy a fiukat elfogta és Budapestre szállítja. Baumhorn Szakáll József rendőríkapitánynyal Budapestre utazott, hogy a két szökevényt átvegyék. A pályaudvaron azonban a jelzett időben nem találták meg sem Burgman detektívet, sem pedig a két foglyát. Már-már azt hitték, hogy felültették őket s reményüket vesztve, távoztak a pályaudvarról, csüggedten sétáltak befelé a városba, mikor a Rákóczi-uton szembejött velük Spira, mellette a magándetektív. Baumhorn Izidor, amint megpillantotta fia megrontóját, neki ugrott, mellen ragadta. A megszeppent fiu sírva mondotta, hogy ne bántsa, hisz fogva van, mellette jön a detektív. Mikor azután kimagyarázták a helyzetet, elmentek Gresnerért, akit egy mellékutcában hagyott a magándetektív. Ott sétált föl és alá a kissikkasztó, a Gresner, esze ágában sem volt megszökni. Szakáll kapitány és Baumhorn a két fiúval még az éjszakai vonattal Szegedre jöttek. Gresner Józsefet az apja hazavitte. Spirát pedig a rendőrségen tartották. Az elsikkasztott pénzt Spira, a fölbujtó, kezelte. Az ötezer korona felét megtalálták náluk. Mindkét gyereknél volt Browningpisztoly. — Azért vettük, — mondták — hogy öngyilkosok legyünk, ha elfognának bennünket. Spira igen gavallérosan viselkedett. Dus borravalókat osztogatott s érdekes, hogy még a kisérő rendőr markába is nyomott egy kis „szivarravalót". Jellemző Spira szertelenségére, hogy az ötezer koronából kétezerötszázat elköltöttek. Ez csak ugy volt lehetséges, hogy mindenütt gavalléros borravalókat osztogattak s tm sem bizonyosabb, hogy ha igy folytatták volna, néhány hét leforgása alatt fölkopott volna az álluk s minden pénz nélkül előbbutóbb úgyis jelentkezniük kellett volna a