Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-06 / 280. szám

4 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 2' — Auf Wiedersehen, meine Herren! Diner után felment a trónörökös a különszobájába és a fáradságos vadászat után édes álomba merült. Miért kedvetlen a trónörökös ? Az udvari körökben épen ugy feltűnt, mint politikai és diplomáciai körökben, hogy a trónörökös, aki különben is igen zárkózott ember, hónapok óta a szokottnál is kedvetlenebb s bizalmatlanabb. Ezt azért érdekes megjegyezni, mert a sövényházi tartózkodása meghozta számára a gyógyulást. Az udvari körökben ezt nem tudják, ott még találgatják, vájjon miért olyan szomorú a főherceg. Talán Ferenc Szalvátor és Frigyes főhercegek, akik állandó antagonistái Ferenc Ferdinándnak s a trónörökös elleni udvari kotteriának a mozgatói, bővebb felvilágosítást tudnának adni fenséges rokonuk deprimált lelkiállapotának okairól. Ferenc Szalvátor ugyan már megérezte az ő keze súlyát, amely egy parancsoló mozdulattal „üdülni" küldte, pedig hát nem is beteg a király veje. Izabella főhercegasszony, — f Izabella tudvalevően feszült viszonyban van a trónörökös hitvesével, Hohenberg Zsófia hercegnővel — s ő az, aki nem jó szemmel nézi, ha a trónörökös nejét a külvilág előtt is a megillető pozicióba igyekszik helyezni. És, ugy látszik, ennek a pozsonyi törekvésnek a Burgban megvannak a támogatói s ebből magyarázható, hogy a trónörökösnek ama teljesen jogosult akarata, hogy Hohenburg Zsófia ismételt rangemeléssel a főhercegnőkkel egyenrangúvá tétessék, nem érvényesült. Kétségtelen, hogy a dolog nem az ősz uralkodó jóindulatán múlott. A király hosszú életéhen annyi tanújelét adta lovagiasságának, érző szivének s különösképen Hohenberg Zsófia iránti rendkivüli szeretetének, hogy föl sem tételezhető, mintha a felség lett volna az akadálya a trónörökös kívánságának. Ellenben több mint bizonyos, hogy az udvari intrika állta útját ennek a kérésnek, amely a trónörökös lelke mélyéből fakadt s amelynél nemesebb érzés nem is képzelhető. Persze a spanyol etikett apostolai gondoskodtak róla, hogy a Belvedere minden adandó alkalommal érezze ezt. Ez a tendenciózus eljárás, amely a trónörökös elleni ikotteria müve, kinos benyomást keltett Ferenc Ferdinándban és igy nem csodálható, ha lépten-nyomon hideg zuhanyt kapnak a nyakukba. Biztosra veszik azonban, hogy Ferenc Ferdinánd, aki akaratát érvényesíteni tudta mindig, hamarosan rendet fog teremteni s visszaállítja a kölcsönös jóviszonyt közte és az ősz uralkodó között. A keddi uadászat és a nép. Kedden reggel kilenc órakor tovább folytatták a vadászatot. Most már nem Sövényházán, hanem Pusztaszeren durrogtak a puskák. Pusztaszeren már több volt a kíváncsi vendég, mint Sövényházán.' A nép kíváncsian leste a trónörökös minden mozdulatát. A trónörökös egy jóképű magyart meg is szólított: — Maga is szeret vadászni? A magyar nagyon megijedt, levette fövegét, majd teletorokkal ezt kiáltotta: — Éljen Ferenc Ferdinánd trónörökös, a jövendőbeli királyunk és urunk. — Éljen, éljen! — visszhangzott ezer torokból. Épen egy öreg parasztgazda mellett álltam, mikor ez a párbeszéd megtörtént. Az ősz ember elragadtatva lökött oldalba: — Ez aztán az igazi magyar ember! — A'mán igaz — helyeselte egy vén aszszony. A nép nagyon szereti a trónörököst. Magyar-osztrák trónörököst még igy nem szeretett magyar ember soha. A keddi vadászat is kitűnően sikerült. Lőttek 2710 darab vadat. Ebből 1892 nyúl, 529 fácán, 76 fogoly, 3 őz és 1 sas. Kedden is a főherceg vadászfegyvere oltotta ki legtöbb vadnak az életét. Lőtt: 401 nyulat, 193 fácánt és 2 őzet. A főherceg nagyon sajnálta, hogy a sas nem az ő fegyvere elé került. Este kilenc órakor diner volt, épen ngy, mint hétfőn. A trónörökös szerdán délután öt óra husz perckor utazik vissza Bécsbe. Szeged közelében volt tehát a trónörökös. Magyar földet taposott a lába, magyarul beszélt és magyarul is érzett. Azt hiszem ez a legszebb, legmagasztosabb információ Magyarország jövendőbeli királyáról. Szerdán már elutazik, vissza Bécsbe, ahol sohasem érezte magát olyan jól, mint itt nálunk az akáclombos Alföldön. Magyar levegőt, magyar port visz a vadászkabátján haza Bécsbe a trónörökös. Ez a magyar levegő, ez a magyar por sokszor visszafogja még csalni Szeged környékére a trónörököst. És, ha majd király lesz a trónörökösből és visszajön hozzánk, mert a honvágy viszszahajtja, Szegedre is ellátogat, a legmagyarabb városba, akikor feldobbanhat minden magyar szive, mert az általános béke jele lesz ez. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ.JVIŰUÉSZET -Szinházi műsor. Szerdán : A papa, vígjáték. (Páratlan */a.) Csütörtökön : A tatárjárás, operett. (Páros a/s ) Pénteken délután: A cigányszerelem, operett. Pénteken este : A kis gróf, operett. (Páratlan */>•) Szombaton: A Petőfi-Társaság hangversenye. (Bérletszünet.) Vasárnap délután". A babuska, operett. Vasárnap este: Az élö halott, szinmü. (Páratlan »/.•) * Pálmay Ilka memoárjait Bécsben elkobozták. Budapesten a mult héten jelentek meg Pálmay Ilka memoárjai. A kiváló művésznő emlékiratai nemcsak Magyarországot érdeklik, mert e ritka tehetségű aszszony épen ugy ismert Bécsben, Németországban, Angliában és Amerikában, mint nálunk. Mindenütt taps és dicsőség volt az osztálvrésze. Emlékirataiból a bécsi lapoík vasárnap szemelvénveket közöltek, másnap hétfőn pedig a rendőrség emberei bejárták Bécs minden könyvkereskedését és az összes kéznél levő példányokat elkobozták. Nem indokolták, hogv melyek az inkriminált paszszusok és ebben a pillanatban még a bécsi lanok sem tudják, hogy mért tilalmas Wien közönségének Páímav Ilka könyve. * A Müvészház Újvidéken. Újvidékről jelentik: A müvészház művészeti egyesület által rendezett képkiállítás megnyílt a városháza dísztermében. Demetrovics polgármester üdvözlő szavai után Rózsa Miklós dr, a müvészház igazgatója szép szavakkal vázolta a müvészház célját, majd Szlezák Lajos dr, országgyűlési képviselő a kiállítást megnyitotta. Matkovich Béla főispán kimentette távolmaradását. A kiállítást nagy közönség tekintette meg. Az egyesület azon célját, hogy Újvidéken fiók alakittassék, előreláthatólag siker fogja koronázni, mert eddig negyven tag jelentkezett. * Tisza Kálmán szobra. Nagyváradról jelentik: A Tisza Kálmán-szoborbizottság Miskolczy Ferenc főispán elnöklésével ülést tartott, amelyen a Tisza-szoborra, amelynek elkészítéséért 50,000 koronát fizetnek, pályázatot hirdettek. A pályadíjért csakis magyar szobrászok pályázhatnak. * Az amerikai drámaírók pénzvadászata. Amerikában hozzávetőleges számítással húszezer ember foglalkozik drámaírással. Ebből a nagyszámú embertömegből talán busznak volt már jelentősebb sikere. Es a drámairók száma még sem fogy, sőt folyton növekszik. Ebben nagy része van jobb drámairók reklámhajhászásának, akik a lapokban kikiabálják, hogy évente egy millió, vagy legalább is százezer dollárt keresnek. Már pedig ez nagyon is a kivétel és még az újvilágban is csak a legnagyobb ritkaság. Mert tudni kell azt, hogy a tantiéme az első háromezer dollár bevételéig 5 százalék, 5000 dollárig 10 százalék és azonfelül 15 százalék. Egy sfker oedig hozhat esténkint legfeljebb tizezer dollárt és ezek szerint egy héten alig lehet több tantiém, mint tiz-tizenötezer dollár. Ez pedig egy évben még mindig százezer dolláron alul marad. A drámairók közül Clyde. Fit eh vezet, aki szinte szórja a darabokat. Eddig vagy ötvenet irt már. Darabjai átlag húszezer dollárt jövedelmeznek, többiek aligha keresnek jól sikerült darabjaikkal is nvolc-tizezer dollárt. A tulajdonképeni „amerikai" honoráriumokat a külföldiek kapják, igy Bemard Shaw ötvenezer dollárt 'keresett egv darabjával. Mindenesetre az amerikai lapok milliós tantiéme-jeit nem szabad készpénznek venni, mert Amerika nagyon messze van innét. A fogaR ápolására legjobb a üerle-féie ára 70 fillér Kapható Szeged, Klauzál- KÍGYÓ sy6sy' téren, a « ^tárban. Ujabb tí^.aét év a CsIHagböríön fegyencének — Itéiat a rablóggiikosság ügyében. — (Saját tudósítónktól.) Ebben az évben történt, szeptember 24-én, a szegedi Csillagbörtönben, hogy Krock Nagy János rab megölte Takács József rabtársát. A szegedi esküdtszék kedden ítélkezett a rabgyilkos fölött. A vád beigazolódott és a merénylő rabot tizenkét évi fegyházra Ítélték. Annakidején részletesen beszámoltunk az esetről, amely országos feltűnést keltett. A rablógyilkosság Gál Sándor börtönőr és Nagy Kálmán rab jelenlétében történt. Krock Nagy János élesre fent zsebkéssel szúrta hasba az áldozatát. A börtönrendelet értelmében a rabok csak fanyelű, tompaélü kést használhatnak, amelyek az emberéletre ártalmatlanok. Annál meglepőbb volt, hogy a gyilkosság élesre köszörült, csontnyelii késsel történt. A börtönőr nem akadályozhatta meg a merénylőt, mert az a börtönőrtől néhány lépésnyi távolságban, hirtelen rántotta ki a kését. A gyilkosságnak a két rab feszült viszonya volt az előzménye. Egy cellában voltak. Kroch Nagy János halált okozó súlyos testisértésért öt évi, Takács József pedig négy évi börtönre volt ítélve. Krock huszonhat éves, tagbaszakadt, izmos, erős ember. Kötekedő természetű, nagyétvágyú. A börtön műhelyében az asztalos mesterséget tanulta. Rabtársaival kötekedett, brutálisan viselkedett. Az étkezés miatt állandóan kellemetlensége volt. Keveselte azt, amit adtak. Néhányszor rabtársai ebédjéből elcsent egy-egy darabot. Takács József ezért korholta. — Más is éhes — mondta neki. A félelmetes erejű Krock megfenyegette a társát: — Vigyázz, egy embernek már kiszúrtam a szemét! Takács megunta a civakodást. Kijelentette a börtönőrmesternek, hogy ketten nem férnek meg egy cellában. A panasznak eredmé-