Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-06 / 280. szám

4 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 2' — Auf Wiedersehen, meine Herren! Diner után felment a trónörökös a külön­szobájába és a fáradságos vadászat után édes álomba merült. Miért kedvetlen a trónörökös ? Az udvari körökben épen ugy feltűnt, mint politikai és diplomáciai körökben, hogy a trónörökös, aki különben is igen zárkózott ember, hónapok óta a szokottnál is kedvetle­nebb s bizalmatlanabb. Ezt azért érdekes megjegyezni, mert a sövényházi tartózko­dása meghozta számára a gyógyulást. Az udvari körökben ezt nem tudják, ott még ta­lálgatják, vájjon miért olyan szomorú a főherceg. Talán Ferenc Szalvátor és Frigyes főherce­gek, akik állandó antagonistái Ferenc Ferdi­nándnak s a trónörökös elleni udvari kotte­riának a mozgatói, bővebb felvilágosítást tudnának adni fenséges rokonuk deprimált lelkiállapotának okairól. Ferenc Szalvátor ugyan már megérezte az ő keze súlyát, amely egy parancsoló mozdulattal „üdülni" küldte, pedig hát nem is beteg a király veje. Izabella főhercegasszony, — f Izabella tudvalevően feszült viszonyban van a trónörökös hitve­sével, Hohenberg Zsófia hercegnővel — s ő az, aki nem jó szemmel nézi, ha a trónörö­kös nejét a külvilág előtt is a megillető po­zicióba igyekszik helyezni. És, ugy látszik, ennek a pozsonyi törekvésnek a Burgban megvannak a támogatói s ebből magyaráz­ható, hogy a trónörökösnek ama teljesen jo­gosult akarata, hogy Hohenburg Zsófia ismé­telt rangemeléssel a főhercegnőkkel egyen­rangúvá tétessék, nem érvényesült. Kétségte­len, hogy a dolog nem az ősz uralkodó jó­indulatán múlott. A király hosszú életéhen annyi tanújelét adta lovagiasságának, érző szivének s különösképen Hohenberg Zsófia iránti rendkivüli szeretetének, hogy föl sem tételezhető, mintha a felség lett volna az aka­dálya a trónörökös kívánságának. Ellenben több mint bizonyos, hogy az udvari intrika állta útját ennek a kérésnek, amely a trón­örökös lelke mélyéből fakadt s amelynél ne­mesebb érzés nem is képzelhető. Persze a spa­nyol etikett apostolai gondoskodtak róla, hogy a Belvedere minden adandó alkalom­mal érezze ezt. Ez a tendenciózus eljárás, amely a trónörökös elleni ikotteria müve, ki­nos benyomást keltett Ferenc Ferdinándban és igy nem csodálható, ha lépten-nyomon hi­deg zuhanyt kapnak a nyakukba. Biztosra veszik azonban, hogy Ferenc Ferdinánd, aki akaratát érvényesíteni tudta mindig, hama­rosan rendet fog teremteni s visszaállítja a kölcsönös jóviszonyt közte és az ősz uralkodó között. A keddi uadászat és a nép. Kedden reggel kilenc órakor tovább foly­tatták a vadászatot. Most már nem Sövény­házán, hanem Pusztaszeren durrogtak a pus­kák. Pusztaszeren már több volt a kíváncsi vendég, mint Sövényházán.' A nép kíváncsian leste a trónörökös minden mozdulatát. A trónörökös egy jóképű magyart meg is szó­lított: — Maga is szeret vadászni? A magyar nagyon megijedt, levette fövegét, majd teletorokkal ezt kiáltotta: — Éljen Ferenc Ferdinánd trónörökös, a jövendőbeli királyunk és urunk. — Éljen, éljen! — visszhangzott ezer to­rokból. Épen egy öreg parasztgazda mellett álltam, mikor ez a párbeszéd megtörtént. Az ősz ember elragadtatva lökött oldalba: — Ez aztán az igazi magyar ember! — A'mán igaz — helyeselte egy vén asz­szony. A nép nagyon szereti a trónörököst. Ma­gyar-osztrák trónörököst még igy nem szere­tett magyar ember soha. A keddi vadászat is kitűnően sikerült. Lőttek 2710 darab vadat. Ebből 1892 nyúl, 529 fácán, 76 fogoly, 3 őz és 1 sas. Kedden is a főherceg vadászfegyvere ol­totta ki legtöbb vadnak az életét. Lőtt: 401 nyulat, 193 fácánt és 2 őzet. A főherceg nagyon sajnálta, hogy a sas nem az ő fegyvere elé került. Este kilenc órakor diner volt, épen ngy, mint hétfőn. A trónörökös szerdán délután öt óra husz perckor utazik vissza Bécsbe. Szeged közelében volt tehát a trónörökös. Magyar földet taposott a lába, magyarul beszélt és magyarul is érzett. Azt hiszem ez a legszebb, legmagasztosabb információ Ma­gyarország jövendőbeli királyáról. Szerdán már elutazik, vissza Bécsbe, ahol sohasem érezte magát olyan jól, mint itt nálunk az akáclombos Alföldön. Magyar levegőt, magyar port visz a va­dászkabátján haza Bécsbe a trónörökös. Ez a magyar levegő, ez a magyar por sokszor visszafogja még csalni Szeged környékére a trónörököst. És, ha majd király lesz a trónörökösből és visszajön hozzánk, mert a honvágy visz­szahajtja, Szegedre is ellátogat, a legmagya­rabb városba, akikor feldobbanhat minden magyar szive, mert az általános béke jele lesz ez. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ.JVIŰUÉSZET -Szinházi műsor. Szerdán : A papa, vígjáték. (Páratlan */a.) Csütörtökön : A tatárjárás, operett. (Páros a/s ) Pénteken délután: A cigányszerelem, operett. Pénteken este : A kis gróf, operett. (Páratlan */>•) Szombaton: A Petőfi-Társaság hangversenye. (Bér­letszünet.) Vasárnap délután". A babuska, operett. Vasárnap este: Az élö halott, szinmü. (Párat­lan »/.•) * Pálmay Ilka memoárjait Bécsben elkobozták. Budapesten a mult héten je­lentek meg Pálmay Ilka memoárjai. A kiváló művésznő emlékiratai nemcsak Magyaror­szágot érdeklik, mert e ritka tehetségű asz­szony épen ugy ismert Bécsben, Németor­szágban, Angliában és Amerikában, mint ná­lunk. Mindenütt taps és dicsőség volt az osz­tálvrésze. Emlékirataiból a bécsi lapoík va­sárnap szemelvénveket közöltek, másnap hétfőn pedig a rendőrség emberei bejárták Bécs minden könyvkereskedését és az összes kéznél levő példányokat elkobozták. Nem in­dokolták, hogv melyek az inkriminált pasz­szusok és ebben a pillanatban még a bécsi lanok sem tudják, hogy mért tilalmas Wien közönségének Páímav Ilka könyve. * A Müvészház Újvidéken. Újvidékről je­lentik: A müvészház művészeti egyesület ál­tal rendezett képkiállítás megnyílt a város­háza dísztermében. Demetrovics polgármes­ter üdvözlő szavai után Rózsa Miklós dr, a müvészház igazgatója szép szavakkal vázolta a müvészház célját, majd Szlezák Lajos dr, országgyűlési képviselő a kiállítást megnyi­totta. Matkovich Béla főispán kimentette tá­volmaradását. A kiállítást nagy közönség tekintette meg. Az egyesület azon célját, hogy Újvidéken fiók alakittassék, előrelátha­tólag siker fogja koronázni, mert eddig negyven tag jelentkezett. * Tisza Kálmán szobra. Nagyváradról je­lentik: A Tisza Kálmán-szoborbizottság Mis­kolczy Ferenc főispán elnöklésével ülést tar­tott, amelyen a Tisza-szoborra, amelynek elkészítéséért 50,000 koronát fizetnek, pályá­zatot hirdettek. A pályadíjért csakis magyar szobrászok pályázhatnak. * Az amerikai drámaírók pénzvadá­szata. Amerikában hozzávetőleges számí­tással húszezer ember foglalkozik drámaírás­sal. Ebből a nagyszámú embertömegből ta­lán busznak volt már jelentősebb sikere. Es a drámairók száma még sem fogy, sőt foly­ton növekszik. Ebben nagy része van jobb drámairók reklámhajhászásának, akik a la­pokban kikiabálják, hogy évente egy millió, vagy legalább is százezer dollárt keresnek. Már pedig ez nagyon is a kivétel és még az újvilágban is csak a legnagyobb ritkaság. Mert tudni kell azt, hogy a tantiéme az első háromezer dollár bevételéig 5 százalék, 5000 dollárig 10 százalék és azonfelül 15 szá­zalék. Egy sfker oedig hozhat esténkint leg­feljebb tizezer dollárt és ezek szerint egy hé­ten alig lehet több tantiém, mint tiz-tizenöt­ezer dollár. Ez pedig egy évben még mindig százezer dolláron alul marad. A drámairók közül Clyde. Fit eh vezet, aki szinte szórja a darabokat. Eddig vagy ötvenet irt már. Da­rabjai átlag húszezer dollárt jövedelmeznek, többiek aligha keresnek jól sikerült darab­jaikkal is nvolc-tizezer dollárt. A tulajdon­képeni „amerikai" honoráriumokat a külföl­diek kapják, igy Bemard Shaw ötvenezer dollárt 'keresett egv darabjával. Mindenesetre az amerikai lapok milliós tantiéme-jeit nem szabad készpénznek venni, mert Amerika nagyon messze van innét. A fogaR ápolására legjobb a üerle-féie ára 70 fillér Kapható Szeged, Klauzál- KÍGYÓ sy6sy' téren, a « ^tárban. Ujabb tí^.aét év a CsIHagböríön fegyencének — Itéiat a rablóggiikosság ügyében. — (Saját tudósítónktól.) Ebben az évben tör­tént, szeptember 24-én, a szegedi Csillagbör­tönben, hogy Krock Nagy János rab megölte Takács József rabtársát. A szegedi esküdt­szék kedden ítélkezett a rabgyilkos fölött. A vád beigazolódott és a merénylő rabot tizen­két évi fegyházra Ítélték. Annakidején részletesen beszámoltunk az esetről, amely országos feltűnést keltett. A rablógyilkosság Gál Sándor börtönőr és Nagy Kálmán rab jelenlétében történt. Krock Nagy János élesre fent zsebkéssel szúrta hasba az áldozatát. A börtönrendelet értelmében a rabok csak fanyelű, tompaélü kést használ­hatnak, amelyek az emberéletre ártalmatla­nok. Annál meglepőbb volt, hogy a gyilkos­ság élesre köszörült, csontnyelii késsel tör­tént. A börtönőr nem akadályozhatta meg a merénylőt, mert az a börtönőrtől néhány lé­pésnyi távolságban, hirtelen rántotta ki a kését. A gyilkosságnak a két rab feszült viszo­nya volt az előzménye. Egy cellában voltak. Kroch Nagy János halált okozó súlyos testi­sértésért öt évi, Takács József pedig négy évi börtönre volt ítélve. Krock huszonhat éves, tagbaszakadt, izmos, erős ember. Köte­kedő természetű, nagyétvágyú. A börtön mű­helyében az asztalos mesterséget tanulta. Rabtársaival kötekedett, brutálisan viselke­dett. Az étkezés miatt állandóan kellemetlen­sége volt. Keveselte azt, amit adtak. Né­hányszor rabtársai ebédjéből elcsent egy-egy darabot. Takács József ezért korholta. — Más is éhes — mondta neki. A félelmetes erejű Krock megfenyegette a társát: — Vigyázz, egy embernek már kiszúrtam a szemét! Takács megunta a civakodást. Kijelentette a börtönőrmesternek, hogy ketten nem fér­nek meg egy cellában. A panasznak eredmé-

Next

/
Thumbnails
Contents