Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-30 / 299. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 27. például az 1868—1871-ik években, úgyszintén a hires „vonósnégyes" idejében 21 százalékot adtunk ki véderőköltségekre, ma pedig alig 12 százalékon felül. A jelenlegi összegek természetesen igen tekintélyes számot adnak, de nem szabad felednünk, hogy egyrészt az állami bevételek emelkedtek, másrészt a pénz tényleges értéke csökkentIgy mondotta Auffenberg hadügyminiszter. És igy igaz is. Sőt még igyebben. Mert állandóan érkeznek olyan kiszivárgott hírek, melyek beszámolnak arról, hogy Anglia még több áldozatot hoz, mint a mennyit bevallott, vagy hogy Németország ilyen manővert tervezett s amolyat elrontott. A napokban pedig nyilvánosságra került egy nyilatkozat, amely Németország és Anglia szenzációja most. Ugyanis a Daily Mail berlini tudósítója interjút közöl Delbriiek hires történetíróval. A beszélgetés folyamán Delbriiek oly nyilíszivüséget mutatott, amely szinte kinos s a melyet csak veszedelmesnek lehet nevezni. A Daily Mail tudósítása szerint Delbrück ezt mondta: — Meg vagyok róla győződve, hogy Németország és Anglia közt a háború elkerülhetetlen. Most már tudjuk, hogy Angliának az volt a szándéka, hogy formális hadüzenet nélkül támadjon meg bennünket. A birodalmi gyűlés legközelebbi ülésszaka elé törvényjavaslatot fognak terjeszteni, amely szerint minden olyan nemzetnek, amely ily módon kezd háborút, ipinden egyes foglyát kalóznak fogják tekinteni, azaz azonnal agyon fogják lőni vagy föl fogják akasztani. Nem hiszem, hogy a német kormány az erősebb fegyverkezés után való kívánságnak ellenállhasson. A marokkói ügy mutatja legjobban, hogy Anglia a mi legnagyobb ellensíktól, s ez ugy cseng, mint egy tündérrománc refrainje. Melina édes, lágy moh-hangján beszél, amelynek hallatára mindig kellemes borzongás fújta végig a szinhíázii babitüékat. — Igen én is azt tudom, hogyan kezdődött . . . Verőfényes őszli nap volt, mi ketten fönjártunk a budai hegyekben. Emlékszik még? Jó kedvünk volt, mint két csavargó iskolás fiúnak. Lej övet pedig elfogott bennünket az eső ós mi egy kis csapszékbe menekültünk . . . Emlékszik még? Kálváry meglepetten tekintett a művésznőre, aki halkan folytatja: — Mikor ott (becsuktam az (ivó ablakát, baj esett; az üveg eltört és megvágta a karomat. Megijedtem, maga pedig az ajkával akarta e'lálliitaini a vérzést . . . A művésznő kissé feltolta pongyolája bő Ujját, kerek karjának selyemfinom bőrén féliholdalaku fehér sebhely látszott. — Emlékszik még? Kálváry ur az óráját nézte, legnagyobb sajnálatára el kellett menni a kaszinóba, ahol egy jóbarátja várta. Megígérte azonban, hogy más alkalommal hosszabban fog tisztelegni régi jó barátnőjénél. Mikor leért az utcára, elgondolkozva állott meg. Azt biztosan tudta, hogy ő soha életében nem járt Melinával a budai hegyekben, még kevésbé csapszékekben. A karján lévő sebhelyet is mia látta először. Csak azt nem tudta, hogy vájjon kivel téyeszti őt összq Melina? ségütik- Ez^eJ a tényállással szerpben pékünk csak egy feladatunk lehet és ez a?* hogy mentül több Dreadnoughtct építsünk. Nem türhetjük tovább az efféle beavatkozásokat. Nem akarjuk vitássá tenni Angliának a tengeren való uralmát, de tiltakoznunk kell az ellen, hogy a mi dolgainkat ő intézze. íme, egy uj nyilatkozat a sok régi után. S mind a háborús szellem kegyetlen, de találó dokumentuma. Mindenütt óriási elkeseredés, izgalom, letörő áldozatkészség. Ugy, hogy a militárizmus úgynevezett korszakában, amikor csak a fegyveres erő lengi át a áilágot, a monarchiának se szabad elfelejteni, hogy ha bizonyos hátrányt ad is a nagy áldozatkészség, az bizonytalan nagy előnyt is juttat. Ó, nem mi miattunk, hanem a külföldi fegyveres szellem miatt. Amely minden pillanatban felénk csaphat. .. A franciák hadi készülődése. — Aeroplan-floíta. — (Párisi levelezőnktől.) Franciaország különböző helyein szakadatlanul folynak a francia aviatikusok kísérletei. Több gyár dolgozik repülőgépek készítésén s ez a veszedelmes masina napról-napra tökéletesebbé lesz. Egyik helyen civil tanítványok tanulnak hires mesterek vezetése alatt, másik helyen a hadsereg által kiszemelt tisztek igyekeznek elsajátítani a repülés művészetét. A civil iskolába mindenkit felvesznek, aki jól meg tudja fizetni s meg is tanítják jól a levegőben való szálldogálásra. A katonai aviatikához azonban közel se fér idegen. Ez már a nemzeti védelemhez tartozik s a tisztek közül is csak a legtehetségesebbeket válogatják ki erre a szolgálatra, ily módon igyekezvén elháritani az árulás lehetőségét. Ez azonban még semmi. Azt mondják, hogy a nagy zajjal dolgozó nyilvános katonai repülőiskolán kivül Franciaországnak még van egy titkos repülőiskolája s titkos aeroplángyára, ez előbbi hivatalosan mint tüzérségi tanintézet, az utóbbi pedig mint egyszerit gépgyár szerepel. Ide azután még a kiválogatott tisztek közül is csak a legválogatottabbakat veszik be, akik nemcsak tehetség, de jellem dolgában is kipróbált férfiak. Mert a franciákat annyira elkapta a repülés láza s annyira elbódította őket a francia zseninek e téren is mutatkozott kétségtelen felsőbbsége, hogy biztosra veszik, hogy legközelebbi nagy háborujuk győzelmeit ebben a titkos aviatikai iskolában készítik elő. Nem tudjuk, meddig tart ez a mostani csönd és a diplomaták és uralkodók esküdözése az örök békére, de az bizonyos, hogy ha három évig még eltart: akkor a franciák nagy meglepetéssel fognak szolgálni a világnak. A francia nemzet nem a tengerre és nem a rettenetes Dreadnougbtokra tekint, mikor a jövendő sikereiről ábrándozik, hanem szemeit az ég felé szegezi és arra a fekete felhőrajra gondol, mely a háború első jelére fenyegetően fog megjelenni a német határ fölött: ez a francia léghajó-flotta hadserege. Három év múlva Franciországnak kétezer aeroplánja lesz s a francia hadseregnek ezek fogják megmutatni az utat Berlin felé. Mert ezeknek senki sem fogja tudni útját állni. Most már mindenki látja, hogy Franciaország a marokkói politikájával fényes diadalt aratott Németország fölött s megkaparitotta magának Marokkót, átengedvén Németországnak helyette a vad és civilizálatlan területeket, ahol minden munkát élőiről kell kezdenie. A franciák szinte megdöbbentek a maguk sikerén. Hogy van az, hogy a hatalmas és náluknál sokkal erősebb Németország ilyen könnyen engedett a tárgyalásoknak? Hát ennek a következő fantasztikus magyarázatát adták: Németországnak kitűnő kémrendszere vari. Franciaország el van árasztva német kémekkel. Minden gyárban vannak belga, flamand vagy elzász-lotaringiai álarc alatt élő németek, minden francia városban vannak ugyanilyen bőrbe bujtatott kereskedők, akik roppant adják a francia patriótát, gyermekeiket sült franciáknak nevelik s emellett kitűnően fizetett és igen jól működő kémek. Nos, ezeknek a német kémeknek a révén Vilmos császár diplomáciájának sikerült megtudnia, hogy a franciák titokban már eddig is micsoda aeroplán-flottát szereltek föl s ettől annyira megijedt, liogy jónak látta a marokkói kérdésben engedékenynek lenni. Hát ez meglehetősen fantasztikus híresztelés ós azt hiszem, hogy Németországnak nincs oka megijedni és meghátrálni a fran'cia repülőgépek flottájától; de három év múlva e tekintetben is nagyot változhatik a dolog. A szociálisták liiába lármáznak a bábom ellen, hiába csinálják a legintenzívebb hadseregellenes mozgalmat, alkalmas időben érkező háborús hangulat ugy elsöpri őket, mint most Olaszországban történt. S akkor nem Jaures ur, hanem Blériot generális fogja az európai békét dirigálni. Ami bizony Európára nézve nagyon kellemetlen lenne. Keresztes vitézek a Talmuddal. — Egy gyalázkodó felhívás szövege. — (Saját tudósítónktól.) A vallási béke az utóbbi időben meglazult. Rátörtek a békétlenkedik. Gyűlölködésükben elvakul az idők, események nagyszerűsége. A fajokat átfogó emberi eszme nem talál utat a koponyájukon, gyűlölködnek és izgatnak. Magyarországon is fölbukkantak a hitélet parazitái, de nyomban szétpattantak. A vallásosság lehet erény, de nem lelhet eszköz az emberi közösség megbontására. Ennek tud'atiában van minden átlagos műveltségű ember. A keresztes vitézeik azonban újból és újból előre törtetnek, belegázolnak jóizlésbe, meggyőződésbe, hitbe. A támadásuk alattomos, nincs bátorságuk kiállani a porondra. A nyilvánosság érthetően óvatos kikerülésével besurrannak a családi tűzhelybe és lázítanák. Amig azonban a régi vallási küzdelmeknek volt iegtaiátab valami csekély erkölcsi alapja, ujabban üzletemberek a keresztes vitézek. Haszonlesésből, rideg üzleti érdekből izgptnak és lázítanak a szeretet jegyében. Sajnos, (hogy az ilyen kétes értékű üzleti vállalkozásokba komoly testületek ás beugranak. A valamely egyházba való tartozás talán még sem jogosít föl arra, hogy bármilyen úton-módon, a pornográfia ocsmány eszközeivel lázítsanak néhány ember üzleti érdekéért? Tisztán üzleti érdekből történik minden. Erre eklatáns példa egy országszerte terjesztett nyomtatvány, amely Szegeden is