Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-30 / 299. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 3 mindenütt feltalálható: gyermekek és aggok kezében, nyilvános helyeken és eldugott részeken. S a páratlanul érdekes nyomtatványnak ez a liliomos szövege: ÉRTESÍTÉS. Az irodalom legújabb szenzációja a Talmud magyarul. Ez a zsidók féltveőrzött titka, a rabbiképzők tananyaga. Nincsen mü, ami ennél érdekesebb lenne. Külön fejezetek szólnak a csalásról, uzsoráról, rituális gyilkosságról, az asszonyról stb. Nincs az a pornografikus könyv, melyben több ocsmányság lenne; nincs olyan anekdotagyüjtemény, ami ugy kacagtatni tudna, mint a Talmud. Mágnások, papok, ügyvédek, birák, jegyzők, tanárok, hivatalnokok százával rendelik. Magának árt, aki meg nem szerzi; mert minden kereszténynek legfőbb érdeke, hogy megismerje a zsidót, különben nem tud védekezni, ha a Talmud körmönfont utasításait nem ismeri; minden zsidó eszerint él és cselekszik. A zsidő lapok rettentő lármát csaptak e magyar Talmud miatt: ügyészségért, rendőrségért kiabáltak, látszik, hogy szörnyen az elevenükre tapintottunk. Olcsó 3 koronás koronás kiadást is rendeztünk a műből, mely hat nagy füzetből áll, liogy mindenki megvehesse, mert ennek egy öntudatos keresztény házából sem szabad hiányoznia. Az ezész mü ára fűzve 6 kor., kötve 10 kor. Kegyeskedjék ez értesítésünket b. ismerősei körében terjeszteni. Ugyanis nincs más módunk e fontos műnek terjesztésére: mert a legtöbb lap hirdetni sem meri, a könyvkereskedők nem merik tartani, árusítóinkat pedig mindenfelé inzultálták. Ne méltóztassék felülni a zsidó lapok (sem pedig zsidó cégek hirdetéseiből fentartott más lapok) hazudozásainak: a mi fordításunk szó szerint hü; akárki jött hozzánk, rögtön meggyőződött erről, ha egy szót sem tudott is héberül s mindenki örvendett, aki e müvet megszerezhette. Már csak 600 példány van belőle. Megrendelési cim: „A KERESZT" kiadóhivatala Budapest, III., Nád-utca 1. sz. ilyen (nyomtatványokkal árasztják el az országot. Szegedre is több ezer példányt (küldtek. Mi ez, ha nem üzlet? A Talmud — és ezt katolikus papok is sokszor (elismerték már — a világirodalom egyik leggyönyörűbb olvasmánya. A vallással, a természettel, az -emberi élettel foglalkozik fenséges példázatokkal. A Talmudban nincs egy szemernyi, amin elfogulatlan, józan ember megütközhetnék. A tudósok meg ma is örömmel lapozgatják. És erről a könyvről nyomtatásban megjelenhetik ez a mondat: „Nincs az a pornografikus könyv, amelyben több ocsmányíság lenne." Az elfogultság, a nyilvános gazság olyan foga ez, amelyet nem is lehet másképen nevezni, mint — hasznot váró dühnek. Nyilvánosan nem terjesztik a könyvet, mert nem lehet. Újság nem kapható az ismertetésére, a könyvkereskedőkben is van (annyi jóizlés, hogy nem terjesztik. Hogy mennyire naiv vagy annak gondolja a publikumát „A Kereszt", arra jellemző ez a kijelents: „A mii fordításunk szó szerint hü; alkárki jött hozzánk, rögtön meggyőződött erről, ha egy szót sem tudott is héberül s mindenki örvendett, aki e müvet megszerezhette." Akii (eredetiben elolvasta a Talmudot, annak egy igaz sorát sem találja meg a kérdéses: keresztes fordításban. Az ia fordítás a pornográfia, erkölcstelen meghamisítása egy remekműnek. Jóizlésü embert fölösleges arra figyelmeztetni, bogy mitől óvakodjon. Az ügyészségnek és a rendőrségnek lesz majd arra gondja, hogy ezt a lázító, erkölcstelen nyomtatványt elkobozza. Mert ha vifághirü művészek festményét elkobozzák, mert a festmény alakjának nem minden testrészét födi sürü szövésű takaró, akkor ennek a „Taimudfordit,ás"-nalk sem szabad (emberkézbe kerülni. Csak hangsúlyozzuk, hogy ezt a valódi pornográfiát -alattomosan terjesztik. S a többi nem a mi kötelességünk. Hanem a rendőrségé s a büntető törvényszéké. Polónyi Gézáné született Steinitzer Anna. (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban rendkívül komoly s a nemzet életére messze kiható kérdésekről kell dönteni a költségvetés keretében, ebből tehát önként következik, hogy ezt a képviselő urak mulatságosan intézik el. Polónyi Géza az uj keresztes hadsereg vezére, okkal vagy ok nélkül, antiszemita beszédeket fuj a levegőbe, amely igy természetesen puskaporossá váiik. A parlament ilyen izgatott hangulata közben, amikor Polónyi ismét le akarta szedni a zsidókról a rajtuk nem is található szentelt vizet, Nagy Sándor munkapárti képviselő tudvalevőleg nevetve kiáltotta közbe: — Hogy bánthatja a zsidókat, amikor a felesége is zsidó volt?! A kegyelmes asszonynak, egy urinőnek a vitába való vonása kínos feltűnést keltett a képviselőházban. De már Nagy Sándor kimondta, ami a szivét nyomta, nem lehetett visszavonni. Polónyi Géza fiát, Polónyi 1 jos gazdászt rendkívül bántotta Nagy Sándor közbeszólása és emiatt sértő levelet irt a képviselőnek. A felek karddal megverekedtek; az ügy lovagias részét igy elintézték. Azonban a párbaj után Nagy Sándor kijelentette : — Azért még se vonom vissza azt a kijelentésemet, hogy Polónyi Gézáné zsidó voit. Erre Polónyi Lajos nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogv bárkinek szívesen megmutatja az édes anvja keresztlevelét. Ebből az okiratból kitűnik, hogy Polónyi Gézáné sohase volt zsidó. Nem hiába közeledünk a farsanghoz, a honatyák vidámak és mulatni akarnak. Nagy Sándor nem hagyja a jussát. Ragaszkodik ahoz, hogy Polónvi Gézáné csákugyan zsidó hitben látta meg a napvilágot Aradon. Azt jól tudja Nagy Sándor, ihogy Polónyiné született Steinitzer Anna aradi származású aszszony s itt még most is két fivére lakik. Megkérte tehát az Aradon lakó egyik munkapárti képviselőt, hogy kutasson a zsidó anyakönyvben Steinitzer Anna úrnő születési adatai iránt. A képviselő megszerezte az adatokat és ma ajánlott levélben elküldte Nagy Sándornak, a következő, valóban érdekes történet kíséretében: Polónyi Gézáné Steinitzer Anna 1850-ben született Aradon. Az apja, Steinitzer Pál, a nagybátyja pedig Steinitzer József, aki az aradi zsidó hitközségnek hosszú ideig elnöke volt. Mindaddig volt elnöke, amig ő és a testvére, Steinitzer Pál ki nem keresztelkedett 1849-ben. Polónyi Gézáné édesanyja abonyi orthodox zsidó családból való, de Polónyiné 1850-ben már mint keresztény látta meg Aradon a napot. A testvérei közül még egy leány született kereszténynek, négy tesvérbátyja azonban ősei hitében született és nevelkedett. A család kikeresztelkedése — a képviselő adadatai szerint 1849-ben történt meg s okai a következők: Tudvalevő, bogy Schlick osztrák generális 1849-ben bombáztatta Arad városát. A lakosság hősiesen küzdött s ebben az radi zsidók is derekasan kivették részüket. Amikor Schlick generális meghódította a várost, haragjában ötszázezer forintnyi hadisarc meg,fizetésére kötelezte az aradi zsidó hitközség elöljáróságának tagjait. A hitközség vezetői módtalanul megrémültek s kinos tanakodás után elhatározták, hogy Steinitzer József meg Pál vezetésével küldöttséget menesztenek az Uj aradon székelő osztrák hadvezérhez: engedné el a zsidóknak azt a mérhetetlen nagy hadisarcot. Ám „szépen mentek" a Steinitzerék Schlick elé Ujavadra. Ellenkezőleg, elmentek a katolikus lelkészhez s még aznap áttértek a katolikus hitre. Budapestről jelentik: Nagy Sándor országgyűlési képviselő a következő nyilt levelet tette közzé: Polónyi Lajos ur nyilatkozatot tett közzé, amelyben jónak látta jóhiszeműségemet pellengérre állítani. Nem kívánom a befejezett lovagias eljárás után az ügyet ujbé) a nyilvánosság elé vinni, de Polónyi Lajos ur nyilatkozata folytán kénytelen vagyok vele szemben, a saját jóhiszeműségem igazolására a következőket kijelenteni: Tény az, hogy Polónyi Lajos ur édesanyja katolikus hitű, amely tényt én az igazságnak megfelelően az anyakönyvi kivonat felmutatása után saját segédeim előtt elismertem. De viszont tény az is, hogy Polónyi Lajos ur anyjának szülei, névszerint Steinitzer Pál és neje Anna, zsidók voltak, sőt Polónyi Lajos ur anyjának négy tesvére, Jakab, József, Hermina és Erzsébet szintén zsidóknak születtek és csak később keresztelkedtek ki. Remélem, hogy miként én, az igazságnak hiven Polónyi Lajos ur anyjára vonatkozó rektifikácit tudomásul vettem, ugy ő is az én jóhiszeműségemre vonatkozó ezen adatok helyességét készséggel fogja tanúsítani. Különben állításom igazolására felhozom, hogy a hiteles és az aradi főrabbi ur által kiállított és általam beszerzett anyakönyvi kivonatot bárki nálam megtekintheti. Nagy Sándor, országgyűlési képviselő. Hirek egy nagyváradi bankról. — Manőver vagy fizetésképtelenség ? — (Saját tudósítónktól.) Október elején járt le a nagyváradi Közgazdasági Korona- és Hitelszövetkezet első három éves évtársulata s a Közgazdasági Bank Részvénytársaság, amely a hitelszövetkezet betéteit kezelte, nem fizette ki a betéteket és az osztalékot. Halogatta a fizetést októberről novemberre, novemberről decemberre s tegnap azzal az igazgatósági határozattal lepte meg a betevőket, hogy betéteiket csak harminc napos felmondási idő leteltével kapják ki, ha a fölmondás megtörténik. Valóságos lázongással fogadták ezt a határozatot a többnyire kisember betevők, a városban pedig hire futott, hogy a Közgazdasági Bank Részvénytársaság fizetésképtelen és hogy fölszámolás előtt áll. A mindenféle hirrel szemben a pénzintézet vezetősége a betétek ügyéhen igy nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt: — A Korona- és Hitelszövetkezetnek befizetései vannak minálunk. Az első hároméves évt'ársulat tényleg október elején járt volna le, de az (igazgatóság kénytelen volt ugy határozni, hogy a heti befizetéséket mint rendes betéteket kezelje és fölmondáshoz kösse a kifizetésüket. A nénzdrágaság kény szeritette erre és az, hogy a visszleszámitolást felsőbb helveken megvonták. Húszezer koronánál nagvobb összegnél hathónapos a fölmondási idő, az (igazgatóság azonban elfogadja a harmincnapos terminust s január huszonnyolcadikán minden betétet visszafizet. Természetes, mikor ezt a határozatot megtudták a betéteikért jelentkezők, meglepődtek, incidens azonban, ahogy elhíresztelték, nem történt. Nem igaz, hogy. az intézet fölszámolás előtt áll. Lpen most szaporodott a vezetőség uj, tehetős igazgatósági tagokkal, s az alaptőke emelése rövidesen megtörténik. Az sem áll, hogy pénztárkészletünkből ne-