Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-27 / 296. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 december 27 tesitését, hol a jellemképzésre is súlyt helyezünk. E köelességnek is megfelelünk. KÁLMÁN GUSZTÁV, a kereskedelemügyi minisztérium politikai államtitkárja a következőket volt szives közölni: — A kereskedelemügyi minisztérium ügyköre annyira bő, hogy szinte lehetetlen teljes képet adni működéséről néhány rövid szóban. Különösen most nehéz, mikor az ország fejlődése mindig uj és ujabb feladatokat ró ránk. Itt van például a közúti hálózat fejlesztése. Ez egy idő óta a kormány és parlament együttes jóindulata folytán örvendetesen fejlődik. Ma már a közúti hálózatának az automobilizmus követelményeinek is meg kell felelni s mi nemzetközi viszonylatban sem vagyunk az utolsók. Az Alföldön még vannak elvégezni valóink, de a Máv. teljesítőképessége egyelőre ott tart, hogy az anyagszállítás csekélysége folytán minden évben legfeljebb 700—1000 kilométer hoszszu utat építhetünk. A csatornázási és folyamszabályozási munkálatok is folyamatban lesznek. Ezek közül a Duna-Tisza-csatorna a legfontosabb. Ez az ügy igy áll: A mi mérnökeink elkészítették a terveket, sőt a költségvetést is. Számításaink szerint kerek negyvennyolcmillió koronába kerül a csatorna. Most a pénzügyminisztériumon a sor, hogy nyilatkozzék. A közutakról is készül egy törvényjavaslat, a postát is foglalkoztatja több ujitás. Majd minden héten tartunk házi tanácskozásokat, megbeszéléseket, amely a kodifikáció feladatait tartják napirenden. Több fontos novelláris javaslat is beterjesztésre kerül a jövő évben. Szóval minden igyekezetünkkel rajta leszünk, hogy az ország közgazdasági igényei kielégüljenek. A belügyminiszteriumhan nem készül nagyobb koncepció az égetőután jött órát adni és nehogy azt 'hidd, hogy vártam rá ottan, mert megvetem, mint egy kutyáit, de az előszobában sötétebb van, mint a szobában és ez az én hangulatomnak jobban megfelelt tehát ott ültem kettőtől fél ötig, akkor jött és köszönt és én nem köszöntem vissza és egész hidegen mondtam neki: jőnapot kedves tanár ur hozta isten ugv hogy rögtön észrevette hangom hidegségét és kérdezte: talán haragszik rám, talán vétettem valamit, ó nem mondom én, de mert ön olyan hideg hozzám, mondja ő, mondom én: gondolja? mondja ő: talán a piros ajkak miatt még mindig, mondom én: nem tudom és tényleg nem is tudtam, hogy az én piros ajkaimról volt-e szó, vagy a Mari piros ajkairól és egyszerre felkiált ő: majd megmutatom én magának, hogy kell nőkkel bánni és nekem ugrott és megölelt és megcsókolt a szájamon és mondom én: de tanár ur, de tanár ur, de tanár ur, de tanár ur, de tanár ur, hiába, ő tovább csókolt mondon de tanár ur után, mondom én: mit gondol kegyed, hogy gyön maga éhez és menjen csókolja a szobalányt maga paraszt és takarodjék mert kidobatom és bőgtem mert lelkem mélyén azonban szeretem öt és ő bement és az öcsémmel olyan hangosan tanulta a latint, hogy már majdnem orditás volt ez én a másik szobából mindent hallottam és Grieget játszottam nagyon erősen, hogy ne halljam a latint, de hiába, mert ők még hangosakban latinoztak és én még erösebben játszottm Grieget és ők még joben aktuális kérdéseken kivül. Ezt a tárcát lebéklyózza a politika és gátojja szabad mozgásában. JAKABFFY IMRE államtitkár azt volt szives közöltetni velünk, hogy a resszort politikailag felelős vezetőjének a miniszterelnök urnák kijelentései, ígéretei uralkodnak a tárca keretébe eső munkálatokon. Tehát a választójog reformján kivül néhány közigazgatási jelentőségű javaslat és kisebb novelláris törvények foglalkoztatják a minisztérium kodifikációs osztályát. Rendezni fogják a szegényügyet, a közegészségügy és más jelentős kérdések a szokott gondozásban részesülnek. A kulfura. A budapesti Hold-utca tájékán csöndesen alszik a kultura, ott most a vallás él és virul. De nem erről van szó s nem mi akarunk beszélni. A szó most MOLNÁR VIKTOR államtitkárt illeti, ki a jövő munkájáról a következőket mondotta: — A legaktuálisabb két kérdés nálunk egyrészt az ingyenes népoktatásról szóló 1907. évi XXVII. t.-c. végrehajtása, a másik a tanitók fizetésrendezése. Az 1907. évi XXVII. t.-c. annyiban aktuális, hogy teljesen végrehajtatott. A jövő évben már nem jár olyan magyar fiu népiskolába, akinek tandijat kellene fizetni. A másik a tanitók fizetésrendezésének kérdése. Erről a miniszter tett már kijelentéseket és mondhatom, erősen dolgozunk, hogy minden izgalom lecslllapuljon, hogy nyugalom, béke és talán anyagi jólét is lehessen a tanítói karban. A harmadik fontos és nagyjelentőségű kérdés a katolikus autonómia ügye. Rég vajúdó kérdés ez, mely talán a jövő évben mégis tető alá kerül. A művészet, ugy-e, oly örvendetes lendületet vett nálunk, hogy minden erőnkkel rajban ordítottak és én még erősebben ugráltam rá a kezemmel a zongorára mire a mama bejött és mondta: megőrültél gyermekem, mert ha nem őrültél meg, hanem csak egy pofont akarsz, azt kaphatsz és akkor a keserűség feljött bennem a torkomra és sirni kezdtem és erre a másik szobában csend lett és abbamaradt a latinozás és én éreztem hogy most hallgat és részvétet érez irántam és csókol Elza. VII. Édesem, én belátom, hogy nekik igazuk van a szobalánynyal kettőjüknek ok a nép egyszerű gyermekei, akiknek joguk van egymást szeretni és ő úgyis hiába néz fel hozzám magasrangu házilányhoz a völgyből mert ő egy egyszerű bölcsész aki pénzért latint bifláztál az öcsémmel és elhatároztam, hogy véget vetek ennek a kínlódásnak mert szeretni nem szeretem már csak inkább tisztelem őt és sirok egész éjjel és nem tudok a szobalány szemébe nézni, ami még nem volna baj, de a piros ajkába se tudok nézni, ami már baj mert attól megreped a szivem, pedig hiába, mert én magasrangu vagyok és ő ailacsonyrangu és itt csak az erőszak segit mondok magamba, nemesnek nem nawon nemes dolog, de meg kellett tennem, elmeséltem az anyámnak, hogy miikor a kabát segítve lett, megcsókolta a cselédet és az anvám behivatta a cselédet és kirúgta, nem lábbal, csak erkölcsileg, a Mari el is ment ta kell lennünk, hogy ez a lendület tovább js egyre magasodó ivben folytatódjék. Gondjainkra van bizva a Nemzeti Szinház és az Operaház. A Nemzeti uj hajlékának megépitése megindul, de lesz rá gondunk, hogy ez az uj szinház lehetőleg még fejlettebb művészetnek adjon hajlékot. Nekem különben e tekintetben megvan a magam megállapodott nézetem, kész programom van, amit talán a miniszter is a magáévá tesz. Ezek lennének a legfőbb irányelvek. Ami most itt történik, az folytatása, eredménye egy céltudatös munkának, aminek még szebb folytatása, még több eredménye lesz. Aztán az egyeteminek is adnak munkát már jövőre is. Épen eleget. A török kormányválság. Konstantinápolyból jelentik: A kamara többsége és az ellenzék között folytatott tárgyalások meghiúsultak. Az ifju-török párt hosszú vita után elhatározta, hogy közli az ellenzékkel, hogy a megegyezés csak a kabinetnek Said pasa által való újjáalakítása utján lehetséges. Az ellenzék ezt nem fogadta el. Hirek a harctérről. Konstantinápolyból jellentik: a hadügyminisztérium közli a tripoliszi parancsnok táviratát, amely szerint december 19-én egy olasz ezred néhány hegyi üteggel előnyomulást kísérlett meg, de a török-arab haderő visszavonulásra kényszeritette. Az olaszok Ainzaráig menekültek és 50 halottjuk volt. Török részen 12 ember elesett és 32, köztük egy tiszt, megsebesült. — Madridból jelentik: A Melillából érkezett táviratok szerint tegnap reggel több ezer benszülött megtámadott egy spanyol csapatot. Bernardez alezredes, három tiszt és több közlegény elesett. Japánok Kínában. Parisból jelentik: A Figaro pekingi levelezője beszélt Korostowec pekingi orosz követtel, aki azt mondta, hogy abban az esetben, ha kinai zavargások nem csillapulnak, Japán sereget szállit partra Kinában. Ennek a hadműveletnek azonban csakis az a célja, hogy a japán kereskedelmi érdekeket biztositsa, de semmi esetre sem az, hogy Japánnak területi hóditást eredményezzen. és az apám behivatta a házitanitót és szintén kirúgta, szintén nem lábbal, szintén csak erkölcsileg és most egy másik Mari van. Teréznek hívják é roppant csúnya és egy másik bölcsészünk van, nem is bölcsész, hanem jogász és még rondább, mint a Teréz és nekem nagyon fáj a dolog, mert mikor a bölcsész elment, olvan szemekkel nézett rám mint egy haldokló kutya a haldokló gazdájára és oly szomorúan köszönt mint egy haldokló kutva a gazdája sírján és én alig tudtam magamat visszatartani, de nem sirtam, csak később a szobában igy végződött a tragédia és még mindig ajkaimon ég csókja és ha van Gondviselés, sohasem fognak mint egyszerű bölcsész és egyszerű esőléd egy háznál találkozni, mert én örökre elválasztottam őket, ha az enyém nem lehet, másé se legyen nem mintha Marira féltékeny volnék, a világért sem, hanem mert érzem, hogy mint magasrangu soha nem lettem volna az övé és ugy kell neki, még ha megreped is a szivem és utána halok, ha ő meghal, bánom is én, az öcsémnek márugyis megvolt a kára mert azt uj tanitó miatt latinból megbukott és én közönyös vagyok, ülök a szobámban és Grieget játszom, mialatt a másik szobában az uj tanitó latinozik és én lehunyom a szememet és azt hazudom magamnak, hogy ez még a régi és szomorú vagyok, de már nem sokáig leszek, ámbár csókja ég ajkamon, de hiába, soha nem lehettem volna az övé csókol Elza. I