Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-27 / 296. szám

19)1 II. évfolyam, 296. szám Szerda, december 27 w j ISzponti szerkesztősét! és Kiadóhivatal Szefled, Rorona-utca 15. szám c=3 Bndapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., SS Városház-utca 3. szám ELŐFiZETESl AK SZEüEDEn egész évre . K 24— félévre . . . R 12* negyedévre . R 6*— egy hónapra R 2* Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR V1DEREN: 9 TtLE. . egész évre R 28-— félévre . . . R 14*— Szerkesztőseg 305 a,adóhivatal negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Interurbán 3ó5 836 Egyes szám ára 10 fiitér. Budapesti szerkesztőseg teleíon-szám; !28- 12 A kormány tervei az 1912. évre. (Saját tudósítónktól.) Az igazi politika: a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságának előmozdítása, csendes és termékeny. De ez a munka a cifra parlamentből visszahúzódott a minisztériumok dolgozószobáiba, ahol koncepciók készülnek, a terveken dolgoznak, szóval készülnek a jövőre, mikor dolgozni is lehet. Munkatársunk a minisztériumok vezérembereit kereste fel s az ő nyilatkozataik alapján közölheti e cikket, melynek talán joggal adtuk a fenti cimet. Az igazságügyminiszterium. Ennek a tárcának rengeteg dologzni- és végrehajtani valója lesz. A polgári perrendtartás forradalmat idéz elő a magyar jogszolgáltatásban és arra kell felkészülni, hogy ez a forradalmi átalakulás minél kisebb rázkódtatással járjon. A jövő teendőit különben ROHONY1 GYULA, az igazságügyminiszterium politikai államtitkárja a következőkben vázolta: — Annyit mondhatok, hogy a polgári perrend életbeléptetésével kapcsolatban tevékenységünket a kodifikáció terén egykét törvényjavaslat és körülbelül harminc 'rendelet foglalkoztatja. Emellett azonban szorgalmasan foglalkozik a minisztérium a kodifikáció egyéb kérdéseivel is,, hogy mást ne is említsek, az ügyvédi és bírói vizsga egységesítése tárgyában megalkotott és már első körvonalaiban összeállított törvényjavaslattal. Ez ép itt fekszik asztalomon. Azonkívül van egy sereg javaslat, egyebek közt az ügyvédi rendtartás javaslata, amely csak nemrég terjesztetvén be, egyéb már elkészült tervezettel együtt a belső tanácskozások tárgyát fogja képezni. Egyszóvai annyi az előre készült tervezet, hogy az egész minisztérium az egész jövő esztendő alatt csak ezekkel foglalkozhatna. E mellett természetesen az igazságügyi adminisztrációnak egy napig sem szabad pihennie, mert az általános igazságügyi érdek szempontjai, a felek érdeke, az igazságszolgáltatás napi kérdései mindig kell, hogy foglalkoztassák a minisztériumot. Ezek közül a javaslatok közül legaktuálisabb az ügyvédi és birói egységes végképesitésről intézkedő javaslat. A kareskedeiem ügye. Két kitűnő szakember — Kálmán Gusztáv és Stetina József — segítenek végrehajtani Beöthy Lászlónak elődei terveit. Mindketten szívesek voltak bö és érdekes nyilatkozatban ismertetni a resszor ügyeit. STETINA JÓZSEF államtitkár a következőket közölte: — A legfontosabb probléma, az én ügykörömbe tartozó kérdések közül a magyar államvasutak kérdése. Ebben egyelőre megmaradunk az intenzív fejlesztés elve mellett. Ez a program azt tűzi ki célul, hogy amennyiben ez lehetséges, az állam és a vasutak ereje megengedi, a Máv. belterjesen fejlesztessék. A költségvetésben százmillió korona van előirányozva a jövő évre beruházási célokra. Ez a jelentékeny összeg mozdonyokra, kocsikra és pályaerősitési munkálatokra kell. Azok a nagy igények, amelyeket a közlekedés sűrűsége és gyorsasága tekintetében a közönség támaszt, csak ugy elégíthetők ki, ha nehezebb mozdonyokat és kocsikat járatunk, mely esetben viszont legalább is a főutirányok mentén a pályák jóval nagyobb mérvben való megerősítése is szükségessé válik. A vicinálisok terén megteszünk minden tőlünk telhetőt s hogy nem eredménytelen a munkánk, azt bizonyítja az, hogy a jövő évben összesen hatszáz kilométer hosszú vicinális építése nyer befejezést. Az iparfejlesztés terén azon az uton járunk, amely eddig is sikerre vezetett. Főként uj termelési ágok, uj gyártelepek létesítését szubvencionáljuk. E tekintetben különben a kamarák véleményes jelentései alapján uj eljárási szabályokat fogunk kidolgozni, amiben különösen a kisipar érdekeire leszünk tekintettel. Iparoktatásunkról európai szaktekintélyek nyilatkoztak eddig is elismerően. Semmi okunk arra, hogy e tekintetben szakítsunk hagyományainkkal. A fejlődő gyáripar kötelességünkké teszi tanoncotthonok léLevelek a bölcsészről. Irta Molnár Ferenc. I. Édesem, ina csak röviden Írok neked, mert nincs ddöm és ő ma megint itt volt és latinra tanította az öcsémet és olyan szépen mondja a latin szavakat, mintha rosszul beszélne franciául és én átmentem a szobán és ő azt mondta jó napot és én feleltem jónapot és kiszaladtam és a másik [szobában Gnieget játszottam és halottam, amint egyszerre csak elkezdett csöndesebben latinozni és akkor én is csöndesebben játszottam Grieget és ő még csöndesebben mondta a latint és akkor én egészen csöndesen játszottam Grieget és ő már akkor olyan halkan latinozott az öcsémmel, íhogy én nem is hallottam semmit és ez volt az egész és én most nem tudom, szerelmes vagyok-e belé, azt hiszem nem, ne nem vagyok szerelmes, ámbár ezen érzelem nem csalóka remény és én tulajdonképen biztosan nagyon szerelmes^ vagyak ámbár ő egy egyszerű házitanító és én egy magasrangu ügyvéd lánya vagyok, egy mélység választ el bennünket egymástól és ő nem meri pillantását hozzám fel- | emelni csókol Elza. II. I Édesem, legutóbb csak röviden írhattam neked, most | hosszasabban irhatok azt hiszem mégis szerelem zárom soraimat mert nincs időm csókol Elza. III. Édesem. most már egészen biztos, hogy szerölem, mert ha nem az, igazán nem tudom hogy micsoda, mert ma is átmentem a szobán mikor házitanitotta az öcsémet és azt mondta: érdekeli önt a latin? nem, mondtam én, mert a latin egy holt nyelv, de azért, mondta ő, lehet szeretni ezen nyelvet, mondtam én: tudja isten, mondja ő: de gustibus non est disputandum, egészen szépen beszélte ezt latinul mondo-m én: ez is latin? mondja ő: attól függ, ki mondja, mondom én: hogy érti ezt, mondja ő: szép piros ajkairól ez is latin, mondom én: hogy gyön maga ahoz nekem ilyet mondani, mondja ő: ezer bocsá1nat, mondom én: ez egy szemtelenség és ha még egy kis latint akar tőlem, hét impertinencia és kimentem és szívdobogást kaptam és ugydobogott a szivem ,-hogy azt hittem, valaki kopogtat az ajtón és azt mondtam: szabad, pedig csak a szivem dobogott és ő mégis csak egy egyszerű bölcsész és én egy magasrangu ügyvédlány vagyok csókol Elza. IV. Édesem, mikor ma kimegyek a konyhába már fél hat volt és vége volt a latin óráitalrts ilyenkor a házitanító mindig veszji az előszobában a kabátját én ezt mindig a konyhából nézem az üvegajtón át hát ma is kimegy az előszobába és veszi a kopott télikabátját a fogasról és akkor a Mari, a mii szobalányunk szintén az előszobába ment ós segítette neki a kabátját és én az üvegajtón néztem ezt, bár ne néztem volna egy üvegajtón mert akkor nem láttam volna, hogy egyszerre csak mirnix dirnix azt mondja a házitanító a Marinak: magának szép piros ajka van cicám és megcsókolta őt és a Mari mondta: maradhasson a fiatal ur és ő mondta: szép vagy cica van már szeretőd? és az undok mondta: nincs és a bölcsész mondta: adj egy csókot egy utolsót és a gyalázatos adott neki egy csókot és igy ajkaztak és szájaztak és én azt mondtam magamban az életnek nincs többé értéke számomra nézve és vége csókol Elza. y. Édesem, ma olyan hidegen mentem át a szobán, mikor latint tanított, hogy megijedt, rám nézett és szépen köszönt és én nem köszöntem vissza és miért nem köszöntem vissza? csókol Elza. VI. Édesem, ma találkoztunk az előszobában mikor dél-