Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

10 fl, , t DELMAOYARORSZAO 1911 december 29 •••••••••••IBIIHHaBIBIllBIIIIBKSIflIIIHIIIIIIIIIII! Feketesas-utca Alaptőke.... Tartaléktőke. Vezérigazgató: FÉNYES MARCEL IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB — Minden pontja a teremtő erő kényszere alatt áll. Teljes szolgaság. Föltétlen engedelmesség. Tehetetlenség. Sorsa a megnyugvás, önmegtagadás. — Mindén test megmarad nyugalmában, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában, inig mozgásbeli állapotát valamely külső ok meg nem változtatja. A teremtő erő föltétlen kényszerének törvénye, a tehetetlenség és az abszolút szolgaság törvénye ez, mellyel az alkotott az alkotónak alá van vetve. II. Változása arányos a ható erővel és annak az egyenesnek irányában létesül, melynek mentén az erő hat. A termelő erő föltétlen kényszerének törvénye és az anyag alárendeltség törvénye. 3. Az igazság erő vagy az egyensúly. Az ószövetség nem tünteti fel. Az újszövetség a Szt. lélekkel szimbolizálja. Gyönyörű kép; de nem magyaráz s nem világosit, mint ahogyan a keresztény tömegben mély nyoma alig van. Schopenhauernél alig érezhető; némi nyoma: az „örök jog"-ban van. Ez az erő az Erő egységének kényszere. Ugyanis az Őserő, mint végtelen lényeg, csak negatíve érezhető az egység fölbomlásával, (mert ahol csak egység volna, ott nem fejeződnék ki a belső lényeg, mely pedig a ható Erő természetével ellenkezik). — Ezen felbomlás azonban csak ideig-óráig állhat fenn, hogy az egység meg ne törjön csupán csak látszólagosan, azért az egység kényszere azt helyre állítja. Ezt igazságnak, vagy az egyensúly törvényének mondjuk: III. Minden hatásra ugyanakkora, de ellenkező irányú visszahatás felel meg. — Abszolút kényszer, az anyag és az erő minden pontjában ott van. Az örök rend őre. Ez az Erőnek tartalma, három lénye, eleme. Ismétlem: Soha el nem választható, mindig együtt működő összekapcsolódásuk érzékileg ki nem mutatható, egymással nem helyettesíthető, soha el nem tagadható tény. Az igazság erő ismét 2 alkotóból áll: értelmi és erkölcsi erőből. E szerint az Erő elemei: 1. A teremtés. 2. Az engedelmesség. 3. Az értelem. 4. Az erkölcs. Az élet és művészet s minden munka az Erővel azonos lévén, ugyanezen elemekből, föltételekből áll: az Ösbarmóniát képezi, a szervezet életföltételét alkotja, mely elemek bármelyike is rövidülvén, vagy épen hiányozván, rendi megbomlást hoz létre, melyet mint az Összervezet életf öl tételének kényszere füz a szervezetek összhangzatos kifejlődéséhez. Ezen kényszer a szervezetek életében mint szenvedés jelentkezik; mint megbomlott rend. (Kétféle szenvedés van: 1. A viszonyok okozta, amely kisebb hatású, mely az erőnek mondhatnám, jól esik, mert erejét próbálja, gyakorolja, edzi, pl. a mártírok szenvedései. Ez a mindenség harmóniáját nem zavarja, sőt érette lévén, jutalomként megdicsőülést, fenséget szül a kiállott küzdelem, pl. Krisztus szenvedései. 2. A törvénytelen cselekmény okozta rendbomlás vagy szenvedés, a bűnös szenvedés, melynél a test és lélek egyaránt megvan támadva, a lélek mondhatatlan nyugtalansággal kínlódik és kétségbeesik. Ez mindenkor beáll, amidőn igaztalannak érzett vagy tudott cselekmény megy végbe. Ez a mindenség harmóniáját feldúlja. Mondhatnám a mindenség lelke gyötrődik ilyenkor, mert az ő örök élete van veszélyben. Pokoli kin, mint könyörtelen büntetés jár nyomában. (A vallásnál mint Pokol, Halál van jelképezve.) — „Enyém a boszu" — Ószöv. „Ne attól féljetek, kik a testet megölhetik, hanem akik a testet és lelket gyehennára vethetik". — Ujszöv. Ez elemek aránytalansága, nem ismerése, nem érzése, ugy az emberi élet, művészet, mint a társadalmi funkciók minden ágában jelentkezik. Mert lia 1. elalszik a fenség, az egység, a termelő erő, megáll, elalszik minden. Élet lesz élet nélkül, művészet alkotás nélkül; 2. Ha a tehetetlenség érzete és tudása gyengül, megszűnik a kényszerérzet, a függés, alázatosság, engedelmesség, a megnyugvás és az önmegtagadás, melyből majdnem az öszszes társadalmi bajok és művészi erőtlenségek származnak. — Mert ha életemet és munkámat nem a dolgok rendje — kényszerének és törvényeinek alázatos lemondással alávetve viszem végbe — hanem szines ábrándképek, álmok s a szeszély káoszából kevélyen és bárgyún: mi lesz az eredmény? Kérdezitek? S ha végre az egyensúly, az igazság érzete borul el, mi az élet, mi a mii nélküle? Kell magyaráznom? Próbáljatok meg bármi utat-módot ezektől eltérve, világot, rendet, éltet alkotni: próbáljátok meg ti emberek élteteket, ti tudósok a társadalmi rendünket, ti művészek müveteket megteremteni ezek összhangja nélkül, az csak mások s önmagatok csalása; melyben megbomlik az Öslényeg harmóniája, amelyért keservesen kell megjárnotok a földi élet kálváriáját. Az az élet kin, az a társadalom vesztőhely, az a mii salak lesz. Uj tér, uj élet nyilik föl számotokra emberek! s a művészet: a teremtés, a megnyugvás, az igazság, az értelem, az erkölcs összliangzó élete, hol megszűnik a tárgy, a forma, a munkakör különbségének fontossága! hol minden csak a szükségletek kielégítése, mely ha egyszer megszületett: kielégítésért esdekel, hol a világ nagy épületében minden egyaránt fontos s a legkisebb szegecske betölti helyét.