Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

10 fl, , t DELMAOYARORSZAO 1911 december 29 A rokonielkü képzőművészet is igen sok hivatott képviselőt kapott Szegedről: Töl­gyessy Arthur tájképfestő és ád. Vastagh György arcképfestő (Bpest), — a külföldre elvándoroltak is igen tekintélyes számúak: Joachim Ferenc, Brunner József, Csáky József, Tóth Molnár Ferenc stb. Csányi Má­tyás pécsi karmester a zenei ágat képviseli. Az ábrázoló művészetnek is sok jeles ta­got adott Szeged népe: Bartos Gyula és Nagy Ibolyka a Nemzeti Színház jeles tagjai; Szirmai Imre és Z. Molnár László a Magyar Szinház erősségei; Kiss Klára az Operaház elsőrendű énekesnője, Kenedic'h Kálmán a je­les baritonista, Kabók Győző a kiváló komi­kus. A vidéki társulatoknál is igen sok sze­gedi működik. Az orvosi tudomány képviselői közül első helyen említendő dr Berezel Manó egye­temi tanár, a Fasor szanatórium tulajdonosa (Bpst), dr Müliler Vilmos és dr Singéi- Má­tyás, aki nyugalmát Ausztriába (Bécsbe) ment élvezni. A katonaságot: Fluck Béla huszárezredes és dr Kiss Zoltán ezredorvos (Kecskemét), Palotás Fausztin (Sopron) és Szávits Kornél (Szombathely) őrnagyok képviselik. Nagyon tekintélyes számúak a törzstiszteknél ala­csonyabb rangú szegedi születésű tisztek is. Az ügyvédi s bírói karban aránylag kevés szegedit találunk a vidéken: dr Vértes Adolf temesvár legkeresettebb ügyvédje, dr Oláh Gyula Budapesten, dr Nyári Béla Kalocsán telepedett meg; — Benke Ferenc budapesti törvényszéki biró, Aigner Imre pedig Gyulán járásbiró. A közigazgatási ágakban: dr Búzáik Já­nos, néhai Buzáth Simon szegedi biró fia a fővárosban városi tanácsnok, dr Rózsa Imre városi főügyész (Temesvár), — Burger Zsig­mond (Dorozsma), Molnár Antal (Sándor­falva), Vass József (Ujszentanna), Hoffer Imre (Oroszlámos) községi jegyzők szere­pelnek. A kereskedői világot is számosan képvise­lik Szegedről. Ezek neveit talán legnehezebb összegyűjteni. Bieber Pista, a néhai rendőr­biztos fia, Kairóban dohánygyláros, Arany Oszkár Romániában cukorgyáros, Lepage Adolf Kolozsvár városának első könyv­kereskedője s Erdély egyik legjobb­nevü kiadója; — Zerkovitz Emil Newyork­ban kereskedelmi levelező, — Grünfeld Miksa [a magyar automobilgyár cégvezetője (Bpest), — Paral Bertalan a Ganz-gyár számviteli osztálya főnöke (Bpest); Szűcs Mihály (Bajmok) bácska legjobbnevii ga­bonakereskedője; Békefi Sándor (Nagy­várad) az első magyar biztositó társaság. Balassa Henrik (Kolozsvár) a bécsi biztositó intézet főnöke. rA tanügy is igen sok szegedit foglalkoztat. Első helyen kell emliteni Klauzál Gábort, a néhai 48-as miniszter fiát, ki a vallás és köz­oktatásügyi minisztérium miniszteri taná­csosa; — Magyar Endre iparoktatási főigaz­gató (Bpest); Gulyás Ferenc (Somogy­megve) és Kurucz Gyula (Kecskemét) kár. tanfelügyelők; — Szűcs Izsó a nagyváradi ipariskola igazgatóia; — Sövényházv Antal csongrádi polgári leányiskolái igazgató stb. — hogy csak a nagyobb állású szegedieket említsem. Ha még idesorolom Maróczy Gézát, a vi­lághírű sakkmestert. Babarczy József borá­szati felügyelőt, a báró Lévaynkat s végül Weynmann .Taoues-t. a birneves párisi avia­tikust. aki ez év iuh'us havában a nagv Sor­dun—Bennet versenvt nyerte, meg a napok­ban pedig Rheiimsban az óriási fontossá<ru hadiverseny gvőztese lett; —akkor körül­belül le is zárhatom a névsort. Szó sincs róla. hogv ez a névsor teljes legven. Egy nagy sereg tanár, tanító, vasúti tisztviselő, magán­hivatalnok. kereskedő, maros, lelkész, ka­tonatiszt. kásebbrangn közigazgatási és ál­lami tisztviselő szolgálja a magyar kulturát az ország minden táján, mindenütt becsületet és tiszteletet szerezve a szegedi névnek. Kü­lön is kiemelem, hogy vérbeli szegedi ellen a legritkábban hallunk panaszt s ritka eset, hogy földink valamelyes bűnéért pirulnunk kellene. Vérbeli szegediről nem lehet állítani, hogy szalmalángos munkása a magyar társada­lomnak és közéletnek. Csak alkalmat kell nékik adni s pedig az eddiginél többet, — a magyar nemzeti és állameszméknek, a ma­gyar kulturiának a leglelkesebb harcosai len­nének. Tiz esztendő. Irta Patalci Simon. Az idő hogyan eljár! Már tiz esztendeje annak, hogy egy lelkes kis csapat megalaki­totta városunkban az iparpártoló szövetséget. Jól emlékszem, az eszme a szegedi tisztvise­lők otthona körében született meg, ahol egyes tagok délutánonként összegyülekeztek, akár csak ma, hogy a napi eseményekről elbeszél­gessenek. Az 1900. év folyamán történt, hogy Hegedűs Sándor, akkori kereskedelemügyi miniszter nejével együtt Angliában járt. Ha emlékezetem nem csal, ugy velük is megtör­tént, mi már sok utazónak okozott kellemet­lenséget és bosszúságot, liogy valamely szük­séges tárgyat valahol elhagytak. Öle a ruha­keféjüket hagyták el valahol és Londonba érve, első dolguk volt egy ruhakefét besze­rezni. Betértek egy üzletbe és nagy megle­petésükre a kinált kefe magyar gyártmány volt. A miniszter neje ebből az eseményből levonta a következményekét és midőn haza­érkezett, a történteket elmondta többeknek. Igy került a ruhakefe sorsa a hírlapokba és igy vett arról tudomást az a kis társaság, mely az Otthonban délutánonkint összeta­lálkozott. Az esetet megbeszélve, azon kon­klúzióra jutottak, hogy a magyar készítmé­nyeknek a külföldön nagyobb a becsülete, mint itthon, ami pedig nincs rendjén. A ha­zai gyártmányokat itthon is kell pártolni! Szó után szó következett és megfogant a sze­gedi magyar iparpártoló szövetség eszméje! Az eszme azonban csak 1901-ben öltött tes­tet, midőn egész Szeged város társadalmának jelenlétében megboldogult Pálfy Ferenc pol­gármester kimondotta a szövetség megalaku­lását. A magyar tűz és lelkesedés egy csapásra akart győzni. Parancsolni és az ellenszegü­lőket nyakazni akarta a szövetség! Nincs kegyelem! Halál mindenre, ami nem magyar és pel­lengérre mindazokkal, kik nem követik a szövetség parancsát. Kossuth Lajos kora is­métlődött meg 1901-ben Szegeden. A józanabb felfogás azonban azt is meg­érttette a vezetőséggel, hogy a hazai ipar még nem áll a fejlettség azon fokán, liogy a szükségleteket fedezni tudná. Azért nem ár­tott az a kis parázs lelkesedés, mert Szeged­ről akkor pusztult ki a „mödlingi cipő" és még sok más külföldi gyártmány. Legfényesebb eredmény gyanánt azonban már most le kell irnom, azt tartom, liogy fel­hívtuk az egész ország figyelmét a hazai ipar megbecsülésére. A szegedi minta szerint az országban több helyen alakultak iparpártoló szövetségek és talán nem túlzás, ha azt ál­lítom, hogy a kormány iparfejlesztő politi­kájának eszméje is a szegedi mozgalomból származott. A szegedi szövetség agitáló működésének betetőzője volt „az első iparpártoló kongresz­szus" rendezése. Még sokan emlékeznek azok­ra a szép napokra, midőn hazánknak nagy, előkelő és lelkes tábora idejött zarándokolni, liogy az ősforrásból merítsen lelkesedést. Az elsők között találtuk, mint a kormány kép­viselőjét, Szterényi József államtitkárt, ki iparfejlesztő politikájának egész képét mu­tatta be a kongresszusnak, ott volt Bánffy Dezső báró, városunk akkori képviselője, a legsovénabb magyar miniszetrelnök, ki azóta megtért őseihez, a mi őszinte fájdalmunkra. A kongresszus munkájának eredményei, óhajai és kívánságai felterjesztések alakjá­ban jutották el az egyes minisztériumokba és ha napjainkban azt látjuk, hogy a kor­mány mily határozottsággal követeli köze­geitől a hazai ipar támogatását, ugy ne fe­ledkezzünk meg a szegedi kongresszusról, melynek folyományaiként tekintendők mind­ezen rendelkezések. Itt volna az ideje egy második kongresz­szusnak, mely a megváltozott viszonyok te­kintetbe vételével ujabb eszmék megvitatásá­val foglalkoznék, ennek rendezésére azonban már másoknak kellene vállalkoznia. A cél megérdemelne minden fáradozást, mert még korántsem mondhatjuk, hogy a hazai ipar már minden vonalon illő elbánásban részesül. A szegedi magyar iparpártoló szövetség azonban első sorban városunkban óhajtott érvényesülni és mondhatom, hogy csak a vé­letlen vagy helyesebben a körülmények so­dorták bele az országos szereplésbe. A szö­vetség első sorban Szeged város közönségé­nek figyelmét óhajtotta ráterelni a hazai ipar pártolásának előnyeire. Nem feledte el, hogy ebben a munkában a város iparosainak és kereskedőinek is részt kell vennie, mert ezek kihagyásával az egész munka eredménytelen marad. Be kellett bizonyítani tehát, hogy a szegedi iparosok megérdemlik a bizalmat és hogy a kereskedők is megtesznek mindent a hazai ipar érdekében. A szövetség időszaki kiállítások rendezésé­vel állandóan serkentette az iparosokat a ha­ladásra. Az érdemesebb iparosokat jutalmaz­ta, mert csak igy volt remélhető a fokozatos haladás. Tiz év óta nem is volt más kiállítás a városban, mint az, amelyet a szövetség ren­dezett. Azt nem merjük állítani, liogy váro­sunk iparának tapasztalható fejlődése egye­dül a szövetség munkásságának eredménye, de azt elvitatni nem lehet, liogy a tapasz­talt fejlődésre neki is nagy befolyása volt. A kereskedők közvetítésével óhajtotta a szövetség a hazai gyártmányokat városunk közönségével megismertetni. Bizton számi­tott a szegedi kereskedőkre, kik mindenkor kiváltak hazafias érzelmeikkel. Gondoskodni kellett azonban, hogy a kereskedők érdeklő­dése állandó maradjon. Ezért alapította a szövetség azon érmeket, melyek az iparpár­tolás terén kiváló kereskedők jutalmazását célozzák. Az érmeknek megvolt és megvan a hatásuk, mert a kereskedők valóban dicsé­rendő módon igyekeznek a hazai gyártmá­nyok heraktározásával a szövetség céljait megvalósítani. A közönség érdeklődésének ébrentartása végett időszakonkint folyóiratot ad ki. Az ifjúságot pedig oly módon igyekszik megta­nítani a hazai iparpártolás gyakorlására, hogy minden iskolai év kezdetén csinos nap­tárt oszt ki közöttük, melyben lelkes szavak buzdítják őket a hazai ipar pártolására. Az előadottak igazolják, hogy a szövetség munkássága egy bizonyos terv szerint törté­nik. Ezen terv tiz esztendei tapasztalatokból szűrődött le és annyira bevált, liogy a jövő­ben is eredményes lesz munkássága, lia a tervet pontosan követi. Legújabb alkotása a szövetségnek egy oly segélyalap létesítése, mely arra érdemes kez­dő iparosok gyámolitását célozza. Miután a segélyalap célja nem a tőkegyűjtés, már a kezdet kezdetén is lehetséges volt egyes ipa­rosok anyagi támogatása. Hiszem, hogy ezen segélyalap is nagyban hozzá fog járulni, mi­szerint városunk ipara tovább fejlődjék. Ha még ideiktatom, hogy az első kirakat­versenyt az országban itt rendezték Szege­den és liogy itt zajlott le az első „magyar liét", ugy rövidesen elmondtam a szegedi ma­gyar iparpártoló szövetség tiz éves történe­tét. A szövestég története bizonyítja, hogy kis eszközökkel is lehet nagy célokért küz­deni, csak legyen akarat és kellő kitartás.

Next

/
Thumbnails
Contents