Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)
1911-12-24 / 295. szám
10 fl, , t DELMAOYARORSZAO 1911 december 29 A rokonielkü képzőművészet is igen sok hivatott képviselőt kapott Szegedről: Tölgyessy Arthur tájképfestő és ád. Vastagh György arcképfestő (Bpest), — a külföldre elvándoroltak is igen tekintélyes számúak: Joachim Ferenc, Brunner József, Csáky József, Tóth Molnár Ferenc stb. Csányi Mátyás pécsi karmester a zenei ágat képviseli. Az ábrázoló művészetnek is sok jeles tagot adott Szeged népe: Bartos Gyula és Nagy Ibolyka a Nemzeti Színház jeles tagjai; Szirmai Imre és Z. Molnár László a Magyar Szinház erősségei; Kiss Klára az Operaház elsőrendű énekesnője, Kenedic'h Kálmán a jeles baritonista, Kabók Győző a kiváló komikus. A vidéki társulatoknál is igen sok szegedi működik. Az orvosi tudomány képviselői közül első helyen említendő dr Berezel Manó egyetemi tanár, a Fasor szanatórium tulajdonosa (Bpst), dr Müliler Vilmos és dr Singéi- Mátyás, aki nyugalmát Ausztriába (Bécsbe) ment élvezni. A katonaságot: Fluck Béla huszárezredes és dr Kiss Zoltán ezredorvos (Kecskemét), Palotás Fausztin (Sopron) és Szávits Kornél (Szombathely) őrnagyok képviselik. Nagyon tekintélyes számúak a törzstiszteknél alacsonyabb rangú szegedi születésű tisztek is. Az ügyvédi s bírói karban aránylag kevés szegedit találunk a vidéken: dr Vértes Adolf temesvár legkeresettebb ügyvédje, dr Oláh Gyula Budapesten, dr Nyári Béla Kalocsán telepedett meg; — Benke Ferenc budapesti törvényszéki biró, Aigner Imre pedig Gyulán járásbiró. A közigazgatási ágakban: dr Búzáik János, néhai Buzáth Simon szegedi biró fia a fővárosban városi tanácsnok, dr Rózsa Imre városi főügyész (Temesvár), — Burger Zsigmond (Dorozsma), Molnár Antal (Sándorfalva), Vass József (Ujszentanna), Hoffer Imre (Oroszlámos) községi jegyzők szerepelnek. A kereskedői világot is számosan képviselik Szegedről. Ezek neveit talán legnehezebb összegyűjteni. Bieber Pista, a néhai rendőrbiztos fia, Kairóban dohánygyláros, Arany Oszkár Romániában cukorgyáros, Lepage Adolf Kolozsvár városának első könyvkereskedője s Erdély egyik legjobbnevü kiadója; — Zerkovitz Emil Newyorkban kereskedelmi levelező, — Grünfeld Miksa [a magyar automobilgyár cégvezetője (Bpest), — Paral Bertalan a Ganz-gyár számviteli osztálya főnöke (Bpest); Szűcs Mihály (Bajmok) bácska legjobbnevii gabonakereskedője; Békefi Sándor (Nagyvárad) az első magyar biztositó társaság. Balassa Henrik (Kolozsvár) a bécsi biztositó intézet főnöke. rA tanügy is igen sok szegedit foglalkoztat. Első helyen kell emliteni Klauzál Gábort, a néhai 48-as miniszter fiát, ki a vallás és közoktatásügyi minisztérium miniszteri tanácsosa; — Magyar Endre iparoktatási főigazgató (Bpest); Gulyás Ferenc (Somogymegve) és Kurucz Gyula (Kecskemét) kár. tanfelügyelők; — Szűcs Izsó a nagyváradi ipariskola igazgatóia; — Sövényházv Antal csongrádi polgári leányiskolái igazgató stb. — hogy csak a nagyobb állású szegedieket említsem. Ha még idesorolom Maróczy Gézát, a világhírű sakkmestert. Babarczy József borászati felügyelőt, a báró Lévaynkat s végül Weynmann .Taoues-t. a birneves párisi aviatikust. aki ez év iuh'us havában a nagv Sordun—Bennet versenvt nyerte, meg a napokban pedig Rheiimsban az óriási fontossá<ru hadiverseny gvőztese lett; —akkor körülbelül le is zárhatom a névsort. Szó sincs róla. hogv ez a névsor teljes legven. Egy nagy sereg tanár, tanító, vasúti tisztviselő, magánhivatalnok. kereskedő, maros, lelkész, katonatiszt. kásebbrangn közigazgatási és állami tisztviselő szolgálja a magyar kulturát az ország minden táján, mindenütt becsületet és tiszteletet szerezve a szegedi névnek. Külön is kiemelem, hogy vérbeli szegedi ellen a legritkábban hallunk panaszt s ritka eset, hogy földink valamelyes bűnéért pirulnunk kellene. Vérbeli szegediről nem lehet állítani, hogy szalmalángos munkása a magyar társadalomnak és közéletnek. Csak alkalmat kell nékik adni s pedig az eddiginél többet, — a magyar nemzeti és állameszméknek, a magyar kulturiának a leglelkesebb harcosai lennének. Tiz esztendő. Irta Patalci Simon. Az idő hogyan eljár! Már tiz esztendeje annak, hogy egy lelkes kis csapat megalakitotta városunkban az iparpártoló szövetséget. Jól emlékszem, az eszme a szegedi tisztviselők otthona körében született meg, ahol egyes tagok délutánonként összegyülekeztek, akár csak ma, hogy a napi eseményekről elbeszélgessenek. Az 1900. év folyamán történt, hogy Hegedűs Sándor, akkori kereskedelemügyi miniszter nejével együtt Angliában járt. Ha emlékezetem nem csal, ugy velük is megtörtént, mi már sok utazónak okozott kellemetlenséget és bosszúságot, liogy valamely szükséges tárgyat valahol elhagytak. Öle a ruhakeféjüket hagyták el valahol és Londonba érve, első dolguk volt egy ruhakefét beszerezni. Betértek egy üzletbe és nagy meglepetésükre a kinált kefe magyar gyártmány volt. A miniszter neje ebből az eseményből levonta a következményekét és midőn hazaérkezett, a történteket elmondta többeknek. Igy került a ruhakefe sorsa a hírlapokba és igy vett arról tudomást az a kis társaság, mely az Otthonban délutánonkint összetalálkozott. Az esetet megbeszélve, azon konklúzióra jutottak, hogy a magyar készítményeknek a külföldön nagyobb a becsülete, mint itthon, ami pedig nincs rendjén. A hazai gyártmányokat itthon is kell pártolni! Szó után szó következett és megfogant a szegedi magyar iparpártoló szövetség eszméje! Az eszme azonban csak 1901-ben öltött testet, midőn egész Szeged város társadalmának jelenlétében megboldogult Pálfy Ferenc polgármester kimondotta a szövetség megalakulását. A magyar tűz és lelkesedés egy csapásra akart győzni. Parancsolni és az ellenszegülőket nyakazni akarta a szövetség! Nincs kegyelem! Halál mindenre, ami nem magyar és pellengérre mindazokkal, kik nem követik a szövetség parancsát. Kossuth Lajos kora ismétlődött meg 1901-ben Szegeden. A józanabb felfogás azonban azt is megérttette a vezetőséggel, hogy a hazai ipar még nem áll a fejlettség azon fokán, liogy a szükségleteket fedezni tudná. Azért nem ártott az a kis parázs lelkesedés, mert Szegedről akkor pusztult ki a „mödlingi cipő" és még sok más külföldi gyártmány. Legfényesebb eredmény gyanánt azonban már most le kell irnom, azt tartom, liogy felhívtuk az egész ország figyelmét a hazai ipar megbecsülésére. A szegedi minta szerint az országban több helyen alakultak iparpártoló szövetségek és talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy a kormány iparfejlesztő politikájának eszméje is a szegedi mozgalomból származott. A szegedi szövetség agitáló működésének betetőzője volt „az első iparpártoló kongreszszus" rendezése. Még sokan emlékeznek azokra a szép napokra, midőn hazánknak nagy, előkelő és lelkes tábora idejött zarándokolni, liogy az ősforrásból merítsen lelkesedést. Az elsők között találtuk, mint a kormány képviselőjét, Szterényi József államtitkárt, ki iparfejlesztő politikájának egész képét mutatta be a kongresszusnak, ott volt Bánffy Dezső báró, városunk akkori képviselője, a legsovénabb magyar miniszetrelnök, ki azóta megtért őseihez, a mi őszinte fájdalmunkra. A kongresszus munkájának eredményei, óhajai és kívánságai felterjesztések alakjában jutották el az egyes minisztériumokba és ha napjainkban azt látjuk, hogy a kormány mily határozottsággal követeli közegeitől a hazai ipar támogatását, ugy ne feledkezzünk meg a szegedi kongresszusról, melynek folyományaiként tekintendők mindezen rendelkezések. Itt volna az ideje egy második kongreszszusnak, mely a megváltozott viszonyok tekintetbe vételével ujabb eszmék megvitatásával foglalkoznék, ennek rendezésére azonban már másoknak kellene vállalkoznia. A cél megérdemelne minden fáradozást, mert még korántsem mondhatjuk, hogy a hazai ipar már minden vonalon illő elbánásban részesül. A szegedi magyar iparpártoló szövetség azonban első sorban városunkban óhajtott érvényesülni és mondhatom, hogy csak a véletlen vagy helyesebben a körülmények sodorták bele az országos szereplésbe. A szövetség első sorban Szeged város közönségének figyelmét óhajtotta ráterelni a hazai ipar pártolásának előnyeire. Nem feledte el, hogy ebben a munkában a város iparosainak és kereskedőinek is részt kell vennie, mert ezek kihagyásával az egész munka eredménytelen marad. Be kellett bizonyítani tehát, hogy a szegedi iparosok megérdemlik a bizalmat és hogy a kereskedők is megtesznek mindent a hazai ipar érdekében. A szövetség időszaki kiállítások rendezésével állandóan serkentette az iparosokat a haladásra. Az érdemesebb iparosokat jutalmazta, mert csak igy volt remélhető a fokozatos haladás. Tiz év óta nem is volt más kiállítás a városban, mint az, amelyet a szövetség rendezett. Azt nem merjük állítani, liogy városunk iparának tapasztalható fejlődése egyedül a szövetség munkásságának eredménye, de azt elvitatni nem lehet, liogy a tapasztalt fejlődésre neki is nagy befolyása volt. A kereskedők közvetítésével óhajtotta a szövetség a hazai gyártmányokat városunk közönségével megismertetni. Bizton számitott a szegedi kereskedőkre, kik mindenkor kiváltak hazafias érzelmeikkel. Gondoskodni kellett azonban, hogy a kereskedők érdeklődése állandó maradjon. Ezért alapította a szövetség azon érmeket, melyek az iparpártolás terén kiváló kereskedők jutalmazását célozzák. Az érmeknek megvolt és megvan a hatásuk, mert a kereskedők valóban dicsérendő módon igyekeznek a hazai gyártmányok heraktározásával a szövetség céljait megvalósítani. A közönség érdeklődésének ébrentartása végett időszakonkint folyóiratot ad ki. Az ifjúságot pedig oly módon igyekszik megtanítani a hazai iparpártolás gyakorlására, hogy minden iskolai év kezdetén csinos naptárt oszt ki közöttük, melyben lelkes szavak buzdítják őket a hazai ipar pártolására. Az előadottak igazolják, hogy a szövetség munkássága egy bizonyos terv szerint történik. Ezen terv tiz esztendei tapasztalatokból szűrődött le és annyira bevált, liogy a jövőben is eredményes lesz munkássága, lia a tervet pontosan követi. Legújabb alkotása a szövetségnek egy oly segélyalap létesítése, mely arra érdemes kezdő iparosok gyámolitását célozza. Miután a segélyalap célja nem a tőkegyűjtés, már a kezdet kezdetén is lehetséges volt egyes iparosok anyagi támogatása. Hiszem, hogy ezen segélyalap is nagyban hozzá fog járulni, miszerint városunk ipara tovább fejlődjék. Ha még ideiktatom, hogy az első kirakatversenyt az országban itt rendezték Szegeden és liogy itt zajlott le az első „magyar liét", ugy rövidesen elmondtam a szegedi magyar iparpártoló szövetség tiz éves történetét. A szövestég története bizonyítja, hogy kis eszközökkel is lehet nagy célokért küzdeni, csak legyen akarat és kellő kitartás.