Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

•^JfeáSs, 1911. december 24. DÉLMAGYARORSZÁG 39 spermacet-szappant, amit évek során át ki­próbáltam s a legjobbnak találtam. Termé­szetes, hogy ennek is van egy hátránya: borzasztó drága. De, amint mondtam, lehet másféle szappant is használni, feltéve, hogy jó. Most a hajat szétbontjuk és egy kis kefé­vel, amelynek nem szabad egy fogkefénél, vagy legfeljebb egy körömkefénél nagyobb­nak lennie, a választék helyén jól bedörgöl­jiik a fejbőrt. Ezután más helyen választom szét a hajamat és az igy előálló választékkal ép igy járok el. Ezt, az eljárást addig folyta­tom, amig az egész fejbőrt jól megdolgoz­tam a kefével. Ezután kiöntöm a vizet, uj, langyos vizet töltök az edénybe, feloldom benne a szappan másik felét és még egyszer megmosom a fejbőrt, de most már nem kefé­vel, hanem az ujjaimmal. Ezután a vizet új­ra kiöntöm s újra friss, langyos vizet veszek elő, de most már szappan nélkül. Újra meg­mosom a hajamat s a mosást folyton uj lan­gyos, vizzel addig folytatom, amig a viz tel­jesen tiszta nem inarad. A fejmosás után a haj szárításának pro­blémája kerül sorra. Én nem szárítom mes­terséges eszközökkel a hajam, mert a szárító apparátusok, amelyeknél a haj láng felett száritódik, törékennyé teszik a hajat. A fu­vó-száritó- módszer pedig, amely a viz gyors elpárolgatása révén szárit, az előidézett hi­degség folytán gyakran ideges fejfájást okoz. Mindenekelőtt durva fürdőtörülköző­vel leszárítom a hajam; a törülközővel gyor­san kell végigtörülni a hajat és fejbőrt, hogy a nedvesség legnagyobb része eltűn­jön. Ami azután a nedvességből még meg­marad, azt egyszerűen a kéz melege által tüntetjük el. A fejbőr minden darabkáját addig dörzsöljük enyhén ujjaink hegyével, amig teljesen meg nem szárad. A hajat pe­dig épen ugy szárítjuk, mint a fejbőrt. A hajnak, hogy szép lehessen, nem szabad ösz­szegnbancolt csomókban lelógnia, hanem úgyszólván minden hajszálnak el kell vá­lasztva lennie a másiktól. Hogy ezt elérhes­sük, egész apró hajcsomócskákat veszünk a kezünkbe s ujjainkkal gyengéden fel- és le­simitgatjuk s igy szárítgatjuk. Már csupán ez az eljárás is maga után vonja a hajnak uj erőre és fényre ébredését. De az ered­mény még nem végleges: ebez a haj kefélése szükséges. A baj kef élésére vonatkozólag a vélemé­nyek nagyon eltérőek. Némely hölgy oly mértéktelenül keféli a baját, mintha a haj üdve és boldogsága csakis ettől függene, ho­lott ezzel többet ártanak, mint amennyit használnak. Mert a sokszori és túlságosan intenzív kefehasználat meglazítja a hajgyö­kereket és hajhullást idéz elő. Én például nem kefélném át a hajamat többször, mint legfeljebb negyvenszer egymásután. A kefe után a hajmasszázs következik. Mindig szá­raz masszázst kell használni, mert ha egész száraz ujjakkal is kezdjük a masszírozást, csakhamar olajos és zsíros lesz az ujjunk. A faggyumirigyek az ujj nyomása alatt ki­izzadják tartalmukat, miáltal a haj puha és ragyogó fényes lesz. A levegő- és napfürdő is igen jót tesz ilyen állapotban a hajnak. A haj képezi az arc legdrágább és legszebb keretét s nem szabad az időt sajnálni, hogy ezt a keretet oly ragyogóvá tegyük, amilyenné csak le­het. Az ember kiáll, vagy kiül az erkélyre, vagy a nyitott ablakhoz s hagyja, hogy a napsugár megsimogassa, a levegő átzilálja a hajat, miáltal ez fiatalos frisseséget kap s ugy fog látszani, mintha hosszas betegség után a napsugár uj életre keltette volna. Természetes, hogy a hajnak is kell pihenőt adnunk. A frizurába kényszerítés többé-ke vésbbé mindig árt a hajnak, amelynek ter­mészetes állapota az, hogy szabadon lóg. Mi­nél több alkalmat adunk a hajnak, hogy e szabad helyzetben kipihenje magát, annál jobban fogja magát a fejbőrünk érezni s an­nál ragyogóbb és szebb lesz a hajunk. Igen célszerű, hogy ha már a hajat naponta frí­zurába kell szorítani, lehetőleg mindig más formában tüzzük azt fel, mert a haj is meg­szokja a rendszeres viseletet s ha később másként fésüljük, könnyen törékennyé vá­lik. Lehetőleg mérsékelni kell a hajtűk hasz­nálatát is. Mindezeket az eljárásokat alkalmazom, mihelyt észreveszem, hogy a hajam aludni kezd. A második napon erős shampoon-für­dőben részesítem a fejbőrömet és lehetőleg erős kamillateafőzettel mosom meg utána a hajamat. A teának oly sötétnek kell lennie, mintha feketekávé lenne, de azután még egyszer annyi vízben oldandó fel, amennyit a tea készítéséhez haszáltunk. Ezzel a főzet­tel kell a hajtöveket kellőleg masszírozni, hogy a haj növését elősegítsük. Következő napon azt cselekszem, amit évente csak egy­szer-kétszer engedek meg magamnak: levá­gom a hajszálaim végét. Ezután ismét sham­poon-fürdőt és kamillamasszákst használok s egy rövid napfürdővel egészítem ki a kú­rát. Kitűnő hajszesz, amelyet egész Angliá­ban használnak, s amelynek receptjét csak angol nyelven bírom, a következő: Resorcine Chlorat hydrate Sweed almond oil Cloroform Eau de cologne 1 drams 3 drams 1 drams 6 drams 6 unzen Ha ezt a hajszeszt használjuk, akkor a kamillatea fölösleges. A shampoon és ka­millamasszázst ezután három napon át is­mételem, nem feledkezve meg a nap- és lég­fürdőről sem. A következő napon ezeken kí­vül még egy 15 perces különmasszázst is al­kalmazok. Ezzel a haj teljesen visszanyerte régi szinét s legfeljebb az van még hátra, hogy visszaállítsuk a haj természetes hullá­mosságát és bodrosságát. Ezen azonban könnyű segíteni, ha 100 gramm legfinomabb gummi arabicumot 400 gramm rózsavízben feloldunk s ezzel a folyadékkal a hajat egy­szer átkeféljük. A hajkefélésnek soha nem szabad oldalra történnie, hanem mindig egyenesen hátra, illetve fentről lefelé. Fad­rozóvasat soha nem használok; sokkal job­ban szeretem a hajamat. Inkább gyakran fonom kettős lelóggó fonatbá, miáltal ter­mészetes hullámosságot nyer. Ha a haj makacsul hull, az nem egyéb, mint betegség, mert a hajhullás származha­tik más betegségtől is. Leghelyesebb ilyen­kor, ha orvoshoz fordulunk ós arra kérjük, hogy alkalmazzon a fejbőr alá arzénbefecs­kendezési Ez a befecskendezés, ha tiz na­ponkint három napi szünettel nyolc héten át folytatjuk, meglepő hatással jár. De még egyszer szükségesnek tartom jelezni, hogy a befecskendezésekre csak akkor lehet gondol­ni, ha abba az orvos beleegyezik s a befecs­kendezéseket ő végzi. A háromnapos szüne­telésekre azért van szükség, hogy az arzén meg ne támadja a fogakat. Ha azonban az orvos nem akar befecskendezéseket alkal­mazni, akkor bizonyára kinines foszfortab­lettákat fog előírni, amelyek szintén igen jó hatásúak. Milyen volt Szent Ilona-sziget Napoleon idején ? — Angol följegyzések után. — A Jó Remény fok felől jövő hajók nagyon látogatott kikötő-helye, Szent-Ilona, megr tagadta a vendégszeretet arra az időre, ami­kor Nanoleon börtönéül szolgált. A .iames­tcnvni kikötő csupán Nagybrittánia. valamint a hatalmas India-Társaság hajóinak volt nyitva. Elővigyázatos intézkedés volt ez, megakadályozandó a nagy fogoly illetékte­len megközelítését. Ezért a ritkaság értéké­vel bír az a két egykorú angol följegyzés, melyeket W. Demster, s egy másik ismeret­len rvevü angol, mindketten állami tisztvise­lők Hirídosztánban. uti naplójukban hátrá­hagytak, A két ítás 1816 1820-ból Váló, at egyik mint 'kézirat, a másik pedig mint a lon­doni Murray kiadványa maradt reánk. I. Demster följegyzése, 1816 julius 20. Mikor a szigethez közeled­tünk, egy hadihajó állta utunkat, s csak nagynehezen kaptunk engedelmet a partra­szállásra. Jamestown és kikötője jó benyo­mást tett ránk. Julius 21. Délfelé társaimmal a Ladder Hill nevü dombra mentünk, mely gyönyörű kilá­tást nyújt. A táj rendkivül hegyes, de csinos házak, ültetvények, majorok tarkítják, s te­szik barátságossá anélkül, hogy regényes és festői voltát megzavarnák. Julius 23. A kormányzó, Sir Hudson Lowe meghitt ebédre. Igen szép ebéd volt. A kor­mányzó jobbján ültem, lady Lowevel szem­közt. ő nagyon előkelő és kedves, férje tar­tózkodó, morózus, szerintem a „franciának" nem megfelelő társaság. Én kerültem, hogy Bonapartéról szóljak, Sir Lowe pedig még nem volt Indiában, igy érthető, hogy ki-ki­fogytunk a beszédtárgyból hamarosan. Julius 24. Lépéseket tettünk, hogy Bona­parténál kihallgatást nyerjünk, s közben lá­togatásokat. Sok itt a- kényelmes, csinos ház, teljesen angol modorban tartva, leszámítva, hogy kandallók nincsenek. A lakosok minden ügyüket az utcán tárgyalják, ott dolgoznak, mulatnak. Az asszonyok szépek, de majdnem mind nagyon alacsony származású. Kevés itt a feketebőrü népség. Van egy vendéglő bil­liárd-teremmel, s egy igen látogatott színház. Ott jól mulatnak a nyomatott falragaszokon; „Tiltva van a színpadon a káromkodás és a trágár beszéd. Minden művész, ki részegen lép színpadra, egy dollár büntetést fizet. Aki pedig holtrészegen, annak az egész estére szóló fizetését levonjuk!" Julius 25. Érzékeny csalódást okozott ne­künk a kormányzó izenete, hogy nem telje­sítheti kérelmünket, hogy láthassuk Bona­partét, mert Európából jött hirek őt nagyon leverték. E hirek több kedvelt tábornokának pörbefogásáról és Chartan tábornok kivégzé­séről szóltak. Julius 27. Ma legnagyobb örömünkre egy társammal együtt engedélyt kaptám Bona­parte lakóhelyére, Longwoodba menni . . . csak két órai fárasztó gyaloglás után bírtunk elérni oda. Bertrand gróf marsai fogadott bennünket, urának hü társa a száműzetésben. Talán negyvenöt éves, szép száll ember, ke­ményvonásn arccal, mely nagyon szomorú. Felesége irhoni származású, magasnövésü asszony, rosszul öltözve, betegnek látszik és ő is kedvetlen. Három szép gyermekük van. Társam kérdezte a legnagyobb fiútól: — Ka­tona lesz-e? Apja gyors, tiltakozó mozdulat­tal közbevágott: — Oh, remélem, nem . . . Bírjuk a marsai igéretét, hogy tolmácsolni fogja urának, mily nagyon vágyunk szine elé járulhatni. Julius 28. Egész nap vártuk a marsai vá­laszát. Julius 29. Bonaparte születésnapja. Ma negyvenhét éves. Vigasztalhatatlanok va­gyunk. mert most, e percben, közlik velünk, hogy ő mostanában nem hajlandó senki ide­gent fogadni. Julius 30. Nem bírtunk már türelmetlensé­günkkel, s csakúgy találomra elmentünk egészen Longwoodig. Szerencsére! O'Meara doktor meglátott bennünket, behívott magá­hoz. Kis vártatva az udvar egyik sarkába ve­zetett, ahonnan Bonaparte kertjébe beláthat­tunk, s az orvos «z+ mondta, lehet,, hogy majd kijön. Egv níllnntit még s a nagy esemény megtörtént. Les Un sassal beszél ™tve. ki le­vett kaJanna] kísérte őt. haladt el előttünk az „emberfőiölti emher". Megíelenése. anélkül, hogv közönséges lett volna, nem árult el sem­mit abból a méltóságból,, nmoüvel mi gondo­líi+hnri olv örömest felruházzuk a nagv em­héfeket. Aláesonv, köpcös termet, gömbölyű vállakkal, nyaka igen rövid, arca széles, telt 1

Next

/
Thumbnails
Contents