Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 9 Egészen öntudatlanul feküdtem a szobában, amikor dicsértessékkel rámköszöntött valaki és azt mondta: — Lányom járj keresztutat a fiamért és viselj minden pénteken fehérpettyes fekete ruhát. Hiába erőlködtem, nem tudtam kinyitni a szememet, amig egyszer erővel felnyitották szememhéját és ekkor láttam, hogy egy nagy, szép feketébe öltözött apácaasszony van nálam. Három napig fájt a szemem, olyan erővel nyitotta fel. Azóta többször fölkeresett álmomban a nagy apáca és mindig jóságos tanácsokat adott. Most már tudom, hogy Szűz Mária volt. Egyszer elmondtam álmaimat egy katolikus asszonynak, aki azt mondotta: — Zsófi néni: ez az isten utmutatása! Ne hagyja a vagyonát másra, mint apácákra, azért jár el magához a boldogságos szűz! Férjem életében halogattam szándékom végrehajtását, de három év előtt karácsony tájban ismét megjelent az apáca-asszony nagy zeneszóval, angyalok énekével álmomban és ígéretem megtartására intett. A glogováci jegyző fia, aki Temesvárott élt, megígérte, hogy eljuttatja a püspök elé a tervemet, a püspök azonban az aradi papokhoz utasított, innen meg azt az üzenetet hozták bizalmasan nekem: — Kell is az aradiaknak apácazárda! Mulatóhelyek kellenek csak ebben a városban. Be én nem nyugodtam bele a visszautasításba s amikor Csernoch püspök Glogovácon bérmált 1909-ben, ismét tudomására juttatták, hogy én apácákra akarom hagyni a vagyonomat. A püspök azután hozzám küldte Lakatos Ottó rendfőnököt, aki egy hófuvásos estén jött ide hozzám. Megerősítettem előtte is a szándékomat, mert közben összevesztem egyedüli rokonaimmal, testvéreim gyermekeivel, akik hallottak arról, hogy vagyonomat apácáknak hagyom és azzal fenyegettek, hogy bolondok házába csukatnak. Áprilisban lesz három éve, hogy a vagyonomat átírattam a rendfőnök ur nevére. Azóta türelemmel vártam, hogy mikor alakul meg az apácazárda. Egy darabig nem volt semmi bajom, mert a jövedelmem a régi maradt. Ezidén azonban parcelláztatni akarták a minoriták a lucernást, ahová kilenc háztelket terveztek. Emiatt a terv miatt nem \tudtam haszonbérbe adni idén a lucernaföldet és igy 400 korona jövedelemtől estem el. Azelőtt baromfitenyésztésből is tudtam pénzt keresni, de most ez sincs. Havi 24 korona házbért kapok egy lakás után, de ebből az adósság kamatait, meg a ház tatarozását nem tudom fedezni. Lakatos rendfőnök nem segélyez engem, sőt amikor most hétfőn nála jártam és kértem, hogy a banknak fizesse meg a kamatot és tataroztassa a házat, azt mondta, hogy inkább visszaadja az egész adományt. Vagyonomat az apácákra akarom hagyni és már azt se bánnám, ha Temesvárra mehetnék az ottani zárdába. Októberben el is utaztam Temesvárra, de az apácák nem tudtak arról, hogy én az ő javukra hagytam a vagyonomat. Pedig már szeretnék valahol megpihenni. Ha másként nincs, Temesvárra is elmennék, mert ugy hallottam, hogy Aradon még két év múlva sem lesz apácazárda. TJgyis sok bajuk van velem itt az embereknek. A gyerekek az ablakom alá verődnek és csúfolnak, azt mondják: Itt a bolond asszony, aki apácákra hagyja a házát és ő maga éhen hal! Érdekes, hogy az aradi apácazárda első alapkövének lerakója, Hegedüsné Czeglédi Zsófi, kinek a szobája Szűz Mária-képekkel, fogadalmi viaszbábukkal és örökmécsesekkel van tele, máig ás református vallású és nem is akar áttérni. — Gsak egy Isten van! — mondta józanabb hangon, amikor elbúcsúztam tőle. A képviselőház ülése. Budapestről jelentik1 Teljesen karácsony előtti hangulatban nyitotta meg ma az elnök az ülést. Közölte a főrendiház üzenetét arról, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslatot a főrendek változatlanul elfogadták és a delegátusokat megválasztották. A Ház ezt tudomásul vette. Barcsay Andor Hnnyadmegye főispánjának az alispáni hatáskörbe való jogtalan beavatkozása miatt, Lovászy Márton pedig az államvasuti munkások helyzetének javítása érdekéhen terjesztett elő interpellációt. Választ egyik sem kapott és az elnök a Ház legközelebbi ülését január 12-ére tűzte ki. Napirenden a költségvetés tárgyalásának folytatása lesz. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Vasárnap délután: Nagy diákok, szinmü. — Este: Szünet. Hétfőn délután: Vasgyáros. — Este: Tatárjárás. Kedden délután: Hajdúk hadnagya. — Este: Ártatlan Zsuzsi. Szerdán: Ezred apja. (Páros '/»•) Csütörtökön : Házi tüosök. (Páratlan */„.) Penteken : Szép Heléna, operett. (Páros '/,.) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan '/,.) Gondolatok a szegedi zenei életről. Elmondja Főnig Péter. Ha a szegedi zenei életről irnom kell, elsősorban is egy kis visszapillantást kell tennem a mult évi zenei eseményekre. A színházi magasabb nívójú zenei előadásokat jelenleg nem veszem számításba, csakis a szorosan vett hangversenyekről számolok be. 1911. január óta 32 hangversenynek műsora fekszik asztalomon. Ebből azt látom, hogy Szeged város kulturtársadalma igen nagy támogatásban részesítette a zeneművészetet. Idegen művészek közül felléptek: Godowsky, Bartók, Friedman Ignác, Brüsseli vonósnégyes, Olasz operaénekesek, a Slaviansky énekcsoport, Istók Barnabás, Arany János, Komlóssy Emma, Meer Margit, Kjiener Jenő és Elefánt Ilona. Az év nívósabb műsorának nagyrésze ezekhez a nevekhez fűződik, eltekintve attól, hogy a szegedi művészek, testületek és műkedvelők is a komolyabb zene szolgálatába álltak. Szeged város Liszt-emlékére öt hangversenyt rendezett. Ebben a nagy zenei fejlődésben: hathatósan közreműködnek a zeneiskolai tanárok, az ifjúság nevelésével; a honvédzenekar, szjinházi működéssel, )szim|fónikus hangversenyeivel, a 46. gyalogezred zenekara, az egyházi működésével, a katolikus tanítóképző énekkara, továbbá számos testület, számos magántanár és nevesebb műkedvelők. A fejlődésnek fontos tényezője még az is, hogy már a magánházakban is kezd a kamarazene nagyobb tért hódítani. A zeneiskola jelenleg tizenhat gordonkanövendéket nevel, amely körülmény okvetlen rövidesen kellő hatással lesz a házi zenélésre, tudniillik a kamarazene terjesztésére. Bátran tekinthetünk az uj évj;e, amely a zenepalota felépitésével uj lökést fog adni a szegedi zenei élet fejlődésének. Az uj hangversenyterem befogadó képessége (800 ülőhely pódium nélkül), praktikus elrendezése, központi fekvése, modern fölszerelése révén olcsó hajlékot fog adni minden zenei törekvésnek. Ezen palota fölavatására készült egy külön szegedi vonatkozású mü, amelynek címe „Tisza-Cantate. Ezen mü magánénekrészekre, karénekre és nagy zenekarra van írva Juhász Gyula versei alapján. Örömmel tapasztalom, hogy Szeged város hangversenyközönsége évről-évre növekszik, sokat áldoz és kellő nyugalommal élvezi a zenei előadásokat, ami a város általános műveltségének magasabb fokát árulja el. A jövő év részbeni feladata okvetlen az a mozgalom lesz, mely a felsővárosi templom uj orgonájának megszerzését fogja céljául kitűzni, mert a jelenlegi orgona a legkisebb igényeket sem elégítheti ki. Ismerve a város kulturális törekvéseit, biztosra veszem, hogy még egynehány zenei kérdés fog idővel megoldást nyerni, mint például a városi zenekar, állandó városi egyházi énekkar és az operaelőadások érdekében egy szerződött állandó színházi kar. Mindezek teljesítésé vei álllit hatjuk, hogy Szeged nemcsak a szemnek, hanem a fülnek iis szebb lett, mint' volt. * Egy szegedi leány sikere. Az Országos Zeneakadémiának ma volt ez idényben első nyilvános hangversenye, amely — mint a Pester Lloyd irja — nagyon sok fejlődő uj tehetség megismerésére adott alkalmat. Mindjárt elsősorban egy fiatal szegedi leány: Elefánt Ilonka, Elefánt Jakab szegedi kávéháztulajdonos leányát emliti meg, akiről a következőkben emlékezik meg: A kis Elefánt Ilona Geigerre emlékeztető és igazán nagy figyelmet érdemlő tehetséget mutatott. Tiszta, énekteljes tónusa, igazi zenei érzéke képessé tették arra, hogy Mozart D-dur koncertjét oly kitűnően eljátsza. Amikor tehát a kritikái tekintetében oly igen szigorú Pester Lloyd ilyen elismeréssel nyilatkozik a „kis Elefánt Ilonkáról, akkor mi szegediek a legszebb reményeket füzhetjük ennek a fiatal szegedi leánynak zenei képességeihez. * Tornyai János kiállítása. Tornyai János, a hódmezővásárhelyi kiváló festőművész, a budapesti Müházban kiállított müveit most Vásárhelyen is gyűjteményesen kiállította. A kiállításon a művész legtöbb képe ott van s emellett láthatók a Mari cseléd képei is. A kiállítás csütörtökig tart. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. A régi, jó modern világ. Az Urnák ezerkilencszáztizenegyedik esztendejében, amikoron a Karácsony havának első napjait irók és amikoron Nagys. KhuenHéderváry Károly Gróf vala az ország miniszterelnöke és Tetts. Bárczy István az ország székesfővárosának polgármestere, alantirott Nótárius meg akarván tapasztalni az Közlekedésnek is nevezett állapot mibenvoltját, az Piáristák piarcán kocsit bérelék, akit „Konflis"-nak is mond az nép és véle elindulék. — Tartson Budának — mondám az kocsisnak — mert meg akarom nézni az Király Szállását. — Hová valósi az ur? — kérdi a kocsis. — Nótárius volnék Peleskében — adom nékie a feleletet. — Szépen nótárius maga — mondja a kocsis. — Hát csak ki vele a fuvarral meg a hidvámmal, mert ingyen nem akarom átvinni Budára. Mikoron kiszurkolám a pénzt, végre megindulánk és a vasderes nagy igyekezettel huzá a rugós szekeret. Egyszer csak egy szép öreg hidat érénk, amire az kocsis azt mondá, hogy ez az Lánchíd, akiről már sokat hallék. — Isten tartsa sokáig — mondám. — Menjünk át rajta, hadd mondjam el késő unokáimnak is, hogyan menék át az világhíres Lánchídon. Hát amint az kocsis nekihajtata az hid fejének, az hid kapujábul csak eléáll az isterá-