Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 december 24 miatt pusztul el, épen az első oltás által szerzett lyisinek vagyis bacillus-aldó immunanyagok következtében. E kétféle immunanyag képződése szerint kétféle tuberkulosis-immunitás fejlődhetik ki: antiitosikus és lytikus immunitás. Az első előidézhető pl. tuberkulin-kezelés által, amikor t. i. a szervezetet mesterségesen hozzászoktatjuk a gümőbacillus mérges termékeihez; az igy kezelt egyén a legnagyobb adag tuberkulin befecskendezését Is káros hatás nélkül elviselheti. Ezzel szemben az u. n. lytikus immunitás mindig nagyfokú méregérzékenységgel jár; a fölszaporodott oldóanyagoik a szervezetbe kerülő bacillusokat föloldják s igy a bacillus testéből kiszabadult toxinok mérgezési tüneteket váltanak ki. Ez utóbbi tehát tökéletesebb faja az immunitásnak, ment ujabb fertőzéssel szemben erősebb védekezést biztosit, de teljes védettséget ez nem kölcsönöz. sőt a folytonos mérgezési tünetek kiváltásával részint lázakat, részint különböző beteges zavarokat okoz. Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy minél méregérzékenyebb valamely gümőkóros beteg, annál inkább számíthatunk a tuberculosissal szemben fenálló relatív immunitására. Ezen méregérzékenység s az ezt okozó relaJtiv (lytikus) immunitás következményeképen a fertőzött szervezetben a legkülönbözőbb — legnagyobbrészt subjectiv — mérgezési tünetek fejlődnek ki, amelyek évekig, évtizedekig is elkinozhatják a 'beteget akárhányszor anélkül, hogy a gümőkórnak megszokott tünetei nyilvánvalókká válnának. A beteg fokozódó méregérzékenységének arányában elkezd saját gümőkóros toxinjaira reagálni; a hőmenete változékony, könnyen száll a rendes fölé vagy leesik a rendes alá, gyakran hónapokon át néhány tizedfokkal a rendes 'hőmérséklet fölött mozog. Ép Ilyen ingadozó lehet a vérereket szabályozó idegek működése: a beteg könnyen kipirul, vagy elhalvánvodik, hol melegérzése van, hol fázik, sőt borzongj többnyire fázékony, gyakran keze-lába 'hideg, nyirkos. Fokozódik a verejtékelválasztás, néha a legcsekélyebb mozgás, séta már hatalmas izzadással jár. Sokat szenved kisebb-nagyobb, néha kínzó fejfájásban, szédülésben. Gyakran lepi meg szívdobogás, rövidlégzés. Hamar kifárad, néha a folytonos fáradságérzés teljes tétlensége kárhoztatja; nem ritkán reggel a legíáradtabb. Zavart az alvás; hol makacs álmatlanság gyötri a beteget, hol ellenkezőleg folytonos álmossággal küzd; az alvást izgatott álomképek zavarják. A beteg ideges, izgékony, hamar indulatba jön. Érverése szapora, néha 120-on is felül van percenként, könnyen változó. Étvágya változékony: gyakran szenved nagy étvágytalanságban, gyomorfájásban. A bélmüködés is zavart; néha indokolatlanul lép föl hasmenés, gyakrabban kisebb-nagyobb, sőt a legmakacsabb s éveken át is tartó székszorulás. Nőknél a legkülönbözőbb liószómi zavarok fejlődnek ki: rendetlen, elmaradozó, vagy havonta többször is ismétlődő, néha túlhosszura elnyúló vérzések, amelyek nem ritkán görcsös fájdalommal s különböző általános tünetekkel szövődnek stb. A betegeknél hol egyik, hol másikfajta tünetcsoport fejlődik ki s minél inkább fokozódik az immunitás s ezzel együtt a méregérzékenység, annál inkább uralják a kórképet ezen „mérgezési" tünetek. S épen mert ily esetekben maga a gümőkóros folyamat csak igen lassan halad előre, nagyon sokszor a szokásos vizsgálati mód/szerekkel ki sem is mutatható, s ezért az ilyen betegek legnagyobb részét nem is tartják gümőkórasnak, hanem a hasonlatosságnál fogva csak vérszegénynek, idegesnek s más effélének. Tiidövészes családokban, főleg ha a betegség már több nemzedéken át fönállott, nagy számmal lehet találni ilyen betegeket. Ez a „mérgezési" betegség nagyon gvakran magától is meggyógyul, főleg, Iha az egyén gümő'kórtói mentes környezetbe jut, még inkább hygienikus vagy klimatikus behatásokra, különösen pedig megfelelő specifikus kezelésre. Gyakran azonban a fönálló immunitás — amely épen nem állandó vagy végleges, hanem inkább elég ingadozó állapot — kezd csökkeni. Az immunitás fogyásának sokféle oka lehet; egyiknél nem hygenikus életmód, pl.: túlfeszített munka, rossz táplálkozás; másiknál valamely közbejövő betegség, pl,: kanyaró, influenza, tüdőgyulladás; nőknél a terhesség stb. Az immunitás csökkenésével vele jár a méregérzékenység csökkenése s ezzel együtt a föntjelzett mérgezési tünetek elmaradása. A beteg megszabadul subjectiv kellemetlenségeitől, s ezek helyett gümőkórja kezd mindinkább előtérbe lépni. Ha a gümőkóros fertőzés nem fejleszti ki a kellő immunitást, ugy a föntjelzett méregérzékenységi tünetek nem is igen mutatkoznak, s ily esetekben a betegség gyorsabban halad előre s az ilyen betegeket sem szanatóriumi, sem klimatikus, sem pedig specifikus kezeléssel meggyógyítani nem lehet. Leginkább található ezen „autoimmunitás" teljes hiánya gümőkórtói mentes iszákosok utódainál. Ezeknek a tüdővésze mindig rosszindulatú, az ilyen beteg soha meg nem menthető. Absolut immunitás embernél ez időszerint még nem volt előidézhető. Kísérleti állatokat is csak legújabban sikerült Spengler-nek tuberculosissal szemben tökéletesen immunisálni oly módon, 'hogy a baoillus-tenyészetet az állat izmaiba fecskendi. Az izomzat a legerősebb ellentállást fejti ki a gümőbaci'llussal szemben s azokat lassanként elpusztítja; az ily fertőzött állat hónapokig betegeskedik, de aztán meggyógyul anélkül, hogy szervezetében bárhol is gümőkór fejlődnék ki. Pár hó múlva az ilyen állat a 'legerősebb bőralatti tuberculosis-fertőzést is minden baj nélkül kiállja, a bacillussal szemben is, a mérgeivel szemben is absolut immúnissá vált, szervezete a bac'illusokat megsemmisifi anélkül, hogy megbetegednék vagy csak élénkebben is reagálna. Az elmondottakból könnven belátható, hogy a gümőkór gyógyítása nem egyéb, mint az immunitás mesterséges fokozása. Amit a szervezet maga is elvégez enyhe fertőzés esetén és rendes véralkat mellett, t. i., hogy immunanyagokat termel s ezáltal a fertőzés elterjedésének útját állja, azt kell mesterséges beavatkozással is elősegítenünk. Ennék első feltétele, hogy a beteget kivonjuk abból a környezetből, (ahol mindig ujabb és ujabb fertőzésnek van kitéve, s amely nagyobb mértékben biztos tüdővészt, enyhébb fertőzések s fönálló lytikus immunitás esetén folytonos betegeskedést eredményez. Gümőkórtói mentes környezetben a beteg má'r magától is gyakran meggyógyul; még inkább azonban, ha jó 'higiénikus és főképen jó klimatikus viszonyok közé is kerül. A jó táplálkozás, kellő pihenés, a -test edzése, a napsütés, az állandó tiszta levegő az immunanyagok termelését nagy mértékben képesek fokozni. Még inkább cselekszi ezt az u. n. specifikus kezelés, a bacillus különböző mérgeivel, avagy kész immunanyagokkal, amely helyesen alkalmazva a legnagyobb mértékben képes az immunitás fokozására s a különböző általános tüneteket előidéző toxinok megkötésére. Conrád lemondása a delegációban. Bécsből jelentik: Az osztrák delegátusok körében mozgalom indult meg abból á célból, hogy a december 28-iki delegációs ülésen interpellációt intézzenek gróf Aehrenthal kökös külügyminiszterhez Conrad volt vezérkari főnök lemondása ügyébin. A mozgalmat keresz tény-szociálista képviselők 'indították, akik meg akarják támadni Aebrenthialt és szóvá akarják tenni Olaszországnak a hármas-szövetségben elfoglalt helyzetét is. Zárda-aSapitó aradi mosónő. - A minorita-rendfőnök és az öreg református asszony. — (Saját tudósítónktól.) Glattfelder Gyula csanádi püspök aradi látogatása ismét aktuálissá tette annak iaz apácazárdának az ügyét, amelyet régesrégen tervezgetnek Aradon. A püspök ugyanis több ezer koronás támogatást helyezett kilátásba Aradon létesítendő katolikus nőnevelő intézetre, amelyet természetesen apácák vezetnének. Korántsem (kell azonban azt hinni, hogy az aradi apácazárdának ez a püspöki alapítvány vetette meg az alapját, mert az apábazárdára az első alapit vánvt egy református vallása öreg aradi mosónő tette. Érdekes története van ennek az alapítványnak, amely egy külvárosi házikóból és egy holdnál kisebb belsőségből Iáid és eaidő szerint Lakatos Ottó minorita rendfőnök nevére 'van irva. (Lakatos Ottó nyilatkozata.) A rendfőnök, akinél az alapítvány története iránt érdeklődtünk, ágy nyilatkozott munkatársunknak: — Ez a dolog most nem aktuális, mert az adományozás, amely csakugyan megtörtént, két évnél régebbi keletű. Az egész adomány — amely egy aradi apácazárda céljaira szolgál, — nem nagy értékű: a Trombita-utcában levő rozzant, régi házból és összesen 1500 négyszögöl területű telekből áll. Tiz— tizenegyezer koronát érhet a telek, azonban ötezer koronánál nagyobb tartozás terheli. Tulajdonosnője özvegy asszony, idős asszony, hozzátartozói, rokonai nincsenek és tudtommal senki sem kifogásolta az adományozást. Most különben már nem is kifogásolhatná, mert közjegyzői szerződés van róla. Az öreg asszony azzal a szándékkal hagyta apácákra a vagyonkáját, hogy majd ennek fejében élete fogytáig eltartsák őt a zárdában. Addig is, ameddig Aradon apácazárda nem létesül, zavartalanul élvezi továbbra is a telek jövedelmét. Máról-holnapra nem nyithat meg az apácazárda és a szegény asszony, akinek már nehezére esik a munka, szeretne megpihenni a zárdában és talán türelmetlenkedik. Nekem is sok bajom van vele: az öreg ház romladozik, bomlik, javittatni kellene, a betáblázott adósság kamatai is terhelik az öregasszonyt, aki annyit zaklat, hogy már kijelentettem neki, hogy visszaadom az egész adományt. (Látogatás egy különös asszonynál.) Ezeket mondotta Lakatos Ottó dr. Munkatársunknak alkalma valt meghallgatni a zárdaalapitás történötét ,az adományozó mosónő szájából is. Özvegv Hegedűs Józsefné született Czeglédi Zsófi a Trombita-utca legeslegvégén lakik. Alacsony, a földből alig kinőtt öreg 'házikó a háza, udvarán rozzant kalyibák helyettesitik az ólt, kocsiszint, az udvar végén pedig sötéten, kopáran terül el a most parlagon heverő lucernnföld. Ez a lucernás és ez a kis vityilló az aradli apácazárda alapja. Hegedüsné, akit a félváros Zsófi néninek ismer, mert három évtized óta mossa az aradiak szennyesét, bőbeszédű, korához képest — 71 éves — eleven, fürge asszony. Három férfit temetett el és olyan makkegészséges, hogy az apácazárdát is kiböjtölné, ha türelme lenne hozzá. De már elfogyott. Szaporán pereg szájából a szó és mímeli, hanggal, kézzel, arcjátékkal, mozdulatokkal kíséri történetét. A túlzottan eleven, minden behatásra reagáló, vagy ha a trombita-utcai mosónőknél lehet erről beszélni: az exaltíáiltság üt kii szavából, mozgásából és egész csodálatos históriájából. — Ugy volt az kérem — mondotta Zsófi néni — hogy református asszony vagyok ugyan, de mindig katolikus templomba jártam. Amikor 1896-ban halálosan megbetegedtem, folyton azon törtem a fejemet, hogy kire hagyjam a vagyonomat.