Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 december 24 miatt pusztul el, épen az első oltás által szer­zett lyisinek vagyis bacillus-aldó immun­anyagok következtében. E kétféle immunanyag képződése szerint kétféle tuberkulosis-immunitás fejlődhetik ki: antiitosikus és lytikus immunitás. Az első előidézhető pl. tuberkulin-kezelés által, amikor t. i. a szervezetet mesterségesen hozzászoktatjuk a gümőbacillus mérges ter­mékeihez; az igy kezelt egyén a legnagyobb adag tuberkulin befecskendezését Is káros hatás nélkül elviselheti. Ezzel szemben az u. n. lytikus immunitás mindig nagyfokú méregérzékenységgel jár; a fölszaporodott oldóanyagoik a szervezetbe kerülő bacilluso­kat föloldják s igy a bacillus testéből kisza­badult toxinok mérgezési tüneteket váltanak ki. Ez utóbbi tehát tökéletesebb faja az im­munitásnak, ment ujabb fertőzéssel szemben erősebb védekezést biztosit, de teljes védett­séget ez nem kölcsönöz. sőt a folytonos mér­gezési tünetek kiváltásával részint lázakat, részint különböző beteges zavarokat okoz. Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy minél méregérzékenyebb valamely gümőkóros be­teg, annál inkább számíthatunk a tuberculo­sissal szemben fenálló relatív immunitására. Ezen méregérzékenység s az ezt okozó relaJtiv (lytikus) immunitás következménye­képen a fertőzött szervezetben a legkülön­bözőbb — legnagyobbrészt subjectiv — mér­gezési tünetek fejlődnek ki, amelyek évekig, évtizedekig is elkinozhatják a 'beteget akár­hányszor anélkül, hogy a gümőkórnak meg­szokott tünetei nyilvánvalókká válnának. A beteg fokozódó méregérzékenységének arányában elkezd saját gümőkóros toxin­jaira reagálni; a hőmenete változékony, könnyen száll a rendes fölé vagy leesik a rendes alá, gyakran hónapokon át néhány tizedfokkal a rendes 'hőmérséklet fölött mo­zog. Ép Ilyen ingadozó lehet a vérereket sza­bályozó idegek működése: a beteg könnyen kipirul, vagy elhalvánvodik, hol melegérzése van, hol fázik, sőt borzongj többnyire fázé­kony, gyakran keze-lába 'hideg, nyirkos. Fokozódik a verejtékelválasztás, néha a leg­csekélyebb mozgás, séta már hatalmas izza­dással jár. Sokat szenved kisebb-nagyobb, néha kínzó fejfájásban, szédülésben. Gyak­ran lepi meg szívdobogás, rövidlégzés. Ha­mar kifárad, néha a folytonos fáradság­érzés teljes tétlensége kárhoztatja; nem rit­kán reggel a legíáradtabb. Zavart az alvás; hol makacs álmatlanság gyötri a beteget, hol ellenkezőleg folytonos álmossággal küzd; az alvást izgatott álomképek zavarják. A beteg ideges, izgékony, hamar indulatba jön. Ér­verése szapora, néha 120-on is felül van per­cenként, könnyen változó. Étvágya változé­kony: gyakran szenved nagy étvágytalan­ságban, gyomorfájásban. A bélmüködés is zavart; néha indokolatlanul lép föl hasmenés, gyakrabban kisebb-nagyobb, sőt a legmaka­csabb s éveken át is tartó székszorulás. Nőknél a legkülönbözőbb liószómi zavarok fejlődnek ki: rendetlen, elmaradozó, vagy havonta többször is ismétlődő, néha túl­hosszura elnyúló vérzések, amelyek nem ritkán görcsös fájdalommal s különböző ál­talános tünetekkel szövődnek stb. A betegeknél hol egyik, hol másikfajta tü­netcsoport fejlődik ki s minél inkább foko­zódik az immunitás s ezzel együtt a méreg­érzékenység, annál inkább uralják a kórképet ezen „mérgezési" tünetek. S épen mert ily esetekben maga a gümőkóros folyamat csak igen lassan halad előre, nagyon sokszor a szokásos vizsgálati mód/szerekkel ki sem is mutatható, s ezért az ilyen betegek legna­gyobb részét nem is tartják gümőkórasnak, hanem a hasonlatosságnál fogva csak vér­szegénynek, idegesnek s más effélének. Tiidövészes családokban, főleg ha a beteg­ség már több nemzedéken át fönállott, nagy számmal lehet találni ilyen betegeket. Ez a „mérgezési" betegség nagyon gvakran ma­gától is meggyógyul, főleg, Iha az egyén gümő'kórtói mentes környezetbe jut, még in­kább hygienikus vagy klimatikus behatá­sokra, különösen pedig megfelelő specifikus kezelésre. Gyakran azonban a fönálló im­munitás — amely épen nem állandó vagy végleges, hanem inkább elég ingadozó álla­pot — kezd csökkeni. Az immunitás fogyá­sának sokféle oka lehet; egyiknél nem hyge­nikus életmód, pl.: túlfeszített munka, rossz táplálkozás; másiknál valamely közbejövő betegség, pl,: kanyaró, influenza, tüdőgyul­ladás; nőknél a terhesség stb. Az immunitás csökkenésével vele jár a méregérzékenység csökkenése s ezzel együtt a föntjelzett mér­gezési tünetek elmaradása. A beteg meg­szabadul subjectiv kellemetlenségeitől, s ezek helyett gümőkórja kezd mindinkább elő­térbe lépni. Ha a gümőkóros fertőzés nem fejleszti ki a kellő immunitást, ugy a föntjelzett mé­regérzékenységi tünetek nem is igen mutat­koznak, s ily esetekben a betegség gyorsab­ban halad előre s az ilyen betegeket sem sza­natóriumi, sem klimatikus, sem pedig speci­fikus kezeléssel meggyógyítani nem lehet. Leginkább található ezen „autoimmunitás" teljes hiánya gümőkórtói mentes iszákosok utódainál. Ezeknek a tüdővésze mindig rosszindulatú, az ilyen beteg soha meg nem menthető. Absolut immunitás embernél ez időszerint még nem volt előidézhető. Kísérleti állatokat is csak legújabban sikerült Spengler-nek tuberculosissal szemben tökéletesen immuni­sálni oly módon, 'hogy a baoillus-tenyészetet az állat izmaiba fecskendi. Az izomzat a leg­erősebb ellentállást fejti ki a gümőbaci'llussal szemben s azokat lassanként elpusztítja; az ily fertőzött állat hónapokig betegeskedik, de aztán meggyógyul anélkül, hogy szerve­zetében bárhol is gümőkór fejlődnék ki. Pár hó múlva az ilyen állat a 'legerősebb bőralatti tuberculosis-fertőzést is minden baj nélkül kiállja, a bacillussal szemben is, a mérgeivel szemben is absolut immúnissá vált, szerve­zete a bac'illusokat megsemmisifi anélkül, hogy megbetegednék vagy csak élénkebben is reagálna. Az elmondottakból könnven belátható, hogy a gümőkór gyógyítása nem egyéb, mint az immunitás mesterséges fokozása. Amit a szervezet maga is elvégez enyhe fer­tőzés esetén és rendes véralkat mellett, t. i., hogy immunanyagokat termel s ezáltal a fertőzés elterjedésének útját állja, azt kell mesterséges beavatkozással is elősegítenünk. Ennék első feltétele, hogy a beteget kivonjuk abból a környezetből, (ahol mindig ujabb és ujabb fertőzésnek van kitéve, s amely na­gyobb mértékben biztos tüdővészt, enyhébb fertőzések s fönálló lytikus immunitás ese­tén folytonos betegeskedést eredményez. Gümőkórtói mentes környezetben a beteg má'r magától is gyakran meggyógyul; még inkább azonban, ha jó 'higiénikus és főképen jó klimatikus viszonyok közé is kerül. A jó táplálkozás, kellő pihenés, a -test edzése, a napsütés, az állandó tiszta levegő az im­munanyagok termelését nagy mértékben ké­pesek fokozni. Még inkább cselekszi ezt az u. n. specifikus kezelés, a bacillus különböző mérgeivel, avagy kész immunanyagokkal, amely helyesen alkalmazva a legnagyobb mértékben képes az immunitás fokozására s a különböző általános tüneteket előidéző toxinok megkötésére. Conrád lemondása a delegációban. Bécsből jelentik: Az osztrák delegátusok körében mozgalom indult meg abból á célból, hogy a december 28-iki delegációs ülésen in­terpellációt intézzenek gróf Aehrenthal kö­kös külügyminiszterhez Conrad volt vezér­kari főnök lemondása ügyébin. A mozgalmat keresz tény-szociálista képviselők 'indították, akik meg akarják támadni Aebrenthialt és szóvá akarják tenni Olaszországnak a hár­mas-szövetségben elfoglalt helyzetét is. Zárda-aSapitó aradi mosónő. - A minorita-rendfőnök és az öreg református asszony. — (Saját tudósítónktól.) Glattfelder Gyula csanádi püspök aradi látogatása ismét ak­tuálissá tette annak iaz apácazárdának az ügyét, amelyet régesrégen tervezgetnek Ara­don. A püspök ugyanis több ezer koronás tá­mogatást helyezett kilátásba Aradon létesí­tendő katolikus nőnevelő intézetre, amelyet természetesen apácák vezetnének. Koránt­sem (kell azonban azt hinni, hogy az aradi apácazárdának ez a püspöki alapítvány ve­tette meg az alapját, mert az apábazárdára az első alapit vánvt egy református vallása öreg aradi mosónő tette. Érdekes története van ennek az alapít­ványnak, amely egy külvárosi házikóból és egy holdnál kisebb belsőségből Iáid és eaidő szerint Lakatos Ottó minorita rendfőnök ne­vére 'van irva. (Lakatos Ottó nyilatkozata.) A rendfőnök, akinél az alapítvány törté­nete iránt érdeklődtünk, ágy nyilatkozott munkatársunknak: — Ez a dolog most nem aktuális, mert az adományozás, amely csakugyan megtörtént, két évnél régebbi keletű. Az egész adomány — amely egy aradi apácazárda céljaira szolgál, — nem nagy értékű: a Trombita-ut­cában levő rozzant, régi házból és összesen 1500 négyszögöl területű telekből áll. Tiz— tizenegyezer koronát érhet a telek, azonban ötezer koronánál nagyobb tartozás terheli. Tulajdonosnője özvegy asszony, idős asszony, hozzátartozói, rokonai nincsenek és tudtom­mal senki sem kifogásolta az adományozást. Most különben már nem is kifogásolhatná, mert közjegyzői szerződés van róla. Az öreg asszony azzal a szándékkal hagyta apácákra a vagyonkáját, hogy majd ennek fejében élete fogytáig eltartsák őt a zárdában. Addig is, ameddig Aradon apácazárda nem létesül, zavartalanul élvezi továbbra is a telek jöve­delmét. Máról-holnapra nem nyithat meg az apácazárda és a szegény asszony, akinek már nehezére esik a munka, szeretne megpihenni a zárdában és talán türelmetlenkedik. Ne­kem is sok bajom van vele: az öreg ház rom­ladozik, bomlik, javittatni kellene, a betáb­lázott adósság kamatai is terhelik az öreg­asszonyt, aki annyit zaklat, hogy már kije­lentettem neki, hogy visszaadom az egész adományt. (Látogatás egy különös asszonynál.) Ezeket mondotta Lakatos Ottó dr. Munka­társunknak alkalma valt meghallgatni a zárdaalapitás történötét ,az adományozó mo­sónő szájából is. Özvegv Hegedűs Józsefné született Czeglédi Zsófi a Trombita-utca legeslegvégén lakik. Alacsony, a földből alig kinőtt öreg 'házikó a háza, udvarán rozzant kalyibák helyettesitik az ólt, kocsiszint, az udvar végén pedig sötéten, kopáran terül el a most parlagon heverő lucernnföld. Ez a lu­cernás és ez a kis vityilló az aradli apáca­zárda alapja. Hegedüsné, akit a félváros Zsófi néninek ismer, mert három évtized óta mossa az aradiak szennyesét, bőbeszédű, korához ké­pest — 71 éves — eleven, fürge asszony. Három férfit temetett el és olyan makk­egészséges, hogy az apácazárdát is kiböj­tölné, ha türelme lenne hozzá. De már elfo­gyott. Szaporán pereg szájából a szó és mí­meli, hanggal, kézzel, arcjátékkal, mozdula­tokkal kíséri történetét. A túlzottan eleven, minden behatásra reagáló, vagy ha a trom­bita-utcai mosónőknél lehet erről beszélni: az exaltíáiltság üt kii szavából, mozgásából és egész csodálatos históriájából. — Ugy volt az kérem — mondotta Zsófi néni — hogy református asszony vagyok ugyan, de mindig katolikus templomba jár­tam. Amikor 1896-ban halálosan megbete­gedtem, folyton azon törtem a fejemet, hogy kire hagyjam a vagyonomat.

Next

/
Thumbnails
Contents