Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 7 nők föl, amelyekben pinceodukba-n összezsúfolván él ezer család. Néhol egész utcahosszat csak egy kis darab, többnyire repedezett üveg húzódik meg a ház és a járda szögletében: ez az ablak. Sok helyein rozsdás rács van az ablak helyén. Esős időben valósággal lucskosak a pinoelakások, a viz beomlik. Tél viz idején a lecsurgó viz. ráfagy a falra. A padló rothadt, földbe roskad a láb. A falból kiszivárog a viz. Minden pincelakás kivétel nélkül nedves. A padló alatt és a falrepedésekben nyüzsögnek a férgek. Igen sok kisiparosnak ilyen lakásban van a műhelye is. A pin-celakások kilencven százaléka halálfészek. Gyilkos a levegője. Nyolcan-tizen is laknak egy szoba-konyhában. A családtagokon Üdvül az albérlők, az ágyrajárók. Húsz-harminc fillért fizetnék, hogy éjszakán'kiwt meghálhassanak. Legtöbben a földön hevernek, olyanok mint a hullák. Egymásba lehelik a kórságokat. A tüdővész minden évben megtizedeli a pincelakókat. Az élők pedig bénlák, testben-lélekben nyomorultak. Az élettel, az életért való keserves kínlódás megemészti az erejüket, a legerősebb is megroppan. Szánalmas maszkok, vértelen csontvázak, akiknek a hangja nappal a gyárban belevész a gépek kattogásába. Mert tulnyomólag munkások a pinoelakók. A kishivatalnok mégis valamirevalóbb lakásban tengődik. Legalább nem csurog a fejére a viz. És ez is valami. A pincelakás a prostitúciónak ós minden bűnnek a melegágva. És ezen nincs mit megütközni. Mert nem is lehet másképen. A legkülönbözőbb elemek családi közösségbe olvadnak. Kétes egzisztenciák verődnek össze, akik megtárgyalják egymáls buját-baját. Ebben a mijlieuben vagy elsatnyul, vagy bűnös lesz a gyermek. A nyomor könynyen csábit a rosszra. Az éhes ember gyűlöli a gondtalant. Ez emberi voníás, amely észrevétlenül rajzolódik a gondolkozás gépezetébe.. Aki a pinceodukban tengődik, annak nemcsak egészséges lakásra nem telik. Annak a kenyér is drága falat. Miből, milyen módon éljen meg tisztességesen. Ugy, ahogy azt embertársai milliói, az állam elvárja, sőt megköveteli? Akad olyan kemény és elszánt, aki dacol mindennel, önmagával ós az élettel, Toprongyos, de a becsülete makulátlan tisztaságú. De ezt már nem szokás észrevenni, sőt megbecsülni Az ötlik a szembe, hogy toprongyos. Kellemetlen szagú, amelyet már messziről megéreznek. És felsóhajt a nagylelkűség: szegény ... Pompás alamizsna, nem kerül sókba. A pincelakásokban pedig forr a keserűség. Megdrágult az élet. Még szűkebbre kell szoritani a takarót. És nyolcan-tizen egy odúban — átkozódnak. Öklüket rázák, — kli-re? — mindenkire. Akitől pénzt kapnák és .akiitől semmit nem kapnak. Mindenük kevés. Nem lehet megélni. A gyermek csak szitkokat ismer, amelyek gyalázzák az életet. Cukrot szeretne majszolni, ahelyet gyufaszálat szorongat az ujjai között. A pincelakás büníészek. Annál nincs jobb talaja a prostitúciónak. A szemérem ismeretlen valami. Egy szoba-konyhában húzódnák meg családok és ágyrajárók. Ismeretlenek, vagy nagyon is jó ismerősök. Ilyen keretben elképzelhetetlen a szemérem. És az izlés. A nyomor minden tünete szembeötlő ízléstelenség. Észrevétlenül burjánzik a prostitúció. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a bűnösök kilencven százaléka pincelakásban nevelkedett. A kétes elemekkel való érintkezés kifejleszti a bűnözési hajlamot. Különösen a munkások 'helyzete szégyenletes. De a kishivatalnoké sem különb. A hivatalnok ur takargatni próbálja a nyomorát és annál inkább belesüpped. A jövedelmét elnyeli a látszat. Az idegölő munka megemészti iaz energiáját és hamar belefárad a küzdelembe. A szegényebb néposztály nyomorát még súlyosbítja az, hogy nincs lakása. Kénytelen nedves, férges falak közé temetkezni. Egy mód van, amivel enyhíteni -lehet a 'bajt: munkásházakat kell építeni! Ebben a fejlődő -nagy városban nem szabad ezer családot halálfészekbe tuszkolni. A lakosság nvomorának enyhítése, egészségének és tisztességénak megőrzése mindennél előbbre való. Ennek a kezdeményező lépésnek pedig föltétlenül üdvös következménye lesz. Talán akikor majd az ujabb építkezéseknél egy- és kétszobás lakásokra is gondolnak. Minél -inkább késleltetik a munkásházak fölépítését, annál veszedelmesebben terjeszkedik a baj. Ezer szegedi család életveszedelemben van. Mert nincs lakásuk. Tölgyes Gyula. A tuberkulózis — Immunitás. Irta Hollós József dr. Három évtized előtt, amidőn egyre-másra fedezték föl a különböző fertőző betegségek kórokozóit, az a tudományos f-elfogíás alakult ki, hogy valamely fertőző betegség keletkezéséhez elegendő az illető baktériumfajnak a szervezetbe való behatolása. Hogy a szervezet töléletes gyógyuláshoz — bizonyos fokú sen kiküszöbölni képes, anélkül, hogy betegség fejlődnék ki, arra csak később kezdtek rájönni. Ma már a szervezet ezen védekező képességének tanulmányozása egész külön tudományt teremtett, amely már is nagy eredményeket ért el bizonyos fertőző betegségek gyógyításában. Lehet valamely szervezet tökéletesen immun valamely baktériummal szemben. Igy pl. az ember veleszületett módon immun a marhavésszel szemben, az állatok a maláriával, syphilisszel szemben stb. Lehet az immunitás relatív, amelyet különböző külső behatások csökkenteinek, pl.: mérgek hatása, fáradság, éhség stb. Az immunitást részint a •vérben feloldott baktériumölő anyagok, részint a vérsejtek okozzák. Létrejöhet természetes uton az illető fertőző betegség kiállása által — pl.: scarlát kiállása után az egyén nem -kap többé scarlatot, vagyis immúnissá vált a scarlat kórokozójával szem-ben — avagy előidézhető mesterséges uton, különböző módszerekkel. Igy bevihetnek a szervezetbe élő, gyengített -erejű baktériumokat — ez történik a himlőoltásnál — avagy elölt baktériumok anyagát. Mindkét esetben, valamint a betegség kiállása után is, aktív immunitás fejlődik ki: a szervezet maga állit ja elő a szükséges védőanyagokat. Ezen immunitás évekig eltart, s részben át is öröklődik. Ezzel szemben az u. n. passiv immunitás csak pár hétig tart el, amelynél már kész védőanyagot viszünk a szervezetbe, ez történik a diphteria gyógyításánál s általában a szerűm-kezelésnél. Az immunitás mindig specifikus (fajlagos) vagyis kizárólag azon bakteriumfaj ellen érvényes, amely bakteriumfaj ellen a szervezet az ő védőanyagait kifejlesztette. Tuberkulosissal szemben absolut immuninitás embernél nincsen. Hogy valaki kap-e tüdővészt vagy sem, az leginkább attól függ, mennyire van kitéve a gümőkóros fertőzésnek. Relatív immunitás azonban lehet jelen és pedig ugy veleszületett, mint szerzett immunitás. Veleszületett immunitása van azon égyén-eknek, akiknek -elődei gümőkorban szenvedtek. A fertőzés ereje nemzedékről nemzedékre csökken, helyes-ebben: az ellentálló képesség fokozódik. Fokozódik pedig oly módon, hogy az elődök szervezetében a fertőzéssel szemben kifejlesztett védőanyagok az utódokra bizonyos mértékben átöröklődnek. Tüdővészes elődöktől származó gyermekek tehát ugyanazon fertőzési- viszonyok között kevésbé kapják meg a gümőkórt, , -mint oly gyermekek, akik -egészséges szií löktől származnak. Ez ellenkezik az általános felfogással, mely sokáig ugy szólt, hogy a tüdő vész •öröklődik, most pedig: hogy a betegség ugyan nem öröklődik, de öröklődik a betegségre való hajlamosság. Ez pedig épen ellenkezője az immunitásnak. E hiedelem onnan származik, hoe"^ a tüdővészes szülők gyermekei többnyire szintén tüdővészben halnak meg. Ez természetes, mert e -gyermekek a fertőzésnek állandóan és nagy mértékben ki vannak téve, ellentétben azokkal, ki-k gümőkórtól mentes környezetben nevelkednek. Mégis létezik egy veleszületett hajlam is, vagyis a szervezetnek oly állapota, hogy a szerzett fertőzéssel szemben kevésbé tud védekezni, vagyis vére kevésbé képes immunanyagok -termelésére, mint egy normális egyén vére. Ez kétségtelenül- előfordul olyanoknál, kiknek elődei valamely csirarontó idült fertőzés vagy mérgezésben szenvedtek. Főleg áll ez syphilitikusok és alkoholisták utódaira nézve; az idült alkoholmérgezés ily irányú csirarontó -hatását Laiti-nen finn higiénikus sok száz állatkísérletével exafct módon be is bizonyito-tta. Ahhoz, hogy -embernél halálos tüdővész keletkezzék, egyszeri vagy néhányszori fertőzés aligha elegendő. A szervezet megküzd a kisebb fokú fertőzéssel; valahol a szervezetben, legtöbbnyire valamelyik tüdőcsúcsban vajgy mellkasi -nyirkmirigyben kifejlődik a fertőzés kiisebb-nagyobb gümős gócok alakjában. Ezeknek -káros termékei (toxinok) működésre ingerlik a szervezet védőkészülékeit: a vérsejtekben, vérsavóban föllépnek az immunisá-ló anyagok, amelyek a kezdődő gümőkóros gócokat továbbfejlődésükben hátráltatják. Az -erejükben meggyöngitett gümők körül friss sejtképződés indul meg, s végeredményben a gócok eltokoló-dnak. Kedvező -esetben a gócok egészen el is hegesedh-etnek (esetleg el is meszesednek) s a bennük foglalt bacillusok elpusztulnak, vagyis a fertőzés teljesen meggyógyul. Ez a gyógyulási folyamat — még ha nem is vezet tökéletes gyógyuláshoz — bizonyos fokú activ -immunitást kölcsönöz a -szervezetnek. Az ilyen egyének tehát már szerzett immunitással birnak, mely egy későbbi fertőzéssel -szemben több-kevesebb védettséget -biztosit. Ennek a szerzett immunitlásnak minős-égét megfelelő állatkísérletekkel derítették föl. Ha tengeri malacot -elegendő mennyiségű gümőbacillusok-ka-l a bőre alatt fertőzünk, ugy az állatnál 1—2 hét múlva a beoltás helyén fekély képződik, amely nem gyógyul be s az állat 6—8 hét múlva általános gümőkórban -elpusztul. Már Koch igyekezett a tengeri malacot oly mód-on immunis'álni, hogy a halálosnál kisebb adag baciillus-tenyészetet vitt a-z állat bőre alá. Ha néhány hét múlva az ily állatot ismét fertőzte, a fer-tőzé-s -helyén erős 1-obosodás indult meg, mely az ily fertőzést kiiküszöbölte. Ez a reactio az első fertőzésnél teljesen hiányzott. Ha azonban a második fertőzés nagyobb mennyiségű baoillusokkal történik, az állat rövidesen elpusztul, anélkül, hogy szervezetében gümőkór fejlődnék ki; -elpusztul általános mérgezésben, amelyet a gümőbacillusok toxinjai -okoztak. Ugyancsak elpusztul a bacillus anyagcseretermékéinek, a tuberkulinnak o-ly -adagjától i-s, amely gümőkórtól mentes -tengeri malacnál még semmi elváltozást sem tud kiváltani. Hogy ezt a feltűnő eredményt megértsük, tudnunk kell, hogy az immunanyagok főleg -ebből a két részből állanak: ellenméregből (a-ntitoxin) mely a bacillusnak a nedvekben szabadon keringő mérgét megköti és oldóany ágból (lysin) mely a baoillu-sok-at föloldja. E föloldás által a bacil-lus testében foglalt s egyszersmind leghatékonyabb mérge a szervezetbe kerül s ha nincs elég antitoxi-n jelen, ugy mérgezési tünetek fejlődnek ki, melyek az egyént meg is ölhetik. • Az állat tehát a második beoMásnál mérgezés