Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 24. a szerteszét kívánkozó falak ne mondjanak végbucsut egymásnak. Iskolák, melyek menyezete a padlókra omlott, « melyekbe csak elszántsággal mehet be a tanár és tanítvány egyaránt ... És a sok kár közt, melynek helyrehozatlan volta a veszedelemtől meglátogatott magánosok, testülletek és egyházak kimerült, szegény voltát kiáltozza, annál kirívóbb ellentétet adnak a teljesen helyrehozott paloták vagy azok a csekély számú házak, melyeket a vakszerencse szeszélye a pusztulás közepette megkímélt ... A legsujtottabb házak közt ott áll a város büszkesége, a városháza. Minden folyosója alátáimogatva, boltivei szétnyiladozva, folyosói tele törmelékkel, gyönyörű közgyűlési terme, melyet Székely Bertalan történelmi freskói ékítenek, bezúzott menyezettel, repedésekkel összepókhálózva . . . Csoda-e, ha a katasztrófa ennyi nyomasztó emléke közt rettegve élnek ma lis az emberek, dobogó szívvel, rettentő aggodalommal hajtják fejüket napi fáradalmuk után pihenés párnájára. Egy-egy szekér erősebb dübörgésére, egy-egy szokatlanabb hangra ínég ma is elfehérednek az arcok, s ez a félelemérzet, mint egy veszedelmes ragály, ejti hatalmába az idegent isv aki néhány napra Ideérkezett. Sorra vettem két írjapon át mindazokat, akik átélték a katasztrófa lelketrázó iszonyát, s akik mint városi vagy egyhláízíi férfiak szivükön hordozzák Kecskemét anyagi és lelki jövendőjét. Az ő nyilatkozatukból lesz •világossá, hogy anyagjakban és szellemiekben milyen kárral járt a földrengés és mit •kellene tenni a Városfejlődés útjába hullott törmelék eltakarítására, hogy Kecskemét újból a magyarság reményének és erejének egyik tényezőjévé lehessen? Mindenekelőtt Kacsok Pongráccal, a kiváló zeneszerzővel, a kecsekeméti reáliskola tudós fizikatanárával beszélgettem Kecskemét meglepő kulturális ösztönéről, iskoláiról, mikben kitűnő tanitók és tanárok oktatják a fiatalságot, bár föladatukat roppant megnehezíti az oktatás rendelkezésére álló anyagi •eszközök szegényes volta. A középiskoláknak, a két gimnáziumnak rideg, egészségtelen helyiségei vannak, a reáliskolában pedig egyenesen tarthatatlan a helyzet. Az a kár, melyet a földrengés az iskolaföntartóknak okozott, súlyos voltával azt a fenyegetést rejti, hogy Kecskemét közoktatása stagnációhoz jut. De nemcsak az iskolák szolgáltatóképessé- 1 •ge csökkent az idén ijesztően, hanem jelentkezett a katasztrófa hatása abban is, hogy a károsult szülők nem, neveltetik tovább gyermekeiket. E miatt a jogakadémián és a középiskolákban 15—20 százalékkal apadt a diákok száma. Bagi László helyettes-polgármester igy nyilatkozott a város szorult és szomorú helyzetéről : — Az a hat millió olcsó kölcsön, amit épen most a kormány jóindulata Kecskemétnek megígért, illetve a képviselőház elé terjesztett, kevés. Ebből az összegből csak két millió jutna a város saját háztartásának, a többit a város garanciájával Kecskemét károsultjai közt osztanék szét. Mivel azonban a város saját kára is épen két millió, amit nyomban ki kell adni a városház és a többi, közel százharminc városi ház rendbehozatalára, semmi se fog e nagy tehernövekedés mellett jutni arra a célra, hogy a város eleget tehessen legsürgősebb föladatainak. Vízvezetékre, csatornázásra, villamos városi és tanyai vasútra, valamint elodázhatatlanul kórházra lenne égetően szükség. A kórház például leírhatatlan állapotban van. Ötszáz ágyasnak kellene lennie, van hetven ágy, a képtelenül gyatra fölszerelés miatt pedig már hangosan mozgolódnak az orvosok. Sándor Istvánt, Kecskemét város főjegyzőjét kerestem föl ezután. Este félnyolc óra van, de a város pennája még szorgalmasan dolgozik repedezett falu hivatalos helyiségében ... Kecskemét büszke lehet a tisztviselőire. Közöttük Sándor István európai látóköre, mindenre kiterjedő figyelme s éles szeme, mellyel a magyarság s benne Kecskemét nagy problémáit látj cl) cl vidéki város keretén túlterjedő munkakörre árul el hivatást. Ö a föltett kérdésekre, amik Kecskemét anyagi és erkölcsi életének rugóira egyaránt kiterjedtek, igy felelt: — A lakosság egy részének lelki nyugalma s a jövő biztosításába vetett hite még nem tért vissza s ez az oka, hogy Kecskemét még mindig nem birt beletalálni a régi eleven élet kerékvágásába, hogy annyira csöndes, bár 67,000 lakót számlál és hogy az épületjavitó munka az utóbbi hetekben dolgavégezetlen félbemaradt, az is arra vezethető vissza, hogy az anyagi források kimerülésével most mindenki reménykedve várja a megváltó állami támogatást .. Hogy Kecskemét város fejlődése zavartalan lehessen, ahoz a részére jutó két milliónál több állami olcsó kölcsönre lenne szükség. A város elodázhatatlan föladatának egyike a lakásínség enyhítése lenne. A földrengés következtében sok emeletes házból földszintes lett. A városnak uj utcák nyitásával kellene ezen segíteni, de ehez sok pénzre lenne szükség. A kecskeméti magyarság sokasitását szolgálná az a terv, hogy a városhoz csatlakozó vidéket egy uj forgalmi tényezővel, egy százhúsz kilométeres keskenyvágányu vasútvonallal gazdaságilag értékesebbé szeretnők tenni. Ez a vasút a most még lakatlan pusztákon embertömörülést s a termő terület jobb értékesítését idézné elő. — Kecskemét már rég megvalósította volna ezt, de speciális érdekeink a múltban ritkán nyertek kielégítést. Egyes megyei és országutak ellen, melyek fejlődésünket veszélyeztették, valósággal harcot kellett indítani. — Megélhetésünk gazdag forrásból táplálkozik. Gyümölcstermelésünk a gazdának kitűnő jövedelmet s a munkásnak jól megfizetett munkaalkalmat biztosit, mert a kiviteli gyümölcspiacot Kecskemét a saját erejéből nagyszerűen megszervezte, A barackszezón néhány hete alatt több évi megfigyelés szerint a bankok hetétállományát termelőink jtöbb mint másfél millió koronával szokták gyarapítani... — A földrengés következtében a hitel megszorult Kecskeméten s az anyagi baj a népszaporodás korlátlansága ellen elkövetett visszaélésekben szórványosan már kezdi éreztetni hatását... — Népünk üzleti élelmessége azonban minden jövőbe vetett reménységünk megbízható bázisa. Egyenesen csoda, hogy hogyan szereztek itt vagyont egyesek a vakmerő üzleti szellemükkel. Megesett, még akkoriban, midőn a sertésvész és a vámviszonyok nem törték le a magyar sertéshizlalást, hogy egy kecskeméti parasztgazda, meghallván, hogy a disznó mily jó áron kel el a bécsi piacon, nem kérve senkitől tanácsot, fölpakolta a vonatra öt kocsi sertését és bár egy szót se tudott németül, jelbeszéd utján fényes nyereséggel adott tul a szállítmányon ... Kecskemétiekkel az egész ország és a közeli külföld is el van árasztva. Egész sereg kisember él abból, hogy Bécsben eladja azt a gyümölcsöt, baromfit és más egyebet, amit társa itthon, szerte a vidéki piacokon összevásárol. Igy lehetett elérni, hogy a külföldre vitt magyar gyümölcs negyedrésze Kecskemétről kerül ki. — Most nemzeti, társadalmi szempontból is főként középfokú gazdasági iskolára lenne szükségünk. Ezen a téren ma nincs áthidalva az oktatás szélsősége, pedig Magyarországon nem csupán törpe és nagy uradalom van! A kisebb középbirtokok részére kellene kisebb igényű gazdákat nevelni, ami kitűnő módja lenne a gyengülő magyar középosztály megerősítésének. Ma tele van a mi vidékünk középbirtokkal, de a birtokosnak nincs meg a müveléshez szükséges hozzáértése. Ha ezek gyerekeit kiképezhetnők, pótolva lenne a magyar középosztály fogyása... Kerekes Ferenc főmérnök. A város főmérnöke is érdekesen nyilatkozott a földrengésokozta károkról. Papp György főkapitánynál és Zimay Károly bűnügyi kapitánynál aziránt érdeklődtem, hogy a földrengés okozott-e Kecskemét lelki életében olyan tüneteket, amik a közrend ellen való kihágások föltűnő szaporodásában nyilvánulna meg? Az ő nyilatkozatuk szerint a bűnesetek száma a földrengés óta 100 százalékkal nőtt, de ez az elszomorító változás csupán a jövevény munkások terhére irható. Tudakozódásom során fölkerestem az itteni egyházközségeket is, hogy káruk, kívánságuk és reményeik felől tájékozódhassam. Bévész István katolikus prépost szerint a katolikus egyház kára az 1791-ben épült és Boskovics freskóival diszitett templomban 250,000 korona, iskolafentartásra rendelt jövedelmű bérházakban 150,000 korona, Az evangélikus hitközség kára összesen 85,000 korona, a piaristáké Tóth György igazgató szerint 157,000 korona, az izraelita hitközségé Bárány József főrabbi szerint 320,000 korona s végül a reformátusoké 166,000 korona. Kecskemét ügyét az egész magyarság ügyének tartjuk ós épen ezért kívánatos, hogy mihamarább ujjá éledve tovább haladjon azon az uton, amelyen eddig haladt, hogy igy minden tekintetben gyarapodva elfoglalja a városok között azt a helyet, amelyet népének élelmes, józan volta és szinmagyar érzésével joggal kiérdemelt. Ezer szeged! csaiád életveszedelemben. (Saját tudósítónktól.) Szegedről ujabban nem is szokás másképen beszólni, mint palotavárosról. Három emeletes, monumentális bértkaszárnyák törnek a magasba, ahol nemrégen még rozzant vityillók roskadoztak. Az árviiz elmosta a görcsösen földbe kapaszkodó sárfészkeket ós a gidres-gödrös sikátorokat. A „palotaváros" azonban csak ragyogó külszín, látszat. Ebben a városban ezer család a földbe vájt odúkban tengeti nyomorúságos életét. Az úgynevezett pincelakásokról beszélek. A Belváros, de különösen a Tisza Lajos-köruton kivül eső terület majdnem minden utcájában, egészségtelen, vizes, bűzös, piszkos pincelakásokban senyvednek a szerencse száműzöttjei. Valami hiba, végzetes hiba történt a városrendezésben. A mulasztást pedig még évtizedek multán is nehéz lesz kiheverni. Eltemették a házakat. Föltöltöttók az utcákat és igy a földszintes lakások lesülyeditek a gyalogjáró szánvonalára. Uj házak az utóbbi években halomszámra épültek, de nern a szegényebb néposztálynak. Szegeden üzérkednek a 'házépítéssel. Amint elterjed a hire annak, hogy bármilyen állami hivatalt is helyeznek ide, a házaknak aránytalanul fölszökik az értéke és boldog-boldogtalan házért kapkod. Nehéz verejtékkel innen-onnan összeharácsolt kölcsönökből építtetnek, mert ez „nagyszerűen kifizeti magát." Az uj házak pedig három, négy vagy öt szobás lakásokra oszlanak, az úgynevezett modern házaikban elvétve ha akad kétszobás lakás. Az is vagy veszedelmes közelségben van a háztetőhöz vagy pedig sötét, lakhatatlan zug. Egy szoba-konyhás vagy kényelmes kétszobás lakásokra nem is gondolnak. Amolyan házbértöltelék ez az építők szemében. A kényelmes, egészséges lakás a kiisthivatalnoknak, iparosnak, munkásnak, megfizethetetlenül drága. Vagy mondjuk igy: a csekély jövedelmű, szerényen élő család nem lakhat egészséges lakásban. A valamire való lakás házbére — családnak — hatszáz koronánál kezdődik. Az összeg fölszökik kétezer, sőt ujabban háromezer koronára. Akiknek nern telik erre a summára, kénytelenek meghúzódni a pincelakásokban. Az ilyísri egyszobás-konyhás zugoknak is legalább százhatvan korona a házbére. Körülbelül negyven olyan utcát sorolhat-