Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-02 / 277. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1911 dec*mb«r 2 nélkül lézengett. Rácz Mária kvártélyadónőnél lakott az Tpar-ntca 15. szám alatt. Itt azonban sem lakásért, sem kosztért nem fizetett. Sőt még meg is lopta a lakásadónőjét. Feltörte a szekrényét és onnan két darab Jelzálog és Hitelbank által kibocsátott sorsjegyet ellopott. A sorsjegyeket, melyeknek értéke négyszáz korona, elvitte May R. Miksa Széchenyi-téri banküzletébe, abol 102 korona 50 fillérért elzálogosította. Azután többé nem mutatkozott. Háziasszonya azonban rájött a lopásra, épen jelentést ment tenni a rendőrségre, mikor a tolvajt meglátta a városháza előtt. Egy leánynyal diskurált. Rácz Mária odaszaladt egy rendőrhöz, elmesélte az esetet és megmutatta a rendőrnek a jómadarat. A rendőr óvatosan a beszélgető pár mögé lépkedett és ezzel a mondattal szólt bele a bizalmas társalgásba: — Fiatal ur! Fejezze be, mert bizalmas közleni valóm lenne. — Mi közöm van nékem magához. — Majd megtudja. — Pakoljon innen. A rendőr el is pakolt, de Friedlib Árpádot is magával vitte. Friedlib itt töredelmes vallomást tett. — A sorsjegyeket én loptam el, a pénzzel Aradra akartam utazni, sőt nászutazni. Pechem volt. — Minek kellett magának az a sok pénz? — kérdezte az ügyeletes. — Na hallja? Akinek szeretője van. Ezért a rossz viccért Friedlibet azonnal átkísérték az ügyészségre. Szabó Mihály. NflPIJNIREK A ködös Nagy-Brittania típusai. London, november 29. György király birodalmában sértésszámba megy, ha általánosítva Angliáról, illetve angolokról ir a kontinens sajtója, amikor Anglián kivül itt van még Skócia, Irland és Wales félsziget is. És bizony ezek külön országoknak érzik magukat s lakóik nagyon különböznek az angoloktól, sőt egymástól is. Mindegyiküknek teljesen külön típusa van s ez már a külön-külön becéző nevükben is megnyilvánul. Az angolokat — ez leginkább közismert dolog — John RwM-nak, a skótokat Sandy-nek, az Íreket Paddy-nek és a walesieket Tavy-nak nevezik. John Bull, az átlag ánglius, kiírta és vastag nyakával bikára emlékeztet; a bikát angolul bull-nak mondják, innen az elnevezés. Csak önmagának él és minden, ami körülötte mozog, dolgozik, alkot, csak ő miatta van a világon. Gyermekeit idegen kezekre bizza s egyáltalán keveset törődik velük. Az angol csemeték magukra utalva, nem vesznek föl rokonszenvet mások iránt s igy mások sem igen rokonszenveznek velük. Dolgozni nem szeret. Minthogy azonban dolgozni mégis kell, ezt a feladatot, — ha teheti — másokra bizza. Ezeket a „nem szabadok"-at aranyainak csengésével csalogatja a munkára és ennek csak a gyümölcsét élvezi. De lassanként elérkezett az idő, amikor a munka ós a munkás diadalmaskodik és a tétlen kényelemben élő John Bull-nak fittyet hány. A többi országokban már évek előtt elvétett mag megnőtt, kalászba érett és itt is közeledik az aratás ideje. Mennyivel értelmesebb, életvidámabb és ipariizobb Sandy, a skót, aki nevét a tengeri homokra emlékeztető hamvasszőke bajának köszpnheti. Testi és szellemi erejének tudatában sokkal biztosabban lép föl és a veleszületett előnyös tulajdonságokat országának kitűnő iskoláiban, már kora ifjúságától fejlesztette. És ez észrevehető is Nagybritánia társadalmi életében. A legnagyobb férfiai, ugy a tudósok, mint az iparosok, sőt a legjobb katonái is vagy skótok vagy irek. Mekkora különbség John Bull s Sandy közt: az angolok állandó nyugodtsága és egykedvüsége vagy egy egészen anyagi külsejü emberré idomítja át, vagy pedig — nevezetesen az előkelő körökben — finom, előkelő megjelenést kölcsönöz neki. Arcvonásai szabályosak, viselkedése pedig leereszkedő és zárkózott, amit ő „good manners"-nek — „magát oda nem adónak" — mond. Angliában, a gyermeknevelésnél, erre helyezik a fősúlyt. Skóciában, ellenben, a jelszó: „dolgozni!" Szellemileg és testileg dolgozni. Még pedig — kimondottan — azért, hogy az embertársaiknak használjanak. Sandyt minden érdekli, minden téren elől jár és idegen országokban nem különíti el magát, jóllehet büszke arra, hogy ő skót. John Bullái szemben Sandy szabadnak és függetlennek mutatkozik; előbbi minden szabad volta ellenére szűkkeblű és korlátolt, minthogy sohase lép ki önmagából és másokat nem akar ismerni. Ami az irhonit illeti, pátronusáról, Szent Patrickról nevezik Paddynek. Termetre kicsiny, természetére nézve könnyüvérü, igénytelen, elégedett, sőt boldog ... ha még olyan szegény is. Arra nem képes, hogy — mint John Bull — másoktól elszigetelje magát. A tartózkodás, zárkózottság nincs a vérében. Könnyen barátkozik: Megölel, megcsókol, veled sir, veled örül s a skót szomszéd büszkesége is teljesen hiányzik belőle. Paddy gyermek marad még késő vénségében is. Sandy oltalmazó, munkás apa, John Bidl pedig az öblös karosszékében henyélő, fáradt nagyapó, akinek főkövetelése, hogy ne zavarják nyugalmában, kényelmében, vagyis a legnagyobb élvezetében. A területre kicsiny, de gyönyörű Wales védőszentje Dávid, a kis Dávid. Erről ruházták rá a Tavy becéző.nevet. A történelmi események és a politikai viszontagságok között is megtartotta nemzetiségét. Ezt a külön saját anyanyelvének köszönheti, melyhez biven ragaszkodik. A társalgásban ugyan dominál az angol nyelv, de a nép ápolja nemzeti idiomáját s a régi bárdok remek dalai, melyek eredete a pogány druidakra vezethető vissza, nemzedékre száll tovább. Tavy nagyon szereti a zenét Ugy a népfia, mint az előkelő ur énekel, vagy játszik valamely hangszeren, nevezetesen a hárfán, mely az ő nemzeti hangszere. Már a gyermeknek is kedves, dallamos a hangja s ezt Tavy gondosan ápolja, műveli tovább. Az idegent ez a zenekedvelés és a magyaréval vetekedő walesi vendégszeretet ellenállhatatlanul vonzza ebbe a történelmi nevezetességű gyönyörű kis országba, melynek egyszerű és természetes viselkedésű lakossága annyira csüng a hagyományain, hogy azt ezzel a mondással szokták jellemezni: — Tavy annyira ragaszkodik a régi kabátjához, hogy még akkor se varrat divatosat, hogyha ujat rendel meg. — Lisit Ferenciül nyilatkozik SaintSaens. Saint Saens Kamill, a világhírű francia zongoraművész uj operáját, amelynek Dejanira a cime, legközelebb adják elő Párisban. Mostanában a francia sajtó egyre csak a művésszel és uj darabjával foglalkozik. Egy ujságiró fölkereste Saint-Saeus kamillt, aki nyilatkozott a darabjáról, amelyet utolsó drámai operájának mondott és elmondott egyet-mást életéből. E közben szóba került Liszt Ferenc, akiről a művész igv emlékezett meg: — Ah, Liszt, mindnyájunk mestere! Milyen nemes sziv! Milyen nobilis jellem! El nem múló bálára vagyok neki kötelezve és a vele való érintkezésem művészi pályámnak legszebb emlékei közé tartozik . . . — Tizennyolc éves voltam, amikor először hallottam Lisztet. Tanáromnál, Seghersnél játszott egy estén és technikája, előadásának mély bensősége annyira megrendített, hogy e pillanattól kezdve játékom módja teljesen az övé szerint változott meg. Liszt a következő években több hangversenyt adott Párisban és akkor személyesen is megismertem. Ö volt az, akinek első zongorahangversenyemet először játszottam el és neki adtam át misém partitúráját. Be kell vallanom, liogy tőle, mint zeneszerzőtől, a legjobb tanácsokat és útbaigazításokat kaptam. Művészi önzetlenség és szolgálatkészség dolgában Lisztet sohasem lehet eléggé dicsérni. — Pályámra azonban döntő liatásu volt Liszttel való későbbi találkozásom Németországban. Weimárban találkoztam vele. Én meglehetősen kedvetlen voltam és arra gondoltam, hogy megkezdett Sámson és Delila operámat félbehagyom. Liszt volt az egyetlen, aki energikusan fölrázott: „Fejezze be müvét és én szavamat adom önnek, hogy itt előadatom!" És igy is történt. — Hegedfis Lóránt Szegeden. A szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága tegnap délután Rósa Izsó dr elnöklésével ülést tartott. Ezen az ülésen határoztak az I. kerületi törvényhatósági bizottsági tagságra való jelöléssel és Hegedűs Lóránt fogadtatása kérdésével. Hegedűs Lóránt, a nemzeti munkapárt kiváló tagja ugyanis Szegedre érkezik és vasárnap előadást tart a drágaságról és a szegénységről. Rósa Izsó dr elnök jelentette, hogv Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, a nemzeti munkapárt kiváló tagja vasárnan a drágaságról és a szegénységről a közgyűlési teremben szabad előadást tart. Rósa Izső dr elnök fölkérte a végrehajtó bizottság tagjait, hassanak oda, hogy az előadáson a párt tagjai minél többen megjelenjenek és Hegedűs Lórántnak ezt az aktuális és nagvértékü előadását meghallgassák. Hegedűs Lóránt szombaton este érkezik Szegedre, tiszteletére a Odóban szükebbkörü halestély lesz. Vasárnan délben Lázár Györgv dr polgármester vendége lesz a képviselő, aki valószínűleg még a délután folyamán visszautazik Budapestre. — Püspöki vacsora. Glattfelder Gyula dr csanádi püspök tiszteletére a katolikus kör vasárnap este 8 órakor a kör helyiségében a nővédőegyesülettel együtt lakomát rendez. A lakoma nagyszabásúnak ígérkezik. — Uj szegedi szabadalom. Uj szabaadlomról ad hirt a hivatalos lap. Mészöly Ödön honvédszázados és Sandberg Henr'.k gváros Szegeden, kardot viselő egyének számára uj nadrágtartót találtak föl, amit most a szabadalmi hivatal szabadalmazott. — Elhunyt piarista tanár. A magyarországi kegyes tanitórendet súlyos csapás érte. Tegnap délután hirtelen elhunyt Ormándy Miklós dr, a budapesti piarista főgimnázium tanára. A hatvanötéves öreg urat szívszélhűdés ölte meg. A volt tanítványoknak bizonyára egész légiója könnyes szemmel fogadja a szomorú hirt, amely a rend egyik legérdemesebb tanárának halálát jelenti. Legalább három nemzedék az, amely Ormándy Miklós dr-nak, az atyai jóságú tanárnak, a kiváló pedagógusnak szárnya alatt nőtt fel s erősödött meg az élet küzdelmeire. Az elhunyt tanári pályáját 1869-ben kezdte Nagykárolyban, majd több évig a debreceni, veszprémi, tatai, kolozsvári,! nagykanizsai és szegedi városi gimnáziumokban tanított. A sátoraljaújhelyi gimnáziumnak igazgatója is volt, ahonnan Temesvárra került s két év mnlva, 1900-ban a budapesti rendházba került, ahol tizenegy évig működött. A természetrajzi irodalmat sok értékes munkával gaz tágítottá, de kultiválója volt a szépirodalomnak is. — Pénzbüntetésre Ítélték Fényes Lászlót. Kőt nap óta tárgyalta a budapesti biróság azt a sajtópert, amelyet a budapesti vakok intézetének gondnoka, Vitür Rezső és két alkalmazottja indított több újságíró ellen. Jellemző, hogy a panaszosok,