Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-16 / 288. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 277 méíeln-i egy-egy kérdést, amig megértik. Nem is volt abban ravaszság, agyafúrtság, a hogy rászedték a parasztokat. Hallottak valamit a pénzhamisítókról és azt fölhasználták. Pénzt természetesen rreim tudtak hamisítani. A paraszti kapzsiságot pedig a legkönnyebb rászedni. A tizennyolc cigány védelmére tizennégy ügyvédet rendeltek ki hivatalból. A védők sztrájkra készültek. Több napra tűzték ki a tárgyalást, a védők pedig azalatt elhanyagolták volna az irodájukat. Fölzudultak, uj törvényt sürgettek, amely módosítaná az ingyenes jogvédelmet. Az izgalom azonban lecsillapult, a cigányok nem maradtak védő nélkül. Az ügyvédek ott ülnek a tárgyaláson és hűségesen dolgoznak védenceik érdekében. A cigányokat bizonyosan elítélik. Nincs könnyebb valami, mint cigányra rábizonyítani a bűnösséget. Jó, elítélik őket. De mi lesz már a cigánykérdéssel! Ilyen módszer után nemsokára kevés lesz a sok magyar börtön. A pénzfigyminfszer az uj adótörvények életbeléptetéséről. A mai kormány kinevezése után nyomban lépéseket tett, hogy a Wekerle-féle adótörvények ne léptessenek életbe és egy kivételével fel is függesztették és 1913. január elsejéig elhalasztották az összes adótörvények életbeléptetését. Ujabban olyan hírek keltek szárnyra, mintha a pénzügyi kormány az életbeléptetés további elhalasztását vette volna tervbe. Lukács László pénzügyminiszter erre vonatkozólag a következőket mondotta: — Az adótörvények közül a házadó-törvény már a mult év első napján életbe lépett. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról és a tőkekamatadóról szóló törvények végrehajtási utasítása már elkészült és tájékoztatás és véleményezés végett ezek elküldettek a pénzügyigazgatságokhoz, meg több szaktestülethez. Ami a jövedelmi adóról szóló törvényt illeti, ez több pótlásra szorul. A fekete (nagyon resteli a dqlgot. De aztán mégis elszántan azt mondja): Igaza van! Jó volt! Nem szeretem. De nem is szeretnék vele taftátkozni. Söha! A szőke: Pedig üde jön, A fekete: Akkor én elmegyek. A szőke: Nem lehet, A lépcsőn találkozhatik vele. A fekete: Hát mondok valamit. Tegye meg! Szóljon a szobalánynak, mondja neki, ha jön, hogy nincs idehaza, mert sürgősen el kellett mennie. És ne bocsássa be, hanem küldje el. Mondja neki, hogy jöjjön holnap délután hatkor. A szőke: Jó! (Kimegy és fél perc múlva visszajön. Leülnek a régi helyükre és hallgatóznak. Hallják, amint valaki csenget. Kinyitják a külső ajtót, a szobaleány mond valamit, aztán az ajtó ismét becsukódik. Csend. A fekete aszszony behúzza a fejét a vállai közé, összekuporodik és ugy érzi, hogy most itt nagyon, nagyon játszottak vele. A szőke, az okos, a ravasz, a fölényes asszony kiegyenesedik, nyújtózik, mint a megelégedett, jóllakott macska, aztán csengőn, édesen, diadalmasan nevetni kezd. . A fin pedig, aki láthatatlanul is közöttük áll, nem tud erről a szép viaskodásról semmit és nem is fog tudni, mert már egy harmadik asszonyra gondol.) nek életbeléptetése ne rendeleti uton történjék, hanem külön törvény utján s a novelláris javaslatban egyidejűleg pótoltatnának esetFölmeriilt azon terv, hogy ennek a törvényleg azon hézagok is, amelyek a többi törvényekben a gyakorlat folyamán észleltettek. Arról, hogy az életbeléptetés továbbra is eltolódnék, szó sincs, mert az összes törvények 1913 január elsején életbe lépnek. Lelepleztek Szegeden egy jósiníézeíet. — Szellemidéző szekta. Egy hisztérikus médium kalandjai. Asztalténcoitatás. Kuruzslás nagyban. Kincskeresők. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi tanya világ hiszékeny népe között nem ritka eset a kuruzslás. Hal itt, hol ott leplez le a szegedi rendőrség egy nagystílű csodaorvost, kuruzslót, kik már évek óta űzik titkos mesterségüket. A könnyen hivő tanyai nép között ez a legjövedelmezőbb mesterség. Garmadába hullanak az aranyak, mert egy ilyen kuruzsló prakszissa legalább is háromszor akkora, mint a leghíresebb diplomás orvosé. A rendőrség, Szeged nagy territoáru tanyavilágában élénk figyelernmeil kisérte a kuruzslókat és nem egyszer sikerült leleplezni a bünbarlangjukat. Ezek azonban nem voltak komoly esetek, mert rendszerint nagyon naiv és ártatlan gyógyítási módról volt szó. Arra azonban, hogy Szeged város belterületén is iparilag és nagyban űzik a kuruzslást, még gondolni sem mert a rendőrség. És mégis, egy feljelentés alapján tudomására jutott a rendőrségnek, hogy a Vörösács-utcában, valóságos jósintézet működik és a ház egy szellemidéző szekta gyülekező helye. A feljelentés nem csak hogy igaznak bizonyult, hanem valósággal a nagyvárosi bűnök mélységéből elevenedett fel egy kép a nyomozó rendőrség előtt. A szegedi rendőrség a Vörösíáics-utca 9. számú házában egy kiitünően berendezett bün-barlangot talált. Legalább kétszáz bűnjelet foglaltak le.. A bünbarlang vezetőnőjét: Szűcs Rózáit és hisztérikus médiumát, Bartók Ágnest beszállitottáik a rendőrségre. A bünbarliangnak sok és előkelő (látogatója akadt, az éjszakai szellemidéző szeánszokon sokszor húszan is részt vettek. A Délmagyarorzág munkatársa künn járt a bünbarlangban és a szenzációs esetről a következő részletes tudósításban számol be: (A Vörösács-utcai büntavya.) A Vörösács-utca végén, egészen közel a Kálváriához van a büntanya. Kellemes külsejü egyemeletes ház, kívülről semmit sem árul el, a szemlélő nem is sejti, hogy ebben a házban játszódtak le nagyvárosunk legrémesebb éjszakái. Belépve a kapun, mindenütt rend és tisztaság fogadja az embert. A Ház öt lakója mitsem tud az ottlakó kuruzsló üzelmeiről. Fejcsóválva mutatják meg Sziics Rozál lakását és fáskamráját, de egy szót sem szólnak, lehet, liogy attól félnek, liogy őket is bűnrészességgel vádolja a rendőrség. A rendőrség is, meg én is tudjuk már, bogy mit keresünk a házban. Belépünk a kuruzsló asszony lakásába. Egyszerű paraszt lakás. Semmi nyoma a viharos éjszakáknak. Tovább mentünk, a fáskamra előtt meghökkenve álltunk meg, mert a fáskamra oldalára egy fekete halálfej volt pingálva. Hosszas vizsgálódás után megtaláltuk a bűnszövetkezet felírását is, mely egy fehér papírlapra yolt írva és az ajtó legelrejtettebb sarkába volt felszögezve. Girbe-görbe betűkkel ez volt papírra írva: a f Jézus, Isten és a túlvilágon élő szellemek szent nevében. Érintkezzünk a szellemekkel és fogadjuk meg tanácsaikat. t t f A fáskamrában csodálatos látvány tárult a szemünk elé. A fáskamra kényelmes szalonná volt átalakitva, a közepén a szellemidézők előtt jól ismert faasztal állott. Polcokra kirakva a legkülönösebb bűvész- és kuruszlótárgyak ejtettek bennünket bámulatba. Volt ott: varázsvessző, szárított béka, szarv, patikás üveg, gyermekburok, kenőcsök, bűvészkönyvek, kártyák, koponyák, csontvázak. Mig a rendőrség a bűnjeleket foglalta le, addig én a ház lakóit kerestem. Csak egy kisleánynyal tudtam beszélni, aki szapora bőbeszédüséggel a következőket mondotta: — A Rozál nénihez nagyon sokan jártak. Mindig tele volt vendégséggel. Éjszaka sokszor csapkodták a kaput. Nem tudja, miért jöttek a vendégek? — Nem. Alighanem azért, mert nagyon szerették a Rozál nénit. A szomszédház lakói is csak annyit tudtak, hogy Sziics Rozálhoz igen sokan jártak. Nagyon sokszor kocsival jöttek a vendégei. Messze vidékről- is «okan látogatták meg a. vén asszonyt. (Tettenérve.) A szegedi rendőrség az első látogatás után már tisztában volt a kuruzsló asszony üzelmeivel. De egy följelentés alapján, mely nagyon súlyos vádakkal illette a kuruzsló aazszonyt, újra házkutatást kellett tartani, mely azután szenzációs eredménynyel is járt. Bartók András algyői földmives ugyanis pénteken délelőtt azt a feljelentést tette a szegedi rendőrségen, hogy hisztérikus húgát Szűcs Rozál szegedi kuruzslóasszony elszöktette Algyőről és most a házában tartja, mint jósló médiumot. Borbola Jenő dr osztályjegyző detektiveket vett maga mellé s rögtön felkereste a kuruzslónő barlangját. Annyit már a rendőrség is tudott Sziics Rózáiról, hogy különféle ártalmatlan kotyvalékokkal betegeket kezel s lakása valóságos népvándorlás színhelye. A rendőrség a kiiruzslónő barlangjánál bezárt ajtókat talált s csak akkor nyilt ki a zár, amikor a rendőrök a törvény nevével hozakodtak elő. — Hol van Bartók Ágnes? — kérdezték rögtön a sunyi tekintetű, sánta boszorkányt, aki maga volt Sziics Rozál. — Nem tudok róla, — felelte mogorván. — Ne hazudjon! Itt van a leány magánál. — Ha nem hisznek,' keressék, — sipította most már dühösen a boszorkány s hátat fordított a rendőröknek. Természetesen nem • kellett soká biztatni a rendőröket, akik átkutatták a ház minden zugát. A konyhában, szobában, kamrában, padláson keresték Bartók Ágnest, de nyomára sem akadtak. Már-már lemondtak a további kutatásról, amikor az egyik detektív fölemelte a fáskamra földjére dobott subát. Itt feküdt Bartók Ágnes eltorzult arccal, felfordult szemgödrökkel, vonagló ajakkal, amelyből lassú csöppekben vér szivárgott elő. A boldogtalan liisztérikát épen rohamok gyötörték. A sánta boszorkány még most sem akart vallani, a rendőrök mindkettőjüket beszállították a rendőrségi épületbe. Bartók Ágnest, miután hisztérikus rohamai még mindig gyötörték, a közkórházba kellett szállitani. (Az algyői csodaszent.) A sánta boszorkány médiuma már régtől fogva ismeretes a szegedi nép előtt. Algyőn