Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-16 / 288. szám

276 DÉLMAGYARORS/ÁG 1911 december 13 szágon élünk, tehát ilyen magyar tünetek garmadaszámra virítanak. Igy mégmarad az egyensúly, melyet nem lendit ki, ha egy-egy orvostudóst a külföld észrevesz, vagy ha egy-egy jósintézetet a rendőrség leleplez . . . A képviselőház ülése. — Sághy Gyula a szegedi egyetemért. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi egy etemnek egyik legkitűnőbb szószólója lett már Sághy Gyula, egyetemi tanár s a Kossuthpárt egyik vezető tagja. Sághy Gyula minden alkalmat megragad, hogy Szeged jogait az egyetemhez: hangoztassa. Minden /kínálkozó alkalommal agitál Szeged mellett. Ma is. A képviselőház ülésén felszólalt és teljes egyetemet kiván Szegednek. A képviselők nagy figyelemmel hallgatták Sághy Gyula érveit. Különben a Ház ma belefogott a kultusztárca költségvetésének tárgyalásába, de a vita csendesen indult s két nap alatt alighanem a végére ér. A mai ülésen Návay Lajos elnökölt, aki bemutatta az ügyvédjelöltek egyesületének több igazságügyi javaslat módosítása dolgában benyújtott kérvényét. Ezután áttért a Ház a kultusztárca költségvetésének általános tárgyalására. Az ülésről ez a tudósítás szól: Az ülés féltizenegy előtt kezdődött. Kammerer Ernő előadó ismerteti a költségvetést s összehasonlítást tesz az elmúlt évek és az idei költségvetés között. Megállapítja, hogy negyvenöt éve liatvanszorosára emelkedett az ország kultuszkiadása. Az uj egyetemek fölállításáról szólva elismeréssel szól arról, hogy a kultuszminiszternek volt bátorsága a „helykérdés darázsfészkébe" nyúlni. A kultuszkormány legközelebb ötszáz uj népiskolát állit föl, szaporitja a középiskolákat s a közoktatásügy egész területén szerves reformokat készit elő. Ezeknek a nagy érdekeknek számára kéri a költségvetés megszavazását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sághy Gyula helyesli a kultuszkormánynak A fekete: Nem! Én ugy hiszem, hogy egy asszony elhatározása több, mint egy férfinak a cselekedete. Én elhatároztam, hogy igy lesz és miután igy határoztam, már ugy tekintem, mintha igy lenne. Én tudom. Én érzem! Én is nagyon fogom szeretni. Még maga sem szerette ugy. Pedig maga nagyon szerette. A szőke: Honnan tudja? A fekete: Tudom! Láttam rajta és magán is láttam. De én még jobban fogom szeretni. Félek, hogy tönkre teszem. A szőke: Azt már nem! Ha én nem tudtam, akkor maga se tudja. A fekete: Hát majd meglátjuk. És jegyezze meg, ha majd sápadtnak, fáradtnak, nagyon álmodozó szeműnek, bizonytalan járásúnak fogja látni ezt a fiut, tudja meg, hogy akkor lesz a mi szerelmünk a legforróbb, a legfárasztóbb, a leggyötrőbb és a legszebb. Mi agyon fogjuk kínozni egymást és engem majd nem lehet olyan könnyen elfeledni, mint magát. Az a fiu most nem is tudja, hogy mit, vagy kit vár és mégis már engem vár. A szőke: Látja, maga is olyan mint a töbi asszony. Még nem is az utolsóelőtti és mégis már az utolsó akar lenni. Pedig én mondhatnék magának valamit. Ha megígéri, hogy nem fog sirni. És nem esik kétségbe. A fekete: (nevet): Hát mit gondol maga rólam? azt az eljárását, hogy évről-évre nagyobb összegeket állit be a költségvetésbe. Ha a kultura kiadásai nem emelkednek, ez egyenlő a hanyatlással. Akármilyen szivesen látja a költségek emelkedését, kénytelen a kritika jogával is élni, mert ugy látja, hogy a minisztert több cselekedetében a politikai szempont vezette. Ezt tapasztalta az egyetemi közjogi tanszék betöltésekor. Az ilyen eljárás csak bizalmatlanságot szül s árt a kulturának is, a kultusztárca viselőjének is. Hosszasan foglalkozik Apponyi Albert gróf elmaradt egyetemi tanárságával, melylyel csak az ország veszített. Temesvárnak műegyetemet, Szegednek pedig teljes egyetemet kiván. A harmadik alapvizsga behozatalát elitéli, mert fölösleges s mivel túlságosan megterheli a hallgatóságot. Kivánja a harmadik egyházjogi tanszék létesítését. A tanítók fizetésrendezését nem lehet elkerülni. Sürgeti a kongruarendezést s a katolikus autonómia megvalósítását, a testnevelés ügyének előbbrevitelét. Határozati javaslatot nyújt be, liogy a kormány nyújtson be törvényjavaslatot a katolikus autonómia megvalósítására és a protestáns egyházak alapitványszerü dotálására vonatkozóan. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dahinten Ernő testnevelési kérdésekkel foglalkozik. Különösen az iskolai sportnak tulajdonit nagy fontosságot. A költségvetésbe e célra fölvett összegeket nem tartja elégnek. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Hock János hozzájárul mindahoz, amit a testnevelés fejlesztése érdekében mondottak. A kultusztárca egész hivatását az intenzív civilizatórius munkában látja. Az ülés bárom óra előtt végződött. Az angol külügyminiszter a perzsa válságról. Az alsóház tegnapi ülésének végén Edward Grey külügyi államtitkár hosszabb beszédet mondott a perzsa helyzetről. Többek között ezeket mondta: — Mióta a volt saht elűzték, állandó a súrlódás Oroszország és Perzsia között. Miig Anglia érdekei nincsenek érintve, nem tartja helyesnek, hogy véleményt nyilvánítson a viszálykodások jogi pontjairól. Ami Angliát érdekli, az Oroszországnak három követelése. Anglia osztja Oroszországnak azt a véleményét, hogy Perzsiában rendet teremteni, de ellene van minden olyan aggressziv politikának, A szőke: Tudja, hogy hol van most? A fekete: Hol? A szőke: Az előbb nem akartam megmondani, mert nagyon ideges volt. A fekete: Hát hol van? A szőke: Egy nőnél! Egy fekete, karcsú, nagyon elegáns és szép asszonynál. Én tudom. A fekete: Nem igaz! A szőke: Biztosan tudom. Most ott van. Látja, kár volt beszélni, mert én utánam már jött valaki. A fekete: Nem! Én előttem jött valaki. A szőke: Szép asszony! Fekete és szép. A fekete (még jobban beHékuporodik a bőrkarosszékbe): Gyalázatos. Nagyon szégyellem! (Szeretne sirni, de itt van a másik asszony, hát nem lehet. Ugy érzi, hogy ez a fiu most valami nagyon rosszat tett ellene.) A szőke: Engem se csal meg. A szőke: De igen! Ezzel már magát csalja meg. Ha maga szereti akkor éreznie kell, hogy magát most megcsalják. A fekete: Engem még nem csalhat meg ezzel! Különben is, jól van! Mindegy! Most már nem is kell. Jó, hogy ezt tudom. És épen magától tudom. A szőke: Jobb, mintha mástól tudja meg. A fekete: Oh igen! Sokkal jobb! Mert ha most másnak mondanám, hogy nekem ez az egész nem fáj és nekem még úgyis mindegy, az el se hinné. Azt gondolná, hogy mentegemely Perzsia önállóságát aká'fja megrövidíteni. Perzsia nem fizetheti meg az Oroszországtól követelt kártérítést, de reméli, hogy a fétinálló differenciákat békés uton elintézik. Tizennyolc vádlott, tizennégy ügyvéd. — Ahogy nálunk oldják meg a cigánykérdést. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék két nap óta tárgyalja egy környékbeli pénzhamisító szövetkezet bűnügyét. Cigányok a vádlottak, — tizennyolcan vannak. Ütött-kopott, útszéli cigányok. Nincs földjük, nincs hazájuk. Barangolnak, bujdosnak, mint az üldözött vadak. A sorsuk bűnbe sodorta őket. Parasztgazdákat rászedtek, hogy pénzt csinálnak. Csengő aranyaikat, tíz és husz koronásokat. Primitív hamisitványoikát gyártottak, rajtavesztek. A csendőrök leleplezték a cigányokat. A szegedi törvényszék pedig Ítélkezik fölöttük. Cigányok! Van-e az életben mélységesebb tragédia, mint a cigányélet? A csendőrszurony hamarabb vilÜQg a szemébe, mint a nap. Az anyatejjel halált szív a testébe. Szenvedésre született. Az országút kóborló kutyáját megszánja néha a vándor, ételmaradékot dob eléje. A cigánynak lopni, rabolni, gyilkolni kell, ha enni, élnii akar! Testére ráégetik az „utálatos faj" bélyegét. A cigányt kivetette az emberi közösség. Élnek, ahogy tudnak. Halálukig vándorolnak, jobb sorsra Várnak. Bűnösök, mert kénytelenek azzá lenni. Olykor-olykor rajtuk üt a megtorlás és börtönbe kerülnek. Igy oldják meg a cigánykérdést. Az a tizennyolc vádlott szimbóluma Fáraó nemzetségének. Toprongyossak, éhesek és — undoritóak. Magyarországban születtek, az országon át kóborolnak, túlnyomókig javakorabeli férfiak, de egy szót sem tudnak magyarul. Tolmács utján hallgatják iki őket. Annyira tudatlanok, mintha soha nem éltek volna emberek között. Tízszer is keli istőzöm, hogy szégyenfcm a dolgot és szépíteni akarom. De maga ugy-e nem gondolja ezt? A szőke: Hát nem fáj? A fekete: Egyáltalában nem fáj! Most érzem csak, hogy nem is szeretem. Mert ha szeretném, akkor fájna. De nem szeretem, És nem is kell nekem. Most, ha magától jön, hívatlanul, akkor sem kell! Most már jöhet! Most már, akár itt is lehet! A szőke (egy darabig hallgat. Várja, hogy egészen, nagyon csönd legyen. Aztán lassan, kiszámított, finom hangsúlyozással azt mondja): Mindjárt itt lesz. A fekete (felegyenesedik és előre dugja a fejét): Ki? A szőke: A fiu!- Tegnap még találkoztam vele és azt mondta, hogv tea délután hat órára itt lesz. Már hat óra! Mert mi azért nem vagyunk haragban, sőt ő néha fel íis látogat hozzám egy teára. A fekete: És az asszony? A szőke: Micsoda asszony? A fekete: Az a fekete, szép asszony, akit maga mondott? A szőke: Az? Nem tudom! Talán van, talán nincs! Én azt hiszem. Csak ugy mondtam! Csak ugy! (Csönd. A szőke várja, hogy most mi lesz.) A fekete: Ez nagyon csúnya dolog volt. A szőke: Sőt, jó volt! Most legalább rájött arra, hogy nem szereti ezt a fiut.