Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-02 / 277. szám

1911 december 2 DELMAGYARORSZAQ 5 neig és ennek a különvonatnak csak nappal volt szabad robognia, éjjelre megállapodott, hogy a grófné nyugodtan alhassék. Szápáry Pál gróf végzete ugy hozta magával, hogy felesége ép ugy nem tudott a pénzzel bánni, akárcsak ő. A grófnénak volt a legtöbb és a legszebb hintaja, pompás lova és parádés kocsisa minden arisztokrata hölgy között. Öt magyar, egy német, egy orosz, egy francia, egy angol és egy olasz kocsist tartott egyszerre! Mert azt akarta, hogy vendégei, akik a világ minden tájékáról felkeresték, a maguk anyanyelvén beszélhessenek a kocsissal. Az esztelen pazarlás s a „pech", mely vállalkozásait kisérte, hamar elvitték a fejedelmi vagyont. De Szápáry Pál gróf, a „kedves Pali" mégis csak szerencsés embernek született, meglehetős nagy utat tett meg a lejtőn, de mégsem jutott annyira, hogy a mélységbe zuhanjon. Most, amikor már a rajta élősködők s a barátainak jórésze már elfelejtették, egy szerencsés „coup" újra viszszahozta a vagyont. Sorokujfalui birtokára már alkudozott Gerliczy Ferenc báró s Szápáry kénytelen-kelletlen már-már megvált utolsó birtokától. Az adás-vételt a napokban kellett volna perfektuálni, de most a gróf szombathelyi ügyvédjéhez sürgöny érkezett Szápáry Palitól Párisból, azzal a tartalommal, hogy Sorokujfalu nem eladó. A gróf táviratának az a háttere, hogy Szápáry Pál gróf Párisban a beszélő-mozgófénykép részvénytársaság megalapításával tiz millió frank nyereséghez jutott és igy alkalma van arra, hogy az összes hitelezőit kielégítse. A hír főúri körökben őszinte örömet keltett, hisz Pali gróffal úgyszólván mindenki szimpatizált. A tiz millió megmentette Szápáry Palit a főúri társaság számára s hihető, hogy azok után, amiket Szápáry az utóbbi időben tapasztalt — Sorokujfalu nem lesz többé eladó. Ujabb olasz hadtestek mozgósítása. Konstantinápolyból jelentik: Dehiabdból november 30-iki kelettel jelentik: Az ellenség tegnap Ainaranál nagy túlerővel megtámadta hadiállásainkat. A gyilkos harcban, melyet szuronyokkal folytattak, nők is résztvettek. Az eredmény még ismeretlen. Máltából a hadügyminisztériumba érkezett jelentések szerint a törökök a pusztába vonultak vissza, mert az ellenség élelmezési vonalukat fenyegeti. Rómából szörnyű részleteket jelent a Giornale d'Italia Tripoliszból azokról a kegyetlenkedésekről, amelyeket az ellenség a legutóbbi harcokban olasz katonákon müveit. Fzeket mondja egy távirat: Huszonkilencedikén Heniből nyugatra az oázisban még tizenkét berzaglierinek a holttestét találták, akiket a november 23-iki támadás alkalmával elfogtak és Henibe hurcoltak. Öt holttest vállig be volt ásva a homokba, arcuk a felismerhetetlenségig összevagdalva, szemük kiszúrva. Hárman pálmaágakhoz voltak szögelve. A többinek csak a fejét és végtag maradványait találták meg. Fara ezredesnek a kijelentései szerint bizonyítékai vannak arra, hogy az elesetteket rendes török katonák csonkították meg. — Az olasz részről vett jelentésekkel szemben Berlinből ép az ellenkezőjét jelentik. Eszerint az olaszok müveinek irtózatos kegyetlenségeket, melyek közül megemlítjük, hogy az olaszok repülőgépekről egy kórházra bombáztak alá, amelyben több mint kétszáz beteget ápoltak. Ilyen és ehez hasonló még számos kegyetlenségről ad hirt a táviró. — Milánóból jelentik, hogy az olaszok ujabb hadtesteket indítottak útnak Tripolisz felé. És pedig hat gyalog hadtestet, egy berzaglieri és egy alpesi vadászezredet. Különösen nagy feltűnést kelt az alpesi vadászezred mozgósítása, mert még nem volt rá példa, hogy ezeket külháboruba vitték volna. E mozgósításokkal az olaszoknak összesen száztízezer emberük lesz a tripoliszi harctéren. KÉPEK fl RENDŐRSÉGRŐL. Szegedi kcpenikiáda. (Saját tudósítónktól.) A köpeniki suszter esete, ami nem volt egyéb, mint egy zseniális csinytevés, rövid néhány nap alatt bejárta a világot. A telefon-sodronyokon, a kábel vastag vezetékén tüneményes gyorsan repült az elektromos szikra és a köpeniki suszter pár óra alatt világhírű ember lett. Azután jöttek apró csinytevések, á la köpeniki, de ezek vérszegények, lapos hétköznapi események voltak. Nyomtalanul eltűnt a csirkefogó neve a bünügyi lajstromban. Ezután pedig jött egy nagy szünet, megszűntek a köpeniki leleményességek. Most legújabban Szeged város termett egy csinosan megkonstruált köpenikiádát. Leleményességben, ügyes kivitelben itt sem. volt hiány, csak az volt a haj, hogy kis korlátok közé szorított zseniális gazemberségről volt szó. Maga az eset röviden ez: Szeged-állomáson fényes nappal, mikor a perónon ezer meg ezer ember járkál, a rendre két rendőr ügyel, egy ügyes fickó kirabolta a rendőrposzt mellett levő trafikos-bódét. Az a legérdekesebb, hogy ezideig a betörőt nem sikerült kézrekeriteni. A jól sikerült köpenikiáda részletei a következők: Pénteken délután félkettőkor a Szegedállomáson a trafik-bódé még nem volt nyitva. A perronon rengeteg ember várta a vonatokat és nagyon sokan ácsorogtak a bódé előtt is, mert dohányt akartak vásárolni. A rendőr, aki a trafikos-bódé mellett állt, rendet akart csinálni a trafikos kisasszonyra váró tömeg között. — Oszoljanak innen! — Nekünk kell a cigaretta — zúgolódott egy néhány erős dohányos. — Várjanak türelemmel, mindjárt jönnek és majd kinyitják a hódét. És tényleg hamarosan jöttek. Egy vörösképii fiatalember jött, kulcsot húzott ki a nadrág zsebéből és felnyitotta a hódé ajtaját. Senki sem állta útját. Alig nyitotta ki a bódé ajtaját, már is erősen megostromolták az ablakot. — Kérek négy hölgyet. — Egy skatulya gyufát. — Öt trabukót. — Várjanak, mig rendbe jövök! — ordította ki a vörösképü ember és ezalatt teletömte a a zsebeit a legjobb cigarettákkal és szivarokkal. Néhány perc múlva künn volt a bódéból. — Hát velünk mi lesz? — kiabáltak a várakozók. — Mit tudom én? — szólt a vörösképü. — Majd csak jön valaki. Ezzel már el is tünt. Néhány perc múlva megérkezett a trafikosné is, aki szomorúan konstatálta, hogy meglopták. A rendőrség még mindig nem fogta el a betörőt. Az, — tudja isten — hol élvezi a finom szivarfüstöt. És igy füstölög magában: — Okos ember volt az a köpeniki suszter. Jó példával szolgált az utókornak. A repülő vigéc. Ez nagyon érdekes történet lesz. Egy repülő vigéc kalandos utazása lesz megírva és néhány sváb ember panaszos jajkiáltása. A repülő vigéc először utazik, azután nem utazik, végül repül és végül a szegény sváb emberek jajgatnak. A repülő vigécet Nóvák Józsefnek bivják. Nóvák József ur a napokban beállított Goldmann Ignác szegedi varrógépkereskedőhöz és szives volt saját magáról kitűnő információkot adni és felajánlani szolgálatait Goldmann Ignácnak. — Szóval maga utazni akar? — Nem, majd repülni fogok. Persze, hogy utazni akarok. — Utazott maga már varrógépekben? — Már kocsikenőben is. Megtörtént az alku, Goldmann Ignác átadta Nováknak a nyomtatványokat, aki azonnal el is utazott. Utazott, utazott, de nem tudott üzletet csinálni. Gondolt egy nagyot, visszajött Szegedre. És most képzeljék el, Nóvák nem utazott és mégis csinált üzleteket. Nem üzletet, hanem üzleteket. Be is ment a províziójáért Goldmann Ignáclioz. — Gyerünk apám a nagy döhánynyal! Van itt üzlet tucatszámra. Goldmann fizetett és átnézte a finom üzleteket. Preciz analfabéta irások, gyönyörű sváb nevek. Ezek kitűnő üzletek lehetnek, örült Goldmann. De később nagyon elszomorodott, mert egy kis alaki hibát vett észre. Tudniillik azt, hogy Nóvák két nap alatt öt, egymástól távollevő községekből csinált üzleteket. Azonnal hozzálátott és felszólitóleveleket irt a felekhez. Meg is jöttek a válaszok: Pfal József: Dessenfalva. Riger Mihfily: Berkosova. Jovicsin Lázár: Szubotica. Szokola Gergely: Medgyes. Nagy János: Gyertyámos. Általában egyformák voltak a válaszok. Csak egyet közlünk le, az igaz, hogy ez is svábmagyarul van irva, de azért megérthető: Herr. Goldmann Ignác! Mi sósem látuk az vigéc urt. Nem van szükség gépre, mert a lánynak van. Ez csalás lesz. Nie, ein krajcárt fogok én maguknak becálen. Ez már mégis csak sreklich. Hagygyon ruhig engem. Természetes, hogy Goldmann azonnal megtette a följelentést a rendőrségen. A rendőrség már meg is indította a nyomozást. Ugy látszik, Nóvák urnák befütyültek a varrógépek. Hosszú voit a néhány kis nap. Csendes, nagyon csendes, de azért megható katonatragédia történt pénteken délelőtt Szegeden. Főbelőtte magát egy közös gyalogezredben káplár. Már a harmadik esztendejét szolgálta a szerencsétlen ember, már csak néhány kis nap volt hátra, de az öreg legény szerelmes volt és nem tudta kivárni azt a néhány kis napot. Pénteken reggel félnyolc órakor Nagy József káplár bezárkózott az irodába, szolgálati fegyverét a homlokához illesztette és elsütötte. A fegyver iszonyatosat dördült és Nagy József véresen, holtan bukott az iroda padlójára. A holttestet beszállították a csapatkórház hullaházába. Az öngyilkosságról pedig értesítették Nagy Szegeden élő szüleit. Pénteken délelőtt a Délmagyar ország szerkesztősége érdeklődött a Mars-téri laktanyában Nagy káplár öngyilkosságának oka felőL Itt azt a választ adták, hogy valószínűleg szerelmes volt az öreg legény... Szerencsétlen öngyilkos katona. Titkot vitt a sirba, vagy egy szerelmi tragédia részleteit, vagy pedig a katonaélet rejtelmeiből vitt magával a sirba néhány megdöbbentő részletet. Aki a szeretőjére keres. Legújabban az urifiukra jár a rud. A bűnesetek 50 százalékát urifiuk követik el. Egyiknek szórakozásra volt kevés a fizetése, a másik meg a szeretőjére nem tudott eleget keresni. Ezen utóbbi zsánerból fogott el a szegedi rendőrség egy igen csinos példányt. A fiatalember lopott, csalt, sikkasztott és mégsem volt sohasem pénze, mert a szeretőjének roppant nagy igényei voltak. A legújabb eset az volt, hogy a háziasszonyától két sorsjegyet ellopott és azokat elzálogosította. Friedlib Árpádnak hívjak a sikkasztó fiatalembert. Huszonegy éves és máris szép múltja van. Vagy hat ügyből kifolyólag folyik ellene az eljárás csalás és sikkasztás miatt. Egy szegedi nagykereskedőnél volt alkalmazásban, de onnan is kitették, mikor meghallották üzelmeit. Az utóbbi időben állás