Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

14 DÉLMAGYARORS/ÁG 1911 december 13 felett való hatalom volt a kezében, de piszkos kétszobás udvari lakásban kellett laknia, hiányosan táplálkoznia, ordinárén, olcsón szórakoznia. Nyitva volt a szeme és látnia kellett, hogy az életben nem az erkölcs, a tisztesség, a jóság érvényesül, hanem a szerencse, a törtetés, a protekció s a furfang. Ott élt a pénz, a nagy üzletek és nagy vállalatok műhelyében s meggyőződhetett róla, hogy a kis pénzt keserves munkával kell keresni, de a nagy pénzhez szenny tapad. Ennek a ritka, különös drámának az ő hétköznapi szereplőivel közönséges, mindennapi, szociálista tanulsága van. Az, hogy nem egyéni kiválóság, hajlam adja meg az élet örömeihez való jutás lehetőségét, hanem a pénz. (Egynek-minden jóból jut, százezernek minden rosszból. A tömeg ezt az állapotot soTia helyesnek és igazságosnak ,ehsmerni nem fogja. Ryhliczky és Bajor-Bauer csaltak, hogy jót tegyenek magukkal és azokkal, akik a természet örök törvénye ,szerint hozzájuk tartoznak. Tudták, hogy bűnt követnek el, de őket az élet arra tanította, hogy nagy pénzhez bűn nélkül nem lehet jutni. Már pedig nagy pénz nélkül a mai drága világban nem lehet jól élni. És hogy mi ia jó élet, azt a gazdagoktól tanulták el. Lakjanak a gazdagok is két szobás udvari lakásban, mindjárt kevesebb lesz a vagyon elleni bűncselekmény. • Ryhliczky és Bajor-Bauer nem fogják elkerülni megérdemelt büntetésüket. A biróság Ítélete szigorú lesz. De a szegény, dolgozó, háziuraktól kizsarolt tömeg Ítélete másképen fog hangzani. Ugy fog hangzani, hogy ugy kell a szamaraknak, miért nem szöktek ki Amerikába, amikor annyi idejük volt hozzá! . . . Fegyverkezik Németország. Berlinből jelentik: Az utóbbi napákban több helyen — A szép tulajdonait nem ismerem; hanem a szép birtokait, azokat jól ismerem. Nagyon tele van irva a teherlapjuk. — Itt van ni. Apám mindig csak a materiális nézőpontokat foglalja el. Persze, a Mariska azért olyan nagyon kapitális leány, mert együtt jár vele a kapitális. — Hát bizony, édes fiacskám, ahow én a te uri hajlamaidat ismerem, te rád is jobban rád férne egy fé! miflió plus, mint ugyanannyi minus. — Prózai felfogás! Nézze csak apám! Az bizonyos, hogy én rám szép carriére vár. A legközelebbi választásnál képviselő leszek. Mint képviselőt meghívnak az udvari táncestélyre. Már most micsoda megszégyenítő helyzet lenne az rám nézve, ha a íőudvarmesteri hivatal csak a magam nevére szóló meghívót küld s a polgári származású feleségemet nem hívja meg. Tovább megyek. Az országgyűlés végén mint főispán fogok visszatérni a megyébe. Ez kétségtelen. Már most gondoljon arra, apám, micsoda hamis helyzet állana elő akkor, hogyha én, a főispán, szétküldeném a meghívókat az i-nstallationalis tfáncvigalomra s arra a megye előkelő családjaitól csupa kimentő válaszokat kapnék vissza. Hisz a spirituszfőző leányának a szalonjába a haute volée be nem teszi a lábát. Hasztalan mondom, hogy a nagyanyám grófné volt: a feleségem provenienciája lerontja ezt az avláuszomat. — Ellenben, ha a baronesset veszed nőül, merültek fel olyan hirek, hogy Németország I a legutóbbi külpolitikai bonyodalmak hatása j alatt hadseregének fejlesztésére készül. A nacionálista és i-mperiálista lapok azt irták, hogy a kormány a -szárazföldi hadsereg létszámát akarja emelni. A Frankfurter Zeitung most azit jelenti, hogy mihelyt az uj német birodalmi gyűlés összeül, tehlát 1912-ben a kormány javaslatot fog tenni a hadi kiadások jelentékeny emelésére. Más német lapok azt irják, hogy a hadvezetőség különösen a gépfegyverosztályokat készül erősen kifejleszteni. A kormányhoz közelálíó Kölnische Zeitung szerint a kormány ugyan még nem döntött a dologban, de mégis kénytelen lesz engedni az ország hangulatának. Karácsonyi v/ásár. — Szegedi iparosok kiállítása. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi magyar iparpártoló szövetség központi tanácsa tegnapi ülésének két igen fontos tárgya volt. Az első a karácsonyi vásár rendezése, mely már a legközelebbi napokban meg is nyilik. A nagyszabású vásárt a Deutsch—Erdélyi palotában (Kass-vigadóval szemben) rendezik és mint a központi tanács elhatározta, f. hó 16-án, szombaton délelőtt 11 órakor a nagyközönség, valamint a hatóságok jelenlétében ünnepélyesen megnyitja. Mint a jelentésből megtudtuk, a vásárra iparosaink egy igen tekintélyes része jelentkezett. A vásár maga valóságos látványosság lesz és már most felhivjuk a közönség figyelmét egyes iparosok készítményeire. Ott lesz Gányi Oszkár gyermekjáték készítő nagyszabású gyűjteménye. Mindenki találhat ott Ízlésének megfelelő játékot. Nevezett mester már több kiállitáson részesült kitüntetésben és épen a napokban nyerte el a budapesti kereskedők jutalomdiját. Kulinyi Simon egy leányszoba berendezését mutatja be, melynek minden egyes darabja a szegedi ipar remeke. Agyagiparosaink legújabb alkotásaikat mutatják be mintegy bebizonyítandó, hogy ők tudnak haladni a korral. Lesz ott még sok szebbnél-szebb áru, melyek leírását majd a vásár megnyitása után fogjuk adni. A gyűlés második tárgya a rendezendő „Magyar bál" volt. A központi tanács nagy még a magad fertálygrófos ciferplatját is háromfertályra igazítod iki. Hát csak vedd el. Budamér barátom nem is kérte a beleegyezést; az advent alatt annyira haladt a barátságos viszony a felek között, hogy már fotográfiát és gyűrűt is váltottak egymással, aminek természetes folyománya volt végül a kölcsönös háztüznézés. A bárói családnak egy ősi kastélya volt a megyében, mellette nagyszerű park fácányossal s az ős erdő közepén egy régi vár romja, melyet egv helybeli poéta egy balladában meg is énekelt, pályázott is vele a Nádasdy-jutalomra s kicsi ihija, hogy meg nem dicsérték. Bodamér el volt ragadtatva annyi dicsőségtől. Volt mit hallgatni az apjának, különösen az ősi várromokról. — No megállj! — mondá az öreg; — majd -ha a burgék is eljönnek háztüznézőbe, én is elvezetlek benneteket a te nagyapád várának a romjaihoz: az ám még csak a regényes látvány. A baronesse tudom, hogy mindjárt lerajzolja az albumába! — Ah! — kapott rajta Bodamér. — Az én nagyapámnak Vára volt! Ezt nekem még apám sose mondta. — Mert sose kérdezted. Bodamér alig várhatta délutánt, amikor a vizit órája üt, hogy siethessen a báróékhoz eldicsekedni vele, hogy az ő nagyapjának is ivan ősi várromja. Másnap mindjárt csörgős szánokba ültek, megnyugvással vette tudomásul, liogy a bölgybizottság mily lelkesen foglalkozik a bál ügyével. Mint az előadottakból látszik, a Magyar bál" egyik legnagyszerűbb mulatsága lesz a farsangnak. Mint már jelentettük, a bál egy nagyszerű magyar lakodalmi felvonulással kezdődik. A rendezőség terve szerint a középkori magyar világnak egy minden tekintetben érdekes jelenete kerül bemutatásra. A rendezőség már egybeállította a szereplőket és annyit elárulhatunk, hogy a menyasszony szerepét Szeged vidékének egyik legszebb leánya vállalta el. A nyoszolyóleányok méltó versenytársai lesznek a szépségéről hires menyasszonynak. A lakodalmi menet felvonulásához hasonlót még nem látott senki Szegeden. A magyar bálra szóló meghívók már a közeli napokban kézbesittetnek. A páholyokra már most lehet jelentkezni özv. Székely Gáborné úrnőnél a belvárosi óvodában. A központi tanács még a folyó ügyeket tárgyalta le, mire elnök az ülést berekesztette. Jelen voltak: Kiss Arnold, Pataki Simon főtitkár, Szilber Dezső titkár, Lánczi Adolf pénztáros, továbbá Benedikt Ferencné, Horváth Lajosné, özvegy Székely Gáborné, Bakonyi Ármin, Derszib Béla, Bokor Adolf, Hauser Rezső Sándor, Kerner Lajos, Perjéssy Mihály dr, Tóth József, Védffy Győző stb. Összehívták a delegációt. A hivatalos lap mai száma királyi kéziratokat tartalmaz, amelyeik a delegációk összeüli vására vonatkoznak. Ezek szerint a király december 28-ikára -hívta össze -Bécsbe a delegációt. A magyar minisztereilinökhöz intézett kézirat igy szól: „Kedves gróf Khuen-Héderváry! A közös ügyek tárgyalására az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében, illetve az 1867. évi december 21-én kelt törvény alapján hivatott bizottságokat a részökre törvényileg meghatározott teendők elintézése végett folyó évi december 28-ára Bécsbe ezennel egybehívom. Midőn eliez képest egyúttal közös minisztériumaimat alkotmányszerü előterjesztések megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a magyar szép téli idő volt. porzó havas szánut; kivágtatott az egész dzsentri társaság az öreg ur falusi kastélyához. Ott jól megebédeltek s akikor aztán ismét szánra kapva, az öreg ur kivezette valamennyit -egy mély erdei uton a hegyek -közé. Egy kanyarodónál megáiilitá a menetet; ott állt ősrégi fenyők által beárnyalva egy dül-edék: elől kormos falakkal, az oldalán nagy halom vassalakból. Az öreg ur odavezette ia fiát. — Vedd -le a süveged, fiiam, ez ©lőtt a díszes omladék előtt. Ez volt -az -a kovácsműhely, amelyben a te -nagyapád, a kovácsmester ütötte a tüzes vasat. Itt verte fel a szép grófnő lovának a lábára a leesett patkót, -aki aztán belészeretett s feleségül ment hozzá. Ez a te őseidnek a várkastélya. Nagyapád kovácsmester volt; aztán derék -katona lett, nemes -emberré lett; jó férj volt, jó apa, jó hazafi. Áldassók az emlékezet-e. Te is ugy kovácsold össze a szerencsédet, fiam! ... A baronesse nem rajzolta le az ősi romot az albumába. Másnap visszaküldték Bodamérnak a gyűrűt meg a fotográfiát. Nem is lett belőle aztán se képviselő, se főispán. Ha-nem a kaszinóbálban a Mariska lett a bálkirályné. A végét -a mesének aztán ki lehet találni. S ezen a nagyaoa várromja segített.