Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

14 DÉLMAGYARORS/ÁG 1911 december 13 felett való hatalom volt a kezében, de pisz­kos kétszobás udvari lakásban kellett lak­nia, hiányosan táplálkoznia, ordinárén, ol­csón szórakoznia. Nyitva volt a szeme és látnia kellett, hogy az életben nem az er­kölcs, a tisztesség, a jóság érvényesül, ha­nem a szerencse, a törtetés, a protekció s a furfang. Ott élt a pénz, a nagy üzletek és nagy vállalatok műhelyében s meggyő­ződhetett róla, hogy a kis pénzt keserves munkával kell keresni, de a nagy pénzhez szenny tapad. Ennek a ritka, különös drámának az ő hétköznapi szereplőivel közönséges, min­dennapi, szociálista tanulsága van. Az, hogy nem egyéni kiválóság, hajlam adja meg az élet örömeihez való jutás lehető­ségét, hanem a pénz. (Egynek-minden jó­ból jut, százezernek minden rosszból. A tömeg ezt az állapotot soTia helyesnek és igazságosnak ,ehsmerni nem fogja. Ryh­liczky és Bajor-Bauer csaltak, hogy jót te­gyenek magukkal és azokkal, akik a ter­mészet örök törvénye ,szerint hozzájuk tartoznak. Tudták, hogy bűnt követnek el, de őket az élet arra tanította, hogy nagy pénzhez bűn nélkül nem lehet jutni. Már pedig nagy pénz nélkül a mai drága világ­ban nem lehet jól élni. És hogy mi ia jó élet, azt a gazdagoktól tanulták el. Lak­janak a gazdagok is két szobás udvari la­kásban, mindjárt kevesebb lesz a vagyon elleni bűncselekmény. • Ryhliczky és Bajor-Bauer nem fogják elkerülni megérdemelt büntetésüket. A bi­róság Ítélete szigorú lesz. De a szegény, dolgozó, háziuraktól kizsarolt tömeg Íté­lete másképen fog hangzani. Ugy fog hangzani, hogy ugy kell a szamaraknak, miért nem szöktek ki Amerikába, amikor annyi idejük volt hozzá! . . . Fegyverkezik Németország. Berlinből jelentik: Az utóbbi napákban több helyen — A szép tulajdonait nem ismerem; ha­nem a szép birtokait, azokat jól ismerem. Nagyon tele van irva a teherlapjuk. — Itt van ni. Apám mindig csak a mate­riális nézőpontokat foglalja el. Persze, a Ma­riska azért olyan nagyon kapitális leány, mert együtt jár vele a kapitális. — Hát bizony, édes fiacskám, ahow én a te uri hajlamaidat ismerem, te rád is job­ban rád férne egy fé! miflió plus, mint ugyan­annyi minus. — Prózai felfogás! Nézze csak apám! Az bizonyos, hogy én rám szép carriére vár. A legközelebbi választásnál képviselő leszek. Mint képviselőt meghívnak az udvari tánc­estélyre. Már most micsoda megszégyenítő helyzet lenne az rám nézve, ha a íőudvar­mesteri hivatal csak a magam nevére szóló meghívót küld s a polgári származású fele­ségemet nem hívja meg. Tovább megyek. Az országgyűlés végén mint főispán fogok visszatérni a megyébe. Ez kétségtelen. Már most gondoljon arra, apám, micsoda hamis helyzet állana elő akkor, hogyha én, a fő­ispán, szétküldeném a meghívókat az i-nstal­lationalis tfáncvigalomra s arra a megye elő­kelő családjaitól csupa kimentő válaszokat kapnék vissza. Hisz a spirituszfőző leányá­nak a szalonjába a haute volée be nem teszi a lábát. Hasztalan mondom, hogy a nagy­anyám grófné volt: a feleségem provenien­ciája lerontja ezt az avláuszomat. — Ellenben, ha a baronesset veszed nőül, merültek fel olyan hirek, hogy Németország I a legutóbbi külpolitikai bonyodalmak hatása j alatt hadseregének fejlesztésére készül. A nacionálista és i-mperiálista lapok azt irták, hogy a kormány a -szárazföldi hadsereg lét­számát akarja emelni. A Frankfurter Zeitung most azit jelenti, hogy mihelyt az uj német birodalmi gyűlés összeül, tehlát 1912-ben a kormány javaslatot fog tenni a hadi kiadá­sok jelentékeny emelésére. Más német lapok azt irják, hogy a hadvezetőség különösen a gépfegyverosztályokat készül erősen kifej­leszteni. A kormányhoz közelálíó Kölnische Zeitung szerint a kormány ugyan még nem döntött a dologban, de mégis kénytelen lesz engedni az ország hangulatának. Karácsonyi v/ásár. — Szegedi iparosok kiállítása. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi magyar iparpártoló szövetség központi tanácsa teg­napi ülésének két igen fontos tárgya volt. Az első a karácsonyi vásár rendezése, mely már a legközelebbi napokban meg is nyilik. A nagyszabású vásárt a Deutsch—Erdélyi palotában (Kass-vigadóval szemben) rende­zik és mint a központi tanács elhatározta, f. hó 16-án, szombaton délelőtt 11 órakor a nagyközönség, valamint a hatóságok jelenlé­tében ünnepélyesen megnyitja. Mint a jelentésből megtudtuk, a vásárra iparosaink egy igen tekintélyes része jelent­kezett. A vásár maga valóságos látványos­ság lesz és már most felhivjuk a közönség figyelmét egyes iparosok készítményeire. Ott lesz Gányi Oszkár gyermekjáték készí­tő nagyszabású gyűjteménye. Mindenki ta­lálhat ott Ízlésének megfelelő játékot. Neve­zett mester már több kiállitáson részesült kitüntetésben és épen a napokban nyerte el a budapesti kereskedők jutalomdiját. Kulinyi Simon egy leányszoba berendezését mutatja be, melynek minden egyes darabja a szegedi ipar remeke. Agyagiparosaink legújabb al­kotásaikat mutatják be mintegy bebizonyí­tandó, hogy ők tudnak haladni a korral. Lesz ott még sok szebbnél-szebb áru, melyek le­írását majd a vásár megnyitása után fog­juk adni. A gyűlés második tárgya a rendezendő „Magyar bál" volt. A központi tanács nagy még a magad fertálygrófos ciferplatját is háromfertályra igazítod iki. Hát csak vedd el. Budamér barátom nem is kérte a bele­egyezést; az advent alatt annyira haladt a barátságos viszony a felek között, hogy már fotográfiát és gyűrűt is váltottak egymással, aminek természetes folyománya volt végül a kölcsönös háztüznézés. A bárói családnak egy ősi kastélya volt a megyében, mellette nagyszerű park fácá­nyossal s az ős erdő közepén egy régi vár romja, melyet egv helybeli poéta egy balla­dában meg is énekelt, pályázott is vele a Nádasdy-jutalomra s kicsi ihija, hogy meg nem dicsérték. Bodamér el volt ragadtatva annyi dicső­ségtől. Volt mit hallgatni az apjának, külö­nösen az ősi várromokról. — No megállj! — mondá az öreg; — majd -ha a burgék is eljönnek háztüznézőbe, én is elvezetlek benneteket a te nagyapád várának a romjaihoz: az ám még csak a regényes látvány. A baronesse tudom, hogy mindjárt lerajzolja az albumába! — Ah! — kapott rajta Bodamér. — Az én nagyapámnak Vára volt! Ezt nekem még apám sose mondta. — Mert sose kérdezted. Bodamér alig várhatta délutánt, amikor a vizit órája üt, hogy siethessen a báróékhoz eldicsekedni vele, hogy az ő nagyapjának is ivan ősi várromja. Másnap mindjárt csörgős szánokba ültek, megnyugvással vette tudomásul, liogy a bölgybizottság mily lelkesen foglalkozik a bál ügyével. Mint az előadottakból látszik, a Magyar bál" egyik legnagyszerűbb mulat­sága lesz a farsangnak. Mint már jelentettük, a bál egy nagyszerű magyar lakodalmi felvonulással kezdődik. A rendezőség terve szerint a középkori magyar világnak egy minden tekintetben érdekes je­lenete kerül bemutatásra. A rendezőség már egybeállította a szereplőket és annyit elárul­hatunk, hogy a menyasszony szerepét Sze­ged vidékének egyik legszebb leánya vállal­ta el. A nyoszolyóleányok méltó versenytár­sai lesznek a szépségéről hires menyasszony­nak. A lakodalmi menet felvonulásához ha­sonlót még nem látott senki Szegeden. A ma­gyar bálra szóló meghívók már a közeli na­pokban kézbesittetnek. A páholyokra már most lehet jelentkezni özv. Székely Gáborné úrnőnél a belvárosi óvodában. A központi tanács még a folyó ügyeket tárgyalta le, mire elnök az ülést berekesz­tette. Jelen voltak: Kiss Arnold, Pataki Simon főtitkár, Szilber Dezső titkár, Lánczi Adolf pénztáros, továbbá Benedikt Ferencné, Hor­váth Lajosné, özvegy Székely Gáborné, Ba­konyi Ármin, Derszib Béla, Bokor Adolf, Hauser Rezső Sándor, Kerner Lajos, Per­jéssy Mihály dr, Tóth József, Védffy Győző stb. Összehívták a delegációt. A hiva­talos lap mai száma királyi kéziratokat tar­talmaz, amelyeik a delegációk összeüli vására vonatkoznak. Ezek szerint a király decem­ber 28-ikára -hívta össze -Bécsbe a delegá­ciót. A magyar minisztereilinökhöz intézett kézirat igy szól: „Kedves gróf Khuen-Héderváry! A közös ügyek tárgyalására az 1867. évi XII. törvény­cikk értelmében, illetve az 1867. évi december 21-én kelt törvény alapján hivatott bizottsá­gokat a részökre törvényileg meghatározott teendők elintézése végett folyó évi december 28-ára Bécsbe ezennel egybehívom. Midőn eliez képest egyúttal közös minisztériumai­mat alkotmányszerü előterjesztések megtéte­lére utasítom, megbízom önt, hogy a magyar szép téli idő volt. porzó havas szánut; kivág­tatott az egész dzsentri társaság az öreg ur falusi kastélyához. Ott jól megebédeltek s akikor aztán ismét szánra kapva, az öreg ur kivezette valamennyit -egy mély erdei uton a hegyek -közé. Egy kanyarodónál megáiilitá a menetet; ott állt ősrégi fenyők által beárnyalva egy dül-edék: elől kormos falakkal, az oldalán nagy halom vassalakból. Az öreg ur odavezette ia fiát. — Vedd -le a süveged, fiiam, ez ©lőtt a dí­szes omladék előtt. Ez volt -az -a kovács­műhely, amelyben a te -nagyapád, a kovács­mester ütötte a tüzes vasat. Itt verte fel a szép grófnő lovának a lábára a leesett pat­kót, -aki aztán belészeretett s feleségül ment hozzá. Ez a te őseidnek a várkastélya. Nagy­apád kovácsmester volt; aztán derék -katona lett, nemes -emberré lett; jó férj volt, jó apa, jó hazafi. Áldassók az emlékezet-e. Te is ugy kovácsold össze a szerencsédet, fiam! ... A baronesse nem rajzolta le az ősi romot az albumába. Másnap visszaküldték Bodamérnak a gyű­rűt meg a fotográfiát. Nem is lett belőle aztán se képviselő, se főispán. Ha-nem a kaszinóbálban a Mariska lett a bálkirályné. A végét -a mesének aztán ki lehet találni. S ezen a nagyaoa várromja segített.

Next

/
Thumbnails
Contents