Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 3 országgyűlés bizottsága tagjainak egybehivása iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1911. évi december 10-én. Ferenc József s. k. Khuen-Héderváry s. k. Hasonló értejtmü és szövegű kéziratot intézett a király Aehrenthal gróf közös külügyminiszterhez és Stiirgkh gróf osztrák miniszterelnökhöz. Családi és drágaság! pótlék. — Tisztviselők a pártoknál. — (Saját tudósítónktól.) Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületé-nek harminctagu küldöttsége tisztelgett ma délelőtt a képviselőházban valamennyi országgyűlési párt elnökségénél, hogy a tisztviselők családi pótlékának és drágasági pótlékának kérdésében az egyesület álláspontjának támogatását kérjék. A küldöttséget Batthyány Tivadar gróf, az egyesület elnöke vezetite az egyes pártelnökök elé. A küldöttségben részt vettek: Andor Endre miniszteri tanácsos, Benedek Sándor közigazgatási biró, Körösi Henrik, Kosinszky Viktor királyi tanácsosok, László Pál miniszteri tanácsos és mások. Elsőnek Ghillány Imre báró, az országgyűlési nemzeti munkapárt alelnöke fogadta a küldöttséget. Batthyány Tivadar gróf előterjesztette az állami tisztviselők kérelmét, amelyet memorandumban is foglalva átnyújtott. A családi pótlék intézményét az állami tisztviselők hálásan köszönik, de kérik, hogy ne csak a gyermekes, hanem a családot föntartó tisztviselőkre is terjesszék ki. A drágasági pótlékra vonatkozóan azt kérik, hogy a kormány valamennyi állami tisztviselőnek és alkalmazottnak adjon drágasági pótlékot, még pedig a megfordított progresszió alapján. A drágasági pótlékban volnának részesitendők a nyugdíjas tisztviselők is. Végül a nyugdíjtörvény és a tisztviselői pragmatika megvalósítását kérik. Ghillányi Imre báró, a nemzeti munkapárt alelnöke, a következő szavakkal válaszolt: Szives megkereső és fölvilágosító szavaikra válaszolva, biztosítom az nrakat ugy a magam, mint ama párt nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, hogy teljesen átérezzük, ismerjük és méltányoljuk azt a súlyos helyzetet, amelyben a tisztviselői kar túlnyomó része az általános drágaság és a kultúrával járó fokozott igények folytán jutott és melegen óhajtjuk, hogy a lehetőség határain belül e bajok orvosoltassanak. Természetesnek fogják azonban találni, hogy határozott ígéretre vagy nyilatkozatadásra kizáróan csak kormányunk lehet illetékes, amely mérlegelve az ország polgárainak érdekét, felelősségének tudatában meg fogja találni az ország teherviselő képességének latbavetésével a kellő módot, amelylyel e nehéz és fontos kérdést Ígéreteinek szigorú megtartásával a közóhajnak megfelelően fogja megoldani. A küldöttség Ghillány Imre báró szavait éljenzéssel és megnyugvással fogadta. A függetlenségi párt elnöksége, Kossuth Ferenc és Holló Lajos együttesen fogadta a tisztviselők küldöttségét. Kossuth Ferenc válaszában kijelentette, hogy a megtett ígérettel szemben csak egy kötelesség van: az adott szó megtartása. Baráti hangon kifejezi azt a meggyőződését, hogy Magyarország az utóbbi időkben már is túlságosan átengedte magát a bürokratizmusnak, amennyiben a tisztviselők számát oly végzetes arányokban szaporították, hogy végre is be fog következni e helyzet csődje, hogy a tisztviselők száma nem lesz arányban az ország teherbíró képességével s ennélfogva a tisztviselők helyzetét az állam kénytelen lesz megfelelő standardra emelni. Azt ajánlja a tisztviselőknek, hogy vegyék föl programba és követeléseik közé azt a gondolatot is, hogy az állam inkább kevesebb, de jól fizetett tisztviselőt alkalmazzon és hogy inkább kevesebb embertől kivánjon jobb és több munkát, amit azok megfelelő nagyobb fizetéssel kétségtelenül szivesen is fognak teljesíteni. A beszédet a küldöttség megéljenezte. Ezután Holló Lajos, a Justh-párt nevében és a távollevő Justh Gyula helyett vette át a memorandumot és mindenben csatlakozott Kossuth Ferenc fölfogásához. A tisztviselők küldöttsége Lukács László pénzügyminiszternek is el akarta mondani kérését. Várta is a minisztert a képviselőházban, aki azonban azt az üzenetet küldte, hogy sajnálja, de más sürgős dolga miatt ma nem fogadhatja a küldöttséget, amelyet azonban legközelebb szivesen meghallgat. Ujabb adatok a negyedmilliós bankcsalásban. — Hajsza Bauer után. — (Saját tudósítónktól.) Ma már meg lehet jálliapitami, hogy azok a hírek, amelyek Ryhliczky Zoltán öngyilkosságával kapcsolatban nyilvánosságra kerültek, túlzottak. Ryhliczky Tituszaié legalább a legnagyobb felháborodással és indignációvall utasította vissza azokat a vádakat, nevezetesen azt, hogy ő biztatta volna a fiát, hogy kövesse el az öngyilkosságot. De annyi bizonyos, hogy a pénzéhség, ily formáiban még sohasem nyilvánult meg. Mindenhol, minden drámai fordulatnál, az egyes aktív és passzív szereplő viselkedésében a pénzéhség kiabál ki. A budapesti rendőrség emberfölötti munkát végez, hogy valahogy mégis kézrekeritse a másik főcinjíost, Bauer Bajor Lajost, aki eddig legalább szerencsésebb, mint Ryhliczky Zoltán, mert egérutat kapott és nem került a rendőrség kezébe. Sajnos, ez a furfangos ember egyre több időt kap a menekülésre és mind kevesebb a remény arra, hogy kézre kerüljön. A budapesti rendőrség minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vesz, hogy Bauer Bajor Lajost menekülésében feltartóztassa. Az összes vasúti állomásokon megbizott őrszemek állnak, kik minden utast megfigyelnek. Avizálva vannak a kikötők hatóságai is, de eddig semmi nyoma nincs a menekülő és bujdosó bankcsalónak. Mind valószínűbbé válik az a feltevés, hogy Bauer Lajos nem vasúton, hanem gyalogszerrel bujdosik valahol. Azt is valószínűnek tartják, leborotváltatta a bajuszát, haját tövig lenyíratta és igy magát felismerhetetlenné tette. Berettyóújfalun is eljárt a fővárosi rendőrség kiküldötte, ahol Ryhliczky Zoltán 22 éves Lajos öcscse takarékpénztári tisztviselő. Ennek küldötte meg tudvalevőleg postán borítékban Ryhliczky Zoltán közvetlenül öngyilkos kísérlete előtt a 130,000 koronáról szóló két takarékpénztári könyvet és — az ő állítása szerint — hétezer korona készpénzt. Ryhliczky Lajos önként beismerte, hogy a levelet vasárnap megkapta, át is adta a rendőrtisztnek a tartalmát, de a készpénzből csak hatezer koronát. Azt mondja, hogy ő csak ennyit kapott. Ezért Zoltánt ma újra kihallgatták, hogy csakugyan hétezer koronái küldött-e s ő ragaszkodik ahoz, hogy csakugyan ennyi pénzt tett a borítékba. A kiküldött rendőrtiszt most az iránt vizsgálódik, hogy hová lett a hetedik ezresbankó a levélboritékból. Valószínű, hogy Ryhliczky Lajost is fölhozzák Biulapestre és rendőri őrizet alá helyezik. Igy lassacskán az egész Ryhliczky-család rendőri őrizet alá kerül. A vizsgálatot vezető rendőrtisztviselőknek, Krecsányi Kálmánnak, Marinovieh tanácsosnak és Sándor kapitánynak ma a belügyminisztérium, Boda Dezső főkapitány és Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnökigazgatója a legteljesebb elismerésüket nyilvánították a vizsgálat sikeres vezetése miatt. Sándor László dr rendőrkapitány ma újból kihallgatta Ryhliczky Zoltánt a rabkórházban. Sándor megkérte Ryhliczkyt, egyezzék bele abba, hogy a Pesti Hazainál levő 130,000 koronás betét a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak kiadják. Ryhliczky ebbe beleegyezett. A Kereskedelmi bank tisztviselői még a délelőtt folyamán fölvették a 130,000 koronát és a rendőrség pénztárából a 6000 koronát, amit Solty dr fogalmazó Berettyóújfaluban lefoglalt. Siklósról jelentik: Botár Béla rendőrkapitány, a tegnapi eredménytelen házkutatás után ma reggel újra átkutatta a siMósi szállót. Felszedette a szobák padlózatát, felásatta a szálló udvarát. Bauer-Bajor pénzét azonban nem lelték meg sehol. A rendőrkapitány újból vallatóra fogta Bauer Endrét, aki a keresztkérdések hatása alatt bevallotta, hogy tudott bátyja bűnéről, tudta, hogy a tőle kapott 10.000 korona a bank pénze. Arról is volt tudomása, hogy bátyja irta a banknak a névtelen levelet, amelyet Pécsett adott postára. Tagadta, bogy a pénz még nála volna. Valószínűnek is látszik, hogy Bauer, mikor Siklóson járt, magával vitte a pénzt uj, biztosabb rejtekhelyre. Bauer Endrét őrizet alá helyezték és még ma felhozták Budapestre. Itt j. bűnpártolás miatt rögtön letartóztatták. Bontogatja szárnyalt a fekete rém. — Terjed a kolera. — (Saját tudósitónktól.) A Délmagyarország már megemlékezett a Zentán pusztító kolerajárványról, melyet hatósági jelentés szerint a Tisza vize idézett elő. Bizonyos, hogy része van (a járvány előidézésében a Tisza vizének is, azonban sokkal nagyobb része a közegészségügy elhanyagolt állapotának. Ahol a közkórház ugy van berendezve s az egészségügy olyan mostohagyerek, mint Zentán, ott nem lehet a Tisza vizét Okolni a kolera miatt. A kórház kicsiny és szük. Olyan szobában, amelyik négy betegre van berendezve és ehez képest négy ágy van benne, néha tizenöten is feküsznek — a földön. A kolerának kitűnő melegágya lehet a Maiissza Ignác igazgatása alatt álló iskola is, amelybe százhúsz gyermek jár, de az udvara csak tizenkét négyszögöl és ebből is elfoglal egy területet a jégverem lejárata, egy rozoga illemhely és egy — pöcegödör. A tantermeket is valami átható egér- vagy penész-szag tölti be. Sok iskolában nincsen egészséges ivóvíz. Nemrégiben bezártak néhány tanyai iskolát, onert a gyermekek közt fertőző betegség ütött ki. Meglehet, hogy a tanyáknak most is részük volt a kolera elterjesztésében. A tanyai egészségügyre jellemző, hogy bár a miniszter elrendelte, hogy csak állatorvosi vizsgálat után is a vágóhídon lehet minden szúró- vagy vágójószágot leölni, mindennek dacára a város mégis laikus husvizsgálókkal vizsgáltatja a hust. Különben a városi modern vágóhídon is a városi csatornákban összegyűlt szennyvizeket használják föl a jéggyártásnál, mert azt mondják, hogy ez a vágóhíd, modern berendezésénél fogva, nem ártalmas. A lakásviszonyok leirhatatlanok. A Kukucska nevü Városrészben vesszőből font sárral betapasztott s csak egy tenyérnyi ablakkal ellátott kalibákban laknak az emberek. Körülöttük óriási piszik. Ott hever a dög és minden egyéb, amire azit mondják, hogy tenyésztője a miazmáknak és bacilluisoknak. A város sok részén leírhatatlan a lakásnyomoruság. Az élelmezés sem különb. Az pedig egyszerűen mese, hogy a város ártézi kutakkal el van látva. Az egész Tiszaparton nincs egyetlen ártézikut sem. Különben pedig a város belterületén mindössze nyolc ártézikut van, ami egy harmincezer lakosú városban épen nem bő ellátás. Dacára, hogy ilyen siralmasak Zentán az