Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-13 / 285. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 3 sem a magas agrárvámokat a parlamentben megszavaztatni. Csakhogy ennek is megvan máris a maga kedvezőtlen hatása. Nem beszélünk most egy­előre a drágaságról, csakis arról a kedvezőt­len hatásról, melyet a magas agrárvámok magára a magyar mezőgazdaságra gyakorol­tak. Igaz, liogy magasra szöktették a gabona­árakat, de ezzel karöltve emelkedett a föld vételára és a földbérlet ára s ma jórészt me­gint ott tart a gazda, ahol előbb, liogy a föld­be fektetett tőke és munka nem liozza meg a kamatait. Ezért tartjuk mi megfontolandónak, liogy a jelenlegi agrárpolitika folytatandó-e vagy pedig uj utakat kell keresnünk, hogy a gaz­dákon igazán segítsünk. Mert annak semmi értelme nincs, hogy az egész ország a gaz­dák adófizetője legyen s ezeknek ebből a hely­zetből mégse legyen igazi hasznuk. Az kétségtelen, hogy az erős, öntudatos iparfejlesztés, egyúttal a leghelyesebb agrár­politika is. Ennek az eszmének kell meg­nyerni a gazdatársadalom vezetőit s akkor lehetséges lesz az, ami mindannyiunknak cél­ja, hogy az érdekek kölcsönös respektálásá­val a termelő is, a fogyasztó biztosítva lássa a maga életfeltételeit. Bontogatja szárnyait a fekete rém. — Ázsiai kolera Zentán. — Hat halott! — Mindenütt fertőzött a Tisza. — (Kiküldött munkatársunktól.) A lapok már röviden jelezték, hogy a Tisza mentén újra felütötte a fejét az ázsiai kolera. A néhány soros közlemény csak sejtetni engedte a ve­szélyt, de komolyan és érdemlegesen nem mutatott rá senki a veszély nagyságára. A sorok közül ránk vigyorgott ugyan a fekete rém csontos pofefa, ijesztően suhogtatta meg fejünk felett halálthozó kaszáját, de re­ménykedve azt hittük, hogy ez csak szeszé­lyes játéka a végitélet aratójának. Sajnos nem igy lett. Szegedhez közel a Tisza men­tén mindenütt újra bontogatja szárnyait a halál és már faktum gyanánt bebizonyította, ihogy nem tréfa az ő munkláija, hanem halálo­san komoly végitélet. Mindenütt fertőzött a Tiszavize. A zavaros hullámok a halál csiráját hordozzák keblük­ben. A palotás Szeged mellett is a pusztulás hömpölyög, sebezhetetlen ellenség orvtáma­dással gyilkolja a népet. Szegeden még nem gyilkolt a szörny, de gyilkolhat, mert rossz ómen gyanánt közel Szegedihez Zentán már halálhörgés jelzi, hogy igen is rettegni kell az oly sok esetben fumigált gyilkos beteg­ségtől. Hogyan kezdődött a kolera? Három zentai orvos: Méri Sándor dr, Kali­voda István dr és Glück Pál dr éjjel-nappal azon fáradoznak, hogy szárnyát szegjék a már nagy mérvben elterjedt veszélynek. Nincs egy percnyi szabad idejük. Az orvosok a kolera keletkezését és elterjedését onnan magyarázzák, hogy a Tisza vize fertőzött volt és az első koleragyanus esetet letagadták. Rö­vid magyarázat, de valószínű. Nem elégített ki a rövid válasz, a rendőr­ség segítségével kikutattam a fekéte szörny minden lépését, mely azután hiven tükrözte vissza a keletkezés és elterjedés rémes rész­leteit. December 7-én történt, liogy Nagy Ravasz Teréz zentai iskolás leány az iskolában rosz­szul lett. A kisleány másnapra koleragyanus tünetek közt meghalt. Természetesen, hogy az orvosokkal szemben mindig csökönyös nép, nem hallgatott az orvos tanácsára és még a család tagjai sem tettek semmiféle óvintéz­kedést. December 9-én már Nagy Ravasz Vince, a kisleány édesapja is megbetegedett. Ezt már a járványkórházba vitték és ezzel meg­kezdődött a harc a kolera ellen. Járványbizottság alakult, de ez már nem akadályozhatta meg az ázsiai kolera gyors terjedését. A Ravase-esaiáddal egy födél alatt lakó Tóth Pálné 24 éves mosónő s a munkás­házak negyedében özvegy Cser ven Pálné 60 éves napszámosasszony betegedett meg kole­rában. Ravaszéknál már 8-án betegedett meg a kisleány, de a család eltagadta és csak mi­kor a kisleány meghalt, hivtak orvost. Va­sárnap délben Ravasz Vince is meghalt a járvány kórházban. Ugyanaznap még beteg lett Ravaszéit hat hónapos gyermeke is kole­rában. Kaiser dr egészségügyi felügyelő va­sárnap délben Zentára érkezett és vezeti az óvóintézkedések megtételét. A hatóság energikusan védekezett, de a zentai nép nemtörődömsége nagyon megne­hezitette munkáját. Hiába tiltotta el a rend­őrség a fertőzött Tisza vizének ivását és őriz­I tette a Tisza partját, vizet a lakosság mégis i lopva vitt, jóllehet a város minden része el l van látva artézi kutakkal. A kolerában el­í hunyt Repeczky Mihály is halálos ágyán be­j vallotta, hogy a Tisza vizét itta. Ázsiai állapotok Zentán. ] Még megsem állt a vonat a zentai vasutál­| lomáson, már érezni lehetett az orrfacsaró ! karbolillatot. Az első impresszió az volt, hogy a város nagy gondot fordit a közegész­ségre. Ezt az impressziót azonban csakhamar megdöbbentő csalódás váltotta föl. A kolerá­tól agyonszorongatott városban még most is szennyesek az utcák. Egy-egy ház előtt újra kisért a dezinficiáló karbolillat, rendőrök posztolnak az ekszponált házak előtt, nagyon szomorú a kép, de az utcán járó legények és leányok kacagva incselkednek, mintha hal­vány sejtelmük sem volna a nagy veszélyről. A munkásházak negyedében már sok házon ott függ a figyelmeztető vöröscédula: A Tiszamenti városok közüli Zenta a fő­fészke a kolerának. A Délmagyarország munkatársa kinnt járt Zentán, az ázsiai ál­lapotok, a piszkos utcák csak melegágya az amúgy is gyorsan szaporodó bacillusoknak. Aki ismeri Zentát, az nem is csodálkozik, liogy a feketerém épen itt ütötte fel tanyá­ját. Pálinkabiiz és piszok, ez jellemzi a vá­rost. Most «iár halhörgés is. Zentán voltam. Láttam a kolerát, megfe­ketedett holttest alakjában. A világ minden iszonyatát áttudom azóta érezni. A félelem, a rettegés minden váríációjában keresztiil­cik'kázott rajtam. Országok réme, népek büntetése ez a zentai szörnybontogató feke­terém. Az ázsiai koilera terjedéséről és pusztítá­sáról a következő tudósításunk számol be: Koleragyanus! Hatósági és hivatalos szemé­lyeken kivül bárkinek tilos a be­menet. Rendőrség. Ennyi külső jel és a nép még most sem hisz a kolerában. Fumigálja az orvosok rendeletét és hogy az ő szavaikkal éljek, fütyül az óv­intézkedésekre. Hatalmas plakátok hirdetik, hogy a Tisza vize fertőzött és életveszélyes belőle inni. Rendőrök őrzik a Tiszát és mégis akad szám­talan vakmerő, aki azért is iszik a Tisza vizé­ből. Már három asszonyt fogtak el a rend­őrök, akik Tisza vizet akartak haza szállitani. Volt olyan is, aki órajárásnyira elkerülte a rendőrvonalat, csakhogy Tiszavizet ihasson. Ez az érthetetlen makacsság okozza a kolera rohamos terjedését. Egy nagyon érdekes és jellemző esetnek voltam szemtanuja. Egy parasztasszony jött be egy üzletbe és szemfedőt akart vásárolni. — Milyen betegségben halt meg az ura? — Sok pálinkát ivott és megütötte a guta. — Talán kolerás volt? — kérdeztem. — Olyat már ne mondjon az ur, tisztessé­ges emberek vagyunk műnk.; — Nos és? — Miért bolonditanak bennünket az urak, hiszen nincs is olyan betegség — replikázott a csökönyös asszony. Egy jó félóra sem telt el, sirva jött vissza az asszony: — Vegyék vissza a szemfödőt, nem kell. — Miért? — Mert ördög bujt az uramba, egészen meg­feketedett. A szerencsétlen asszony ura tényleg kolerá­ban halt rneg. Az orvosok megmagyarázták az asszonynak, de. az mégsem hitte el. — Nem kolera a?. A pálinkától feketedett meg. Ilyen ázsiai állapotok mellett természete­sen nagyon nehéz dolguk van az orvosoknak és a hatósági közegeknek. A népet még a ha­lál sem rettenti meg. Pedig tizenkét kolera­gyanus közül már hat meghalt. Ázsiai állapotok vannak Zentán. Minden iskola be van zárva. Hidvégy színtársulata is csali három napig játszhatott. Most a szín­társulat a legnagyobb nyomorral küzd'. Csak a korcsmák és kávéházak vannak reggelig nyitva. Miért? Veszedelemben Szeged. A palotás Szeged nem is sejti, hogy a fe­keterém csontos tenyere állandóan a fényes paloták fö(lött lebeg. Minden percben ránk törhet az alattomos ellenség. Ugyanis Szeged piacán eddig is a zentai áru dominált. Most a hatóság betiltotta a zentai áruk piacra vitelét. Ez a zentaiaknak rengeteg anyagi veszteséget jelent. A sem­mivel sem törődő zentai parasztság ugy ját­sza ki ezt a rendeletet, hogy az árucikkeket átcsempészi a közeli Csókára és onnan szál­lítja tovább Szegedre. Igy kerül azután Szegedre kolerafertőzött vidékről árucikk, anélkül, hogy valaki is gon­dolna annak dezinficiádására. A lappangó veszéily igy óriási és annál ko­molyabb, mert a budapesti bakterológiai in­tézet minden kétséget kizárólag bebizonyí­totta, hogy a Tisza vize mindenütt fertő­zött. A bakterológiai intézet állítását legjob­ban az bizonyitja, hogy az ázsiai kolera leg­inkább a Tiszamenti halászok között pusztít. Ennyi pozitiv adat után bátran kimondhat­juk, hogy Szeged bizony nagyon ekszponált helyen van és a veszély annád sokkalta na­gyobb, mint amilyennek látszik. Nagyon ajánlatos lenne, sőt azt hiszem kötelessége is ez a városnak a Zentárói, illetve Csókáról behozott árucikkeket figyelemmel kisérni és minden alkalomkor dezinficiálni. Hiszen a zentai pusztulás elrettentő pél­daképül szolgálhat Szeged városnak. A íeke­terém már nem tréfád, hanem komolyan gyil­kol. A nép a koleráról. A zentai intelligensebb osztály betart min­den óvintézkedést. Megválogatja az ételeit, ha szükség van rá dezinficiálja a lakását. Ez­zel szemben azonban a zentai köznép a leg­bámulatosabb csökönyösséggel tagad meg minden engedelmességet. Sőt",' a legbutább nyakassággal épen az ellenkezőjét teszi, mint amit a rendeletek előírnak. Például keresve keresi az alkalmat, hogy a rendőröktől őri­zetbe vett Tisza vizéből lopva is, de ihasson. Kíváncsiságból, vagy talán butaságból épen azokat a házakat keresik fel leggyakrabban, ahol a messzekiáltó vöröscéduláik vannak. Végigmentem a karboltól büdös főutcán és róvid gyaloglás után a munkásnegyed törpe házait pillantottam meg. Könnyű volt itt az

Next

/
Thumbnails
Contents