Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-02 / 277. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 dec*mb«r 2 kvóta-arány szerint körülbelül négy mil­lió terhelné Magyarországot. íme, a két­éves szolgálati idő tulajdonképeni terhei, az az ár, melyet a nagy szociális reform­ért fizetünk. Latba eshetik ez vájjon a kér­dés elbírálásánál? Döntő szerep a szolgálati idő kérdésé­nek megítélésében csak a szociális mérleg felállításának juthat. A szociális előnyök azok, amelyek a kulturállamokat arra bír­ták, hogy a kétesztendős szolgálati időt meghonosítsák. Nem volna-e képtelenség, ha épen Magyarországban és épen az el­lenzék óhajára a három esztendős szolgá­latot fentartanók? Nézetünk szerint ebben a vitában csak az lehet döntő, hogy váj­jon melyik rendszer mellett részesül több legény a kétéves szolgálat előnyében? A véderőreform értelmében évente 160 ezer ember soroztatnék és 55 ezer szolgálna három évet. 105 ezer ember tehát két évig szolgálna. A hároméves szolgálati idő mellett, a jelenlegi ujoncjutalék fentartása mellett, még bőséges szabadságolások da­cára is hasonlíthatatlanul kevesebben ré­szesülnének a kétéves szolgálati idő elő­nyeiben. Mindezek alapján, ha a két vagy három éves szolgálati idő összmérlegét felállít­juk, arra az eredményre jutunk, hogy: 1. A hároméves katonai szolgálat kato­nai szempontból kényelmesebb ugyan, de fentartása még ebből a szempontból sem feltétlen szükség, mivel a kétéves szolgá­lat a jelenleg póttartalékba került elemek tökéletesebb kiképzése folytán katonai szemponból is nagy előnyt nyújt. 2. Pénzügyi szempontból az eddigi rendszer fentartása olyan minimális meg­takarításokkal járna, hogy azok a kérdés elbírálásánál nem dönthetnek. 3. Szociális szempontból a jelenlegi rendszer fentartása bőséges szabadságo­lások mellett sem nyújthatná azt az előnyt, t melyet a kétéves szolgálati idő elvének | keresztülvitele csak százezer magyar csa­| Iádnak jelent. Szeged tanyai vasútja. — Elfogadták a tanács javaslatát. — (Saját tudósitónktól.) A novemberi köz­gyűlésnek december elsején megtartott foly­tatólagos tárgyalásán a tanyai vasút kér­dése került szóba. Egész délután a vasút ügyét tárgyalták, de a tanácskozási idő leg­nagyobb részét Balogh Károly tanácsos szakszerű ismertetése foglalta le. Nagy vita volt a kérdés fölött, a vitatko­zás azzal vézgödött, hogy a közgyűlés többsége magáévá tette a tanács javaslatát. A közgyűlésről alábbi részletes tudósítá­sunk számol be: Elnök: Lázár György dr polgármester. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr tb tanácsos és Ferenczy Béla al­jegyző. Taschler Endre főjegyző felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nélkül hitelesítenek. Balogh Károly tanácsos előadja, hogy az áprilisi közgyűlés határozta alapján a ta­nács az alsó tanyai vasút összes előmunká­latait elvégezte ugy, hogy az engedélyezési tárgyalás alapja megvan. A terveket a ta­nács megbízásából Szesztay László műegye­temi tanár elkészítette és ezek a tervek most már alapjául szolgálhatnak a közigazgatási bejárásnak. A terveket ugy a szűkebb körű, mint a nagyobb bizottságok letárgyaltak. A terv szerint a vasút egyik ága a csorvai Pálfy-tanyáig, a másik ága a királyhalmi erdőőri szakiskoláig vezetne, de az úgyne­vezett Balogh-féle iskolánál elágaznék. A terv folytatása szerint a csorvai végállomás­tól tovább vezetnék a vasutat a négyezer la­kossal biró Mérges pusztáig. A vasút kiin­dulási pontja a Mars-téren volna. Két alter­natív tervet készítettek el a vasút belső vo­nalára. Az egyik terv szerint Berlini-, Lon­donPkörutakon, Béke-, Földvári-utcákofi és Tisza Lajos-köruton át a Tisza- és Rendező pálvaudvarok mentén Szentmihálvtelekig, a másik terv szerint a Kálvária-uton át egye­ligrafikus írással épen egy rendelést jegyzett be a nagy zöld könyvbe. — Mondja csak, Latheule, — kérdezte tőle Ménilbois — biztos maga abban, hogy La­cossette doktor . . . Az öreg méltatlankodott, hogy kételkedik a szavában. — Ugy láttam, mint ahogy itt látom Le Sidoine professzort s a tanársegéd urakat. Látja, kérem, az a baj, hogy nem óvakodnak eléggé az őrültektől. Ah! én ismerem ezeket a fickókat. Ha valamelyik valami gonoszsá­gon töri a fejét, én hamarosan rájövök. Meg­szimatolom. Régóta figyeltem már azt az alakot, aki Lacossette doktort szemelte ki ál­dozatául. Oh, ezek az üldözési mániában szenvedők, ezek különösen veszedelmesek. Hetekig, hónapokig érlelik gyilkos szándé­kukat, • mely ott fészkel agyukban, mint a hernyó a gubóban. S egy szép reggel . . . Lauthele apó vigyorgott egyet; Farét !e nem vette róla a szemét, Le Sidoine nyája­san hallgatta. — Ide hallgasson, — folytatta az öreg ápoló — az a gyilkos is, mikor Lacossette doktor azt kérdezte tőle: „No jobban van-e ma?", azt felelte mosolygó arccal: „Oh igen, jobban, sokkal jobban. A banda, tegnap óta, fölhagyott az üldözéssel." S ugy tett, mintha meg akarta volnai takarni a lábált, pedig csak le akart hajolni, — Latheule apó le­hajolt — ki akart húzni nadrágjából egy ki­nyitott kést és . . . Két éles sikoly, egy kékes villanás; mint a képzelt őrült, akinek képét fölidézte, Lat­heule apó is éles pengét villogtatott kezében, majd beledöfte Le Sidoine doktor vállába, akinek csak fehér zubbonyát hasította ke­resztül. Mikor kihúzta a kést, hogy még­egyszer áldozatába szúrja, Ménilbois meg­kapta csuklóját s oly erősen szoritotta, hogy kezét meg se tudta moccantam. Ugyanabban a pillanatban Farét átnyalábolta mind a két lábát s az elősiető őrök segítségével ráhúz­ták a kényszerzubbonyt. — Megsebesült, professzor ur? kérdezte Ménilbois. Le Sidoine zubbonyából, a jobb váll tájé­kán, néhány vércsepp szivárgott ki. — Semmi, a semminél is kevesebb, — fe­lelte a doktor. Latheule apó eszeveszetten, habzó száj­jal viaskodott az őrökkel, akik legyűrték. — Nyomorult! — ordította — elloptad tőlem a csalhatatlan balzsam titkát. Megállj csak, átfúrom a májadat s apróra vagdalom a beleidet! Elvitték. — Szegény öreg! — sóhajtotta Le Sidoine — kár érte. Derék ember volt. nesen Feketeszél irányában haladna a vasút. Biró Benő főmérnök és Becsey Károly dr indítványára fölmerült az a terv, hogy az elágazás ne a Balogh-iskolánál, hanem a kunhalomi iskolánál történjék, mert igy észak felé közelebb éri a vasút a Zöldfát és Belsődomaszéki iskolákat. A másik irány Nagvszéksós felé haladva közvetlenül érin­tené a közigazgatási központot és az erdő­őri szakiskoláig menne. A két végpontot, az erdőőri szakiskolát és a csorvai állomást idővel uj vonallal lehetne összekötni és akkor kialakulna a körvasút. A tanács a közgyűlés határozata alapján megtett eddig mindent és az előadó a tanács nevében arra kéri a közgyűlést, hogy adjon ujabb felhatalmazást a tanácsnak a további lépések megtételére, hogy a közigazgatási bejárást minél előbb megtarthassák és a vá­ros minél előbb megszerezhesse a kiépítés­hez a szükséges engedélyezési okiratot. Kiss Gyula kívánatosnak tartja, hogy mappák készíttessenek a vasút irányáról és ezek a térképek osztassanak szét a bizott­ság tagjai között. Becsey Károly dr rosszalja, hogy Szesz­tay László a maga felfogása után indulva készítette el a terveket. A tanács ezzel csak költséget okoz a városnak. Az irányt illető­leg a kiindulásnál Biró Benő főmérnök ter­vének a hive. Azt kivánja, hogy ne a ma­gánbirtokokon, hanem a város bérföldein vonuljon keresztül a vasút. A vonalaknak ugy kell elágazni, hogy azok a legnépesebb területeket érintsék. Dobay Gyula dr azt mondja, hogy a ma­gánérdekéket figyelmen kivül kell hagyni. Ha valaki azt akarja, hogy a földje mellett menjen el a vasút, akkor járuljon hozzá a költséghez. Kéri, küldjenek ki egy bizottsá­got, mely tárgyalja le az érdekelt gazdák­kal a hozzájárulási költségek kérdését. Fajka Lajos dr fölöslegesnek tartja, hogy Röszke-Szent-Mihály telekre is elvezessék a vasutat, mert a szentmihálytelkieknek van összeköttetésük Szegeddel. Hozzájárul Be­csey Károly dr indítványához. Csernovics Agenor szerint először az ál­lami hozzájárulást kellene biztosítani. A részletekkel azután is lehet foglalkozni. Na­gyon nehéz itt dönteni a kérdés fölött. A közgyűlés egyharmad része személyesen érdekelve van, kétharmadrésze pedig nem ismeri az ügyet. Igazság szerint csak ugy lehetne eldönteni a kérdést, ha üzleti alapra helyezik a dolgot és olyan bizottságot kül­denének ki, amelyben egyetlen érdekelt em­ber sincs benne. Nagyon jó lenne, ha meg­találnák a módját annak, hogy ne itt a köz­gyűlésen döntsenek a kérdésben. A tanács javaslatát elfogadja. Biró Benő nagy szakértelemmel szól hozzá a kérdéshez. Ajánlja, hogy fogadják el a ta­nács javaslatát, de azt Is kéri kimondani, hogy három alternativ tervet állítsanak be és a minisztériumhoz fölküldendő terveket az elfogadandó alternatívával módosítsák. Wimmer Fülöp szerint nincs olyan terv, amilyenbe a közgyűlés többsége belenyu­godnék. A fontos, hogy a vasút kiépüljön, nagy életbevágó hibáról szó nem lehet. Nem lehet okosabbat csinálni, mint engedni a kér­dést a maga utján kifejlődni. El kell fogadni a tanács javaslatát. Amig a tervek fönn lesz­nek a minisztériumban, addig a részletes kérdéseket el lehet intézni. Papp István elfogadja a tanács indítvá­nyát. Balogh Károly kijelenti, hogy Dobay Gyula dr indítványát a tanács magáévá teszi. A közgyűlés többsége ezután a tanács ja­vaslatát elfogadta. Bokor Béla polgár mester helyettes beje­lenti, hogy a körtöltést a város átvette és mindent rendben találtak. A közgyűlés ezt tudomásul vette és elhatározta, hogv a költ­ségvetésnél megtakaritott 56.000 koronából

Next

/
Thumbnails
Contents