Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-12 / 284. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 5 készségre fegja a földmivelésügyi miniszter urat serkenteni s bízvást hiszem, hogy a jövőben e téren is nagy haladás lesz. FöldmiVwlő állam vagyunk s államunk gerincét a íöldmivelö gazdatársadalom képezi. Ha ennek tudását fokozzuk, az állam erőit és vagyonát gyarapítjuk, s ha e társadalmat megnyerjük a belterjes gazdálkodás elveinek, akkor nyert ügvünk lesz a nemzetek oly erős közgazdasági versenyében. Ezekben adtam elő szerény észrevételeimet s az előterjesztett költségvetést, mint az adott körülmények között helyeset megszavazom a kormányhatóság és a földmivelésügyi miniszter ur iránt érzett legteljesebb bizalmam és elismerésem kinyilvánítása mellett. (Percekig tartó éljenzés és helyeslés. A szónokot igen sokan üdvözlik.) SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Kedden: A peleskei nótárius, énekes bohózat. (Páros »/,) Szerdán délután: Haramiák, tragédia. Ifjúsági előadás. — Este kis herceg, operett. (Páratlan '/a-) Csütörtökön : Papa, vígjáték. (Páros */»•) Pénteken: Élö halóit, szinmii. (Páratlan '/,.) Szombat délután: Basa bácsi mesedélutánja. Félhelyárakkal. — Este: Házi tücsök, opera. (Bemuató előadás páros 1jl) Vasárnap délután: Aranyember, szinmü. Félhelyárakkal. — Este: Házi tücsök, opera- (Páratlan '/,.) Hétfőn: Macbeth, tragédia. (Páros '/,.) Kedden: Kegyelmes ur, bohózat. (Bemutató előadás, páratlan %) Szerdán: Kegyelmes nr, bohózat. (Páros ) Csütörtökön: Házi tücsök, opera. (Páratlan */,.) Péuteken: Szép Heléna, operett. (Páros 7«-) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan */s-) Vasárnap délután: Nagy diákok, szinmü. A magyar népdal pusztulása. Balassa Ármin dr a Muzsikaszó hangversenyén elmondott beszéde sokak előtt emlékezetes fog maradni. A magyar népdalról, annak pusztulásáról szólván még senki olyan igazán el nem találta annak valódi okát és •senki olyan tárgyilagos meggyőző erővel nem adta magyarázatát ennek a jelenségnek. Épen ezért időszerűnek is, célszerűnek is tartjuk Balassa Ármin dr nagyszabású beszédéből egyes részleteket a következőkben közölni: Köztudatban élő vád az, hogy mi magyarok a világ összes nemzetei között a legszebben tudunk temetni. Nagyjaink, közéletünk érdemes munkásai irányában, amig élnek, háládatlanok, figyelmetlenek, nem egyszer durvák és kíméletlenek szoktunk lenni És eltemetjük őket ragyogó pompával, ékes dicsőítő beszédek kíséretével. És ime, odafönn az ország fővárosában a Petőfi-Társaság és a központi sajtó szakítanak a hagyományos szivtelenséggel, riadó tapsok között emelik vállukra az élő költőt, nem lökdösik a sir felé, hanem itt az élők között teszik neki az életet kedvessé, költészetét virágzóvá. A Petőfi-Társaság részéről megindult nagyszerű érzelmi megújhodás megfontolásra érdemes gondolatokat is életre kelt a szemlélőben. A mult század nyolcvanas éveinek elején a Nemzeti Szinház európai színvonalával, klaszszikus műsorával, Csiky Gergely gazdagon termő talentumának magyar talajú kincseivel, az alig néhány éves Népszínház Tóth Ede és Csepreghy Ferenc népszínműveivel, Blaha Lujza csodálatos géniuszának vezérlete alatt, akkor vonták he az ország fővárosát a magyar nemzeti kulturának azzal a nemes, erős patinájával, amelyről azt hittük, hogy a nemzetköziség áradata századok alatt sem tud rajta áttörni. És ebben a nagy kultnrmozgalomban hihetetlenül fontos szerepe volt a népdalnak. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy... Bura, bura, bubánatra születtem... Maros vize folyik csendesen ... Kakuk madár azt tanítja fiának . . . Eresz alatt fészkel a fecske... stb. apró-cseprő kis népdalok a Falu rosszából, Sárga csikóból, Piros bugyellárisból. És aki annakidején ezeket a dalokat a Népszínház színpadjáról Blaha Lujza előadásában hallotta, még ma is ellenállhatatlan hatású édes, bus érzések keresztül villanását érzi a szivén; ezenfelül azt a fájdalmas borongást, amelyet kiváltságos egyéneknek kifejezésre jutó nagy ideáloknak közös emberi sorsa fakaszt, amely arra tanit, hogy nincs földi nagyság, amely emberi alakjában mulandó ne lenne s csak lelkének nagysága az, amely millió és millió parányra oszolva a nemzet közkincseként marad élve polgártársai lelkében. A magyar népdal legnagyobb és talán utolsó, igazán nagy megszólaltatója: Blaha Lujza lelkének nagysága igy él szétszóródva a nemzet hangulatában. És aki Magyarország kultúrtörténetét a dolgok mélyire hatolva fogja megírni, annak meg kell állapítania, hogy a magyar nemzet ellentállási képességének egyik legerősebb vértjét ebben a dalhangulatban kell keresnie. A Népszínház műsorának alapja a népszínművekben volt lefektetve. Ez a műfaj teljesen elsekélyesedett és véglegesnek látszó elpusztulását nemcsak az irók gyöngesége, hanem a kritika is rohamosan siettette. A kritika éle a népdal ellen irányult. Viszszatetszőnek és lehetetlennek ítélték a drámában a népdal alkalmazását. A népszínművet tehát a népdalok miatt pusztították ki. Pedig a műfaj is, a népdal is ártatlan volt. Igaz volt annyi, hogy a népszínműírók oktalanul telerakták darabjaikat népdalokkal. Ezenfelül a színházak rendezői még arra sem tudtak ügyelni, hogy a megfelelő helyzetben alkalmazott népdalt a színészek ne hangversenyszerü kiállással a sugólyuk előtt a közönségnek énekeljék, hanem a darab organikus részeként belejátszák a dalt az iró által adott drámai akcióba. A népdal azonban él és nagyon világos példákkal bizonyítható be, hogy a magyar kultura nemzeti egyéniségének nélkülözhetetlen nagy ereje fekszik a népdalokban. A magyar nemzeti érzésnek, kedélynek, társas életnek tipusa a népdal hangulatában tud kifejezésre jutni és sem művészek, sem irók, sem maga a társadalom érzéseiket a magyar népdal fölhasználása nélkül kifejezni nem tudják. * Zenekari jubileum. Aki figyelemmel kisérték Szeged zenei életének fejlődését, nem térhet ki egy derék gárda működésének megemlítéséről. A szegedi honvédzenekar ebben a városban lelke, lüktető ereje a zenei életnek. Jó részben a honvédzemekar agilis működésének köszönhető, bog" legalább ennyire fejlődött Szegeden a zene kultiválása. Legjobb tudásukkal és tehetségükkel fáradoznak, tanulnak. Alig van vidéki város, amelyben katonazenekar annyira belekapcsolódott volna a zenei életbe, mint a szegedi honvédzenekar. Zenei eseményt el sem tudunk képzelni a honvédzenekar közreműködése nélkül. Fáradhatatlan és jelentős munkásságuk dacára azonban kielégítő támogatás nélkül működnek. Különösen a város részéről a legcsekélyebb támogatásban sem részesülnek. Hat év óta díjtalanul szolgáltatják a térzenét. A filharmonikus hangversenveken is közreműködnek. Harmincan negyvenen szerepelnek, jelentéktelen tiszteletdíjért. A honvédzenekar most nevezetes évfordulóhoz közeledik. Januárban lesz tiz éve, hogy közreműködnek a színházban. Zenei körökben az az óhaj nyilvánult meg, hogv ezt az évfordulót ünnepeljék meg a színházban. Egy színházi estét akarnak rendezni a zenekar tiszteletére, amelynek jövedelme a zenészeket illetné. Bizonyos, hogy a terv meg is valósul. A honvédzenekar megérdemel legalább ilyen támogatást is'. . . * Az olasz énekesek. Jeles képzettség^ olasz énekesek szerepeltek vasárnap este a Tisza-szálló nagytermében. A két nő és három férfi énekesből álló staggione magyarországi körútjának egyik stációjaként kereste fel Szegedet, hogy azután az ország összes nagyobb városát bejárják. Műsorukat kizárólag olasz szerzők müveiből állították össze, még pedig meglehetős nagy választékban. Verditől kezdve egészen Pucciniig úgyszólván minden valamire való olasz opera iró müveiből kaptunk kóstolót. Mi ugyan szivesebben hallgattuk volna őket végig egy öszszefüggő operai előadásban, amint ők maguk is tervezték. Igy léptek fel már eddig Nagyváradon és Kolozsvárott is; nálunk azonban, nem tudjuk, miért, nem tudtak megállapodásra jutni a színigazgatóval a vendégszereplés iránt. Ami az egyes szereplőket illeti, nekünk legjobban tetszett Erio Nozzoli tenorista és Noémi Mori szoprán énekesnő. Előbbi a „Bajazzok" nagy áriájával, utóbbi pedig a „Parasztbecsület" egy részének igazán szép és megható előadásával valóban kiérdemelték a közönség tetszését. Nagy hatást ért el Torguato Luci is a Bajazzok prologjának (Tonio szerepe, bariton) előadásával, de Dirce Corsini énekesnő és Lombardi baritonista is igen jók voltak. A kvartettek azonban kevésbé sikerültek. Itt már érezhető volt a zenekari kiséret hiánya és a Tisza-szálló nagytermének rossz akusztikája, amellyel egyébként a solo-énekeseknek is minden alkalommal elég hajuk van. Ilyenkor látszik csak igazán, mennyire ránk férne már egy modern és jó akusztikáju hangverseny-terem. Majd talán az uj zenepalotában olyat is kapunk, addig türelem. Az összegyűlt szép számú és előkelő publikum szivesen fogadta az olaszokat és nem fukarkodott a tapsokban sem. Sokan azonban még mindig azt tartják, hogy a legújabb kalapdivatot és a vasárnapi alsós partiek változatait feltétlenül a koncert egyes számai alatt és meglehetős hangosan kell megbeszélni. Pedig ez tévedés, mert vannak olyanok is és hála Istennek, a közönség túlnyomó része olyan, akik hangversenyt hallgatni járnak a koncertekre és akiket az ilyen zavaró beszélgetés bizonyára kellemetlenül érint. No de reméljük a legjobbakat, idővel bizonyára ez is meg fog szűnni. Az egyes számokhoz Salvo Róbert szolgáltatott diszkrét zongorakiséretet. Azonnal bársonysimává és fehérré teszi a kezet a *ra 70 fillér. Kapható egyedül, a KlOYÓ gyúgysiEríárban Klamél-fér (s Kárási-ofca sirkán. A miniszterelnök visszaérkezése. Buda' pestről jelentik, hogy Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök még néhánv napot tölt a Semmeringen, s azután visszatér Budapestre. A knltnrtárca tárgyalása. Budapestről jelentik, hogy a földmivelésügyi tárca befejezése után a kulturtárca kerül tárgyalásra, melvnek során gondoskodni fognak a tanítók fizetésrendezése ügyében.