Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-12 / 284. szám

DEL'MAQYARORSZÁQ 1911 december 12 szemben kötelezi, gróf Suvalov az orosz meghatalmazott azt az álláspontot hangoztatta, hogy a tilalom az ő szignatárius hatalmat egymással szemben kötelezi. Mindenki, maga Bismarck is Suvalov álláspontján volt. Utóbb azonban maga Oroszország akarta ezt az álláspontot megváltoztatni és pedig 1900-ban, mikor Oroszország a Fekete-tengeri flottát akarta küldeni a Japán ellen. Akkor egyszerre a konstantinápolyi orosz nagykövet foglalta el azt az álláspontot, melyet 1878-ban lord Salisbury, s a konstantinápolyi angol nagykövet azt, amit akkor gróf Suvalov. És azóta Aiiglia mindig az összes hatalrtiakkal szemben fennálló kötelezettségnek hirdeti, hogy a Dardanellákban idegen hadihajó be nem fuhassön, mert ez a Földközi-tengeren egyszerre megváltoztatná az erőviszonyokat. Érthető világzenzáció volt tehát az a hir, hogy Oroszország a mai internacionális helyzetet fel akarja használni arra, hogy a maga számára a Dardanellákat megnyissa. Szaszonov orosz külügyminiszter most Párisban van, és ezt az útját is a Dardanella-kérdéssel hozzák összeköttetésbe. Annál érdekesebb, hogy a „N. W. Tagblátt" párisi udósitója előtt Szaszonov tegnap azt mondta, hogy csodálkozással olvassa európai lapókban azt, mintha ő a Dardanella-kérdés diplomáciai tárgyalását akarná megkezdeni Párisban. Ez csak legenda. Tisztán csak arról van szó, hogy a porta ne akadályozza meg a kereskedelmi hajók forgalmát tengeri aki ák lerakásával. Ha ez igaz, ugy a világ ismét egy nagy konflikustól menekül meg. értéket becsülte (mert ezt lebecsülte), hanem a szellemi kifejeződést. Némelyik mondata valósággal pongvolásan egyszerű, sőt pőrén mezitelen. Mindezzel szemben pedig az Élő halott végtelenül kicsiszolt, technikailag, irásiilag, cél tekintetében is teljesen befejezett szinmü. Amelv csöppet se tolstoji! Nem tolstoji technikailag elsősorban. Wem tolstoji, — ahoz tulságosan csiszolt és kihívóan aprólékos. És naiv — bár hálás — technikai fogástól csak ugy hemzseg. Például: a Második kép hosszasan kezdődik azzal, hogy a cigányok különféle dalokat énekelnek s a cimszereplő elragadtatva kiáltoz, bravozik. És ezzel a szigorúan népiesch fogással folytatódik ez a kép. A Harmadik kép már hetekkel később történik, ami drámaikig olyan banális hiba, hogy Tolstoj még kivételesen se követhette el. Annál is inkább nem, mert a Negyedik képben is csak a személyek bemutatkozása következik. S eddig nincs egyetlen olyan mondat, ami Tolstoj egyéniségét s az ő prófétai kezét valamivel igazolná. A Hetedik kép pedig mintha technikai gunyirat lenne Tolstojra, ugy hat. Ebben a képben ugyanis a címszereplő Fedja revolverből meg akarja az agykattogást állítani. Bejön — épen akkor — a részeg piktor, hosszú ismert hajával s a neve most Iván Petrovies a kopott zseninek. A piktor biztatja, hagy lőjje agyon magát Fedja, aztán majd ö is igy tesz. Fedja csak ir búcsúzókat, rendületlenül. Amikor befejezi az irást, épen akkor a piktor is befejezte a nagyhangú, üres elkeseredést és Az ország legsürgősebb gazdasági reformjai. — A képviselőház hétfői ülésén elmondotta Gerliczy Ferenc báró. — Tisztelt Ház! Midőn első izben van szerencsém a Házban felszólalni, örülök, hogy ezt a földmivelésügyi tárca költségelőirányzatánál tehetem. Ezt tartom a legfontosabb tárcák egyikének, hisz földmivelő állam vagyunk, lakosságunk háromnegyedrésze földmivelő és aki nem is földmiveléssel foglalkozik, mégis százféle szálakkal van kötve a jó és rossz terméshez és a helyes közgazdasági viszonyokhoz. Odaadó bizalommal vagyok a kormány iránt és a földmivelésügyi tárcát soha jobb kezekben nem kívánnám látni, mint amelyekbe most van. A földmivelésügyi tárca legkevésbé politikai jellegű s ugy hiszem, hogy e tárca tár *"*Másánál nem szabadna mutatkozni a pártkercteknek. Mintha egv gazdasággal foglalkozó nagy család különböző foglalkozású tagjai, ha összeülnek a családfő vezetése alatt tanácskozni, hogy miként kezeljék hasznothajtóbban a közös vagyont, olyannak kellene lennie e tárca megvitatásának is. Mindenki leadhatja elismerését, mindenki elmondhatja észrevételét s előadhatja javaslatát, ha jobbat vél .tudni. Igy bátorkodom én is néhány észrevételt megtenni s néhány javaslattal élőállani. Igazán örülnék, ha munkám nem volna meddő, ha csak egy Vonallal is előbbre vihetném azon ideál meg valósítását, mely minden magyar szivében pártállásra való tekintet nélkül él: Magyarországot közgazdaságilag hatalmassá, nagygyá tenni. ( Állattenyésztésünk.) T. Ház! Magyarországon á jószágállomány a nemzeti vagyon egyik jelentős tényezője. Nyolc "millió hektár magyarországi kaszáló és legelő Van, mely csak ngy jövedelmez, lia okszerii jószágtenyésztéssel kapcsolatban használtatik ki. A kisgazda a mai viszonyok között a föld termékeiből megélni nem tud, jövedelmet csak a jószágtenyésztéssel kapcsolatban remélhet. Állattenyésztésünk istápolása fontos kormányhatósági föladat. Magyarországon minden természeti létfeltétel meg van ahoz, hd&y itt az államnak s a gazdáilak egyaránt busásan jövedelmező állattenyésztést létesítsünk. Hegyi legelőink vetekednek Svájcéval s az alföldi termelési viszonyok kiválóan alkalmasak az istállózásra. Csak megértés és munka az érdekeltek részéről és vissza nem riadó áldozatkészség kell hozzá a kormánybatóság részéről, akkor a mostani elhanyagolt állattenyésztés helyett egy évtized alatt nálunk is lehet termelni oly virágzó belterjes állattenyészetet, mely nemcsak a gazdáknak adja meg a jólétet, de az államnak is visszatéríti a reá fordított áldozatokat. Tessék elhinni, hogy ebben a kérdésben a kormánybatóság részéről a takarékosság a legnagyobb pazarlás és a legmeszszebbmenő áldozatkészség a leghasznosabb tőkebefektetés. Husz év óta a magyarországi állatállomány alig gyarapodott 5 százalékkal, a fogyasztás és a szükséglet pedig ez idő alatt vidékenkint majdnem megkétszereződött. Husz év előtt sem volt Magyország állattenyészete színvonalon, most pedig a viszonylagos mennyiségi állapotok még rosszabbak. Ez idő alatt a kormányhatóságok e téren az elibük adott szűkös keretekben mozogtak, de döntő lépés állattenyésztésünkért nem történt. Ami előrehaladás mutatkozik, az már a mostani kormány alatt történt. A mostani földmivelésügyi miniszter ur kiváló szakember. Igazi tehetséget, száktudást és törhetetlen munkakedvet hozott magával a földmivelésügyi minisztériumba. Az ő érdeme az, hogy az idén a gazdák államsegélylyel tömegesen hozták be Magyarországba a kitűnő nyugati fajte-. beneket s ezáltal egyes vidékeken a csenevész állatállományt mondhatni felfrissítették. Ha ezt az akciót évről-évre fokozódólag csak tiz évig folytatnánk, Magyarország állattenyésztése nem remélt magas színvonalra emelkedne. Sajnálattal látom azonban, liogy a most előttünk fekvő költségvetés beállított keretei ezt nem fogják megengedni. Igaz ugyan, hogy a tavalyi költségvetésben tenyészállatok beszerzésére fond perduként csak 900,000 korona volna feltéve, mig az idei költségvetésben e célra kétmillió Van előirányozva. Ez összeg azonban tavaly is apaállatok beszerzésére fordíttatott s az idén is arra van előirányozkimegy. Szegény Fedja, egyedül marad, hát tényleg fölvészi a revolvert és „felhúzza a kakast, a halántékához illeszti a revolvert." I Ellenben „az ajtón kopognak." — Bocsánat, | de ilyen durván naiv fogást soha nem alkalmazott Tolstoj, — soha! Sőt mindig mellőzött mindent, ami technikai fogásnak látszott. Az egész irás-müvészet a technikai fogás ellen való megnyilatkozás, — kivéve ebben a vitás munkában. És Tolstojt képtelennek tartom arra, hogy a drámai fordulatot ne a lélekből adja, hanem egy behozott levélből, — mint a Nyolcadik képben történik, amikor Karenin és Liza levélből olvassák föl Fedja lelki összeroppanását. De ez nem elég: a Tizedik képben újra ilyen fölolvasott levélre van bazirozva a lelkek drámája. Nem tolstoji technika ez! Csak az nem látja meg, hogy nem az, aki nem akarja meglátni, vagy aki Tolstoj irói, prófétai és művészi hitvallását nem ismeri. Amint technikailag nem találjuk Tolstoj erejét az Élő halott-ban, ugy nem találjuk meg őt szellemileg sem. Kezdjük el olvasni vagy nézni ezt a drámát. Hosszú percekig, változó képekig még mindig az alakok bemutatkozásánál tartunk. Akik tényleg sokát és jellemzően beszélnek, de nem mondanak semmit. Tolstoj nem tudott volna ennyit beszélni, hogy ne mondjon valami gondolatot. Hiszen több száz müvében határozottam bebizonyította, hogy minden sorát, minden helyzetét a gondolat miatt .alkotta. S az Élő halottban, csak az Első kép ötödik jelenete végin akad egy aforizmás gondolat: „A sze- I relem mindent megbocsát." Dehát — kérdjük szeretettel — Tolstoj mondana ilyet? Annak a gondolatnak meg a szelleme, melyen majdnem elsősorban épül fel a színdarab, hogy: felesé? nem hagyhatja el a férjét, hordja a keresztjét: a válás ellenkezik a valódi kereszténység szellemével, —- mintegy cáfolata Tolstoj írásainak sőt életének is. De a szinmü befejezése határozottan nem Tolstojé. Sőt: ez a befejezés olyan, hogy megbocsáthatatlan bün Tolstojna fogni. Ide irom szószerint: IX. JELENET. A szolga: Kérem, csak tovább, tovább! Ne csoportosuljanak itt a folyosón; Fedja: Itt a pillanat! (Zsebéből kiveszi a revolvert, szivén lövi magái és összeesik. Nagy zaj. futkosás, minden oldalról odarohannak az emberek.) Fedja: Hagyjatok... igy jó... hol van Liza? (Jönnek a nézők, tannk, birák. panaszosok. Legközelebb Fed jóhoz áll Liza, mögötte Masa, aki közvetlenül a legvége előtt furakodik a tömegbe, Karenin. Irán Petrovies és a herceg.) Liza: Mit csináltál Fedja? Mért? Fedja: Bocsáss meg, liogy máskép... máshogyan ... nem adhattam vissza a szabadságodat. Nem miattad tettem, hanem magamért. Sokkal jobb neked igy ... hiszen már ... olyan régen megértem erre ... Liza: Meg kell menteni!