Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-10 / 283. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1911 december 10 tránt. A bíróságot azonban nem hatotta meg a vádlott mel&nkóliája. Következtek a tanúkihallgatások. Kelemen Dezső dr ügyvéd volt az első tanu. Kelemen ügyvédi irodájában irnokoskodott Reck Sándor. Eleinte kifogástalanul másolt és gépelt, később azonban gyanús változás ötlött a szemébe a principálisnak. Hanyag volt és könnyelmű. És elegáns. Miből? — gondolkodott az ügyvéd — honnan ez a sikk és grácia? Nemsokára kipat­tant a titok. Az ügyfelektől előleget kért és kapott a perköltségre, nyugtát hamisított. Később azt is fölfedezte az ügyvéd, hogy né­hány értékes regény eltűnt a könyvespolcról. Reck Sándor, a nők barátja, csinos varróleá­nyoknak ajándékozta a könyveket. — Azt akartam, — mondta Reck — hogy azok a szegény kis leányok is tanuljanak valami okosat és szépet. Az ügyvéd ur is ki­olvasta már a könyveket. A kővetkező tanu egy ceglédi szobapincór volt. A nöbarát néhány napra megszállt a ceg­lédi szállóba, ott is étkezett. Amikor eltávo­zott, fizetés helyett egy periratot hagyott zálogul a pincérnek. — Ezt csak küldje föl barátom — mondta a pincérnek — Budapestre, Kelemen Kajetán ügyvéd urnák, az majd elintézi az ügyet. A tárgyaláson számtalan ilyen apróságot ol­vastak rá az Írnokra. Igen érdekes momentum volt a vádlott atyjának tanúvallomása. Önként jelentkezétt, menteni akarta a fiát. Nyugalma­zott községi jegyző. — Szomorú története van a fiamnak — mondta. — Négy éves korában difteritiszbe esett, azóta a legsúlyosabb betegségekben szenvedett. Temesvárott járt iskolába. Minden iskolát végigjárt, sokáig egyikben sem volt maradása. Rakoncátlan fiu volt, kicsapongó életet élt. Nem javitott rajta a nevelés. A természetében volt a rosszaság, hiába. Egy Íz­ben például a következő eset történt: — Száznyolcvan koronája volt, élment mu­latni. Én akkor érkeztem haza Bukarestből, harminc koronám maradt. Kivételesen az asz­talon hagytam a pénzt és aranyórámat. Azért kivételesen, mert a fiam természetére való tekintettel, elővigyázatosságból, jó helyre szok­tam elrejteni a pénzt. Reggelre a pénz és az órám helyén egy levelet találtam. A fiam irta benne, hogy ne haragudjak, szüksége volt a pénzre. Az ő pénze azonban az utolsó fillérig megmaradt. Éppen az enyémre volt szüksége. Hát ilyen kérem, a fiam. Én se tehetek róla, ő sem tehet róla. Könyörüljenek meg rajta az urak. Az utolsó szavaknál könny csillant meg az öreg szemében. Meleg pillantásokat vetett a fiára. Több lényegtelen tanúvallomás után a biró­ság Ítélkezett. Csalás ós okirathamisitás bűn­tettéért két évi fegyházra Ítélték a büntetett előéletű Reck Sándort. Harsányi Elemér dr ügyész súlyosbításért fölebbezett. Főrendiházi ülés. Budapestről jelentik: Ma délután a főrendiház ülést tartott, me­lyen Zselénszky Róbert gróf mondott beszé­det és közgazdasági reformokat sürgetett. Beöthy László miniszter bejelentette, hogy a Zselénszky gróf által emlegetett reformokat már bejelentette a képviselőháznak. Zse­lénszky és a főrendiház tudomásul vette a ke­reskedelmi miniszter beszédét. NflPI_HIREK Roulette Szegeden. - Rosenthal Jaques a croupier. ­(Saját tudósítónktól.) Nagy utat tett meg Rosenthal Jaques, amig Jeruzsálemből Sze­gedre jutott, sőt még annál is lejebb, a sze­gedi rendőrség fogházába. Az a bűne, hogy tiltott szerencsejátékot űzött, vagyis a bün­tető törvénykönyv paragrafusai szerint olyan játékra csábította a tisztességes polgá­rokat, amelvbe a véletlennek túlságos nagy szerepe van. Csitrikó János rendőr a Szeged-állomás mellett levő Gregussféle korcsmában megfi­gyelte, hogy egy gyanús alak egy még gya­núsabb szerkezetű masinával manipulál, olyanmódon, hogy a vendéglő közönségétől több-kevesebb huszfilléres pénzdarabot szed össze, amiket aztán a sok nyílás közül egyik­be vagy másikba bedobótt, aszerint, amint azt a „kuncsaft" kívánta. A lyukak számoz­va: voltak, ami egyúttal a tétel jelentette, Ezután egv fogantyú segélyével megforgatta a gépezet számlapját. Ez forgott-forgott, majd megállt s a rajta levő jelzőtünél levő szám a nyertes. Aki ismeri a roulettet, az már is rájöhetett, hogy """ lemés roulette-szerkezetről van szó, amit Rosenthal Jaques magával hordoz és bármelyik korcsmában könnyű szerrel megalapíthatta a játékbankot. Annyival in­kább is elmés a Rosenthal roülettgépje, mert nehezen ellenőrizhető, ellenben ő, aki ismeri a módját, ugy szabályozhatja, ahogy akarja és csak akkor vészit, amikor ő akar. ö pedig nem igen akar. Rosenthal nem csak ugy egyszerű sipista módra foglalkozott ezzel a kevés kockázat­tal járó üzlettel, hanem nagyban és iparsze­rtileg, mert már eddig is három ilyen rou­leite-gépet kobozott el a rendőrség, melyek közül az egyiket ugyancsak súlyossá tesz a benne levő tömérdek husz filléres. De van még a városban szerte külömböző korcs­mákban legalább tiz ilyen roulette-szerkezet. A gépek mind amerikai gyártmánvok s Rosenthal is minden jel szerint Amerikából került át hozzánk, miután elhagyta ősei ha­záját, a szentföldet. Száztíz korona készpénzt is találtak nála, amit a rendőrség a további eljárásig lefoglalt. Az elmés jeruzsálemi cro­pier most a szuterénben elmélkedhetik a ma­gyar törvények szigorúságán. Tiltott sze­necsejáték mitat indult meg ellene az eljárás. — A képviselőház ülése. Budapestről je­lentik: A szombati ülés első felében a védő­erőjavaslat általános vitáját folytatta a Ház, azután pedig interpellációk voltak soron, me­lyek közül a tanítók helyzetét szóvátevő föl­szólalások keltettek nagyobb érdeklődést. A budapesti kongresszusokon résztvevő tanítók közül számosan megjelentek a Ház karzatán az interpellációk meghallgatására. Az ülésen Návay Lajos, később Beöthy Pál elnökölt. A védőerő javaslat általános vitáját folytatta a Ház. Simon Elemér (munkapárti) halaszt­hatatlannak mondja a hadsereg fejlesztését, mert a mai létszám mellett a legénységet kiképezni nem lehet s igy a hadsereg harc­képtelen marad. Ha a külső politikai viszo­nyok között, amelyek csak a legutóbb is fe­nyegető veszedelmekkel voltak tele, ípeg akarjuk óvni a magunk biztosságát, legelső­sorban hadseregünk harcképességével kell a világnak imponálnunk. A javaslatot elfo­gadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sághy Gyula a« előző szónokkal folytatott hosszabb polémia után kijelenti, hogy a javaslat köve­telte horribilis pénzáldozatot csak olyan had­seregnek szavazza meg, mely nemzeti célo­kért küzd. Ezután a javaslat közjogi hibáit fejtegette S kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés balról.) Ezután az interpellációk következtek. Huszár Károly (sárvári) a tanítók fizetésrendezése dolgában interpellál. A tanítók jogos elkeseredését ál­lami szempontból olyan veszedelmes tünetnek tartja, amely forradalmi gondoskodást vihet be a népiskolába. Kérdi a kultusz- és pénz­ügyminisztert, mit szándékozik tenni ez álla­potok megszüntetésére? '(Helyeslés balról.) Zichy János gróf kultuszminiszter a tanítók iránt érzett meleg rokonérzéstől indíttatva nyomban válaszol az interpellációra. Nem ta­lálná helyesnek, ha a tanítók helyzetét poli­tikai izgatásra használnák föl. A tanítók helyzetével állandóan foglalkozik, helyzetü­ket maga is tűrhetetlennek tartja, melyen változtatni kell. Mindent el fog követni, hogy 1912-ben már segítve legyen a helyzetükön, az 1913. évi költségvetésbe pedig már a föl­emelt fizetést akarja beállítani. Kéri válasza tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) A Ház a választ tudomásul vette. Az ülés két órakor fejeződött be. — A szabadkai Reggeli Újságról. Nemrégen alakult Szabadkán egy kis kraj­cáros lap, a Reggeli Újság. Havas Emil dr. ügyvédjelölt a szerkesztője és 10,000 korona az alaptőkéje. A 10,000 koronából már tete­mes összeg hiányzik, mert mint a Reggeli Újság irta szenzációs cikkeiben, uton-utfélen becsapták a kitűnően szervezett kiadóhiva­talt. A kiadóhivatallal parallel a szerkesztő­ség is leleplezte saját magát. Minden igye­kezete oda irányult, hogy bebizonyítsa a hír­szolgálata megbízhatatlanságát. És ezt hama­rosan alá is irták az összes szegedi lapok. A kis lapocska Szegedről irt leleplező cikket, mely­ből természetesen egy szó sem volt igaz. Igaz, hogy ezt komolyan senki sem vette, de a lapocska addig firkált hivatalos fiskális stí­lusban gorombaságokat, mig az orra alá nem dörgöltük az igazságot. A szabadkai Reggeli Újság erre megtette azt, amit a ku­kutyini utcaseprő is megtudna tenni, elkez­dett káromkodni, nyomdafesték alá prüsz­kölni. Mi természetesen nem válaszolhatunk hasonló stílusban, mert laounk olvasó közön­sége ehez nincs hozzászokva és mi nem idő­szaki jelenség vagvunk, mint ők, akiknek nanjai már meg vannak számlálva. Azt el kell ismerni, hogv a Reggeli Újság ügyei­nek intézője, Havas Emil dr ügyvédjelölt ért a spóroláshoz, de már ez sem segit. Az ügy­védjelölt ur, aki állítólag tisztában van a hi­vatásos újságírással, ugy akart szerződtetni hírlapírókat, ho.gn azok korrigáljanak is. A. hirdetésgvüjtés nehéz mesterségét majd ő, a főszerkesztő ur fogja elvégezni. Végül, hogy jellemezzük az ügyvédjelölt ur hivatásos új­ságírói munkásságát, az igazság érdekében ki kell jelentenünk, hogv a munkatársak az­ért vittek el néhány koronát a vállalattól, mert azt hitték, azért is jár fizetés, hogy ök megtanították szerkeszteni a főszerkesztő urat, Nehezen tanulta meg a mesterséget, de legalább nem ért hozzá. Hirdetése ellenben akad a lapnak. Egv ilven hirdetés előtt még valamit olvastunk, amit nem hagyhatunk szó nélkül. A Reggeli Újság ugyanis ezt irta: Fáj nekik, hogy falrengető komikum középpont­jába állitottuk. ők állítottak bennünket fal­rengető komikum középpontjába, ök a 17 Ftilöp és Fiai válogatott szép darabok érkeztek és feltű­nést keltő olcsó áron bocsátjuk eladásra L szőnyeg, bútorszövet és ágynemű gyárosoknál Szeged, ICárász*ytca 10. 2446

Next

/
Thumbnails
Contents