Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-10 / 283. szám

1911 december 10 DELMAGYARORSZAG 5 Ünnepi est a színházban. — Pálmay Ilkánál. — Pap Zoltán ünneplése. — A műsor. — (Saját tudósítónktól.) Hála a „Muzsikaszónak" és a „Muzsikaszó" illusztris szerzőjének: Pap Zoltánnak, hogy Pálmay Ilkát, ha csak két napra is, de idecsalta közénk Szegedre. Pálmay Ilka Szegeden. Mintha valami rózsaszínű köd venne körül bennünket, amikor a ne vá leírjuk. Egy asszony, akire egy emberöltővel ezelőtt azt mondták: isteni szép és akire ma hosszú évtizedek után is azt mondjuk : „még mindig gyönyörű szép". Egy művésznő, akiről pályája elején költeményeket faragtak s akiben még ma is az operettdivák mintáját képzeljük. Ki nem szeretne egv ilven asszonnyal legalább egyszer beszélni? Nekünk újságíróknak mindig van egy jó ürügyünk, ha ünnepelt, -érdekes személyiségekkel akarunk megismerkedni, — velük szót váltan i.Ez az intervju. No, mert a világ is csak olyan, mint mi: kíváncsi. Tudni szeretné például, hogy Pálmay Ilkának hogyan sikerült megőrizni ifjú, üde szépségét, fiatalos kedélyes temperamentumát; — és ... no még sok mindenre kíváncsi. Álrtólag én is ezzel az üriigygvel mentem, pedig igazán mondhatom, előre tudtam, hogy semmi ujat nem fogok hallani, mert már mindent halottam és olvastam Pálmayról és Pálmaytól. Csak épen, hogy igy közvetlenül az ő előadásában mégis csak érdekesebb. Ugy tizenegy óra felé lehetett, amikor kissé feszengve benyitottam a Tisza szálló előcsarnokába. Énen kérdezni akartam a portástól, hogy ő méltósága otthon van-e, amikor egyszerre énekhangokat hallok. Figyelek, hallgatok, ugyanaz a melódia, ugyanazok az akkordok ismétlődnek. Nyilvánvaló, hogv Pálmay Ilka próbál, tanul az uj cigánynyal, a jelen esetben Erdélyi Kálmánnal. Nem is tettem kísérletet, hogv bekopogtassak. Ilyenkor nem való a látogatás, — különben sem tarthat az tovább egy félóránál s gondoltam egyet kerülök, aztán majd visszatérek. Ugy is volt. Egv jó félóra múlva már a szálló előcsarnokában találtam az épen akkor megérkezett Pap Zoltánt, Wenczel Bélát, Sárossy Bandit, Gaál Endre kulturtanácsost, Szöfiner Olgát, Szűcs Irént a szegedi színház művésznőit és még másokat. Mind valamennyien beléptünk. Pálmay Ilka és Szederkényi Anikó kitüntető szívességgel fogadták a látogatókat s mikor az udvariassági formákon túlestünk, a nagy társaság is lassan-lassan elszállingózott s maradtunk csak újságírók, kíváncsian lesve a nagy diva közvetlen kedvesen derűs előadását. Szivesen és jól emlékszik vissza nemcsak Szegedre, de egyes szegediekre is. Sok, kedves emlék fűzi Szegedhez. S ugyan hová nem? De érthető, még ma is elragadó, hát még akkor anno d . . ., hogy ne bűvölte volna el az emberekét. Megemlékezett a memoárjairól is. Eleinte, mikor az elkobzás hire tudomására jutott, hát bizony megijedt, de később, mikor újságírói ismerősei fölvilágosították, hogy ez a legjobb reklám, akkor már nem bánta, még örült is neki. Emiitettük neki, hogy egy vidéki lapban támadás jelent meg ellene memoárja kapcsán: — Igazán nem tudom, kinek fájhatnak ott valahol a vidéken a memoárjaim, mert azt megértem: ha legmagasabb körökben kissé boszankodnak fölötte, de hogy egy vidéki újságot mennyiben érint, azt igazán nem tudom. Ugy kell lenni; folytatta tovább; hogy valamelyik ellenségem, mert ilyen s van az érdek világban; — küldötte le azt a cikket annak a lapnak. Már rég elütötte a delet a városháza tornyán, amikor távoztunk a viszontlátásig, vagyis az esti hangversenyig. * Zsúfolt ház, előkelő, fényes publikum és ünnepi hangulat adott valami komoly, áhítatos jelleget ma este a szegedi színháznak. Ugy érezzük, hogy egy nagy szent misszió varázsa alatt vagyunk. Petőfi szellemének a dicséretét, az ő kultuszát látjuk ünnepelni Pap Zoltán Muzsikaszó-hangversenyén. A Petőfi-család síremlékének költségei javára rendezte ezt a hangversenyt a Dugonicséi a Petőfi-Társaság. Fényes műsort állított össze ez alkalomra a hangverseny rendezősége, melynek minden száma egy kitűzött célt: a magyar dalt dicsőíti, minthogy Pap Zoltán egész életét, egész irodalmi működését a magyar dal visszahozásának, hogy ugy mondjuk, újra divatba hozásának szenteli. Csakhogy itt a divat nem Valami léha gondolatot jelent, hanem komoly, szent nemzeti missziót. Ezt az alapgondolatot gyönyörűen fejtette ki Balassa Ármin dr, aki köszöntőjében elpanaszolta, hogy mennyire tért hódit az idegen zene, a kabaré-kuplék és mennyire háttérbe szorul a magyar dal. A Népszínház megszűnt, nem tudott létezni s vele kivesz egy nemzeti irodalmi műfaj: a népszínmű. Az egyetlen, utolsó népszínmű: A bor is csak ugy tudott sikerre vergődni, hogy kihagyták belőle a nótákat. Ezután Ferenczy Zoltán, a Petőfi-Társaság alelnöke fölolvasásban méltatja Pap Zoltán költészetét. Utána Várady Antal, az illusztris költő szavalja el a „Muzsikaszó" nagyhatású prológj át. Pálmay Ilka az ő sajátos ritka művészetével néhány édes-bus és vidám magyar népdalt énekelt Erdélyi Kálmán zenekarának kíséretével, majd Szederkényi Anikó, a kiváló művésznő szavalta el Pap Zoltán Történet cimü románcát. Busuló felhők... Angyal kellett az istennek ... stb. dalokat énekelte Sárossy Bandi népdalénekes, erős baritonja nagyon tetszett a közönségnek. A legagyobb hatást érte Pap Zoltán, aki maga adta elő az Öreg cigány cimü költeményét. Előadásának gyönyörű refrénjét adta Wenczel Béla éneke és Erdélyi Kálmán zenekari kísérete, aki mintegy megszemélyesítette a költeményt. Ez a színpadi jelenet olyan volt, hogy külön tanulmányt érdemelne. Ismét Pálmay Ilka Muzsikaszó-dalai következtek, amelyeket a közönség mindvégig nagy élvezettel hallgatott. Sárossy Bandi és Wenczel Béla énekszámai újra megtették a hatásukat. Különösen Wenczel Béla gyönyörű, erőteljes basszusa tetszett. Kapott is egy szép babérkoszorút. A kitűnő műsort a Muzsikaszó művészi illusztrációi fejezték be, melyeket vászonra vetítettek s amelyekhez Pap Zoltán szolgáltatta a magyarázatokat. A diszes nagyközönség végre egy feledhetetlen színházi est emlékével hagyta el a szegedi színházat: Ez pedig már régen nem történt Szegeden. A nők barátja. — Két évi feggházra Ítélték Reck Sándort. — (Saját tudósítónktól.) Viharos multu fiatalember fölött ítélkezett szombaton a szegedi törvényszék. Ifjabb Reck Sándor ismert alakja volt a szegedi társaságnak. Ügyvédi irnok volt, de nagylábon élt. Könnyelműen élt, feltűnően költekezett. Azt beszélte, hogy örökölt. Ezzel a mesével a legtöbb ismerősét megkárosította. Az ügyvédi irodában a felektől előleget vett föl a perköltségre. Egytbb szélhámosságokst is követett el, a vidéken is manipulált. Rek Sándor a nők barátja volt. A szélhámosságait is a nőkért követte el. A liaisonjairól annak idején sokat csevegtek, családi botrányokkal kapcsolatban. A Don Jüan szélhámosságai azonban kiderültek. A följelentésekre kilenc hónappal ezelőtt letartóztatta a szegedi rendőrség. Néhány hónappal ezelőtt az ügye már ki volt tűzve törvényszéki tárgyalásra, a tárgyalást azonban elnapolták. Az egyik törvényszéki orvos ugyanis azt véleményezte, hogy elmebajos. Azóta a törvényszéki orvosok megfigyelték. Megállapították, kogy nem elmebajos, hanem degenerált. Az orvosok véleménye alapján szombaton megtartották a főtárgyalást. Két évi fegyházra ítélték Reck Sándort, a nők barátját. A törvényszéki tárgyaiásról részletes tudósításunk a következő: A törvényszék fogházából börtönőr vezette a tárgyalóterembe Reck Sándort. A majd kilenc hónapos vizsgálati fogság megtörte a délceg fiatalembert. Zavartan nézegetett erre-arra, feszélyezte a tárgyalás nyilvánossága. Rigó Endre dr. elnök fölolvasta a vádiratot. A vádirat szerint különböző helyen és időben elkövetett csalással és okirathamisitással vádolta az ügyészség.? — Kérem — hebegte a fiatalember — én nem vagyok bűnös. Arról nem tehetek, hogy ez a végzetem. Annak születtem, ami vagyok. Lendületes ambícióval vágtam az utamnak, megakasztottak. Nem tudom, hol, miért? de lezuhantam. És most itt vagyok. És azt olvassák reám, hogy galádul csaltam. Önök ítélkeznek, én csak vódekezhetem. Én pedig mondom ós erősítem, hogy nem vagyok bűnös. A hangja remegett, de határozottan beszélt. A beszéde egy önmagában csalódott ember keserves igyekezése volt a szánalomébresztós Ma vasárnap a Tisza -szálló nagsrteméhen este 8 órakor nagyszabású olasz hangverseny 0 E 2417 lesz. Közreműködnek: Soprán énekesnők Noémi Mori és D. Corsini, tenor Ezio Nozzoli, baritonista G. Rebonató, basszisták O. Lombardi és Torquató Luci. Jegyeket előre lehet váltani a Szegedi Napló kiadóhivatalában és a Békéi hirlapirodában