Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-09 / 257. szám

6 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 György dr 1129, Bárd Adolf 1124.04, Leinczinger Gyula 1118, Löwy Adolf 1108.39, Déri Ede 1108.20, Buday János 1107, Holtzer Tivadar 1104.66, Katona Ferenc 1101.38, Nyilassy Pál dr 1100.14, Peternelly Lajos (uj) 1096.96, Vajda Imre 1095, Csorvai János 1091.60, Endrényi Lajos (uj) 1085.72, CsikósNagy József 1085.58, Vajdovits (uj) 1082, Mahrer Gyula 1080.40, Sándor Lajos 1071, Trayber Vince (uj) 1067, Holtzer Kálmán 1065.41, Katona Antal 1062.81, Kovács Sándor 1061.98, Rigó Endre dr 1058.62 korona. Póttagok: Ifjú Barcsay Károly 1058.40, Ziffer Alfréd dr 1045.15, Kátai Sándor 1036.35, Danczinger János 1016.20, Szarnék Adolf 1015.80, Brauswetter Ottó 1015.80, Franki Antal (gyógyszerész) 1009.50, Stély Miklós 1002.31, Gerle Jenő (gyógyszerész) 1002.—, Polgár László 980 korona 91 fillér. Ez a névsor a tavasztól nem nagyon különbözik. Tizenkilencen maradtak ki a régi névsorból. A kimaradottak, akik részben kevesebb adót fizetnek, részben elhaltak, elköltöztek, a következők: Fried Sámuel, Brauswetter Ottó (póttag), Taussig Ármin, Wertheimer Adolf, Boros Miksa, Prokiscli Ferenc, Dávid Sándor, Polczner Jenő, Tránka Béla, Kátay Sándor (póttag), Bencsik Lajos, Ziffer Alfréd (póttag), Barcsay Károly (póttag), Szeles Elek, Schütz János, Gerle Jenő (póttag), Danczinger János (póttag), Szarnék Adolf (póttag), Wind József, Schwarez Henrik. Az uj tagokat, illetőleg csak pénteken dönt az igazoló választmány a következők virilis joga fölött: Glückstlial Lajos, Kőhegyi Lajos dr, Kray István, Pick Mór, Tóbiás László, Pick Jenő, Solti Pál, Vén András, Ottovay István, Forbáth Leó dr, Pocsátkó József, Lemle József, Pafkovics Rezső, Hegedűs Béla, Kecskeméti Antal, Peternelly Lajos, Endrényi Lajos, Vajdovits József és Trayber Vince. A szabadkai uj próféták. — Vallásos előadások rendőri asszisztálással.— (Saját tudósítónktól) Szegedtől vasúton néhány óra járásnyira fekszik Szabadka, Magyarország legnevezetesebb városa, mert sehol annyi groteszk história nem történik, mint itt. A német diákok ide akartak jönni csikósnak vagy gulyásnak, a városháza tornyára is itt rakták fel az aranykeresztet, a közigazgatás és igazságszolgáltatás jelvényét. Se szeri se száma a groteszkebbnél groteszkebb históriáknak. Ebből a nevezetes .városból érkezett hozzánk egy hir, mely csak megerősíti az érdekes, sőt sajátságos speciálitásokat, mely a többi magyar városok fölé emeli Szabadkát. A szabadkai rendőrkapitányi hivataltól három ember: Tódor Péter, Thornas Alfréd és Rác József engedelmet kért arra, hogy vallásos előadásokat tarthassanak. A rendőrség megadta az engedélyt. A hir még elmondja azt is, hogy ezek az emberek uj vallás prófétáinak mondják magukat, akik azt hirdetik, hogy a Krisztus újra el fog jönni. No már most önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy az a rendőrség, amely a prostituált nőket, a mozikat, a korcsmákat számon tartja, mi cimen avatkozik vallásos prédikációk megtartásának az engedélyezésébe? A vagy Szabadkán mindent lehet és mindent szabad a rendőrségnek? Sőt talán, ha vallási kérdésekről van szó, akkor csakis a rendőrség vagy esetleg a városi urak a mérvadók? Furcsa dolog, de meglehet érteni, hisz ott csillog a kereszt a városháza tornyán. Szabadkai felfogás szerint lehet, hogy igaza van a rendőrségnek, máskülönben nincs. Mi köze a rendőrségnek ahoz, hogy én, meg te és ő a Mohamed vagy Buddha tanításáról akarunk prédikálni, avagy a Krisztus istenségét hirdetjük? Hát a rendőrség arra való, hogy előre cenzúrát gyakoroljon a prédikáció szelleme fölött és ha neki tetsző tanitás hirdetéséről van szó, akkor az engedélyt megadja, de ha például a vallásos előadás nem tetszik neki, akkor nem adja meg az engedélyt, sőt kivont karddal fejezi ki ellenszenvét az előadók és a közönsége iránt. Szabadkáról a borivók és kártyások Mekkájából ez a legújabb hir. Fölötte tanulságos eset, érdemes lesz ezt a finom várost figyelemmel kisérni. Ugy látszik ebben a városban nagy szükség van a rendőrségre, hisz a rendőrség dominál mindenütt. A rendőrség a mérvadó minden kérdésben, ö az erkölcs legszigorúbb őre, legjobban a tisztességes asszonyokra vigyáznak a szabadkai rendőrök. , i Furcsa, nagyon furcsa a rendőrségnek ez a szőrszálhasogatása. Nem szabadna a rendőrségnek mindenbe beleavatkozni. Ez a legutóbbi eset a legkényesebb. A rendőrségnek mindössze csak annyiban kéne beleavatkozni a dologba, hogy ezt a három embert, akik uj prófétáknak mondják magukat, beszállítsa olyan helyre, ahol a meghibbant elmék gyógyításával foglalkoznak. NAPI_HIREK A követendő példa. (Saját tudósítónktól.) Van egy filozófia, minden filozófiák között a leghamisabb, mely azt állítja, hogy a nyomorúság hasznos és szükséges az emberiség fejlődéséhez, mert az a legjobb tanítómester, s azon keresztül lehet csak az életet megismerni és értékelni. Ezt a filozófiát egy anarkista bölcs: a nyomor filozófiájának nevezte el. Ezt a bölcseletet azután igen szellemesen aposztrofálta egy világhírű nemzetgazdász, mikor a nyomor bölcsészetét — a bölcsészet nyomorának nevezte. Mert meglehet, igaz, sőt nagyon igaz, hogy a nyomorúságban sok a tanulság, de az már nem igaz, hogy arra szükség lenne, mert fölösleges és fájdalmas tanulságok azok, a melyeket a nyomorúság diktál, s ezeknek a tanulságoknak az a legjellemzőbb sajátossága, hogy ha nem lenne nyomorúság, nem kellene a tanulság. De hát hiába minden filozofálás és okoskodás, — jó vagy nem jó, de nyomorúság van. Elméletnek talán megjárná, de valóságnak rettenetes és elviselhetetlen dolog. A ma uralkodó drágaság pedig, — hiába szépítjük, — nem egyéb, mint nyomorúság, melyről még a cifraság is lekopik lassanként. Nagyon jogos és méltányos az a küzdelem, melyet Szeged tisztviselő társadalma inditott a drágaság leküzdésére. És Szeged tisztviselői eddig még soha nem tapasztalt szolidaritással fogott a küzdelembe, s csak az a sajnálatos, hogy a közös küzdelem dacára is nem egyenlő kilátásokkal harcolnak, a minthogy a társadalmi helyzetük sem teljesen egyenlő. Mert amig a köztisztviselők helyzete törvényileg van rendezve, amig az állami, vasúti, posta és városi tisztviselők exisztenciája teljesen biztosítva van, amig ugy a fizetésük, mint munkaképtelenség esetén a nyugdijuk is törvényben van biztosítva, addig a magántisztviselők exisztenciális érdekeivel sem az állam, sem a város, sem más föltétlenül garanciális erkölcsi testület nem törődik. A törvényhozásban még szóba sem került a magántisztviselők osztályérdeke és annak szanálásával a törvény nem gondoskodik. Igazságtalan és mostoha elbánás ez a magántisztviselőkkel szemben, melynek semmi jogos indoka, vagy érthető magyarázata nincs. A magántisztviselő épen annyit tanul, mielőtt magántisztviselő lesz, — mint a köztisztviselő. Ugyanolyan képzettsége van, s mig az a tisztviselő, aki az állam vagy város szolgálatába lép, annak rövid neliány évi ideiglenes állapot után, ha kinevezik, van annyi fizetése, hogy — ha nagyon szerényen is, de megélhet belőle. S ezenfelül biztositva van az existenciája annyira, hogyha főbenjáró fegyelmi vétséget nem követ el, ugy állásából el nem bocsájtható. Ezzel szemben a magántisztviselő aszerint, liogy milyen szerencséje, illetve protekciója van, iskoláinak elvégzése után belép egy bank, biztositó társulat, gyár vagy kereskedő cég irodájába, de ha nincs protekciója, ugy a napilapok hirdetési rovatában keres és talál állást két-liárom liavi utánjárás után — esetleg egy kereskedelmi ügynök irodájában. A magántisztviselőknek az első három — hat hónapban rendszerint nem szoktak fizetni, vagy adnak nekik havi tíz-tizenöt forintokat, amit azután a Jőnök ur érdem szerint, a saját belátása szerint évről-évre megjavít. Arról nem is szólunk, hogy a főnök urak gyakran idegesek, szeszélyesek, és lia a szeszélye ugy fordul, egyszerűen kidobja az alkalmazottját, az intelligens tanult magántisztviselőt. Ha pedig az alkalmazott már hosszú neliány esztendőt töltött egy helyen, s már magasabb fizetése van, ugy az üzleti rezsie csökkentésére fölmond a már drága hivatalnoknak s más fiatal, olcsó munkaerővel pótolja. A magántisztviselő pedig, aki sokszor nős, családos ember, kezdheti elölről, böngészheti az apró hirdetéseket, s mert élni kell, olyan olcsón adja el a kereskedelmi tudását, ahogy épen veszik. Vannak persze olyan főnökök is, akik dicséretes kivételt képeznek. Lehetetlen elzárkózni ennek kapcsán annak a megállapitátásától, hogy a Szegedi Kenderfonógyár volt az első Szegeden, amelyik minden külső befolyástól menten, tisztán a Wimmer Fülöp igazgató szociális érzékétől vezérelve, az elviselhetetlen drágaságra való tekintettel, jelentős drágasági pótlékot adott az alkalmazottainak. Igy a gyár harminc tisztviselője teljes évi fizetésük tiz százalékát kapták, s a nyolcszáz főnyi munkásság nemre való tekintet nélkül fizetésük arányában kaptak drágasági pótlékot. Követendő például állitjuk Szeged kereskedelmi, pénzügyi és gyári vállalatai elé a Szegedi Kenderfonógyár dicséretes példáját, vagyis épen azt a vállalatét, amelyet jónak látott a Népszava meghurcolni, mert „kizsákmányolja az alkalmazottait". Kívánatos lenne, ha az összes szegedi vállalatok hasonló módon zsákmányolnák ki az alkalmazottait és drágasági pótlékot adnának az alkalmazottaiknak. Erre kérik Szeged ipari és kereskedelmi világának tényezőit nemcsak a magántisztviselők jelentékeny tábora, de együttérzésből, szolidaritásból Szeged város egész tisztviselő társadalma összesen nyolcezer tisztviselő. Remélhető, hogy ennek a nagyarányú és indokolt mozgalomnak meg lesz az üdvös hatása és a szegedi kereskedelmi faktorok egymással versenyezve fogják tisztviselőik helyzetét a mai drágaság közepet elviselhetővé tenni. — A Délmagyarország rendkívüli kiadása. A hónapok óta forrongó magyar politikának mai jelentős fordulatáról, a békekötésről a Délmagyarország rendkivüM kiadásban értesítette a város közönségét. Délelőtt jelet meg a Délmagyarország rendkívüli kiadása, amely rövid néhány perc alatt ezer és ezer számra árasztotta el az utcát, a vendéglőket, kávéházaikat és az összes nyilvános helyiségeket. Szóval a Délmagyarország kitűnő hírszolgálata ma is amerikai gyorsasággal dolgozott. Megemlítjük még, hogy a rendkívüli kiadást ingyen osztogatták a Délmagyarország fürge rikkancsai. — Felolvasás a szegedi magántisztviselők egyesületében. Szerdán este érdekes és tanulságos felolvasást tartott a szegadi magántisztviselők egyesületének helyiségében Szabó Gyula kereskedelmi és iparkamarai másodtitkár. A felolvasáson megje-