Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-08 / 256. szám
1911 november 7 DELMAGYARORSZAO 157 Egy szegedi vállalkozó halálos szerencsétlensége. — Fejjel zuhant a pincébe. — (Saját tudósítónktól.) Tragikus halállal halt meg hétfőn Munkácsi János, szegedi építési vállalkozó. A mult hétfőn fejjel lezuhant a Bruckner-testvérek Kossuth Lajossugáruti vaskereskedésnek pincéjébe. Áz esés következtében agyrázkódást szenvedett. Egy hétig eszméletlenül feküdt a lakásán. Hétfőn délben meghalt Munkácsi János. A rendőrség megindította a nyomozást, hogy a halálos szerencsétlenségért terhel-e valakit felelősség? Munkácsi Jánost igen sokan ismerték Szegeden. öszhaju, kuszált bajuszu aggastyán volt a „János bácsi", hetvenhárom esztendős súlyát cipelte a vállán. Olyan vigkedélyü, mulatós természetű ember volt, hogy olykorolykor megszégyenítette a fiatalokat. Mindig jókedvében találták. Naponta két-három liter bort ivott, ami alig látszott meg rajta. Megszokásból ivott. A cigányzenét is nagyon kedvelte. Ha mulatós kedve kerekedett, asz-" tálához intette a cigányt édes-bus magyar nótákat muzsikáltatott. Olyankor a tenyerébe temette az arcát és mélyen belenézett a borba. Aztán hirtelen fölkapta a fejét, magasra emelte a poharát és énekelni kezdett. Mindenki megbámulta a jól megtermett aggastyánt, amint fiatalos tűzzel mulatott a cigánynyal. Néha-néha táncra is perdült a „János bácsi." Kitartó hévvel ropta a csárdást, keményen összecsapta a bokáját. — Csuhaj, öreg ember nem vén ember! — kiáltotta mulatozás közben. Talpra esett mondásaival állandóan derültségben tartotta a társaságot. Érdekes ember volt. Hetvenhárom éve ellenére olyan fürge volt, mind a gyermek. Játszi könnyedséggel végezte a munkáját, még csak meg sem görnyedt. Szikár alakja volt, lábával keményen toppantott a földre. Halvány pirosság terpeszkedett az arcán, fekete szeme még a régi tűzben ragyogott. . — Sose balunk meg! — ezt kiáltotta harsány hangon, amikor borozás közben régi kalandoknál, kackiás menyecskékről beszélgetett. Valósággal fölvillanyozta a környezetét. Aki a társaságában volt, kilábalt a gondból, a mulatozásban János bácsi nem ismerte a tréfát. Szívvel-lélekkel mulatott, a keserűség nem térbetett meg a poharában. A mult hétfő estéjén is betért borozgatni a Kossuth Lajos sugáruti Báló-féle korcsmába. Rózsa János társaságában volt, aki régi jóbarátja. Az utóbbi időben társultak is az építési vállalkozásban. Amikor a korcsmába tértek, már jókedvben voltak. Derült hangulatban töltötték az időt, még mókázott is az öreg. Egy félliter bort rendelt, kis üveg parádi vízzel. Rövid idő alatt fölhörpintették a bort, amely után már távozóban voltak. Távozáskor még tréfásan elbeszélgetett a János bácsi. — Szép kis szőke jányom, — mondta a korcsmáros leányának, aki kiszolgálta — nemsokára visszajövök. Csak egy kis dolog után nézek még. A vendégektől is a legjobb egyetértésben vált el. Szegény János bácsi nem is gondolt arra, hogy néhány perc múlva élettelenül bever a pince mélyén. Mert ugy történt. A barátjával együtt bement a szomszédos házban levő vaskereskedésbe, amely a Brucknertestvérek tulajdona. Október elsején helyezték át az üzletüket a Jerney-házból. Az uj vaskereskedés berendezésére volt kíváncsi Munkácsi János. Jól megnézett mindent, a legkisebb zeg-zug iránt is érdeklődött. Az üzlet hátulsó részében, szemben a bejárattal van a raktárhelyiség. Különféle tárgyak vannak egymásra halmozva, egészen a inenyezetig. A hatalmas helyiséget három villanykörte világítja meg. A raktár bejáratánál, a jobboldalon, pincébe vezető lejárat van. A mult héten még nem volt befejezve a raktár építése. A pincelépcső sem volt még lerakva. A raktárban tehát egy ür tátongott, amely körül a járás-kelés föltétlenül csak a legnagyobb vigyázatossággal . történhetett. Munkácsi János ezt a raktárt is megnézte. Körüljárta ezt a helyiséget. Amint kifelé indult, bátrafelé tett néhány lépést Igy történt a halálos szerencsétlenség. Vigyázatlansága következtében beleesett a pinceiirbe. Az esés olyan szerencsétlen volt, hogy Munkácsi agyrázkódást és csonttörést szenvedett. Eszméletlenül terült el a földön. Az üzlet személyzete a mentőkért telefonált, Rózsa János azonban kocsin a lakására szállította. Munkácsinak a Szent Háromságutca 3. szám alatt van a háza, vagyonos ember volt. Amint a lakására szállították, a családja rémülten próbálta élesztgetni, a kísérlet azonban eredménytelen maradt. Egy hétig ápolták a lakásán. A leggondosabb orvosi ápolás sem tudta azonban már megmenteni az életét. Hétfőn délben kiszenvedett. Az örökké vigkedélyü János bácsi tragikus halála mély részvétet kelt. Egy aranykedélyü, nemesszivü ember halt ki vele az élők sorából. Régi vágású magyar ember volt, akit örökifjusággal áldott meg a gondviselés. A törvényszéki orvosok fölboncolták a holttestét, a nyomozás pedig tovább folytatódik. Szeged és a fogadalmi templom— A polgármester nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Lázár György dr. polgármester kedden terjedelmes nyilatkozatot adott ki, amely Schulek Frigyesnek Szegedhez való viszonyáról szól. A nyilatkozatban a polgármester azt mondja, liogy ő is legjobban azt szeretné, ha a mester a további munkától nem lépne vissza. A Délmagyarország munkatársának még azt is kijelentette a polgármester, hogy a jövő héten Budapestre utazik, ahol személyesen tárgyalni fog a művészszel. A polgármester nyilatkozata egyébként igy hangzik: (Schulek tiszteletdija.) Szeged város közönsége a törvényhatósági bizottság 1908. május 27-én tartott közgyűlésében fogadta el a Schulek Frigyes mesterrel kötött szerződést, amelyet a belügyminiszter 1909. április 28-án hagyott jóvá. A szerződés szerint elvállalta a mester 3400 hivő befogadására alkalmas templom tervezését és művezetését 1,200.000 korona építési, és 300.000 korona berendezési költség keretében. Az előbbi után 48.000, utóbbiért 21.600 korona tiszteletdíj, továbbá 4000 korona utazási költség és 14.400 korona helyi művezetési dij mellett. Szerződésben kötötték ki, hogy „amennyiben azonban az építési költség a város által elfogadott terv és körülirásoknak a város közönsége által utólag követélt módosulása következtében a munkák folyama alatt emelkednék, a dij részlet az engedélyezett költségekkel szemben felmerülő többlet költség arányában fölemelendő még pedig az építési munka után négy százalékkal, a belső díszítések és berendezésék után pedig hét egész két tized százalékkal. Schulek Frigyes mester 1909. december 5-iíkén mutatta be a vázlatterveket és azokat a következő napon tartott közgyűlés elfogadta és tudomásul vette azt, hogy a mester közbenjöttével eszközölt köbméter számitás szerint a templom költsége 1,400.000 korona, az elhelyezésre szolgáló emelt siké pedig 100.000 korona. Ennek alapján készültek a kiviteli tervek, melyeket a mester 1911. február 18-ikán mutatott be 3,300.000 koronás költségvetéssel, majd látván a megdöbbenést a 120 százalékos költségemelkedés fölött, február 23-ikán kisebbített tervet küldött be azzal, hogy ez 2,100.000 koronából megépíthető. (Redukálják a költségvetést.) A törvényhatósági bizottság 1911. március 7-ikén tárgyalta az ügyet és nem fogadta el a kisebbített tervet, 'hanem az eredeti terv költségelőirányzatának átszámítását rendelte el, amit a város mérnöki hivatala, a tervező épitési irodája kiküldöttének közbenjöttével eszközölt és amelynek eredménye szerint az épitési költség 3,300.000 koronáról- leapadt 2,520.000 koronára. Ekkor került szóba a tiszteletdijemelés kérdése, amennyiben kérdésessé vált, hogy a művészi tiszteletdij' a szerződéses 1,200.000 korona, a kubatura szerint megállapított 1,500.000 korona, a mester részletes költségvetése szerinti 3,300.000 korona, a redukált 2,520.000' korona' vágy a végleszámolási öszszeg alapján számitassék-e. A szerződés szerint e dij csak az esetben emelkedhetik, ha a város az elfogadott terveken utólag kiván költségtöbblettel járó változtatást, ehez képest utalta is ki a város a vázlat tervekért járt összeget. A mester azonban bár a templom-bizottság ülésén elismerte, hogy a szerződés szerint csa'k az abban meghatározott összeg jár, az egész 3,300.000, illetve 2,520.000 korona után kívánta igényét megállapítani, vagy a szerződéstől való felmentését kérte. A város mindenáron Schulek Frigyes mesterrel óhajtja a fogadalmi templomot elkészíttetni, s miután' mester azt jelentette ki, hogy a tiszteletdij felemelés mellőzése reá nézve anyagi veszteséggel/ fjárna, a város részéről kialakult: a hajlandóság a szerződés módosítására; tekintve azonban az eredeti 48.000 korona és a követelt 100.800 korona esetleg a végleszámoilás után még magasabb művészi tiszteletdíj közötti óriási külömbséget, a tanács felkérte a polgármestert, hogy lépjen érintkezésbe Schulek Frigyes mesterrel megegyezés létrehozása érdekében. (A mester és a fia.) A polgármester érintkezésbe is lépett a szerződés teljesítése érdekében a mesterrel. Schulek Frigyes agg korára, a munkával járó izgalmakta, az utazással járó fáradalmakra hivatkozva kijelentette a visszalépés iránti kivánságát és ragaszkodott ahoz, hogy felmentsék az elvállalt kötelezettség alul. Felbetette a polgármester a kérdést, hogy nem volna-e hajlandó a mü kivitelét a mester fia Schulek János tanár elvállalni, minthogy ekkép a mester művészi' geniálitása a mü kivitelénél is érvényesülhetne, mire a mester kijelentette, hogy e tekintetben fiával beszélni fog és a tárgyalás eredményéről vagy ő vagy Schulek János tanár hamarosan értesiti a polgármestert. Ez az értesítés a mai napig nem érkezett meg. A város rendelkezésére az 1911. év végén 1,200.000 korona áll. Ekkora költségre adott megbízást, remélve, hogy a belső berendezés költségeire majd időközben gyűlik fedezet. Nagy nehézséget képez már most a kétszeresnél is magasabb épitési költség előteremtése, nem is szólva a belső berendezésről. A város közönsége azonban lehető sürgősen építtetni szeretne, még pedig, mint a fentiekből kilátszik, épen Schulek Frigyes művezetése, vagy legalább szellemi befolyása alatt, mert századokra kiható művészi emléket akar. Olyan eszme tehát, hogy a már elkészült Schulek-féle tervek alapján a kivitellel és művezetéssel más műépítész bizassék meg, akkor, midőn a mester visszalépési szándéka köztudomásra jutott s ez elhatározásra való tekintettel tájékozódás tárgyát képezhette ugyan, az elhatározásra hivatott tényezők azonban ezzel annál kevésbbé foglalkozhattak, mert a polgármester az általa tett és a mester igényeit megközelítő közvetítő javas-