Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-08 / 256. szám
DÉLMAGYAPORSZÁG 1911 november 8 Sztrájkba lépnek a szegedi ügyvédek. — Országos mozgalom indítása. — (Saját tudósítónktól.) Igen nagyjelentőségű az a mozgalom, amelyet most indítanak meg a szegedi ügyvédek. Arról van szó, hogy azt az ingyenes védelmi kötelességet, amelyet a törvényszékeknél és ítélőtábláknál rájuk rónak, ellátni alig képesek és nem is hajlandók. Legközelebb tehát sztrájkba lépnek s az ingyenes védelmek ügyét nem látják el. Sőt országos mozgalmat indítanak és Székely Ferenc igazságügyi miniszter elé memorandumot adnak be, melyben kérni fogják, hogy a mostani állapotokat reformálják meg. , Szegedi tekintélyes ügyvédek, akik a mozgtalom indítói, a következőkben mondották el a mozgalom okait a Délmagyarország olvasói számára: Az ügyvédeket napról-napra jobban sújtja az az állapot, hogy ingyenes védelem ellátására rendelik ki őket mindenféle ügyben a törvényszékhez s táblához. Napról-napra ijesztően nőtt meg az ingyenes ügyek száma. Úgyannyira, hogy napokat áldoznak az ügyvédek az ilyen tárgyalások ellátására. És a mai lehetetlen állapotok szinte hétről-hétre súlyosodnak. Csak egy példát: A napokban hatalmas bűnügy kerül a szegedi törvényszék elé: pénzhamisitási ügy, melyben tizenkét vádlott és közel hetven tanú szerepel. És az ügy olyan, hogy a tizenkét vádlott számára tizenkét ügyvédet rendeltek ki, — mind ingyenes védelemre. Ez az eset adja meg a lökést a mozgalom megindítására. Befejezett dolog, hogy a kirendelt tizenkét ügyvéd közül egyik sem jelenik meg a törvényszéki tárgyaláson. Ezzel kezdődik meg az ügyvéd-sztrájk, amilyenre még nem volt példa az országban. Az ügyvédek szolidárisak: közös a baj, tűrhetetlenek. Tudjuk, hogy a kincstárra kár háramlik csak :az emiitett pénzhamisítási ügyben is, ha a tizenkét ügyvéd elmarad és e miatt a tárgyalást el kell napolni. Tudjuk, hogy ha kirendelt ügyvédek ellen kártérítési pert indit az állam, meg is fógja nyerni. Mi fizetünk is, — viszont az ügy természete olyan, hogy arról mindenkinek tudomást kell venni. Tudomást vesz róla az igazságügyi miniszter is. Mivel ezek a bajon nem speciálisan szegediek, hanem az ország ügyvédei mindenütt, majdnem egyforma súlyosan érzik, igy reméljük, hogy a szegedi ügyvédi mozgalom országossá válik, az ügyvédi sztrájk általános lesz. Bár reméljük azt is, hogy ezt már nem fogják bevárni, hanem hozzá fognak a mai helyzet megváltoztatásához. Memorandumot fogunk az igazságügyi miniszter elé terjeszteni, melyben előterjesztjük, imiképen volna leghelyesebb ennek a kérdésnek méltányos rendezése. Hangsúlyozzak, hogy a mai állapotok már mindnyájan érezzük, hogv a mai állapotok olyan súlyos terheket rónak ránk, hogy a határozott föllépésünk természetes mindazok előtt, akik ismerik az ezzel járó, megterhelésünket. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 8, szerda: délután: Keresd a szived, szinmü, ifjúsági előadás este: Babuska, operett. (Páros '/,) „ 9, csütörtök: Hit és haza, népdráma. Bemntatő. (Páratlan »/») „ 10, péntek: Hit és haza, népdráma. (Páros s/j) „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. */») „ 12, vasárnap: délután: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros "/.) A japán festészetről. - Londoni levél. Mi volt az, ami Mr. Artúr Morrisont a népszerű nyugati világnak humorj ától, szenvedélyeitől, a sötét Thames rakpartjától, erdőitől és az essexi műcsarnoktól a legtávolabbi keleti világ festészetébe csalogatta, olyan életbe, amelyről még senki sem irt több bivatottsággal és tudással, mint épen ő? Akármi volt az, ő mindenesetre lelke hajlamait követte, amikor nagy fáradsággal és még több tudománynyal megírta két kötetes nagy munkáját „The Painters of Japan" ciinen, amely ez év szeptemberében jelent meg Londonban és páratlan a maga nemében. A japánok maguk is elismerik az ő munkájának és véleményének tekintélyét, úgyannyira, hogy tiszteletbeli tagja lett a legkiválóbb japán egyesületnek, a „Nihon Bijutsu Kyokwai"-nek, amivel fölényes megkülönböztetésben részesült a többi keletkutatókkal szemben. Az európaiak figyelmét legelőször a szinnyomatok bivták föl a japán művészek kimerithetlen invencióira. Szineik, uj, idegen barmoniájuk, sajátságos mintáik, merész térközeik, koncepciójaik annál inkább lekötnek bennünket, minél jobban mélyére hatolunk benső életüknek. Értlietlen vágyódást ébreszt bennünk egy öreg kimonó nézése, az esti képen az eső, a magányos vándor, japán teaházak között, vagy egy vadliba, amint keresztül száll egy japán vidéken. Megállapitjuk, hogy a japán festészet több mint diszités vagy kézügyesség. Látható különben a Londoni Schepherd's Bush-i gyűjteményen is a különös bizarrság, szépség és invenció, azonkívül nagyfokú vallási átérzés is a korábbi és későbbi képeken egyaránt, szinte annyira, hogy Cnidosi Demeter idejébe képzeljük magunkat. A japán festészet több mint ezer éves. Azonban a korábbi müvek nagyrésze elpusztult nagy veszteségére a kultúrtörténetnek és a keletkutatóknak. Mit nem adnának ma egy olyan csodálatos eredeti vizióképért, mint aminő a 8-ik század Buddhista angyala vagy a 9-ik századból való Nachi vízesés — mindkettő gyönyörű reprodukcióban látható Mr. Morrison első kötetében. Ez utóbbi festményt Kanaokanak tulaj donitják, a japán géniusz első aranykora csodás mesterének, aki halhatatlan nevet és semmi munkát sem hagyott bátra. Legalább is a modern kritika mindent elrabolt tőle. Általában a japán festészet korai időszakának, a stil és koncepció nagyságának megértéséhez a Morrison-féle munka a legkiválóbb. A japán festészet második nagy virágzását Kanaoka után — a sok epikus részlet jellemzi, a faj hősi ideáljai, dicső harci tettek — szimbolizálása és megörökítése található a fentmaradt emlékeken. Az ezeken látható felfogás és vérmérséklet különbség élesen megkülönbözteti az ezen időbeli kinai munkáktól. Ennek a második nagy virágzó időszaknak főképviselője a Tosa-iskola. Sajnos, ezt a korábbi kutatók — Gouse és Anderson — teljesen félreértették, rosszul magyarázták, sőt el sem ismerték. Mr. Morrisoné az érdem, hogy a teljes igazság feltárálásával ezt az iskolát a művészet Ítélőszéke előtt igazi piedesztálj ára emelte és Európa szemében elismertté tette. Bár ebben a tekintetben nagy hatással volt rá is — a jelenleg élő két legnagyobb japán festőnek Shimomura és Kwanzannak szuggesztív működése — a régi festészeti dicsőség és nagyság elismertetés érdekében. Általában nem szabad felejteni, hogy a japán „iskola" egész mást jelent, mint az európai „iskola". Raphael, Rubens, Rembrandtban tetőpontra jut a művészi kifejezésnek bizonyos eszköze. Ugyanígy a japán iskola alapitóiban is. De mig az európai „iskolák" stílusa legfölebb a művész közvetlen követőiben él, addig a japán „iskolák" művészei mindig fentartják művészi és individuális szabadságukat. A nemzet géniusznak a „Tosa-iskolában" való megtestesitése a 15. században éli fénykorát, azonban a kinai befolyás túltengése a 16. században három uj „iskolának" adott életet, melyek főleg a buddhista vallás Zen szektájának filozófiai ideáit ábrázolják és dolgozzák föl. A következő „iskolák" teljesen naturalisztikus irányt követnek és színeiknek gazdagsága felfogásaiknak eredetiségével a legtöbb modern festő nem versenyezhet. Gyönyörűen ábrázolja Mr. Morrison a nagy mestert, Matabei-1, akinek a méltatása annyival inkább nehéz, mert róla Japánban is a legkülönbözőbb vélemények uralkodnak. És bár igaz, hogy az eredeti japán kollekciók terjedelmesebbek, mint a Mr. Morrisoné, tagadhatatlan, hogy ezt a nekünk nagyon idegen tárgyat a közellátás és könnyebb itélhetés horizontjába állitotta. A japán klasszikusokat, akiket nemhogy megítélni, de megérteni is nehéz, közvetlenül látjuk Mr. Morrisonnál s ez annál is inkább fontos, mert a mai japán festészet fejedelmei Shimomura ós Kwanzan e klasszikusok nyomdokain haladnak. Tagadhatatlan, a japán festészet mult és jelen tanulmányozása és átérzóse nagyon közzel hozza lelkűnkhöz az eddig félő idegenséggel nézett keleti világot; színezésük, felfogásuk, kidolgozásuk, szimbolizálásuk uj forrásokat nyújtanak az európai szemmel és érzéssel néző éjS dolgozó művészeknek. S a japán lélek és véralkat munkájából sok ujat tanulhatunk jelen és jövő nemzedékünk okulására. * Női Hamletek. Sarah Bernhsrdt ut£n a berlini Adele Sandrock játszotta el Hamlet szerepét a berlini Operaházban. De sem ő, sem Sarah Bernhardt nem az első női Hamlet; jóval régebben, ugy Franciaországban, mint Németországban és Angliában, már voltak nők, akik ezt a nehéz férfiszerepet játszották. Az első női Hamlet Felicitas Abt volt, aki 1734-ben született, "és akit Wieland képeztetett ki. Negyvennégy éves korában játszotta el a szerepet, de a kritika nagyon ridegen, bűvösen fogadta. Abt után, majdnem száz évvel később, Stegemann Marié stettini művésznő nemcsak Hamletet, hanem Rómeót és Petrucchiót is játszotta, ép oly kevés sikerrel, mint elődje. A művésznő kezdetben énekesnő volt és mindenütt férfipártikat énekelt. Milanóban például nagy sikere volt Romeo szerepében. Amikor énekhangját elvesztette, a drámához tért át, ott ugyancsak férfiszerepeket játszott, de kifütyölték. ára 70 fillér Kapható Szeged, Klauzál- Klí^Yft syógytéren, a "VlVJ I tárban