Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-08 / 256. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 3 kalmazása miatt iránta az egész Ház bizalommal viselkedik. (Helyeslés a baloldalon.) Kell, hogy az elnök az egész Ház bizalmát hir ja. Nem akarja feltételezni, liogy a többség elitélje azt az obstrukciót, amely a nemzet jogaiért folyik. Magyarországnak speciális helyzete van. Erre való tekintettel állapítja meg, hogy a parlamentárizmust más szempontból kell megbírálni. Volt idő, mikor a kormány és a parlamenti többség kért valamit, még sem teljesítették. Könnyen elképzelhető körülmény, hogy a nemzetnek kötelessége ellentállani. Az ellenzék ma is állja azt az ajánlatát, hogy a költségvetést hajlandó az év végéig megszavazni. Berzeviezy azon megjegyzése ellen is tiltakozik, mintha az ellenzék guny tárgyává tette volna a házszabályokat. Lehet, hogy az ellenzék harca túlzott volt, lehet, hogy a harc részleteire nézve eltérők a vélemények, de azt nem vitathatja el senki, hogy a nemzet érdekében folyik. Justh Gyula elkiáltja magát: Éljen Kossuth! (Erre, mint adótt jelre az egész Justhpárt, majd a Kossútli-párt éljenzi Kossuth Ferencet. Kossuth Ferenc (folytatja): Egy hazafias túlzás sohasem lehet nevetséges. El merem mondani magamról, hogy teljes önzetlenséggel okoztam!a békén és olyan feltételeket proponáltam, amelyeket a többség elfogadhatott volna. Telegdy József: Hol vannak a feltételek! Kossuth Ferenc: Ugy látom, többen kivánják.ohát elmondom. A következők voltak: 1. Csökkentessék a véderő javaslat aránytalan nagy terhe. 2. Küszöböltessenek ki a javaslatban lévő uj közjogi sérelmek. 3. A kilences bizottság katonai programja teljes egészében valósittassók meg. Ez nem a függetlenségipárt programja, mert a mi programunk az önálló hadserpg, de ha ezt megvalósították volna, akkor mi elállunk a technikától. (Felkiáltások a munkapárton: Hát Justh Gyula feltételei?) Igen természetes, hogy Justlmak is..meg voltali a maga feltételei és a béke csak ugy lehetett volna, ha minden ellenzéki párt hozzájárul. Kérem indítványom elfogadását. (Holló Lajos.) Most Holló Lajos állott föl, hogy a Justhpárt nevében nyilatkozzék. Jobbról gúnyosan kiáltották: — Halljuk Justhot! Miért beszél Holló? Holló Lajos: Pártja mély sajnálkozással veszi tudomásul áz elnök lemondását nemcsak kiváló tulajdonságai miatt, hanem azért a fényért is, amelyet az elnöki széknek szerzett. A lemondás nem érte váratlanul a pártot. Mikor a költségvetést beterjesztették, az elnök az ország nagy érdekeire való tekintettel tárgyalást kezdett oly megegyezés, létesítése céljából, amely a költségvetés letárgyalását, esetleg a további békés kibontakozást biztosíthatta volna. De mikor láttuk, hogy a kormány nem nyújt segítséget az elnöknek . . . Tisza, István gróf: öt hétig elég volt! Holló Lajos: Hozzájárulunk az elnökség indítványához a küldöttségre nézve, de felvetjük a kérdést, vajjón lesz-e annak eredménye. Ha eredményt akarunk elérni, kell hogy további lépések is történjenek . A hírlapok arról irtak, hogy a munkapártban szövetkeztek arra, hogy Tisza Istvánt megvédik minden inzultus ellen. Mire jó ez? Ha Tisza az elnöki székben nem a törvényekhez és a házszabályokhoz alkalmazkodik, akkor hiába ez a védelem. Ebből az egész szövetkezésből az következhetik, hogy Tisza Istvánnak alelnöki székben törvénytelen szándékai vannak. (Kitör a vihar.) Óriási zaj tört ki ezekre a szavakra. A jobboldal az ellenzék ellen kiáltozott, a baloldalon a padokat verdesték, egyik párt tul akarta kiabálni a másikat. E közben felugrott Ertsey Péter munkapárti, képviselő, valamit kiáltott, de a nagy zajban semmit sem lehetett kivenni. Mádi-Kovách János fenyegető mozdulatokkal válaszolt Ertseynek. Mind a ketten vérpiros arccal állottak szemben egymással. A következő pillanatban Ertsey kezével kifelé hivja Mádi-Kováchot és ezt kiáltja: — Gyere ki! Ertsey, aki egy pad közepén ült, félretolva az embereket, kirohant, és kint a folyosón fel és alá szaladva kereste Mádi-Kováchot, akit azonban hiVei, ugy látszik, nem engedtek ki a teremből. Végül is néhány munkapárti képviselő karonfogta Ertseyt és bevezette az ülésterembe. Ebben a pillanatban ért a folyosóra Justh János és Ertsey keresve ezt kiáltotta: — Ha okoskodik, lelövöm mint egy kutyát. ( Rendreutasitás.) Az ülésteremben a baloldal zúgva követelte Ertsey rendreutasitását. Percekig tartó lárma után Návay Lajos elnök a következőket mondta: — Ugy látszik, az a sérelem, ami a jobboldalon történt, nem más, mint az, liogy Ertsey kénviselő ur heves mozdulatokat tett a haloldal felé. (Nagy zaj, a munkapárton sokan előrejönnek s az elnök csengetve folytatja.) Szíveskedjenek helyeikre menni. Én figyelmeztettem a lármázó képviselő urakat, meg is szólítottam őket, ennél többet ebben az esetben nem tehettem. Kijelentem, hogy sem balról, sem jobbról nem fogadok el irányítást, gyedül lelkiismeretemtől. (Nagy éljenzés a jobboldalon.) Azután az elnök szünetet rendelt el. Az ellenzék részéről rövid néhány perc alatt harminchét szónok jelentkezett az elnöki inditványhoz. Holló Lajos határozati javaslatot nyújt be, hogy a Ház bizalommal viseltetik a lemondott elnök iránt s fölkéri lemondása visszavonására. Rokovszky István nem veheti tudomásul az elnök lemondását, mivel nem biztosítja a parlament további munkaképességét. Károlyi József gróf a pártonkívüli függetlenségiek nevében fejezi ki sajnálatát az elnök lemondásán s határozati javaslatában azt kivánia. bogy a Ház ne fogadja el a lemondást. (Helyeslés balról.) Szabó István (nagyatádi) csatlakozik a benyújtott határozati javaslatokhoz. (A miniszterelnök nyilatkozata.) Ezután Héderváry Károly gróf miniszterelnök szólal föl, s kijelenti, hogy mivel most Berzeviczy Albertnek a Ház elnöki állásáról való lemondása van napirenden, nem akar foglalkozni azokkal a kérdésekkel, melyeket a vita felszólalói ide belevegyitettek. Az elnök lő alelnök javaslatát, amely azt célozza, hogy a lemondott elnök kéressék föl lemondásának visszavonására, az egész Ház szívesen fogadta, az abban kifejezett tendenciát tehát az egész Ház honorálja! Ezért nem reflektál a mai felszólalásokra, bár a politikai vitától korántsem zárkózik el. De abban a fölfogásban van, hogy nem kell harcot felidézni ott, ahol erre szükség nincs. Most csak annyit akar megjegyezni, hogy mindazok a föltevések, amelyek az ellenzéki szónoklatokból kihangzottak, alaptalanoknak fognak bizonyulni. (Zajos tetszés a jobboldalon.) Föloszlatták a Sabort. Zágrábból jelentik: Nagy napja volt kedden a horvát fővárosnak. Kedden oszlatták föl királyi rendelet alapján az országgyűlést. Reggel tiz órakor mór zsúfolásig megtelt az ülésterem. Az elnöki széket Paprakovics dr alelnök foglalta el s elsőbben is felolvasta a bán átiratát, a melylyel megküldte a legfelsőbb királyi kéziratot az országgyűlés egybehívására. A bán második átirata került azután felolvasásra, amelyben közli, hogy a legfelsőbb elhatározás alapján a mai ülés egyúttal az utolsó is lesz, mert a király feloszlatja az országgyűlést. Néhány perc multán megjelent az ülésteremben Tomasich Miklós dr. bán fényes díszruhában, mint á király személyének képviselője. A királyi biztos felment az elnöki dobogóra, helyet foglalt a karosszékben, fejére tette kalpagját és igy szólt: Legfelsőbb kéziratot kell kihirdetnem. A képviselők mind felállottak és a bán olvasta: — Miután meggyőződtünk róla, bogy Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése, amelyet 1910. november 16-án kelt elhatározásunkkal rendes ülésszakra hívtunk egybe, nem felelt meg a reményeknek és várakozásoknak s miután nem remélhető, bogy ezután meg fog felelni hivatásának, királyi hatalmunk alapján és az 1870. évi II. t.-c. megfelelően az országgyűlést feloszlatottnak nyilvánítjuk. A bán ismét leült, a képviselők pedig ezt kiáltották: — Éljen a király! Éljen Horvátország! Éljen a nemzet! A parlamenti helyzet. - A miniszterelnök beszéde. — Tisza István gróf a béke mellett. — A munkapárt hangulata. — A holnapi napirend. — (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munkapárt ban ma este értekezlet volt, melyen Dániel Gábor elnökölt. A párt tagjai igen nagy számban jelentek meg. Ezen az értekezleten Tkallóczy helyére, akit az államszámvevőszék élére neveztek ki; lllániy Imrét választották meg. Ezután Khuen-Héderváry gróí miniszterelnök emelkedett szólásra, aki első sorban köszönetet mondott á párt tagjainak, hogy olyan szép száhiban jelentek meg s mint mondotta, meg Van róla győződve, hogy azok, akik távolmaradtak, azok sem az érdeklődés hiánya folytán maradtak el, hanem mert kétségkívül komoly okok akadályozták őket a megjelenésben. Ezután újból 'köszönetet mondott a párt tagjainak a teljes bizalomért és támogatásért, melyet iránta, de főleg politikai magatartása iránt tanúsítanak, amiért annyival- inkább is hálával tartozik, mert a mai válságos politikai helyzetben csakis erre a bizalomra támaszkovda meríthet erőt megkezdett utjának folytatására. Ezután igy folytatá a miniszterelnök: A mik ma a parlamentben történtek, tartózkodást parancsolnak a nyilatkozatomban, mert ma az elnökválasztás nem jutott dűlőre. Ezért a továbbiakról ma nem szólhatok. De a jövőben, amikor abban a helyzetben leszek, hogy a további teendőkre nézve kellőleg informálódom, mindenkor, idejekorán tájékoztatni fogom a pártot a további teendőkről és arról, hogy milyen eszközökkel kívánok élni a parlamenti rend és munkaképesség helyreállítása és megszilárdítása érdekében. — Kérem a párt további szives bizalmát, melynek eddigi megnyilatkozásaiból -merítünk erőt és elhatározást a jövőre nézve. A pártbán mégjelentek érdeklődő nagy csoportja még sokáig igen lelkes hangulatban együtt maradt s mint mindenkor, ma is körülvették a vezető politikusokat. Különösen Tisza István gróf körül csoportosult igen nagy tömeg. Mindenkit meglepett az a körülmény, hogy Tisza István gróf erősen a béke mellett nyilatkozott meg s általán a párt is igen békülékeny hangulatban volt. A Házban holnap napirenden az elnöki előterjesztések után második pont gyanánt szerepel a vita folytatása Berzeviczy lemondó levele fölött. Az- ellenzék részéről eddig mintegy ötvenen jelentkeztek szólásra e tárgyhoz; a holnapi ülésen szólal föl Andrássy Gyula gróf is.