Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-08 / 256. szám
2 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 a szinte osztatlan jóindulatáért, bizalomért és elnézésért, melylyel működésemben oly gyakran találkoztam és különösen meleg köszönetet mondok nagyméltóságodnak és Kabós Ferenc elnöktársamnak és valamint összes tiszttársaimnak azért a valóban odaadó buzgalomért, melylyel engem eljárásomban nehéz körülmények között támogatni szívesek voltak. Azzal az óhajtással zárom soraimat, vajha a józan hazafiúi belátás kerekednék felül és megóvna alkotmányunkat attól a legsúlyosabb veszélytől, melylyel a parlamenti anarchia fenyegethet. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Berzeviczy Albert \ a képviselőház elnöke. Méltóságosabb, komolyabb és súlyosabb megbélyegzése a rakoncátlankodó, nemzetellenes politikának, az obstrukciónak nem kell. Az ellenzék tehát ma saját megbélyegzését éltette és helyeselte teljes egyhangúsággal és ezzel megjátszotta a vakuljmagyar orzpolitikának egyik, eddig ismert leggroteszkebb jelenetét. Hiszi és bizalommal várja az egész nemzet, hogy Berzeviczy bölcs itéletmondása után a kormánynak és pártjának energikus cselekedetei következnek, amelyek megtisztítják a sok visszaélés buján nőtt gyepétől a közélet mezejét és utakat és lehetőségeket teremtenek a nemzet érdekében való alkotó munkákra. Tripolisz a törököké ! Londonból jelentik: Az ideérkezett legutolsó jelentések szerint már az összes tripoliszi erődök a törökök kezében vannak. A törökök a bumelianai hadállást is elfoglalták. Minthogy ott van Tripolisz vízvezetéke és ezt a törökök most az olaszok elől elzárták, az olaszokat a hadihajókról kell vizzel ellátni, ami óriási nehézségekkel jár. A földközi tengeri angol hajóraj ma elindult Tripolisz felé. Az angol rázta meg a csengőjét s a társaság húsz megjelent tagja kétperces mormogással törődött bíelíe, hogy hallgatni kell. Szegény, öreg lelkű, lázas, kergült emberek nyugtaiangodtalk, mert ez estére be lett eleve jelentve egy ünnepi esemény. Egy esemény, mely a védnök, az erdélyi báró titka volt, aki természetesen nem mert megjelenni, hanem csak levéllel ruházta át ezt a szép tervet ia társaságra. Arról volt szó, 'hogy egy néhai nagy költő fiát megtalálták, omnibuszkocsis volt, miként villamosvasúti alkalmazott, a Paul Verlaine fia. Ez a szomorú öreg, gyászosan forradalmitársaság nem szerette az eleveneket, de a halottakért akár máglyáikat is gyújtott. S az erdélyi báró, a védnök ideája különösen tetszett, mert az omnibuszkocsis egyszerű ember, ugy-e nyilván. S ilyen ember nem nő senki nyakára, ha ünnepelni fogják, maga az eset regényes, különös, biztosan belekerül a lapokba is az, ímely kiemeli az elfeledtségböl egy régi poéta alakját. És demokrata cselekedet, ha aránylag és általában biztos kenyerű s tűrhető ruliáju emberek egy kocsist ünnepelnek. A haragos alelnök egyre szelidülőbb, halkabb és meghatottabb szavakban vázolta az este jelentőségét. Tizenégy óra van, az omuibuszkocsis tizenkét órakör lesz szabad és nem sejt semmit. Háromtagú küldöttség várja, mikor leszáll a bakról, hozza ide, közel van a Harmoniához az omnibusz végáldiplomáciai körök ezt a szenzációs fordulatot ugy magyarázzák, hogy Tripoliszban a török hódítás miatt óriási vérengzések lesznek, igy az angolok a vérengzésnek akarják elejét venni. A képviselőház ülése. — Berzeviczy elnök lemondása. — (Saját tudósítónktól.) Lapunk vezetőhelyén foglalkoztunk Berzeviczy Albert elnöki lemondó levelével. Berzeviczy nem birta már tovább tűrni az ellenzék erkölcstelen tobzódását, aminthogy az ország is kifejezetten állást, tiltakozó magatartást foglalt az obstrukció ellen. Berzeviczy Albert lemondása után vihar tört ki, — az ellenzék folytatta ott, ahol napokkal ezelőtt elhagyta. Az elnöklő Návay Lajos mondott nagyobb beszédet és javasolta, hogy küldöttségileg kérjék fel Berzeviczyt, hogy foglalja el újból az elnöki széket. És az ellenzék gerinctelen, levegőben lógó „elvi iharoa kitört Návay indítványa után is." Ahelyett, hogy hozzájárultak volna vagy elvetni kérték volna az indítványt, egymásután emelkedtek föl és hosszú lére eresztett szólamokat puffogtattak s minden szónok s minden közbeszóló beszédéből kiritt, hogy az obstrukció folytatása miatt van az egész játék. Ugy hogy rövid időn belül harminchét szónok jelentkezett az elnöki indítványhoz. Igy az ellenzék, akinek tobzódása még soha nem dühöngött olyan nivótlanul, ahogy mia, amikor Berzeviczy Albert lemondását az ő győzelmüknek számítják. De az ország tudja, hogy e lemondás után csakis erős, gyors parlamenti fordulat jöhet. Hogy milyen fordulat, azt már az ellenzék is sejtheti. A Ház mai, viharos üléséről ez a tudósítás szól: Elnök: Návay Lajos féltizenegy órakor megnyitja az ülést. Percekig tart, amig a képviselők elfoglalják helyeiket, öt perc telik el, mire az ülésterem megtelik a képviselőkkel. — Halljuk! Halljuk! — zúgja a nagy tömeg, megszólal az elnöki csengő és egyszerre elcsendesedik a zugó tömeg. (A lemondó levél.) A jegyzőkönyv liitelesitése után Návay lomása. A Tinódisták kezdtek lelkesedni, melegedni, izzadni lármázni s akik értettek hozzá: inni. Az öreg, a régi pincér nagy szánalommal, megértéssel és megbocsátással nézett el a Tinódi-társaság fölött. Néhányan, a szolidabbak, a családi életet élők, elálmosodtak volna, ha nem izgatja őket a gondolat és a készülő esemény. Egy óra felé megérkeztek a költő fia és a küldöttség és zúgott az éljen a kék szobában. A kocsis nem rémült el, nem mutatott meghatott arcot, értelmes, bátor arccal vizsgálta az embereket. Megette az ennivalót, megitta az inni valót, meghallgatta, amit beszélnek. Minden Tinódista vágott ki egy kis szónoklatot s az omnibuszkocsis türelmesen hallgatott. Csak négy óra felé, amikor már majdnem mindenki leragadt szemekkel ült, szólalt meg az ünnepelt: — Én az apámat négyéves koromban ismertem, hamar elpatkolt az öreg. Az édes anyám sokat beszélt róla, többet és mást, rnint az urak ma este. Hát én ma is, mint tegnap, nagyon sajnálom szegény édesapámat. Köszönöm az uraknak az ételt és italt és kívánom, hogy legyenek boldogabb emberek, mint az apám. A szomszédos külön szobában vidéki urak mulattak s a Tinódi-társaság tagjai a Csicsóné bánatosan muzsikált muzsikája mellett mentek ki a kegyetlen reggelbe a költő fiával. Lajos alelnök nagy figyelem között kezd szólani: —„ Van szerencsém bejelenteni, liogy Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke levelet intézett hozzám, amelyet kötelességem a tisztelt Ház tudomására hozni. Fölkérem Mihályi Péter jegyző urat a levél felolvasására. (Halljuk! Halljuk!) Mihályi Péter jegyző az előadói emelvényről felolvassa Berzeviczy levelét, amelyet lapunk vezető helyén közlünk. Mikor a jegyző Berzeviczy lemondó levelének fölolvasását befejezte, a haloldal nagy lármát ütött s ilyen kiáltások hallatszottak: — Most jön az ugrai levél! Az erőszak! (Návay beszéde.) A zaj lecsillapultával Návay Lajos alelnök kezdett beszélni. A következőket mondotta: — Azt hiszem, a tisztelt Ház egyhangú felfogását és érzelmeit fejezem ki, midőn az elnök lemondási szándékán az egész Ház, mondhatnám a nemzet szomorúságát jelentem ki. Berzeviczy Albert személyével s a közpályán szerzett érdemeivel köztiszteletet vivott ki az egész nemzet előtt. Bármilyen eltérés legyen köztünk a napi kérdésekben, egyben egyesülünk: az igaz érdem és hazafias becsület elismeréséhen. (Zajos éljenzés és taps balról.) Berzeviczy egyénisége sokkal magasabban áll, semhogy elhatározásának komolysága s okai bármily részről kiegészítésre vagy pótlásra várnának. Ö férfias nyíltsággal kifejezte azokat az okokat, amelyek lemondásra késztették. — Kényszeritették! — zúgják a baloldalon. — Nem tehető föl, — folytatja Návay elnök — hogy bármi pressziónak engedett volna, mikor lemondott. (Zajos taps jobbról, nagy zaj a baloldalon.) — Nekem nincs okom, módom, hivatásom, — szólt ismét az elnök — hogy a lemondás okait kiegészítsem. De konstatálom, hogy midőn ilyen kiváló férfiutói el kell bucsuznunk, egyéniségér°k kiválósága kötelességünkké teszi, hogy a lemondást komoly férfi, komoly elhatározásának tekintsük. Nehéz időket élünk; mindenkinek kötelessége félretenni azt, ami elválaszt, s keresni azokat a mozzanatokat, amelyek mellett találkozhatunk. (Zajos taps és éljenzés baloldalon), amelyek a parlament számára munkaalapot nyújtanak s amelyek Magyarország ezredéves alkotmányának presztízsét megőrzik. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Ebben a válságos időben a parlament fordulóponthoz ért, s mikor az elnök méltóságát leteszi, elérkezett ahoz a perchez, amely a magunkbaszállás végső pillanatát teszi. (Általános tetszés és taps.) Engemet egyéni vagy pártszempontok nem vezetnek, csak a parlament méltóságának megóvása. Két tennivalót látok a Ház számára. Javaslom elsőbben is, hogy a Ház küldöttséggel kérje föl Berzeviczyt lemondásának visszavonására.) A baloldal viharos éljenzéssel és tapssal fogadta az elnöknek ezt az indítványát. — Azt hiszem, — folytatta aztán az elnök — hogy az elnöki szék csak nyerne súlyában és dicsőségében, ha e nehéz időkben Berzeviczy visszatérne. Remélem, hogy lemondó szándékát a Ház egyhangú óhajára visszavonja s ezzel a kibontakozást megkönnyíti. Ha pedig nem vonja vissza lemondását, a Ház azt tudomásul véve, gondoskodik a belső rendjének további biztosításáról. (Helyeslés.) Indítványozom, liogy a Ház küldöttsége még ma lépjen érintkezésbe az elnökkel. A nagy zaj közepette Návay elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Kossuth Ferenc beszél.) Návay Lajos alelnök az ülést újólag megnyitja. Kossuth Ferenc jelentkezik szólásra. Egyetért az alelnök indítványával; ő maga is ezt az inditványt akarta előterjeszteni: Kérje fel a Ház a lemondott elnököt, hogy lemondását vonja vissza, minthogy egyéni kiváltságain kívül a házszabályok helyes al-