Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-01 / 251. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1911 november 4 Szegedi tisztviselők harca a drágaság ellen. (Saját tudósítónktól.) A nyomor a legnagyobb agitator. Végre megértették a szózatát nemcsak az ország összes tisztviselői, de Szeged minden rendii és rangú tisztviselői és a közös érdekekre való tekintettel összefogtak, hogy szolidárisán egyöntetűen járjanak el a közös ellenség: a drágaság ellen. A Szegedi Tisztviselők Otthona kezdeményezésére ült össze az az értekezlet, melyet ma este folytattak le a Tisztviselő Otthon könyvtár-termében és amelynek főtárgya: a drágaság ellen indítandó mozgalom kérdése ivolt. A Szegedi Tisztviselők Otthona választmányin kivül megjelentek az állami tisztviselők egyesületének kiküldöttei, a Vasutas szövetség, a magántisztviselők egyesülete, a városi hivatalnokok egyesülete és az Országos Birói és ügyész egyesület szegedi csoportjának a képviselőt. Az értekezletet Perjéssy Mihály dr az Otthon elnöke vezette, aki szívélyes hangon üdvözölte a társegyesületek jelenvolt küldötteit és a sajtó képviselőit, mint akik a drágaság elleni küzdelemben oly hathatós munkát végeznek. Ezután Perjéssy László kamarai titkár emelkedtet szólásra, aki a drágaság okainak rövid ismertetése után megvitatás céljából a következő határozati javaslatot terjesztette <az értekezlet elé: Mondja ki az értekezlet, hogy az általános drágaság okairól első sorban a termelés elégtelenségét, az egyoldalú érdekeket szolgáló vámvédelmet, az élelmi cikkek kivitelének indokolatlan támogatását, a tisztességtelen versenyt, a kartelleket, a fogyasztási adókat és élelmiszer-törvényeink hiányát tartja. A helyi drágaság mérséklésére szükségesnek ismeri: 1. A tanyai vasút mielőbbi kiépítését. 2. A modern mezőgazdasági rendszer intenzív ismertetését oly tmódon, hogy vándor tanitói állások létesíttessenek, akik bejárva a tanyákat megismertetik a gazdálkodó népet a modern gazdálkodás módjával. 3. A kerti gazdálkodás rendszeresítésiét. 4. A mesterséges haltenyésztést. 5. A tejárusok hatósági fokozott szigorral való ellenőrzését. '6. A tejjel való házalás betiltását. 7. Egy nagyszabású élelmiszer üzletnek akár vállalati, akár hatósági uton való létesítését. 8. A húsáraknak próbavágás utján való hatósági megállapítását. 9. A közvágóhidnak iparvágánnyal való ellátását. 10. Húsárak és egyéb romlandó cikkek árusítására szolgáló szakszerű nagyarányú vásárcsarnok létesítését. 11. Fogyasztási adók, vámok eltörlését, vagy mérséklését. 12. Élelmi szer törvény életbe léptetését és erélyes végrehajtását. 13. Hatósági cselédközvetitő felállítását. Ezeket a kívánalmakat még kiegészítették a házépítési és lakbérleti szabályrendelet módosítására vonatkozó kívánalmakkal. Elhatározta még az értekezlet, hogy ezen intézményes rendelkezések sürgetésén kivül kívánja még az állami és városi tisztviselőknek drágasági és családi pótlékát, melyeknek folyósítása érdekében radikális hangú memorandumot terjeszt föl ugy a kormányhoz, mint Szeged város törvényhatósági bizottságához és pedig kettős célzattal: első sorban a drágasági és családipótlék tárgyában, másodsorban az intézményes rendelkezések tárgyában. Az indítványt egyhangúlag lelkesedéssel fogadták el. Az osztrák kormány lemondott. Bécsből jelentik, hogy Gautsch báró bejelentette az osztrák kormány lemondását. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 1, szerda: d. u.: Utánam, szinmü este: Nagy diákok, szinmü. (Páros V») „ 2, csütörtök: Keresd a szived, szinmü. (Páratlan •/,) „ 3, péntek: Pillangó kisasszony, opera. (Páros '/,) „ 4, szombat: Eszemadta, operett. (Páratlan Va) „ 5, vasárnap: d. u : Rip van Winkle, operett. este: Ártatlan Zsuzsi, operett. Bérletszünet. „ 6, hétfő: Nagy diákok, szinmü. (Páros Va) „ 7, kedd: Az ezred apja, énekes bohózat. (Páratlan ®/a) „ 8, szerda: délután: Keresd a szived, szinmü, ifjnsági előadás este: Babost:a, operett (Páros 7a) „ 9, csütörtök: Hit és haza, népdráma. Bemutató. (Páratlan »/,) „ 10, péntek: Hit és haza, népdráma (Páros '/,) „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. Va) „ 12, vasárnap: délután: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros •/,) Jegyzetek az Ibsen- és Shaw-problémáról. (Saját tudósítónktól.) Egy axióma szerint: a tudományok nemzetköziek, de a művészetek nemzetiek. Általánosságban igy is van. A kémia, a matematika, a fizika és a technikai tudományok mindenesetre nemzetköziek. Kutatások és elmélyedések mégis olyan individuális momentumokra vezettek, melyek azt dokumentálják, hogy például Spinoza és Mendelssohn filozófiája erősen zsidó-nemzeties, vagy például Ficht-é és Kant-ó német-nemzeties. Viszont Rafael, Beethoven, Goethe, Moliére és Shakespeare minden kétségen felül nemzetköziek. És közéjük sorolhatjuk ma már Ibsent is. Ibsen annyira nemzetközi drámairó, mint Shakespeare óta senki. Shaw Bernátnak jó néhány éve egy izgatóan érdekes könyve jelent meg: „The Quintessence of Ibsenism". Magyarra nem forditották s a kritikusoknak is kikerülte a figyelmét. Shaw Ibsen-brevierje az ibsenizmus problémáival foglalkozik a maga szokott és egyéni módján. Bevezetésül a „Daily Telegraph" drámai kritikusát illeti szemrehányással egy korábbi kritikájáért, melyet a Kisértetek londoni premiérje alkalmával irt. A „Daily Telegraph" kritikusa — Clement Scott — Ibsen Kisértetekjét brutális, alantas és nevetséges fércmunkának találja: „. . . durva és hosszadalmas, utálatos és visszataszító erőlködése egy közepes tehetségű színpadi irónak". Egyébként bűzös csatornához vagy járvány kórházhoz hasonlítja, melynek minden ajtaja-ablaka nyitva. „A realizmus — irja a Daily kritikusa — nem válik mélyebbé, ha a publikum befogja előtte az orrát . . . Erről a bestiális és cinikus, beteg és rothadt drámáról lehetetlen tisztességes epitetónokkal kritikát mondani." Clement Scott morálmentő akció után kiált s fórumokhoz apellál, hogy szabjanak sorompókat a színpadi költészet licenciájában, nehogy egy lelketlen művész — mert Ibsen akkor már elismert volt a kontinensen — megingassa az emberek lielyes morális meggyőződését. Sliaw, a józan és szatir, problémának találja Ibsent, ép ugy, ahogy filologusoknak probléma Goethe és Shakespeare. Persze, sok mindenről esik szó könyvében, amelyben inkább maga Shaw érdekes, mint Ibsen. Gondolatait rendszerint kapott reminiszcenciákból transzformálja: témákról beszél, melyek talán nem is egészen az Ibsen-drámákban fontosak — dr Stockmann türelmetlen fantáziája Lathatott rá —, de szavain keresztül megértjük azt a problémát, melyet Shaw Ibsenben problémának lát. Az Ibsen-dráma házasság-dráma par excellence. Drámáiban a házasság és a család a főmotivum. De épen a motivumban jelent forradalmat Ibsen, ép ugy, mint Wagner a zenében. Bonyolult, de okos pszichológiája, szereplőinek szokatlanul uj tónusa és atmoszférájának nyugodt kulturáltsága magyarázza meg azt a nagyszerű és frappáns sikert, melylyel oly hirtelen magára vonta az egész világ figyelmét. Sliaw 1895-ben kritikai tanulmányokat kezdett a „Saturday Review"-ben. Kettő a legérdekesebb közülük: az Ibsen- és a Wagnerbrevier. Nem esztétikai magyarázók és bonctani preparátumok, vagy prédikációk uj művészeti evangéliumról, hanem szatirikushumorisztikus irások éles polémiával ama közönség ellen, mely Wagner és Ibsen elől elzárkózik. Shaw brevierje Ibsenről a legszorosabban összefügg a drámairó Shaw-val, kinek első szinpadi kísérlete 1885-ből való. Szinre azonban csak 1892-ben került. Ki hinné: még Shaw-nak is hét évig kellett türelmetlenkednie, mig fölfedezik?! — Azóta Shaw hü maradt a színpadhoz. Drámái által művész lett — anélkül, hogy miivészieskedne! A művészet neki csak értékes eszköz és bizonyára nem is foglalkozna vele, ha szociális tendenciáját általa ki nem fejezhetné. Drámái: kritikai szatírák, melyeket a „Saturday Review" tanulmányokból párbeszédekké formált. Shaw legismertebb érdeme az, hogy ő vezette be Angliába a realizmust. Gúnyosan kacagta az angol szentimentális romantikát, a szalonok sex-play-én most is éleset vág s türelmetlen realizmusa egyet- tipor minden előítéleten, ha jókedve tartja. Ha Shaw humorát elfelejtjük: Ibsen jut az eszünkbe. Sbaw-t kritikusai a nevető Ibsennek nevezték. Drámáinak nagyobb is volt a sikere, mint Ibsennek, ami tisztára humorának tudható. i Shaw leggyöngébb oldala drámáinak technikája. Propaganda-célja mindig a kompozíció rovására megy. Nála a dialógus a fő — akár csak regényeinél — s figuráival a kigondolásnál többel nem igen törődik. Darabjaiban nem a konfliktus viszi előre a témát, hanem a támadó ideák. Színdarabjai mindmegannyi modern probléma kegyetlen logikai szempontokkal, akár csak Ibsen, Strindberg vagy Brieux drámáiban. Még egy érdekes vonása: őszintesége Angliáról. Shaw minden élő emberek legmodernebbjének tartja magát. — Ma már ott tartunk, hogy ezt el is hisszk neki. * Nagy diákok. Pierre Weber és Serge Basset négyfelvonásos színmüvét kedden este mutatta be a szegedi szinház. A darab komoly ambíciókkal íródott, sikere, értéke távolról sem éri el ezeknek az ambícióknak mértékét. A tavasz ébredéséről fönséges drámai költeményt irt a hatalmas koncepciójú Wedekind. A gyerek-emberek helyett a Nagy diákok-ban emberebb-gyerekek szerepelnek és azt a látszatot kelti, mintha itt nem a kibimbódzó ember ébredező nemi ösztöne, hanem a nagy diákok egész életének egész karakterisztikuma lenne a lényeges. Egyiknek is, másiknak is erőtlen, járt utakat taposó, inkább külsőségeken nyargaló, mint a szivek mélyébe markoló ez a szinmü. A jelenetezés sokszor primitív, látszik, hogy nehezen ment a szerzőknél a mese drámai megépítése, ezért több helyen hézag- és időpótló jeleneteket szúrnak be. Azok a drámát irók szoktak igy, akik egy közepes távolugró néhány méterével jutottak csak tovább a kezdetnél. A bemutatónak nem volt sikere, ami a darabon kivül az előadáson is múlott. A szereplők közül néhány becsülésre méltó ambícióról és figyelmet érdemlő karakterizáló erőről vizsgázott le. De az egész előadás gyöngye, az összjáték fegyelmezetlen volt. Mindenért a rendezőt hibáztatjuk, aki nem tud az előadások fölött kellő erővel és erélylyel disponálni és nem tudja a próbákat ugy vezetni, a műsort ugy összeállítani, hogy az egyes darabok, különösen nagyobb szerepek az előadók lelkében kiforrhassanak. A szereplők közül Baróti Józsefet, Heltai Jenőt, Harsányi Margitot, László Tivadart, Pogány Bélát, Solymossy Sándort és Zátony Kálmánt emiitjük.