Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-28 / 273. szám

4 DELMAGYARORSZAG 191.1 november 26 lehetetlen volna az én föladatom, lia nem tud­nám e sok ember szivének érzését egységes mederbe terelni s ez a meder a szeretet. Az a lángoló, nemes, őszinte ragaszkodás, amely­lyel mi valamennyien viseltetünk nagyrabe­esiilt egyházi elnökünk iránt. Mivel pedig Eötvös szerint a szivnek ünnepek kellenek, hogy érzelmének egész pompáját kitárhassa s mivel a szivnek remegni, dobogni kell, mert nyugalma a halál," azért mi is idegyiiltiink s elnökünk magas kitüntetését alkalomnak tekintve, iránta való tiszteletünknek s vonzal­munknak akarunk kifejezést adni, hogy eb­ben egyszersmind szivünk életének és létezé­sének is bizonyságát adjuk. Akire ugyanis a fejedelmi kegy ily kitün­tető formában árad, az méltó mindnyájunk elismerésére s akit a trón magasságúban szé­kelő fenség is észrevesz, ázt nekünk is ki kell emelnünk sorainkból s odaállítanunk példa­képül a társadalomnak, mint legjobbjaink egyikét. Mert ünnepeltünk valóban mintája a vir integernek, mint ember, mint pap és mint körünk elnöke is egyaránt. Mint ember, a munka apostola. Nem azok közé tartozik, akik kiválóságukat nem a saját egyéniségüknek köszönhetik, nem a bölcső bi­bora tette nevét ismertté, nem egy pillanat alatt vált kitűnővé, hanem a hasszu, fáradsá­gos évek tették őt hasznos emberré. Megér­tette és be is töltötte ő Kölcsey mondását, amely szerln az élet csak ugy éri el célját, ba tetteknek szenteltetik. S amig másoknak az élet elkoptat sok mindent, ami nem igazi nagyság, addig ő napról-napra nőtt, gyara­podott tekintélyben, elismerésben és derék. munkássága most betetőződött fényben, feje­delmi elismerésben is. A labor omnia vincit mondást ő saját példájával bizonyította be legfényesebben, mert eltökéllett, állhatatos akaratával és szorgalmas munkásságával az elsők közé küzdötte föl magát. Munkássának csalhatatlan jele nagy szerénysége is, mert ismeretes tény, hogy a sok munka jár véget­len szerénységgel, míg a kevés munka sok önszeretettel. Ez azonban ünnepeltünkben nincs, mert munkában a keveset nem ismeri s nyugalma is csak arra szolgál, hogy uj erőt gyűjtsön vele az uj munkára. Adja az ég, hogy ezt még sokáig tehesse! Erős biztositéka a kor ilyen irányú műkö­désének az élén álló elnökség minden tagja ugyan, de különösebben annak ma ünnepelt egyházi elnöke, akinek eddigi közéleti tevé­kenységében seliol sem födözliető föl a vallási türelmetlenség, hanem annál inkább a mások vallásos meggyőződésének erős tiszteletben tartása. Ily vezetés mellett kétségtelen, hogy mi is elérjük célunkat s még sem bontjuk meg városunk annyira kivánatos polgári békessé­gét. Amilyen a vezér, olyan a serege, már pedig mi ilyen vezér mellé szivesen állunk s szíve­sen szolgálunk az ő seregében. A lendületes, tartalmas beszéd után szűnni nem akaró éljenzés, taps zúgott íöl. A katolikus nővédő-egyesület nevében Do­bay Gyula dr köszöntötte iaz uj püspököt, mimt a nővédő-egyesület védnökét és meg­alapítóját. Utána ia patronázs hódolatát fe­jezte ki igazán megindító szavakkal Rónai Mariska tanítónő,- aki gyönyörű virágcsok­rot nyújtott át a főpapnak. Ezután Jásza Géza püspök emelkedett szó­lásra a következő lendületes beszédben kö­szönte meg a lelkes ovációt: Tisztelt közgyűlés! Mélyen meghatva, szi­vemben-lelkemben megindulva állok Önök elé. Ám e meghatottság nem abból származik, hogy önök egy ritka, kivételes kitüntetés al­kalmából, amely csekély személyemhez fűző­dik, engem ünnepelnek, hisz én mulandó em­ber vagyok s ugy azt tartom: guani tatum, vanitas, de végigtekintve az önök diszes so­rain, meghat engem az a gondolat, liogy mégis van katolikus intelligencia, van kato­likus társadalom, mely az. ő gyenge papjában is meg tudja becsülni azon örök intézményt, melyet római katolikus egyháznak nevezünk. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a kitün­tetés az apostolok egyik utódjának, a csanúdi megyés püspöknek s a magyar katolikus egy­ház főkegyurának, az apostoli magyar király­nak egyetértő akaratából folyó tény. Mit tesz­nek tehát önök, midőn ezt ünneplik? örömü­ket és tiszteletüket fejezik ki a magyar kato­likus egyház e két vezető tényezőjének gon­doskodása fölött, melylyel a nagy magyar egyház egy kis részére, Szeged városára a püspöki méltóság fényét ragyogtatják és az egyház dicsőségét hirdetik, vagyis önök kato­likus szivük lelkesedésével ünneplik egyházu­kat, iránta becsülésüket, szeretetüket feje­zik ki. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Abban a nagy szellemi bax-cban, mely napjainkban pro aris et focis folyik, a katolikus egyház rendület­lenül áll az ő örök igazságaival s nem hajol­va sem jobbra, sem balra, halad rendeltetésé­nek utján. Azonban, hogy az ő igazságait mint ilyeneket a kétkedők előtt is ad oculos bizonyitsa, nem elég az igazságok egyszerű hangoztatása, de szükséges, hogy azokat a belőlük folyó cselekvések által is tanúsítsa, vagyis hogy élő egyház legyen tagjainak munkásságában. Ha az önök sorain végig tekintek, örömmel szemlélem Önökben az élő egyház tagjait, önök itt Szegeden, e nagy ka­tolikus városban megalakították a katolikus kört, amely hivatva van a társadalmi élet körében a szivekben éleszteni a katolikus hit igazságait; gyengéd szerető női szivek meg­alakították a katolikus nővédő egyesületet, mely a szegények és elhagyatottak védelmé­ben igazolja az egyház tanítói igazságát. Meg­alakult a katolikus legény egyesület, mely ipa­rosif jaink katolikus nevelését célozza és végül az Oltár-egyesület, mely az eukliarisztikus Jézus imádását és szeretetének a szivekbe való átöntését mozdítja elő. Nagy, hatalmas a munkakör, melyet fel­karoltak, pedig ez még csak kezdet. Nagy, ha­talmas az munkakör, de a lelkesedés, melylyel e munkakört betölteni törekszenek, a lelkese­dés, melylyel im egy gyenge segítőtársukban az élő egyházat ünneplik, azt bizonyítja, hogy önöknél az isten igazságok nem puszta szót képeznek, de élő, dolgozó valóságot. Ez az, ami engem szivem mélyéig meghat s lelki­pásztori szivemet örömmel tölti el. Ezen érzelmek és gondolatok hatása alatt fogadják önök soha nem szűnő hálámat, mély köszönetemet eddigi munkásságukért, fogad­ják igaz köszönetem szavát azért az ünneplé­sért, mely katolikus szivük dobbanását han­goztatta és katolikus lelkük szépségét tárta fel. Kérem önöket további lelkes munkára s higyjék el, hogy isten, kiben élünk, mozgunk és vagyunk, áldásával nem fog elmaradni. Én bálám nyilvánítását azzal fogom megmu­tatni, hogy nagy munkájukban erkölcsi és anyagi támogatásommal mindenkor részt fo­gok venni. Midőn bálás köszönetemnek újólag kifeje­zést adok, kérem a minden jó adóját, hogy kegyelmével árassza el munkánkat és adja annak bő eredményét. Ajánlom magamat további jóindulatukba, szeretetükbe és barátságukba. Percekig tartott az éljenzés, a taps Jászai Géza beszéde után s a lelkes ünnepséget a szegedi daloskör fejezte be, amely a Hol szent Péter sirba téve . . . cimü pápai him­nuszt énekelte el. Az emelkedett hangulatban, a kör eddigi működésének megfelelő szabadelvű szellem­ben lefolyt ünnepséget Gerliczy Ferenc báró zárta be. Jászai mellett a népszerű képviselő is központja volt az ünnepségeknek. Ünne­pelték benne Szeged agilis, fáradhatlan ba­rátját, jóakaratát, aki rövid képviselősége alatt is számtalan jelét adta Szeged város ügyei iránt tanúsított meleg érdeklődésének. Lelkes hangú, emelkedett szellemű beszédei után neki is bőségesen kijutott a ovációból. Ezután az uj püspök tiszteletére nyolcvan teritékes lakomát rendeztek a kör nagyter­mében. Az ünnepelt püspök az asztalfőn Nagy Andrásné drné és Raskó Istvánná drné közt foglalt helyet. Az első felköszöntőt Já­szai püspök mondotta a pápára és a király­ra. Utána Nagy Aladár dr emelkedett hangú szónoklatot mondott, melyben különösen hangsúlyozta, hogy a felvilágosodást bele kell vinni a társadalmi küzdelmekbe, mint ennek egyik képviselőjét Jászai püspököt. Rerner Pál nyugalmazott ezredes, mint a Krisztusi tanok terjesztőjét üdvözli Jászait. Lippay György dr Kiss Jánosra, Szeged nagy fiára emelte poharát, — annak egy üd­vözlő sürgönye kapcsán. Szeles József dr a megyés püspököt éltette, mint a kör fővédő­jét és indítványára a jelenvoltak sürgönyt küldöttek a püspöknek. Jászai püspök majd Nagy Aladár a vendégeket ünnepelték lelkes szavakban, akik Erdélyi Kálmán muzsikája mellett az esti órákig lelkes hangulatban ma­radtak együtt a kör helyiségében. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedden : A papa, vígjáték. (Páros '/») Szerdán: A tatárjárás, operett. (Páratlan */»•) Csütörtökön : A kis gróf, operett. Bemutató. (Pá­ratlan 2/„.) Pénteken : A kia gróf, operett. (Páratlan s/3.) " Szombaton : A kis gró, operett. (Páros 1/s) Vasárnap délután : Keresd a szived, színmű. Vasárnap este : A kis gróf, operett. Bérlet­szünet. Hétfőn : Macbeth, tragédia. (Páratlan 2/, ) Kedden : Az ártatlan Zsuzsi, operett (Páros '/,.) Szerdán : A papa, vígjáték. (Páratlan Vs) Csütörtökön : A tatárjárás, operett. (Páros -/.) Pénteken délután: A cigányszerelem, operett. Pénteken este : A kis gróf, operett. (Páratlcn s/s) Szombaton: Az élő halott, színmű. Bemutító. (Pátos Vs) Vasárnap délután: A babuska, operett. Vasárnap este: Az élő halott, színmű. (Párat­lan 2/s.) * Snraune Besprés Szegeden. A párisiak viiághirü színésznője, Suzarme Després tár­gyalt Almássy Endrével, a szegedi színház igazgatójával. Az európai fővárosokban is­mert drámai színésznő a szegedi közönség­nek is be akarja mutatni csodálatos művé­szetét. Ha az igazgatósággal sikerül meg­egyeznie, akkor már a jövő hónapban Sze­gedre érkezik a társulatával. Almássy Endre különben ma este kijelentette a társulat előtt, hogy a vendégszereplés befejezett dolog. Tülekedés » trónért. Lisszabonból je­lentik: Magelihaes Lima visszatért külföldről s jelentést tett a köztársasági kormánynak, hogy monarchista mozgalom decemberben ujult erővel fog kitörni. A royalista tábor a spanyol határon gyülekezik s jól fel van fegyverkezve. Pénzben sem szenved hiányt az ellenforradalom vezetősége, noha nem si­került Franciaországban megszereznie az öt­venmilliós kölcsönt, pedig nemcsak Manuel ezkirály és a Braganza-család tagjai, hanem más koronás uralkodók is hajlandók voltak kezességet vállalni. A köztársasági kor­mány kiutasította Portugáliából Guarda ér­sekét, Manuele de Madost, mert egyházke­rületében a királyság mellett agitált. A ren­delet szerint az érsek öt napon belül tartozik elhagyni Portugáliát, különben áttoloncolják a határon. A számkivetés három évre szól.

Next

/
Thumbnails
Contents