Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-28 / 273. szám

1911 november 26 DELMAGY ARORSZÁG 5 A képviselőház ülése. — Fővárosi ügyek vitája. — (Saját tudósítónktól.) A belügyi tárca költ­ségvetését a mai ülés elején általánosságban elfogadta a Ház, azután pedig a részletes tárg yalásba fogott, amelynek során rna csu­pán a főváros ügyei kerültek szóba. Az ülésen Beöthy Pál elnökölt s bemu­tatót Kassa város kérvényét a választójog kiterjesztése dolgában. Azután a Ház általá­nos ágban nagy többséggel elfogadta a bel­ügyi költségvetést s elvetette a benyújtott ha' á rozati j a vaslatokat. Az ülésről ez a tudósítás szól: Beöthy Pál elnök féltizenegy órakor nyi­tói la meg az ülést. Az elnöki előterjesztések rton folytatták a belügyi tárca részletes költ­ségvetését. Szmrecsányi György a közigazgatás álla­00 oitása ellen és a főváros fejlődéséről, majd v. ! ozmopolitizrnusról beszél. A bérpaloták mögött nagy a nyomor. Élelmiszer-uzsora uralkodik. A nyerészkedési vágyból elköve­tő!! bűncselekményekkel vannak tele a tör­vényszéki rovatok. Aki e tünetekről beszél, . •• maradi, klerikális ember. Pedig, aki ezt a mé'elyt üldözi, elismerést érdemel. Budapest a központja az erkölcstelen szédelgőknek. Ezért a főváros vezetői felelősek. Fölolvassa Nagy Dezsőnek a főváros fejlesztéséről a kép­viselőházban mondott egyik beszédét, amely­ben részletesen ismerteti a fővárosi bizottsági tagok választása körül elkövetett viszaélése­ket. A klikkek mellett senki sem érvényesül­lek 1 ::! Sümegi Vilmos: Ugy van, ez igaz! Polónyi Dezső: Minden jóérzésű ember mondja ezt. ' Szmrecsányi György: Nagy Dezső a viriliz­f sról is beszélt. Ez is rákfenéje a városnak. 15-ös bizottság egyszerűen kinevezi a viri­a bizottsági tagokat. Bródy Ernő: Ugyan kérem! Szmrecsányi György: Hát nem tudja Bródy F nő, hogy hamisítják a választási bárcákat? Bródy Ernő: Tessék a bírósághoz fordulni ; hamisítók ellen. Szmrecsányi György: Mentünk, de a Kúria - ' mondta, hogy hozzuk el az illetők születési Ív onyitványát. Hát honnan hozzuk a kazárok F; detési bizonyítványát? Bródy Ernő: A törvény igy kívánja. Sümegi Vilmos: Ostoba törvény! (Zaj.) Bródy Ernő: Tessék megváltoztatni. Szmrecsányi György: A mai rendszer mel­lett lehetetlen megtisztítani a fővárost. Nem­rög előfordult a következő eset: Felemelték a löksz vámját. De ez ellen fölzudult a közvéle­mény. Ekkor a törzsfőnökök suttyomban visszavonták az egészet és titokban másként ; mdezték a dolgot. Glücksthal interpellált <>i akkor Heltai példátlan módon felelt. Ez a v ílasz beigazolja, hogy ott bizony inkorrekt­ség történik. Azt mondta Heltai, liogy a szénkereskedők 150,000 koronát gyűjtöttek és megvásárolták a bizottság tagjait. Ezek lármáznak a koksz­1 ondelet ellen, de nem lesz sikerük, mert meg­vesztegetett emberek nem dirigálhatnak. Ma­ga Heltai vádolta megvesztegetéssel a saját társait és ez nem lett megcáfolva. Márkus József Szmrecsányi beszédével po­lemizál. Budapest legnagyobbrészt a maga erejéből fejlődött az ország méltó központjá­vá. A legnagyobb gondot és költséget a köz­' ktatásra, ezzel a magyarosodás fejlesztésére s a kultura emelésére fordította. Ma husz millió a kulturális kiadás. Nem igaz, hogy a főváros nem eléggé nemzeti irányú. Heltai Ferenc személyes kérdésben felel Szmrecsányinak. Kijelenti, hogy soha egyet­len lépést nem tett, hogy a gázgyár igazgató­ja legyen. Szmrecsányi György félreértett szavait ma­gyarázza meg s kijelenti, liogy személyeket fiem támadott, csak azt a rendszert kritizálta, amely a fővárosban mindent, a klikkek pré­dájává tesz. Béderváry Károly gróf miniszterelnök a főváros üzemeire vonatkozólag megjegyzi, hogy az üzemek várositása a világon minde­nütt nagy sikerrel folyik, mért ez kitűnő üz­let. A gázgyárnál és a városi villamosvasút­nál egyaránt ez volt a tendencia. Lehet, liogy ebben a börzének is volt szerepe, de midőn meggyőződött arról, hogy a részvények ára megfelel a mai jövedelmezőségnek, jóváhagy­ta. Szmrecsányi határozati javaslatát szíve­sen elfogadja ugyan, de szeretné, ha azt le is lehetne a Házban tárgyalni. (Élénk helyeslés jobbról. Az ülés két órakor fejeződött be. Tanítványt és beíétkönvyvet szöktetett a nevelő. — Egy kalandos szökés részletel. — (Saját tudósítónktól.) Baumhorn Izidor, szegedi vasúti építész, szombaton éjjel beje­lentette a szegedi rendőrségen, hogy tizen­hat éves mostohafia, Gressner József pénte­ken reggel eltávozott hazulról és azóta nyo­ma veszett. A fiu távozásával egyidejűleg egy huszonháromezer korona értékű betét­könyv is eltűnt. Gressner Józsefet, aki ke­reskedelmi iskolai tanuló, Spira Antal, tizen­nyolc éves szegedi bankhivatalnok tanította. Spira kalandos hajlamú fiu volt. A szülők följelentésükben valószínűnek tartják, hogy a szökés tervezője Spira volt. Szakáll József dr rendőrkapitány vezeti ebben az ügyben a nyomozást. Megállapí­totta, hogy a betétkönyvlopás és a szökés ér­telmi szerzője Spira Antal. Pénteken dél­előtt szöktek meg Szegedről. Szabadkára mentek, a betétkönyvet ugyanis a Szabadkai Takarék- és Népbank állította ki. A bankban ötezer koronát vettek föl. Vasárnap délelőtt visszaküldték a betétkönyvet — Budapest­ről. A szökésről értesítették a budapesti rendőrséget, a fiuknak azonban nem akadtak a nyomára. Valószínű, hogy Németország fe'é vették az utjükat. Részletes tudósításunk a következő: Gressner József a, szegedi felső kereskedel­mi iskola alsó osztályú növendéke. Szimpáti­kns megjelenésű, szőke fiu. Szorgalmas tanuló volt és jó magaviseletű. A tanév kezdetén Spira Antalt házitanitójának fogadták föl. Spira még alig tizennyolc éves, de már érde­kes múltja van. Alsóbb iskoláit Temesvárott, végezte, kitűnő eredménynyel. Onnan Szeged­re jött a kereskedelmi iskolába. A rendkívül okos fiu saját erejéből tartotta fönn magát. Tanított, ugy kereste meg a kenyerét, ösztön­díjas növendék volt. A tanárai kedvelték, szép jövőt jósoltak neki. Irodalmi dolgozatokkal is megpróbálkozott. Tanulmányokat, novellá­kat, verseket irt, sőt németből fordított is már alsó osztályú növendék korában. A középső osztályban már hanyatlott a fiu '''szorgalma. Elhanyagolta a tanulmányait,. Ez a változás feltűnt a tanárainak és érdeklődtek a hanyagság oka miatt. Spira himezett-hámo­zott. Azt is mondta, hogy állást kell vállal­nia, mert nagyon szegény. Hiába való volt a tanárok jóakarata, a megélhetésről való gon­doskodás, a tanév elején kimaradt az iskolá­ból. Kalandos tervei voltak. Németországban akart tovább tanulni, de nem volt hozzá anyagi ereje. Egy ideig Szegeden tartózko­dott, Zsinóros, magyar ruhában járt, fölcsa­pott hazafinak. Néhány hét után Nagybecskerekre utazott, ott laknak a szülei. Irodába járt és magán­úton tovább tanult. A fiatal korához képest képest bámulatos akaraterejii és intelligens fiu keresményéből a szülőit is támogatta. Emellett a középső osztály anyagából sikere­sen magánvizsgázott. A fiu azonban hamar megunta Nagybecs­kereket, ez év szeptemberében újból vissza­tért Szegedre. Yolt tanárai és tanuló társai biztatták, hogy iratkozzon be az iskolába. Spira azonban erre nem volt hajlandó, „kinőtt már az iskolapadokból". A tanárok ajánla­tára Baumhorn Izidor házitanitóul fogadta föl a mostohafia mellé. A tanításért teljes el­látásban részesült, a megélhetésre tehát nem volt gondja. Az érettségi bizonyítvány meg­szerzésére is készült. Baumhornék családtagnak tekintették a fiut. Lelkiismeretes gondossággal végezte a munkáját. Példásan élt, esténkint otthon ol­vasgatott. Ugyanilyen volt a tanítványa is. Lelkiismeretes, szorgalmas, szolid életíi fiu. Spira Antal november elsején a Szegedi ke­reskedelmi rendező banknál kapott alkalma­zást. Kifogástalanul, a legteljesebb megelé­gedésre dolgozott. Feltűnt a precíz szakis­merete, a legkomplikáltabb föladatokat is megfejtette. Emellett továbbra is vállalta a tanítást. Az utóbbi időben lelohadt az ambíciója. Zavart is volt és ideges. Ezt azzal magyaráz­ta, hogy beteg. Megártott a túlfeszített igyek­vés és a sok olvasás. Ennek a hirtelen válto­zásnak azonban más oka volt. Kalandos ter­veket szövögetett. Egy barátjának el is árulta a szándékát. Az volt a terve, hogy ellopja pártfogol tjának a betétkönyvét, a takarék­pénztárból nagyobb összeget vesz föl és meg­szökik. A szökésre a barátját is igyekezett rá­beszélni, aki azonban visszautasította az ajánlatát. Ez még a mult vasárnap történt. A visszautasítás után a tanítványát igye­kezett megnyerni a tervének. A tizenhat éves fiúnak addig-addig beszélt, amig az végre tel­jesítette az óhaját. Már napokkal ezelőtt készültek a szökésre. Kedden a fiu már nem ment az iskolába, Spira pedig beteget jelen­tett a bankban. Gressner József megtévesz­tette a szülőit. Reggelenkint könyvvel ment el hazulról és a rendes időben tért vissza. A fiu anyjának feltűnt, liogy eltérőleg az eddigi szokástól, balkan olvasva tanultak. Amikor emiatt magyarázatot kért, Spira azt felelte: — Most igy akarom kipróbálni, talán ilyen módon könnyebben tanul. Gyakran sugdolództak, zavartan összenéz­tek, ami feltűnt a szülőknek. Spira azonban mindig ügyesen elterelte erről a figyelmüket. Igy ment ez péntekig. Pénteken reggel köny­vekkel távozott hazulról a fiu, vele ment Spira is. Ebéd után azonban hiába várták liaza őket. Nem jelentkeztek a fiuk. A szülők azonban csodálatosképen csak szombaton éjjel jelen­tették be az esetet a rendőrségen. A betét­könyvlopást pedig egyáltalában nem is akar­ták bejelenteni. Igy nagyon megnehezítették a nyomozást, mert a fiuk egérutat nyertek. A rendőrség a följelentés után körözést bocsá­tott ki, amelynek azonban eddig még nincs eredménye. Vasárnap délelőtt, nagy meglepetésre, bu­dapesti bélyegzéssel visszakapta a betétköny­vet. Megállapították, hogy a fiuk ötezer ko­ronát vettek föl a szabadkai Népbanknál. Cso­dálatos, liogy ez megtörténhetett. Két pely­liedző állu, serdületlen fiu hogyan kelthetett olyan bizalmat felnőtt emberek szemében? Valószínű, hogy mihamarabb nyomára akadnak a kalandor fiuknak. A« olaszok lemondtak a Dardanel­lák elzárásáról. Parisból jelentik: Hiva­talos körökben megerősítik, hogy Olaszor­szág csakugyan foglalkozott a Dardanellák blokádjának tervével és hogy ugy Francia­ország, mint Oroszország Rómában a legna­gyobb energiával tiltakoztak ez ellen a terv ellen, mindenesetre azzal a megjegyzéssel, hogy ennek a lépésnek nincsen ellenséges karaktere Olaszország ellen. Rámutattak arra, hogy Oroszország és Franciaország kezdettől fogva leplezetlen szimpátiával tá­mogatta a Tripolisz megszerzésére irányuló olasz politikát, de a kereskedelem nagyobb érdekei parancsolóan kötelességévé teszik, ugv Franciaországnak, mint Oroszország­nak, hogy a Dardanellák elzárását megaka­dályozzák. Tudvalevő, hogy a Dardanellák nemcsak török tengerszoros, hanem egyet­len összekötő ut a Fekete- és a Földközi­tenger között, az egyetlen tengerkijárat, a mely Oroszországnak, Romániának és Bul­gáriának kereskedelme és hajózása számá-

Next

/
Thumbnails
Contents