Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-04 / 253. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 november 3 mert tények alapján határozottan kétség­be vonjuk ezt a lehetőséget is. Kossuth ugyanis ezt a feltevését arra alapítja, hogy „mig a Máz elnökével az eszmecse­rék folytak, az ellenzéki pártok egymás közt tárgyaltak a köztük fenforgó nézet­eltérések elsimítása végett, ami messze­menőleg sikerült is". Nem tudjuk, mit ért Kossuth Ferenc akkor, amikor a két füg­getlenségi párt nézeteltérésnek „messze­menő elsimítását" újságolja. Azt azonban tudjuk, hogy a felfogásoknak valóban lé­nyeges közeledése semmi esetre sem kö­vetkezett be. Szeretjük az állításainkat olyan tények­kel erősíteni, amelyek autenticitását a má­sik fél sem igen vonhatja kétségbe. Épen ezért, ha mi most azt állítjuk, hogy erős tévedés azt mondani, hogy a két függet­lenségi párt felfogásának összeegyezteté­se csak legcsekélyebb mértékben is sike­rült, ugy hivatkozunk Justh Gyulának a bajai népgyűlésen elmondott beszédére. A legerősebb nagyítóval sem képes senki el­térést találni abban, amit Justh Gyula mint a maga álláspontját vasárnap hirde­tett és abban, amit az egész kampány meg­indulása óta a maga részéről a béke árá­nak kitűzött. Közeledésnek tehát, legalább az ő részéről, nyomát se látjuk. Az általános, egyenlő és titkos, a leg­radikálisabb választói jognak haladékta­lan és minden egyéb törvényhozási fel­adatot megelőző megalkotása és a véd­erőreformnak egy uj országgyűlés teendői közé való átutalása, — ime, a Justh Gyula békefeltételei, amint azokat a bajai piacon minden diplomatikus cikornya nélkül elő­adta. Ezek bizonyára nem lehetnek az el­lenzéki pártok feltételei? Jogunk van tehát állítani, hogy a nézet­eltérések elsimitása valami nagy mérték­ben talán még sem sikerült., Levonjuk a végső konklúzióinkat. Autentikus nyilatkozatok utján szinte perrendszerüleg igazolva látjuk Kossuth Ferenc és Berzeviczy Albert egyértelmű kijelentéseiből, hogy az ellenzéki pártok nem voltak abban a helyzetben, hogy olyan békepontozatokat állapíthattak vol­na meg, melyekben a normális parlamenti tárgyalások helyreállításának feltételeit egyértelmüleg képesek lettek volna fixi­rozni. Képtelenségüknek minden kétséget kizárólag az volt az egyetlen oka, hogy a baloldali pártok felfogása a helyzetet do­mináló legfontosabb problémák tekinteté­ben élesen eltér. Akármelyik oldaláról tekintjük is ,a kér­dést, az eredmény csak az, hogy semmi kétség sem foroghat fenn aziránt, hogy a lefolyt békeakció azért maradt meddő, mert az önmaguk között meghasonlott el­lenzéki pártok a köztük fenforgó elvi ellen­téteket áthidalni képesek nem voltak. Ezért bukott meg a béke! A Times" n, üímci hadseregről. Lon­donból táviratozzák: A Times katonai mun­katársa végigcsinálta a nagy német hadgya­korlatokat és cikksorozatban számol be ta­pasztalatairól. A cikkek szenzációsak, mert az angol újságíró a német hadsereget nem látta olyan kitűnőnek, mint azt általában hiszik. A német vezérkar nem bizonyult va­lami csodásan ügyesnek a gyakorlatok alatt — irja a tudósító. — Azok a hibák, amiket elkövettek, bábom esetén súlyos következé­sekkel jártak volna. A gyakorlat fővezetősé­ge olyan hibákat csinált, amelyek megingat­hatták a külföldiek bizalmát a német liad­vezetőségben. A gyalogság minden lendület nélkül való; nem tudta kihasználni a terep előnyeit, rosszul fedezte magát, rendkívül lassan volt a mozdulataiban, könnyű célpon­tot nyújtott az ellenségnek közeli támadás­ra, elhanyagolta őrszemek állitását és ugy látszott, mintha fogalma sem volna a modern lövészet hatásairól. A lovasságnak szép és jól idomitott paripái vannak, de egy jó felde­rítést sem végzett. A tüzérség kivénült anya­A modern öltözet helyett, amelyet kez­detben vésett, egy libegő drapéria szobrát fejtette ki könnyedén, libegtetve a repülés fuvalma, által s mely mögött egy aromából és fényből álló test bizonytalan körvonalai hullámzottak. A fej átalakult: a csodás szemgolyók kimondhatatlan szemlélődések­ben vesztek el; a keskeny, finom orr cimpái menyei szerelemtől pihegtek; a titokzatosan mosolygó ajkak közt két sor gyöngy tün­dökölt és a leglégiesebb szövetnél finomabb haj hófehér vállakra omlott alá. Tiszta, diadalmas szenvedély tüzelte a szobrászt ezért a lelkének harmonikus rez­géséből született fantomért. Határtalan volt a bizodalma misztikus észleleteinek a tény­leges valóságában, rendithetetlen volt a hite a neje közelségében; akit szeretett a múlt­ban, szeretett még a jelenben is, de glorifi­kálva, termésaetfölöttin! Büntetlenül nem lehet hosszan nyújtani az ilyen életet. Ez a szigorú elzárkózottság, ez az örökös alvajáró állapot, az agynak ez az egyre növekvő erjedése megtámadta az el­méjét. Hatalmas kiábrándulások kábították el, fenséges himnuszt énekelt szivében és ide­gei megfeszülve, mint a líra húrjai, szétpat­tanni fenyegettek. Lesoványodva, megvé­nülve, tüdője makacs köhögés által marcan­golva, gőzölgő homlokkal, révedező szemek­kel folytatta az eszméjét lázas megátalko­dottsággal. Csak a konokság tartotta már fenn és a reakció beállása nagy veszélyt jó­solt. Aznap este, hogy müvét befejezte, Guy majdnem öntudatlanul, ingatag léptekkel alig birt hazavánszorogni s beérve, elvágó­dott a földön. Agyláz állott be. Lassacskán mégis fellábbadt. De ekkor csaknem teljes feledés állott be nála, még a betegségének az okaira sem emlékezett. Va­lami homályos ösztön nógatta, hogy keresse fel a műtermét; zűrzavaros emlékezete bi­zarr kísérletekről, talán megvalósított nagy­szerű koncepciókról beszélt neki. Vágya szü­netlenül erősbödött, mindamellett valami gyermekes félelem, babonás aggodalom küz­dött még türelmetlenségével, tartotta vissza egész délutánonként az ablakban könyö­kölve. Hirtelen elszánta magát. Félénken, lopva, lihegve, mint valami szentségtörő haladt fel Guy a lépcsőkön; a kulcs fordul a zárban, az ajtó feltárult. El volt kápráztatva; vele szemben tün­dökölt a lángelméje által nemzett csoda, az eszményi jegyes, mely felé csengett lelké­nek minden vágyakozása. Szédület fogta el. Lehajolva, fuldokolva, kitárt karokkal, ösz­szeszoritott fogakkal, mintegy földbe gyöke­reztek a lábai borzasztó bámulatában, maid éles kiáltással remekmüvére vetette magát, átölelte, egyensúlyt veszített, földre zuhant s magára rántotta a roppant márványtöm­böt. Előrohantak. A szobrász repedt koponyá­val, holtan hevert a szobor romjai alatt. gával, lassú és hatástalan lövő-módszerével nem mérkőzhet a francia tüzérséggel, de még csak egy közönséges átlag-tüzérséggel sem. A kormányozható léghajókat és a repülőgépe­ket a németek nem tudják használni. Szeged város költségvetése. — fiz októberi közgyűlés novemberben. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken folytatták az októberi rendes közgyűlést és alkalma­sint folytatják azt a jövő pénteken is. Né­hány jelentéktelen kérdés elintézése után a költségvetés tárgyalásához fogtak, ami elég érdekes volt és ezért elég sokan szóltak is hozzá. A tanács által javasolt tételeket elfo­gadták, nagyobb vita a hídvám kérdésénél volt, de itt is megszavazták a tanács előter­jesztését és a közgyűlés többsége nem járult hozzá a hidvám eltörléséhez. Balogh Károly tanácsos expozéjában ki­tért mindazokra a nagy kérdésekre, amelyek a legközelebbi jövőben nyernek elintézést. Nagyon helyesen mondotta, hogy mielőtt ezek a kérdések megvalósítva nincsenek, ad­dig a város jövedelmező vállalkozásokon ki­vül másra nem fordíthat pénzt. A költségvetés, amelyet a közgyűlés álta­lánosságban, a részletes vita alapjául elfoga­dott, végig reális keretekben mozog. Ötmil­lió hétszázezer korona kiadással szemben százezer korona hijján négymillió a bevétel, a hiány tehát nyolcszázezer korona, amelyet fedez az ötven százalékos pótadó. Mindenesetre nagy érdeme a hatóságnak, hogy a kiadások nagymérvű emelkedése mellett megtudta tartani az ötven százalékos pótadót, amely a rekonstrukció óta nem vál­tozott. A pénteki közgyűlésről alábbi részletes tu­dósításunk számol be: (Póttárgyak.) Elnök: Lázár György dr. polgármester. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr. tb. tanácsos, Bárdoss Béla osztály­jegyző. adta, hogy az 1912. évre 4,095.488 korona 50 fillér bevétellel szemben 5,706.973 korona 50 j fillér a kiadás, fedezetlenül marad tehát 801.485 korona, amelyet ötven százalékos pótadóból fedeznek. Elmondja, hogy a költ­ségvetésbe fölvették mindazokat a jövedel­meket, amelyeket a törvény, szabályrendele­tek, szerződések előírnak. Minden tételt há­rom évi átlag alapján állapítottak meg. Ugyanígy történt a kiadásoknál is. A taná­csot az a szempont vezette, ihogy a város Taschler Endre olvassa a mult ülés jegy­zőkönyvét, amelyet Kiss Gyula és Sáry János hozzászólásai után hitelesítenek. Elnök bejelenti, bogy a városi közkórbáz 1912. évi költségvetését, a rókusi és ujszegedi templomok hullaházainak épitését, Tóth Gyula felebbezését, a Magyar Kender- és Len­ipar Részvénytársaságnak telepe kibővítése és munkásházak építése céljából a vámhoz terület átengedése iránt intézett beadványát, a külterületi kántorok földilletményének kér­dését, az árvaszék előterjesztését, az árva­széki pénzek elhelyezését, illetőleg póttárgy­ként tárgyalják a közgyűlésen. Ezután Regdon István segédvámfeliigyelő­nek, Szabó József hivatalszolgának, Pisztrai Péterné szülésznőnek szabadságot engedé­lyeztek, Heger Ferencnek kilátásba helyez­ték a községi kötelékbe való fölvételt és ki­hirdették Perván Racsev Anasztázia szülész­nő oklevelét. (Balogh Károly expozéja.) Balogh Károly pénzügyi tanácsos terjesz-

Next

/
Thumbnails
Contents