Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-25 / 271. szám

1911 novembw 25 DÉLMAGYARORSZAG 3 hogy a Keleti-tengerre menjen. Ez a véletlen mentette meg a — Hamburger Nachrichten szerint — Európát egy véres és .kiszámíthatatlan háborútól. Nagy Zoltán biró ügyei. — Feyyelmi tárgyalás az Ítélőtáblán. — (Saját tudósítónktól.) A mult év őszén nagy hullámokat vetett az egész ország közvéleményében az a rágalmazási per, melyet Simon Ákos szegedi Ítélőtáblai biró panaszára a királyi ügyészség indított Petrovics Mihály ibattonyai főszolgabíró ellen. A főtárgyalás, amint emlékezetes, a főszolgabíró felmentésével végződött és a felmentő itélet után olyan verziók keringtek, hogy a meglepő itélet létrehozásában jelentős szerepe volt az egyoldalulag kiélezett sajtóközvéleménynek, amelynek súlya alól a szakbiróság sem vonhatta ki magát. Már a főtárgyalást megelőzőleg szokatlanul éleshangu támadó cikkek jelentek meg egy szegedi lapban, amely támadások betetőztek a főtárgyalás napjairól beszámoló tudósításokban. A cikkek éle Simon Ákos ellen irányult, akivel kapcsolatban a tények elferditéséig ment el a támadó cikkek irója. Szélesebb jogászi körökben megütközéssel beszéltek arról, hogy a sajátságos hírlapi, harcmodor árnyékot vet a szegedi törvényszék egyik birájára, aki egyrészt az illető lapnak — különösen törvényszéki ügyekben — fizetéses munkatársa, másrészt pedig itéletszerkesztő birója volt annak a tanácsnak, amely a Simon—Petrovics perben első fokon Ítélkezett. Okot erre a gyanúra nem csak ez a szerkesztőségi benső összeköttetés szolgáltatott, hanem a támadó cikkek szabatos jogászi fogalmazása, meglepő jólértesültsége és az a sokaknak föltűnő érintkezése, amelyet Nagy Zoltán — az illető törvényszéki biró — a védelemmel s az illető szegedi lap másik főtárgyalási tudósítójával tartott fenn. Az itélet s a hírlapi támadások keltette tulMandolin: Hát most mit csináljak? Te engem meghívtál. Éhes vagyok. Plomby: Akkor enned kell. Mandolin: Hol? Plomby: Ahol akarsz! Miattam akár Bouillon Duvalnál. Mandolin (siráshoz közel): Ez nem szép tőled. Nagyon jól tudod, hogy nincs egy sou-m se. Louis: Talán kisegíthetem egy aranynyal, Mandolin ur? Mandolin (méltósággal): Nem kell. Köszönöm Louis! Majd másként segítek magainon. Louis: Nincs igaza Mandolin ur, hogy ilyen büszke, öri nem az első a báró ur barátai közül, akiknek ilyen apró szolgálatokat tettem. Mandolin: Szükségtelen. (Plombyhez): Tehát? Választ várok. Plomby: Micsoda poloska vagy! A ragaszkodásod az ebédhez nagyon komikus. Végre is nem bánom! Hagyj még félórát aludnom, azután elmegyünk Marivaxuzhoz. Jöjj félóra múlva ismét. Mandolin: Soha! Plomby: De mégis! Mandolin: Mondtam, hogy nem. Adieu! (Elmegy, hevesen becsapja maga mögött az ajtót.) Louis: A báró ur nyugodtan visszafeküdhet. El fog jönni megint. hatalmas közvéleménynyel szemben a Délmagyarország vette fel először a harcot, a mikor a mindenki becsülésében álló meghurcolt táblabiró ügyében annak felderítésére vállalkozott, hogy ebben a perben olyan tényezők is érvényesültek, melyek alkalmasak arra, hogy a büntető igazságszolgáitatás pártatlanságát és elfogulatlanságát elhomályosítsák. Vezércikkben, majd terjedelmes napi beszámolókban foglalkozott az ügy megvilágositást nem nyert hátterével, majd „Nagy Zoltán biró esete" cimen csoportosította azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek Nagy Zoltán elfogultsága és itélőbirói tisztével össze nem férő hírlapi tevékenysége mellett alapos gyanút szolgáltattak. Az igazság és az igazságszolgáltatás egyetemes érdekében felhívta az illetékes forumokat, hogy fegyelmi uton tisztázzák azt, hogy volt-e törvénynyel és tisztességgel össze nem férő szerepe Nagy Zoltánnak a Simon—Petrovics féle ügyben, — de egész szegedi birói működésében is, mert sérelmet látott a birónak túlságosan eksztenziv, birói állásával is szolgáló riporteri tevékenységében. E cikk alapján a szegedi királyi főügyészség indítványt tett a fegyelmi vizsgálat elrendelésére; a szegedi Ítélőtábla fegyelmi tanácsa pedig széles mederben lefolytatta a vizsgálatot, október havában Nagy Zoltánt vád alá is helyezte, aki ellen a fegyelmi tárgyalást, szombatra, november 25-re, délelőtt kilenc órára tűzte ki. A Délmagyarország, a nyilvánosságot s az igazságot szolgáló ez akciójában elégtétellel látja az illetékes forumok kötelességszerű érdeklődését. A tárgyalás nyilvános s az elé a közönség körében nagy érdeklődéssel néznek. (h. 7c.) Válság Angliában. Londonból jelentik: A Pal Mai Gazette azt irja, hogy a kormány nagyon súlyos válságba van és hogy a parlamentet a legközelebbi két hét alatt föl fogják oszlatni. A válságot a külső politika okozta. Grey Edvárd, akit a radikális sajtó naponkint hevesen megtámad, ha hétfőre bejelentett nyilatkozata nem fog a parlament tetszésével találkozni, be fogja adni lemondását. — A Reuter-ügynökség jelenti: A reggeli lapok valamennyien gúnyolódnak ama híresztelésen, hogy Sir Edvárd Grey a november 17-iki vita miatt visszaléphet és kijelentik, hogy bár egyes túlzó radikálisok a kormány politikáját irigyen nézik, a képviselők túlnyomó többsége azt a nézetet képviseli, hogy Grey számára továbbra is meg kell adni a parlamenti támogatást. A parlament minden másféle állásfoglalása egyértelmű volna Németország diadalával. A képviselőház elnöksége a függetlenségi pártkörben. Budapestről jelentik: Nüvay Lajos, a képviselőház elnöke és Beöthy Pál, Jankovich Béla alelnökök pénteken este nyolc órakor látogatást tettek a függetlenségi pártkörben. A Ház elnöksége több mint egy félóráig időzött a pártkörben. Akasztanak Temesvárott. — Balázs Istvánt halálra Ítélték. — (Saját tudósítónktól.) Megint akasztanak Baliék. Eddig nem volt még reá példa, hogy Bali Mihály üzlete ilyen forgalmat tudott volna felmutatni. Alig akasztotta fel Szalma Istvánt Szegeden, már is sorra itélte halálra a törvényszék a gyilkosokat. Előbb Veszprémbe, majd Miskolcon végül Temesvárott kapott kuncsaftokat Bali Mihály üzlete. Már nem is szenzáció az akasztás. Balázs István halálbüntetését majdnem bizonyosra vette a közönség, az érdeklődés itt kivételesen mégis igen nagy volt. A Délmagyarország telefonja szakadatlanul csengett és mindenki csak azt kérdezte: — Halálra ítélték Balázs Istvánt. Nos hát igen. Balázs Istvánt kötéláltali halálra Ítélték. A tárgyalásról a következő tudósitásunk számol be: A perbeszédek már csütörtökön délután elhangzottak, a pénteki tárgyalás Virágh Béla elnök rezüméjével kezdődött. A hosszú tárgyalás és a kiállott izgalmak most már nagyon meglátszottak a vádlotton. Csütörtökön este Balázs István a fogházfeliigyelő előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy gyónni akar. Elhivták hozzá a ferencvárosi rendházból Pugel Angelo szalvatoriánus atyát, aki pénteken reggel hét órakor meglátogatta Balázst a börtönben és háromnegyed óra hosszat időzött nála. Balázs egész éjjel nem aludt, reggel felé brómot kért és a mai tárgyaláson megtörve, nagyon rossz színben jelent meg. Az elnök a tárgyalás megnyitásakor megkérdezte Balázs Istvántól, van-e valami mondanivalója? — Nem vagyok bűnös és nem vagyok Löwinger Ferenc gyilkosa — felelte a vádlott. Ezután még egyszer felolvasták az esküdtekhez intézendő kérdések végleges szövegét, mire az elnök körülbelül félóra hosszat tartó rezümében a premeditációról tartott rendkiviil érdekes és tartalmas előadást az esküdteknek. Háromnegyed tizenegy óra volt, mikor az esküdtek visszavonultak a verdikt meghozatalára, Péltizenkét óra volt, mikor Malonyay Zsigmond nyugalmazott kincstári ispán, az esküdtek főnöke jelentette, hogy az esküdtek meghozták verdiktjüket. Arra a kérdésre, hogy bünös-e Balázs István abban, hogy julius 10-én, délután egy óra tájban szúrásokkal és ütésekkel, előre megfontolt szándékkal megölte Löwinger Ferenc zálogháztulajdonost, az esküdtek hétnél több igennel; arra a kérdésre, hogy bünös-e Balázs István abban, hogy idegen ingót halálos következményekkel azon célból vett el. hogy azokat eltulajdonítsa, az esküdtek ugyancsak hétnél több igennel feleltek. A többi kérdés önmagától elesik. Az elnök bevezettette Balázs Istvánt és közölte vele a verdiktet. A vádlottnak egy arcizma sem rándult meg, mikor a súlyos határozatot közölték vele. — Megértette a verdiktet? — kérdezte az elnök. — Igen. Az ügyész a 278. és 344. paragrafusok alkalmazását kérte, mig a védő igazi emberi érzésükre hivatkozva kérte a bírákat, hogy alkalmazzák a 92., enyhítő szakaszt. Az elnök (Balázshoz): Van-e valami mondani valója? Balázs: Nyugodt lelkiismerettel veszek tudomásul mindent és elébe nézek a büntetésnek, Háromnegyed tizenkét órakor vonult vissza a biróság és közel háromnegyed órai tanácskozás után, félegy felé Virágh Béla elnök kihirdette az ítéletet. A biróság az esküdtek marasztaló verdikje alapján a 278. és 344. paragrafusok alkalmazásával Balázs Istvánt halálbüntetéssel sújtotta.