Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-25 / 271. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1911 november 25 Az ítélet ellen az elitélt Védője semmiségi panaszt jelentett be. A hallgatóság megéljenezte a halálos ítéletet. A töryényszéki' épület előtt ezrekre menő tömeg várta áz ítéletet S megnyugvással Vette tudomásul. A teremőrök ezután a cellájába vezették vissza a halálraítélt rablógyilkost. Balázs hetven esztendős édesanyja'a tanuk szobájában tartózkodott, míg az ítéletet kihirdették. Amikor meghallotta a (halálbüntetést, eszméletlenül rogyott össze. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Xov. 25, szombat: A papa. (Bematató), páratlan »/»• Nov. 26, vasárnap d. n: Eszemadta, vasárnap este: A papa, páros */»• Párisi bemutatók. Saját levelezőnktől). Páris színházaiban most egymást éri az újdonságok bemutatása. Persze nem mind lesz elsőrangú mü, de ott a kevésbé jó darabokkal is érdemes a színháznak foglalkozni. Nálunk, ha egy darabnak veszett hire kél, le kell venni a műsorról, mert üres a szinház: a közöroség megalkotja véleményét a színdarabról még a függöny felgördülte előtt mások elbeszéléséből, Párisban azonban nem hisz más szavainak a színházlátogató, saját tapasztalásból akarja tudni, hogy becsapódik^e vagy sem. Ezért aztán minden bemutatott újdonság feltétlenül megér egy bizonyos számú előadást, amelyeken a közönség megnézhette a darabot s amelyekből a szinház költségei és haszna •megtérül. Most ugy látszik Párisban is regényekből átgyúrt színműirodalom virágzik. Abel Hermant, a Le Journal kritikusa, — igen neves iró, — abban találja ennek magyarázatát' hogy a regények .alakjai sokkal emberiebbek, mert cselekedeteik lélektani magyarázatára tágabb tér nyílik, mint a drámák alakjaiban, melyekben a nyers cselekedetekből kell a lélektani magyarázatot megalkotnunk. De a regényből átformált rossz dráma, mely a regénv lélektani magyarázatait a dráma lényege folytán kénytelen elhagyni s viszont a dráma jellemző eszközeit nem képes alkalmazni, lélektanilag teljesen indokolatlan helyzetekbe hozza személyeit, vagv meghamisítja a regényt, melyből drámává alakult. Ugy látszik, ebbe a hibába esik !ay„Comédie" újdonságai 'Gábrielj Traríeux három felvonásos drámája, a „La brébis predue" is melyet Balzac „Curé de village"jából irt át. Egy gazdag limogesi selyemszövő leányának, Véronique Savuiat-nak a története ez, ki gyermekkorában gyönyörű szép volt s később a himlő elcsúfította arcát, de szülei vagyona és saját tulajdonságai folytán mégis Limoges leggazdagabb emberéhez megy nőül. Amikor férje nélkül, egyedül él, akkor se vethet senki semmit a szemére; a szegények istápolója, az egyház hü leánya maradt. Egyszer azonban egy ifjú munkás megöl és kirabol egy gazdag embert. A nyomozás megállapítja, hogy a munkás a szeretőjével meg akart szökni s ezért követte el a biint, de nem tudják, hogy ki a szeretője. Természetes, hogy ez a hősnő, ki gondosan eltüntetve minden nyomot, mely ő rá irányithatná a gyanút, szépen tovább él a szegények istápolója és az egyház hü leányaként. Az ifjú munkást nem végzik ki, mint Balzacnál, hanem a börtönben öngyilkosságot követ el, ami alkalmat ad lelki motiválásokra. A főszereplők Mounet, Delauney és Mrne Bartel voltak. A bemutatón különösen a második felvonás aratott nagy sikert, a harmadik felvonás nagyon meghatotta a közönséget. Az „Athénée" erősen készül a „L'amour eri cage" bemutatójára, ugy hírlik, hogy igaz rocóco-levegő hatja át a darabot, melyet André de Lordé, Funck Brentano és Jean Marséle irt. A „Theatre Rajne"-h>an kedden adták először Jaques Vincentnek a „Revue des Deux Mondes" munkatársának háromfelvonásosát, a „Le plus heurense des trois"-t. Sarah Bernhardt színházában a „Typhon", (A tájfun) Lennel Menyhért színmüve járja ma is. A „Renaissance" színházban a kitűnő szinékz, Sacha Guitry „Beau mariage"-jával aratott sikert, a szerző és Mine Charlotte Lysés játszotta a főszerepeket. A „Palais Royal" szintén elsőrangú szerző: Tristan Fernand vígjátékát, a „Petit Café"-t mutatta be. A darab egy kávéháztulajdonos cselszövényéből indul ki, mely arra irányul, hogy pincérje, ki váratlanul nyolcszázezer frankot örököl, kétszázezer frank bánatpénzt legyen kénytelen fizetni azért, hogy szolgálatát otthagyhassa. A pincér azonban átlát a szitán s a maga részéről elkövet mindent, hogy gazdája kidobja, de ő fel nem mond neki; nappal pincérkedik, éjjel pedig smokingot huz és járja az éjjeli mulatókat. A darab szűziesen szemérmes és igy természetesen azzal végződik, hogy a pincér elveszi gazdájának leányát, kibe már rég szerelmes s kire eddig alig mert fölnézni. — A „Gaité Lyrique" Meyerbeer „Ördög Róbert"-jét, — az „Apollo" Offenbach operettejét, a „Madame Favart" elevenítette fel zajos sikerrel. A bemutatott újdonságok közül bizonyára el fog jutni Budapestre és Szegedre is néhány. * A Síinügyi bizottság Qlése. Az elnökön és a jegyzőn kivül öt tagnak a részvételével ülést tartott ma a szinügyi bizottság. Almássy Endre színigazgató is megjelent, de amikor az ülés már javában tartott, öt óra helyett negyedhatkor. Bemutatta a következő két heti műsorát, majd a bizottság megállapodott abban, hogy a mostani társulatról való véleményét és az uj társulat szervezése iránt való kívánságait a december 7-diki ülésén mondja el. Kifogások hangzottak el ezután az utóbbi előadásokkal kapcsolatban, amik után az ülés véget ért. * Csányl Mátyás karmester távozása Pécsről. A szegedi származású zeneszerző és karmester: Csányi Mátyás tudvalevőleg szeptemberben Pécsre szerződött. Most azt jelentik Pécsről, hogy Csányi Mátyás váratlanul megvált a társulattól s ügyét bejelentette az országos szinészegyesületnek. A távozás okairól ezt írja egyik pécsi lap: „Csányi Mátyás, akinek a budapesti királyi Operaház egyelőre korrepetitori minőségben való szerződtetése épen folyamatban van, művészi önérzetében sértve érezte magát, hogy a Bocaccio operett betanítását nem reá, hanem Tolnay Bélára bízta. Csányinak az volt a nézete, hogy Pécsre első karmesternek szerződvén, ő állapit ja meg, milyen zenei feladatot kell az ő terheinek könnyítésére melléje szerződtetett karmesternek ellátnia, míg az igazgatóságnak az volt a fölfogása, liogy Tolnayt is első karmesternek szerződtette és a munkafölosztás joga csakis az igazgatóságot illetheti. E nézeteltérés borította föl a helyzetet és a konfliktus folyományaként sértő levelet irt Osányi Mátyás az igazgatónak, mely fegyelmi elbírálás tárgyát fogja képezni. Másnap reggel nem jelent már meg Csányi a próbán és szabadságkérés nélkül elutazott. Ez a tényállás. Csányi Mátyás, mint a legtöbb művészember, túlságos ideges. Ettől eltekintve, azonban kiváló zenei talentum, a komponálás terén is bizonyára szép sikerei lesznek még és bizonyára megsajnálja, liogy most elhamarkodta a dolgot." * A szegedi drámapályázat. A DugonicsTársaság igazgatósága változatlanul elfogadta a szépirodalmi osztály jelentését az Almássy-féle drámapályázat ügyében. A pályázatot a már ismert föltételek mellett írták ki. • Nópszinmfivek a — moziban. Irtunk már arról, hogy a Nemzeti Szinház színészei kinematográf-fölvételekre játszanak. Most azt jelenti fővárosi tudósítónk, hogy megállapodtak abban, hogy a fölvételek a Nemzeti Szinház Gizella-uti diszlet-telepének az udvarán, egy ott rögtönzött színpadon történnének. A darabokat Csathó Kálmán rendező fogja szinre alkalmazni, összevonni és előkészíteni, még pedig azokból a müvekből, melyek a magyar népies, társadalmi és történelmi élet bemutatására legalkalmasabbnak mutatkoznak. Egyelőre a következő darabok vannak tervbe véve: Csepreghy Ferenc: „Piros bugyelláris". — Tóth Ede: \,A falu rossza". — Szigliget Ede: „A csikós". — „Liliomfi". —• Gaál József: „Peleskei nótárius". — Katona József: „Bánk bán". Herceg Ferenc: „Dolovai nábob leánya", J Gárdonyi Géza: „A bor". Külön van tervbe xréve Madách Imre „Ember tragédiájáénak a bemutatása. Szó van ezenkívül arról is, hogy az Erkel „Hunyadi László" operáját is, melynek tablói, táncai és mozgalmas jelenetei mozifelvételre alkalmasak, a műsorba illesszék. E darabok közül alkalmasabbakat abban a rendben kijelölni, amint azokat külföldi mozikban elhelyezheti. A fölvételeket azonban vidéki előadások céljaira is sokszorosítani fogják. A fellépési dijakra nézve ezideig nem történt még megállapodás. Értesülésünk szerint az egyes darabok tiszteletdíj a két-, három-, négy- és ötezer korona között fog váltakozni, aszerint, hogy az előadás hány színésznek és mekkora tömegű statisztériának közreműködését fogja szükségessé tenni. * Olasz staggione Szegeden. December 10-én nagyszabásn hangverseny lesz a Tiszaszálló nagytermében. Hogy az est sikere mennyire biztositva lesz, arról az alábbi kritika fog tanúságot tenni, ugyanis a Nagyváradi Napló november 21-iki száma irja: Barbiere. Az olasz staggione első előadása. Kerestük az este a színházban azokat, akik Nagyvárad zenei kulturátlanságáról panaszkodnak s helyettük, akiket seholsem láttunk, a zsúfolásig megtelt nézőtérbe nem jegyzett, de lelkesen élvező zenekedvelők számait találtuk. Szinte példáját is alig tudjuk, hogy efajta tisztára magasabb zenei és énekmüvészi produkció ekkora közönséget vonzott volna és oly óriási hatást váltott volna ki, mint az este. Az olasz opera-staggione fényesen debuttált a „Barbiere", a kisigényű szövegkönyv hatalmas partitúráival. Szólván a szereplőkről: Oliontó Lombardival kell kezdenünk, akinek csodásan egyenletes mély hangja (basszus), mint az orgona búgott végig a nézőtéren. Ney Dávid óta nem hallottunk ilyen hangbeli mélységet. Carlo Rossi pompás buffó, tömör hanggal, sok színészi készséggel, iskolázottan csengő Malferira tenorja és értékes bariton a Rebonato-é. A hölgyek közül Guerina Mometti a hang tisztaságával, a könnyed intonációval és stakattóival hatott, Emília Nani pedig hanganyaga szines melegségéért tetszett. Nagyon jó volt a kórus és a zenekar is s általán az előadásért az érdemelte a 'legtöbb tapsot, akire tán legkevesebben gondoltak: Kovács Miska karnagy, aki páratlanul nagy és szép munkát végzett. /