Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-03 / 252. szám

4 DELMAQY AT? ORSZÁG 1911 november 3 dor ur, hogy szinügyi bizottsági tagságának fölhasználásával bárkit is bármilyen színházi ügyben is, bármilyen álláspont elfoglalására presszionáljon? 2. Mit ért Szmollény Nándor ur az alatt, hogy „Almássy-ellenesnek fogom a szinügyi bizottság előtt bélyegezni?" 3. Mit gondolt Szmollény Nándor ur, miért van a szimház? Azért-e, hogy Almássy Endre, azért-e, hogy a színház érdekeit védje meg? A szinház érdekeit Almássy Endrével szemben is? Ezekre a kérdésekre kérünk teljes tisztelettel választ. Ma csak ezekre a kérdésekre. Nem harcot akarunk inditani, a kötelességet teljesítjük. A szabadkai Güi Baba. — Százezer rózsa egy virágházban. — (Szabadkai tudósítónktól.) Szokatlan érdek ességii eseménye van Szabadkának. Némethy Miklós tengerésztiszt, az osztrák-magyar flotta sorihajóhadnagya kereskedelmi mükertészeti telepet létesített Szabadkán, a sándori állomás környékén. A tengerésztiszt virágkereskedést is nyitott az uj városháza épületében. Némethy Béla minden feltűnés nélkül kezdte meg a vállalkozását. Másfél hónappal ezelőtt harminc lánc földet bérelt Szabadkától huszonöt évi időtartamra és nyomban megindult a föld megmunkálása. Virágházakat építtetett, lázas gyorsasággal végez mindent. Néhány nappal ezelőtt megnyílt a virágkereskedése, amely most látványossága Szabadkának. Káprázatos színárnyalatú rózsák, szekfük, krizantémumok és más virágok művészi izlésü elrendezése a kirakat. A mükertész-tengerésztiszt törökbecsei születésű. Nős ember, egy kis leánya is van. Nagy hajlama volt a kertészet tanulmányozására. Világkörüli utain alkalma lehetett megismerni a kertészet minden fajának müvelését. Különösen Kaliforniában tapasztalt sokat a világhírű kertészeti telepeken. Idővel megérlelődött benne az a gondolat, hogy otthagyja a tengerészetet és miikertész lesz. Néhány hónappal ezelőtt végre is hajtotta a szándékát. Egyelőre egyévi szabadságot kért, amelynek az eltelte után azonban véglegesen megválik a tiszti kardbojttól. Sorra járta Magyarország nagyobb városait és a kertészetre Szabadkát találta a legalkalmasabb talajnak. A vállalkozásához elegendő pénze van, nagyobb összegeket helyezett el szabadkai bankokban. A Délmagyarország szabadkai munkatársa fölkereste Némethy Miklóst a kertészeti telepén. Látogatását a következőkben irja le: A sándori állomás környéke még alig néhány hónappal ezelőtt elhanyagolt, kopár terület volt. Most itt-ott üvegházak bukkannak elő és fölturták a földet. Lázas buzgalommal dolgoznak, rövid idő alatt paradicsomot varázsolnak a kopár föld helyére. A tengerésztiszttel az egyik virágházban találkoztam. Impozáns termetű ember, délceg tartású. A világjáró tapasztaltságával beszél. Már az első mondata is elárulja benne az intelligens embert. Aliogy beszél, tömött fekete bajuszát simogatja. Égkék szeme olyan, mint a nyugodt tenger vize, amelyen a napfény csillámlik. — Kit érdekel a tervem, a munkám? — mondta, amikor megszólítottam. Igyekeztem meggyőzni arról, liogy vállalkozása országos érdeklődést kelt. Végre aztán engedett az óhajtásomnak és részletesen elbeszélte vállalkozásának a történetét ós az eddigi munkásságát, A tengerésztiszt nyilatkozata országos érdeklődést érdemel, mert a műkertészet fejlesztésétől eltekintve mélyen belevág a közélelmezés és a drágaság problémájába. A virágkertészeten kívül a gyümölcs- 03 zöldségkertészetet is műveli. Nagyságának tervezi a zöldségfélék termesztését, a kaliforniai művelési mód szerint. Azt reméli, hogy Szabadkán két éren belől negyven százalékkal leszorítja a zöldségfélék árát. Konzervgyárat is építtet. Különösen érdekes az a kijelentése, hogy az egyik üvegházban százezer rózsája, a másikban pedig huszonötezer krizantémuma lesz. — Néhány hónappal ezelőtt — mondta — harminc lánc földet béreltem Szabadkától, a sándori állomás környékén. A huszonöt évre bérelt területen már másfél hónapja dolgozunk. A föld nagyrészét már megmunkáltuk ós tizennégy üvegházat építettünk. A telepen a kereskedelmi mülcertészet minden ágát müveljük. Minden zöldségfélét, virágfajt és gyümölcsfát kaliforniábél ültetek át. A sajátos művelési mód lehetővé teszi, liogy remélhetőleg két éven belől negyven százalékkal leszoríthatom a zöldségárakat. Minden gyümölcsfajt termesztek. A virágkertészetet különösen nagyarányúnak tervezem. Az egyik üvegházban százezer rózsa, a másikban pedig huszonötezer krizantémum lesz. — Konzervgyárat is építtetek, mert az ilyen nagy kertészeti telepen föltétlenül szükséges. Ami a piacról visszakerült, azt földolgozzák majd a konzervgyárban. — Segélyt nem kérek, csak jóakaratot. Remélem, liogy a magam erejéből végrehajthatom a tervem. Az ország egyes vidékeiről már érdeklődtek a vállalkozásom iránt. T. Gy. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 3, péntek: Pillangó kisasszony, opera. (Páros */») „ 4, szombat: Eszemadta, operett. (Páratlan '/») „ 5, vasárnap: d. u : Rip van Winkie, operett. este: Ártatlan Zsuzsi, operett. Bérletszünet. „ 6, héttő: Nagy diákok, szinmü. (Páros 2/s) „ 7, kedd: Az ezred apja, énekes bohózat. (Páratlan >/») „ 8, szerda: délután: Keresd a szived, szinmü, ifjúsági előadás este: Babuska, operett. (Páros '/«) „ 9, csütörtök: Hit és haza, népdráma. Bemutató. (Páratlan '/,) „ 10, péntek: Hit és haza, népdráma. (Páros '/») „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. Y») „ 12, vasárnap: délután: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros */.) Zacconi Veneziában. Irta Somlay Arthur. Ma van először színielőadás Veneziában az ostromállapot kihirdetése óta. Zacconi játszik a Rossiniben, Alfredo Testoni komédiájában. Az egyébként majdnem tökéletesen néptelen San Marco egy kis bolthelyisége előtt egymás hegyin-hátán tolakodva, kiabálva, hadonászva gyűrik egymást az emberek jegyekért, — mindenki látni akarja a nagy olasz mestert az II Cardinale Sambertini címszerepében, melyet közel háromszázszor játszott már el Olaszországban a „Comandantore." — Nagy kinnel megválthattam a jegyemet és a többiek, akiknek még nem volt meg a jegyük, irigykedve néztek rám, aki már abban a boldog helyzetben vagyok, hogy biztosan bejutok az előadásra és mohón tudakozódnak, hogy van-e még jegy, — bejuthatnak-e ők is? — Megható az a mohóság, ez a türelmetlenség, ahogy törik magukat, hogy a színházba jussanak valahogy és ha mindjárt egy-két bordájukba kerül is! Láttam kis diákokat sirni, mert elfogyott a földszinti állóhely és egy idős hölgy kölcsön kért tőlem egy lírát, mert az olcsóbb helyek már elfogytak és neki viszont kevés volt a pénze. Vettem a kis diáknak karzati ülőhelyet és adtam az ismeretlen nőnek egy lirát kölcsön és láttam érte boldog, ragyogó arcokat, olyan boldog arcokat, mint otthon, mikor valakit udvari tanácsosnak nevez ki a király. Kilenc óra van, kezdődik az előadás! A szinházban olyan zsivaj, lárma, éneklés, hogy nálunk már régen egy szakasz rendőr állítaná helyre a rendet a karzaton. Csakhogy itt a földszint is kiveszi a részét a vitatkozásból. Házigazdám — aki ma este olasz tudományom támogatója és kiegészítője lesz — mosolyogva nézi megütközésemet és tudatja velem, hogy ez a lárma azért van, mert most jelentek meg az esti lapok friss hírekkel a tripoliszi háborúról, azt vitatják és egy két tulboldog olasz hazafi harsány hangon csatadalokat énekel örömében, hogy az olaszok győztek. Közbe egy urat egy másik ur majdnem, kirugdal a szinházból, mert azt találta mondani, hogy az esti lap valószínűleg túlozza a híreket! De végre megjelenik egy borotvált arc a függönyrészen keresztül és szétnéz a szinházban, hogy tele van-e már?! A karzatról lekiabálnak, hogy „kezdjék már az előadást", mire az ügyelő nyugodtan felszól nekik, hogy rögtön kezdik. Egy kis szünet és a függöny Széthúzódik . . . Istenem, a diszletet, a berendezést látva, mit imának a mi kritikusaink, ha ez nálunk megtörténne. Nem Pesten, d-; a vidéken bármely kis városkájában. A díszletek között kilátni a zsinórpadlásra, a diszletek kopottak, de annyira kopottak, hogy nem lehet tudni, kertet ábrázol-e, vagy tengerpartot, pedig a darab első felvonása a kardinális könyvtárszobájában játszik. A bútorok? . . . Talán egész Veneziában nincs több modern asztal ennél az egvnél, amely Sambertini szobájában díszeleg, egy elhasznált zöld billiárdposztóval letakarva. A kardinális karosszékéből alól kilóg a kóc! Ls mindez itt nem jelent semmit: mint ahogy az sem jelentene semmit, ha a királyi palot i maidén bútorát ide raktározták volna be . . . Itt, ugy érzem, egy a fontos, — a színész. Amint belép Zacconi, olyan egetverő tapsorkán, mondhatnám tapstaifun zug végig a színházon, hogy szinte belefájul a fülem, pedig nekem nem kellemetlen zene a taps. Nagyon keveset értek a szavakból és bár tolmácsom alaposan megerőlteti magát, mégis ugy érzem, hogy szinte fölösleges, nélküle, sőt a nyelv alapos ismerete nélkül is értem, hogy mit beszél, annyira beszél az arca, a szeme, a keze, amely finom, mintha Donatello faragta volna. Nagyon-nagyon tetszik a közönségnek . . . nekem nem olyan nagyon, nem annyira. Én láttam Újházi Edét a Constantin abbé-ban és ez a szerep bár jellemében egy csöppet sem hasonlit amahhoz, mégis jóságossága, kedves szeretetreméltósága, ragyogó aggkora eszembe juttatja a mester halhatatlan alkotását, a mi Constantin abbénkat! Mig Constantin abbé egy kézmozdulatára, egy tekintetére egy kor elevenedik meg, megható naivsága nagyanyánkat és gyermekkorunkat juttatja eszünkbe: addig itt elmarad mindez a nagy, az igazán nagy művészeket jellemző erő és a kor csak a ruhán látszik, amelyben a szinész jár! A poeníeket mintha nagyon is kiélezné és ugy szúrná bele a közönségbe, tudatában lévén annak, hogy most egy éle következik. Hiányzik belőle a mester nobilitása, amit különben sem erős oldala Zacconinak: neki még Ibsen sem imponál, mint ahogy Novellinek sem imponál a legnagyobb drámák irója, kifordítja, mint szabó a nadrágot és egy keletről nyugatra forgó szempillantásért meggyilkolja a logikát. Épen egy hijjánvaló a művészi nobilitásnak Zacconi ez alakitása, mint Osvaldja. És amig Constantin abbé minden szavában érzem egy nagy ember meleg szivét, addig itt elcsodálkozom azon, liogy milyen szinmü vészileg tud sirni Zacconi! A mit csinál, most is nagyszerű, mint ahogy nagyszerű az is, amit a „Kisértetek"-ben miivel, de ezt a darabot nem Ibsen irta, hanem