Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-14 / 261. szám

1911 II. évfolyam, 261. szám Kedd, november 14 RSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cz3 Korona-utca 15. szám [=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal a Városház-utca 3. szám IV.. ELŐFIZETES1 AR SZEGEDEK egész évre . R 24-— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 ^.ádóh.vat. 308 interurbán 3(<5 Budapesti szerkesztőseg .eieton-szam. 1,8- 12 Dániel Ernő báró. (Saját tudósítónktól.) A kultura ünnepét tartották meg vasárnap, Szegeden. A D. M. K. E. közgyűlésével kapcsolatban Dániel Ernő báró elnök mondotta el kulturális s agitáló jellegű programbeszédét. Dániel Ernő bárónak közéleti szerepléséről szólva, akaratlanul is ki kell terjeszkednünk a kulturális feladatokra, avagy ha magyar kulturáról szólunk, lehetetlen meg nem emlékeznünk Dániel Ernő báróról, akinek személye, szereplése annyira teljesen össze van forrva a magyar szellemi törekvésekkel. Épen ezért büszkeséggel és örömmel tölt el bennünket az a megállapítás, amelyet Dániel báró ajkairól halottunk, midőn Szegedet, mint az egész Délmagyarország kulturális középpontját emiitette és amikor vázolta azt a módot, amelylyel Szeged e nagyszerű misszióját teljesiti, mikor a Délvidék nemzetiségi lakosságát a maga szerény tehetségével is oly rohamos arányban magyarosítja. Citáljuk erre vonatkozólag Dániel Ernő báró szavait, aki Szeged kulturális missziójáról a következőket mondotta munkatársunknak: — Azt tartom, hogy Szeged kulturális missziója nagyon eredményes lesz és nagyon sokat remélek ettől. Első sorban Szegednek és a szegedieknek kell köszönA boszu. Irta Csató Károly. A falu legdaliásabb legényének Demeternek, régen fájt a foga Omie feleségére, a szép Katalinra. Demeter a falu leggazdagabb legénye, vöröscserepes kőházban lakik; hat pár ökre, sok szántóföldje van. Ezt mind az apja hagyta rá, kit esztendeje egy medve tépett szét a vasadi erdőben. Nagy birkanyájat is tartott Demeter, ezeket legeltette Omic fent a havasi legelőkön. Omic nem volt szép ember és mégis összekerült a szemrevaló Katalin asszonnyal. Ez abban leli magyarázatát, hogy Katalin szülői korán elhaltak. Omic már ekkor serdülő legényke vala, gondjaiba vette az árván maradt gyermeket. Évek folytán annyira összeszoktak, hogy egy napon, midőn Katalin megérte a tizenhatodik tavaszt, elmentek a pópához, hogy adja rájuk az áldást. Igy lettek férj és feleség. Omic sohasem féltette asszonyát. Tudva, hogy kora gyermeksége óta megbecsüli őt. Pedig lett volna ok bőven rá, mert az asszony igazán szép és kivánatos teremtés. Sudár termetű, bogárszemü, arca majd kicsattan az egészségtől. A nóta csak akkor halt el ajkáról, ha nyugodni tért. Szóval meg voltak benne azok a tulajdonságok, amiért könnyen ni, hogy a D. M. K. E.-t megalapitották. Épen ezért nagyon sajnálom, hogy az egyetemtől, legalább most egyelőre elesett Szeged, mert azt tartom és abban a nézetben vagyok, hogy sehol az egész országban annyira nem volna jogosult és indokolt egy magyar egyetemnek a fölállítása, mint épen itt Szegeden. Ha nézzük a Szegeden alul fekvő országrészeknek etnográfiái összetételét és összehasonlítjuk a régmúlttal azt látjuk, hogy az egész országban sehol nem terjed olyan mértékben a magyarosodás, mint ezekben az országrészekben és ez egyedül Szegednek az érdeme. Nemzeti szempontból sajnálom nagyon, hogy Szeged elesett az egyetemtől, mert ha megkapta volna, akkor magyarositási és nemzetesitési misszióját sokkal nagyobb mértékben tudta volna teljesíteni. Ezt mondta Dániel Ernő báró s nékünk ehez igazán nincs mit hozzáfűznünk. Bizunk azonban benne, sőt most még inkább, mint azelőtt, hogy Szeged lényegileg nem esett el az egyetemtől. Ám kapjon Debrecen és Pozsony egyetemeket, ez nékünk nem árt. Soha nem fáj nekünk az, amit más városok kapnak, mert nem vagyunk féltékenyek és nem hiu versengés az, ami kivántatja velünk egy egyetemnek Szegeden való fölállítását,, hanem a kulturális szükség. Ezt a szükséget pedig máskép, mint annak kielégítésével elütni nem lehet. belekeveredik más emberfia is. Azelőtt együtt járta Omiccal a legelőket Demeter birkáival; járta Omiccal a legelőket Demeter birkáival; de mióta egy apró emberkével áldotta meg az ég őket, otthon kellett maradnia. Ott volt a falu alsó végén a sárból vert házacska, sürün körül ültetve orgona bokrokkal. Ez pótolta a kerítést is. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság honolt. Olyan volt az a kis ház fehérre meszelt falaival, rendben tartott szegényes bútoraival, mint egy templom. A csendes boldogságot nem is zavarta volna meg semmi kettőjük között, ha Demeter haza nem kerül a katonaságtól. Első dolga is az lett, hogy a szép Katalin után tudakozódott. Megmondották, hogy abból Omic felesége lett. Egyet pederitett hetyke kis bajuszán. — Annál jobb. Az első találkozásra hamar írneg volt az alkalom. Azután kezdetét vette az uj asszony megkörnyékezése. Nehezen ment, de a kitartó ostromnak Katica asszony sem tudott ellentállni. Az asszony csak akkor ébredt tudatára tettének, mikor Demeter távoztában megígérte, hogy Omicot megöli, ha okvetetlenkedik. Egész éjjelen át sírt a szép asszony, rettegve gondolt arra, hogy mi fog akkor történni, ha Omic megtud mindent. Lassankint Lehetetlen meg nem látni és elzárkózni annak az igazságnak az elismerésétől, hogy Szeged természetadta helyzeténél és ősi magyarosító szellemi erejénél fogva a lelke, irányitója, nevelője a délvidék nemzetiségi lakosságának. Hogy még egyetem nélkül az eddigi szerény kulturális tényezőink erejével is milyen nagy feladatokat teljesítünk — és pedig, már is kielégitő sikerrel. — Nincs még egy városa az országnak, amely a magyarosítás szempontjából hasonló sikereket tudna felmutatni. Ezt nem mi mondjuk, — Dániel Ernő báró mondotta. Az a Dániel Ernő báró, aki egész életét a politikának és a köznek szentelte, aki a nemzet mai nagyjai közt is az első helyek egyikét foglalja el s mint a Nemzeti Munkapárt egyik vezető tagja, erkölcsi letéteményese az ország többsége bizalmának. Akinek a szavát tehát meghallják s amely, ha nem is parancsolólag kötelező, de sulylyal bir és irányitó befolyása van ott, ahol az ország sorsát intézik. Föltétlenül bizunk benne és szentül hiszszük, hogy Szeged nem esett el az egyetemtől, mert aránylag épen olyan rövid időn belül megkapjuk az egyetemet, mintha Debrecen és Pozsony nem előzött volna meg bennünket s csupán az egyetem jellegében, fakultásaink mérvében, helyesebben nevében történt csak módosulás. Nekünk pedig igazán nem túlságosan fontos. nyilvánvaló is lett a viszonyuk. Eleinte csak néhányan tudtak felőle. Különben is Demeter kikotyogta titkát a falu korcsmájában, mikor ittas volt. Akadt egy ember, aki felszólalt Demeter ellen, hogy imit latorkodik más asszonya körül. A falu sánta vargája volt. Ennek ugyan jobb lett volna hallgatni, mert Demeter megkapta a gallérjánál és ugy kipenderitette az ivóból, hogy az utca sarában szedte össze magát. A meggyalázott ember feltápászkodott, a dühtől fuldokolva csak ennyit mondott: — Cinye mintye! Jusson eszedbe! Minden megvan ezzel mondva. Egy szép nap estéjén elballagott Omic feleségéhez. Az asszony ott ült az ágya mellett felöltözve, bölcsőben ringatva az apró emberkét. Halk zümmögő hangon valami mélabús nótát dalolt. A dal néha elhallgatott. Ilyenkor eszébe jutott, hogy milyen rossz teremtés ő. Megcsalja azt az áldott jó Omicot azzal a Demeterrel. Miért is nem kiáltott akkor segítségért, mikor először merészkedett be hozzá ... Még jobban ringatta a bölcsőt és dalolt hozzá, hogy a sötét gondolatokat kiverje a fejéből. De megint csak abban hagyta — megnevezhetetlen borzadály vett erőt rajta.