Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-07 / 230. szám

ü£LM ACi Y ARORSZÁG 1911 öktóber 7 den jóakarata mellett sem tudna, még elméletileg sem, e pillanatban olyan megoldást létesiteni, mely a parlamenti helyzet normális alakulását garantálná. Épen ezért szükségszerüleg oda kell konkludálnunk. hogy a kormány kompromisszum tervével nem fog előállni. Ha az ellenzék a békés kibontakozást a harcnak elébe helyezi, — s nem kételkedünk benne, hogy higgadt vezetőféríiai elébe helyezik, — ugy az egymás felfogásának összhangba hozatalával kell kezdeniök az előkészítés munkáját és abból a kiindulási pontból kell elindulniok, hogy a véderő-reform elintézése minden megoldásnak elengedhetlen előfeltétele. Olvastunk ma fejtegetéseket arról, hogy a kibontakozást a túlsó oldalon állítólag bizonyos „fejek" követelésétől is tennék függővé. Erre az ideára nem vesztegetünk sok szót. Egyrészt azért, mert nem veszszük komolyan, másrészt pedig azért, mert őszintén restelkedünk, hogy nehéz politikai helyzetekben minálunk a sivár személyi politika minő szemérmetlenséggel üti föl fejét. Az ellenzéknek, mely ma szinte teljesen eljátszotta az országrokonszenvét a lélekölő teknikázással, még csak épen az hiányoznék, hogy ország-világ előtt dokumentálja, hogy csúnya személyi harcot folytat. Ez már valóban a legeszeveszettebb öngyilkos-politikával volna egyenlő. A havnai remete cikke. Homályos tükördarabok címmel nagyjelentőségű politikai cikk jelent meg Az Újság mai számában. A hanvai remete aláírást használ az író politikus, kinek cikkéből a következő sorokat közöljük: A létszámemelés és a hadsereg fejlesztése kategorikus imperativus, a velük járó költségtöbblet pedig egyszerű aritmetikai probléma. És ha az: nem kategorikus imperativus-e az is, hogy a kérdést legalább tiz évre még jó öregkirályunk életében vigyük dűlőre és ne provokáljuk a szibillinus könyvek ismeretes veszedelmét? Kérdem: van-e oly bárgyú magyar, aki elhinné, hogy a magyar nemzeti állam, mint teljesen magában álló, szövetség nélkül még második ezer évig fennállhatna? Egyben kérdem, — tekintve benső ellenségeinket is — van-e a föld hátán reánk kevésbé veszélyes szövetség, mint az a — megengedem, sok tekintetben nem épen kedves — vegyes házasság Ausztriával? Kérdem továbbá: van-e oly bárgyú magyar, aki elhinné, hogy még az egy fejedelem alatt álló osztrák-magyar monarchia szövetsége is képes lenne külső szövetség nélkül a magyar nemzeti állam fennállását biztosítani? Tessék már most arra felelni, hogy fejlesztés nélkül azon hadseregünkkel, amely másfél évtizede a balkániak mögött is el van maradva, a legbecsületesebb akarattal is képesek lennénk-e kötelességünk beváltására? És mindezek után kérdem: akar-e ezen nemzet tovább is biztosságban élni? Szabad-e alapjában számbavehető nemzeti értékekkel nem biró úgynevezett vívmányokért a teknikával kockára tenni ezt és az ezt elsősorban biztosító német szövetséget? A kilences bizottság approbált munkálata, a magyar államnyelv jogának biztosítása a katonai perrendtartásban, a honvédségnek még hiányzó kiegészítő fegyvernemekkel való ellátása -és közjogi szempontból mindenekfelett a cimer- és zászlókérdés rendezése elsőrendű — nem vívmányok, de nem értékek. Ezekért azonban nem szükség obst i.álni, hiszen mindez a munkapártnál és kormányánál is conditio sini fltía non. íme, t. teknikázó urak, ez a kérdés meztelenül beállítva. De akármint legyen is, egy feltétlenül igaz, hogy a nemzet az ország dolgainak rendbehozatalára nem a törvényhatóságoknak, de a képviselőház által kreált többségének adott — kötelező felhatalmazást. Az országos halkiállitás tanulságai. (Saját tudósítónktól.) Most nyílt meg Budapesten az országos első tenyészhalkiáliitás, melynek egyik céija. hogy az érdeklődők a legkülönbözőbb viszonyok s vidékek szerint való tapasztalatok tanúságai megismerhessék s azokat üzemeik továbbfejlesztésénél, tökéletesítésénél felhatalmazhassák. E kiállítás liirt ad a hazánkban eddig elért halászati eredményekről s a halászatnak uj, modern formájában való téríoglalásáról. Ez lenne a halkiállitásnak hivatalos definíciója, melynek azonban a mai gazdasági viszonyaink közepett, különösen az országszerte duló husinséget tekintve oly nagy jelentősége van, hogy megérdemli a vele való tüzetesebb foglalkozást. Halgazdaságunknak közélelmezésünkbeli fontosságát külön kiemelnünk nem szükséges. Ujabban a földmivelésügyi kormány nagy súlyt fektet arra, hogy közélelmezésünk a husdrágaság valamelyes ellensúlyozásául könnyítést nyerjen erről az oldalról is. Ha elgondoljuk, hogy a vizek ősi állapotában mily halböség volt, hogy csak a halak összefogása adott gondot, csak aratni kellett, vetni nem. Ma nincs ugy. A vizet épen ugy verítékkel kell művelni, akár a földet. A hasonlat pedig annál találóbb, mert a halastavak fenekét épen azokkal a trágyafélékkel kell javítani, amikkel a szántóföld javítva az acélos búzát termi. A ma megnyílt budapesti tenyészhal ki'állitásnak épen az a jelentősége, hogy először mutatja be hazánkban a haletetés gazdasági sikerét, azt a gazdasági nagy haszonvételt, mely . előáll, ha a tenyésztett halat természettudományok megfigyelés alapján, hizóba fogják, akár a ludat, vagy a sertést. A halnak mesterséges növelése és hizlalása Snsta József csehországi tenyésztő kísérletei óta tudományosan meg van állapítva. Tudjuk a legértékesebb haltakarmányok összetételét, adagolási módját, idejét, metamatikai pontossággal számot vethetnek a termelők azzal, hogy a lialat három évjárat szerint kell termelni s a harmadik év végén a piacra adott ponty kellőleg táplálva, két kilogramm sulyu lesz. Hogy mennyi lesz ebből a hus és mennyi lesz a zsir, az a táplálás módjától függ. Ezen a téren jmár sok újra kutató ember nem jut. Épen azért, mert a halhús termelés költsége fillérnyi pontossággal előre megállapítható, a gazdasági termelésnek ez az ága föltétlenül nagy lendületet fog venni. Ma 13.865 katasztrális holdon termelnek halat mesterséges viszonyok között. Tehát még a kezdetkezdetén vagyunk. A legrégibb halgazdaság sincs még hnsz esztendős. És ha mind többen tudják meg az érdekeltek, hogy az eddig berendezett mesterséges halastavak java értéktelen szikföld, melyen eddig semmi sem termett, ma pedig katasztrális holdankint egy métermázsa halat halásznak le, mely a mai piaci árak szerint 150 K-án értékesül, — lehetetlen, hogy a gazdák ne adják magukat a haltermelésre, amely mellett még értéktelen földjüket megjavíthatják. Hazai kísérletek el is döntötték már, hogy a szikes területet termővé csupán öntözőmüvekkel, vizzel való kilúgozással változtathatjuk. Mikor tehát a halastó medre a haltenyésztésre kimerül, mert. különösen a nem í-aeionális üzemnél ez okvetlenül elkövetkezik: jöhet a kilúgozott területre az eke s hogyan fog teremni az acélos buza! Körösi József 1872-ben közzétett statisztikája szerint egy emberre évenként hét kilogramm hal jutott, ma alig jut a statisztikai adatok szerint féíkiló. Hol van az a régi idő, melyről egy XVIII-ik századbeli németül irott magyár statisztika beszámol, írván a következőkejt: ,.A szegedi piacon egy aranyért ha nem' is, mint a krónika az elmúlt avér népességű és pénztelen időben irja ezer darab, de mégis száz darab szép pontyot adnak". Magyarországon a halászat különben is históriai jelentőségű. Már az Jrpádházi királyok alatt is halászatunk, de hal tenyésztésünk is volt. A haltenyésztésnek históriai szerepében különös jelentősége van Szegednek. Szegeden a XV. században 4000 halász volt. Fejlődés tekintetében legmagasabb fokon állott halászatunk a mohácsi vész idején. Egy 1622-ben irott szakácskönyv harminc magyar halfajtának 189 féle készitésmódját sorolja fel. Ettől kezdve azonban hazánk legendás halbősége mindinkább apadt. A török időkben a halastavait kiszáradtak, elpusztultak, a halászipar mindinkább hanyatlott, amely jelenség egész Európában érezhető baj ma már s a kultura térfoglalásával függ össze. Csak busz esztendeje, hogy belátták ennek az állapotnak a tarthatatlan voltát, s a közélet ebben az irányban olyan fordulatot vett, melynek eredménye halászatunk teljes újjászületése s ezzel a nemzeti vagyon egy számottevő részének megmentése lett. Halászatilag jelentős vizeink kiterjedése ma 400.000 katasztrális holdra tehető s ezeknek évi haltermése 2 millió koronára értékesíthető. A kiállítás fősulva — miután a tenyészanyag jósága különösen az etetéssel kapcsolatos belterjes üzemeknél elsőrangú fontossággal bir — a tenyészanyag bemutatásán nyugszik s már azért is érdekes és újszerű a kiállítás, mert nálunk ez az első tenyészhalkiáliitás. Minket: szegedieket különösen érdekelhet ez a kiállítás, mert énen Szeged az mely a múltban mindenkor gócpontja volt a magyarországi halászatnak, mig ezidőszerint úgyszólván mit sem teszünk ezen a téren. Pedig a Nagyalföldön sok ezer holdra rugó szikes földek — a mint a gyakorlati példák mutatják — legjobban a halászat segítségéve! használhatók ki. A meglevő üzemek belterjesebbé tételével is. különösen a mesterséges etetés alkalmazásával, hatalmasan fokozhatjuk az Alföld haltenyésztését és kitartó céltudatos munkával visszaszerezhetnők Szegednek azt a jelentőségét, melyet a haltenyésztés szempontjából a múltban elfoglalt. Az osztrák költségvetés. Bécsből jelentik: A Reichrath mai ülésének elején a pénzügyminiszter beterjesztette az 1910. évi költségvetést. E szerint a jövő évi költségelőirányzat 2.916,865.273 korona, amivel szemben az összes fedezet 2.916,990.344 korona, ami 305.081 korona pozitiv eredményt jelent. Megvertek egy képviselőt. Bécsből jelentik: A hatodik kerületben tegnap éjjel a keresztényszociálisták népgyűlést tartottak, amelyre sok szociáldemokrata is befurakodott. Szót is kért egyikük s hevesen megtámadta a keresztényszociálista pártot, amelynek ütött a végórája. Beszélt aztán az építkezési hitelbankról, amelyről azt mondta, hogy G-essmann dr. volt miniszternek ez az alapítása szélhámosság. Ebből verekedés támadt. Kunschak képviselőt kegyetlenül elverték és felpofozták. Végre jött a rendőrség és kiüritette a termet, de a rendbontó szónokot előbb ja keresztényszociálisták irgalmatlanul helybenhagyták.