Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-06 / 229. szám

Ibii okióoer 6 komáznának vele, de a Korláth honfitárs az me^tóésüíi, megtiszteli a magyar honfitársait, aztán az okos eiríber, lehet vele beszélni a hazai politikáról is, az megkérdezi, hogy högy váh a misszisz, lehet nek'i panaszkodni a ko­misz munkaviszonyokról, az megvigasztalja, tanácsokat ád. szóval mindenkép hasznos és derék ember a magyar bankár, aki elveszi szépen a betétet, melyért kamatot nem fizet, s még akkor is nyer rajta, ha csak szép szo­lidan elhelyezi a bankba és zsebrevágja a ka­matot. De ehelyett spekulál a magyarok pén­zével, börzén játszik, s ha sikerül jó, ha nem sikerül, megszökik, vagy fizetésképtelenséget jelent. Ha sikerül a spekuláció a bankár ur­nák, akkor vagyont szerez az ügyfelei pén­zével magának és becsületes ember marad, ha nem sikerül, akkor gazember lesz, de üt­hetik bottal a nyomát. Annyi eszük persze van, hogy ha megszöknek, viszik a magya­rok a pénzét, megmentik a maguk javára azt, ami még megmenthető. Az amerikai kormány elég szigorú ugyan, de még sem tehet semmit a magyar banká­rok ellen. A magyar bankárok, ugyanis csak a magyarok előtt bankárok — a hatóság előtt megelégszenek a sokkal szerényebb „steam­ship agent" (hajójegy ügynök) cimmel, s a hatóság nem tudja ellenőrizni, hogy az ügy­nök ur bankügyletekkel foglalkozik. Newyork államban ugyan tizenötezer dol­lár biztosítékot kérnek az európai hajójegy­ügynököktől, de nem készpénzben, hanem jótállásban. Ezt pedig nem nehéz fölmutatni, mert nagy vállalatok vannak, melyek azzal foglalkoznak, hogy illő évi dij ellenében ga­rantálják a magyar bankárok biztositékát. Ott rendes üzlet a sikkasztás és csalás ese­tére való biztosítást is. Nem coda tehát, ha akadnak „okos magya­rok", akik vállalkoznak arra, hogy a honfi­társak pénzén vagyont szerezzenek. Önzők és okosak az emberek, különösen Ameriká­ban. Talán segít majd ezen a mizérián a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak és a Hitel­banknak alakulóban levő fiókjai, bár nem bi­zonyos, mert ha nagyon bürokratikusán inté­zik az ügyeket és kezelik a magyar polgár­társakat, ugy a magyarok nem viszik oda a pénzüket. Mert a magyaroknak nem meg­bízható a Kereskedelmi Bank, hanem a Klein bankár ur, az eldiskurál, elpolitizál vele, — az személyes jó ismerőse, az megbízható em­ber. És ez a megbízhatóság csak kerek tíz­millió koronába került csak egy év alatt a becsületes, hiszékeny magyaroknak, mert ennyit tesz ki az az összeg, amennyit a ma­gyar bankárok az 1911. év folyamán elsik­kasztottak. Ez a rengeteg summa, de meg a szegény kivándorolt magyarság megérdemli, hogy a magvar kormány foglalkozzék az ügygyei, és megvédje a kivándorolt magvarság na­gyon nehéz munkával összekuporgatott mil­lióit az amerikai magyar bankároktól. Ligeti Béla. A román nemzetiségiek az obstrukció ellen. Mihályi Tivadar román nemzetiségi képviselő kijelentette, hogy a románság föl­ismerte az obstrukcióban rejlő hatalmi célza­tot és minden erejükkel oda törekszenek, hogy az obstrukciót lehetetlenné tegyék. A román népet pedig fölvilágositják az obstruk­ció nemzetellenes célzatáról. A jövő évi költségvetés szenzációja. Budapestről jelentik, hogy Lukács László pénzügyminiszter a jövő hónap elején beter­jeszti az 1912. évi költségvetés tervezetét, mely plusszal záródik és a maga nemében szenzációs nemzeti előhaladást jelent. A jövő évi költségvetésben gondoskodás van a tisztviselők fizetésemeléséről, uj iskolák, egyetem és kórházakról, valamint a gyer­mekvédelemről. Az uj ágyúgyár alapítása is föl van véve a jövő évi költségvetésben. DELMAGYARORSZAG A háború első halottai. .. :» -fr " st (í«4 -Jí.'.i . ~ .1 — Tripolisz bombazáporbap. — (Saját tudósítónktól.) Most már bizonyos, hogy a nagyhatalmak békeakciója nem indul meg igazán addig, amig Olaszország be nem fejezi Tripolisz okkupációját. A törökök iga­zán csak a félhold becsületeért állnak ellent, vagy inkább színlelik az ellentállást. Lara­velli altengernagy rövid idő múlva jelent­heti Rómában, hogy Tripoliszt megszállták az olasz csapatok és az uj gyarmaton a zöld­fehér-piros lobogó leng. Azután megkezdőd­hetnek a diplomáciai tárgyalások, persze csak ugy, ha valami nem jön közbe. Ezt pe­dig előre tudni ebben a feszült hangulatban sohase lehet. Ma azt jelenti egy római táv­irat, hogy a Vörös-tenger partján megtá­madtak a törökök egy olasz csomagszállító hajót. Vagyis a török komolyan veszi azt a megtorló kijelentést, hogy Erytreát, az ola­szok régebbi gyarmatát nyugtalanítani fogja és zavarokat csinál Abeszinia határán. A prevezei eset magyarázata foglalkoztatja egyébként a diplomatákat. A római konzu­látus határozottan titakozik az ellen, mintha az európai Törökország vagy a Balkán nyu­galmát háborgatni volna szándékában. Ezt teljes abszurdumnak mondja. A tripoliszi konfliktusból, ha igy van, nem csap ki a vé­szes láng és néhány nap múlva talán már unottan fogjuk olvasni a diplomáciai tárgya­lásról szóló jelentéseket. Dörögnek az ágyuk. Máltából jelentik : Tripolisz városában nem sok kárt tett a bombázás, csak épen a temető környékén csapott le néhány shrapnel egyes házakba. A tripoliszi kormányzó állítólag üze­netet küldött De Revei olasz ellentengernagy­nak, hogy siettesse a megszállást, ellenben hagyja abba az ágyúzást, mert a török hely­őrség legnagyobb része az ország belsejébe húzódott vissza, a városban alig maradt tö­rök katonaság s ő ágyúzás esetén nem felel érte, hogy az arabok és szerecsenek föl nem lázadnak az európaiak ellen. Az olasz hadi­hajók nem tiizték ki a fehér lobogót és hama­rosan el is hallgattak az ágyuk. Az erdőkből néhány rokkant mozsárágyú felelt a bombá­zásra. De Revei ellentengernagy azután csa­patokat szállított partra, amelyek a külső erő­döket elfoglalták. Ugyancsak tegnap olasz hadihajók Benghazit is bombázták. Chiassoból jelentik: Az olasz expediciós csapatok legnagyobb része a jövő hét végén már Tripoliszban lesz, a többi csapatot a jövő hét közepén fogja elbúcsúztatni Viktor Emá­nuel király a nápolyi kikötőben. Két erődöt bevettek az olaszok. Tripoliszból jelentik: Tegnap reggel foly­tatták a külső védőmüvek bombázását. A belső erődítéseket nem ágyúzták, nehogy a városban kár essék. A Sultanje és Hamidie ütegeket sikerült harcképtelenné tenni. Mi­után a Garibaldi hadihajó beért a külső ki­kötőbe, két tengerésztiszt megvizsgálta a Ha­midie üteget és üresnek találta. Az ágyuk závárzatait a tisztek elvitték. Három török katonát holtan találtak. A megadást a törö­kök még nem ajánlották fel. Olasz hajó a tengeralatti akna fölött. Máltából jelentik: A tripoliszi kikötő előtt egy olasz hadihajó egy török tengeralatti akna fölé került. Az akna felrobbant és a ha­jót Iégberöpitette. Berlinből jelentik: A konstatinápolyi né­met nagykövet azt a közvetitő javaslatot tet­te, hogy a porta fogadja el az olasz ultimá­tumot és érje be pénzbeli kárpótlással, de en­nek az ajánlatnak nem lehetett sikere, mert Olaszország ilyen alapon már tárgyalni sem hajlandó. Nem akarja tűrni továbbá a szultán fen­hatóságát Tripoliszban és a pénzbeli kárpót­lás mennyiségét olyan módon kívánja meg­állapítani, hogyha a hadiköitségek nagyob­bak, mint a meghatározandó összeg; akkor Olaszország természetesen nem tartozik fizetni kárpótlást. Mindent szabad a tengeren. Rómából jelentik: A hivatalos lap a tenge­részeti miniszter következő jelentését teszi közzé: Miután Törökország nem tett olyan nyilat­kozatot, mely azt bizonyítaná, hogy az olasz kereskedelmi hajókkal szemben az ellensé­geskedés ideje alatt tartózkodni fog a zsák­mányolási és elkobzási jog gyakorlásától és miután ellenkezőleg Törökország először gyakorolta a zsákmányolási és elkobzási jo­got, az olasz kereskedelmi tengerészet ellen, az olasz kormány élvén a tengerészeti ke­reskedelemről szóló törvénykönyv 211. cikké­ben foglalt joggal, fentartja magának, hogy a török kereskedelmi hajók ellen a zsákmá­nyolási és elkobzási jogot gyakorolja. Az olasz kormány ugyan törvénykönyv 216. cik­kének megfelelően közli, hogy hadi dugáruk­nak fognak minősíttetni ágyuk, puskák, kara­bélyok, revolverek, pisztolyok, kardok és más lő- és oldalfegyverek, hadi muníció, hadi anyag és általában minden, a mi feldolgozás nélkül közvetlen szárazföldi vagy tengeri haderő felszerelésére fordítható. Kinek lesz a háborúból haszna ? Bécsből jelentik: Az európai diplomácia legújabb eseménye az, hogy az olasz-török közvetitő tárgyalásokat Anglia fogja átvenni. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy a béke reménye közelebb volna. A török kor­mány, mely már minden kormánytól meg­kapta a választ intervenciót kérő jegyzékére, most azt hangoztatja, hogy addig nem köt békét, amig Tripoliszban el nem dől a harc a két fél között. Ennek az a magyarázata, hogy Tripoliszbn ellenállásra készülnek. Az olasz expediciós hadsereg tizedikén indul el Tripo­liszba és igy a tuiajdonképeni foglalás csak a hónap közepe táján kezdődhetik. De minden jel arra mutat, hogy a tripoliszi mohamedán lakosság kardcsapás nélkül nem adja meg magát. A tripoliszi kikötiinek elfoglalása még nem jelent sokat, mert a többi kikötőváros is, különösen Benghazi sok nehézséget fog okoz­ni az olasz csapatoknak. Ennek következté­ben most azt vélik, hogy az olasz-török há­ború a komplikáció minden veszedelmével együtt még hetekig is eltarthat, mielőtt a bé­keközvetités elkövetkeznék. Olaszország és a Balkán. Rómából jelentik: A Tribuna irja: Az olasz kormány egész politikáját mindenkor két fő­cél irányította; Tripolisz elkerülhetetlenné vált megszállása és Európában a teljes béke fenntartása. Miután e programm sze­rencsés keresztülvitele politikánk kettős si­kere volna, politikai és katonai tekintetekben egyaránt, azt a nézetet, mintha Olaszország Balkán nyugalmát valamiképen meg akarná zavarni, abszurdnak kell minősíteni. Bosznia az olaszok ellen. Szerajevóból jelentik, hogy a boszniai mo­hamedán képviselők távirati kérelmet intéz­tek Aehrenthal külügyminiszterhez, hogy hasson oda, miszerint az olaszok a törökök ellen indított hadjáratot beszüntessék. Nagyhatalmak s a török kormány. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török kormány a nagyhatalmak képviselőit kérte, hogy az ifjú törökök kiáltványában foglal­takat, mely szerint erélyesen követelik az olasz betörés megtorlását, ne tekintsék a. tö­rök kormány intencióival azonosnak. A nagyhatalmak képviselői megjelentek a por­tánál s figyelmeztették a kormányt, hogy az ifjú törökök harcias szellemű kiáltványa nem alkalmas a béke megkötésére.

Next

/
Thumbnails
Contents