Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-06 / 229. szám

4 DELMAOYARORSZAQ 1911 október 3 Fölmentő ítélet a csanádapácai bünpörben. (Saját tudósítónktól.) Amit a csanádapácai monstrebünpörnek minden fázisát figyelemel kísérők már előre sejtették, immár valósággá vált: a szegedi esküdtbíróság csütörtökön fölmentette Szabó Zalai Mihályt az apagyilkosság, Szabó Zalai Mihálynét az apagyilkosságra való fölbujtás és Harangozó Ferencet a zsarolás vádja alól. Kinos vajúdások, mélyreható viták előzték meg ezt a fölmentő Ítéletet. Nyolc napig visszhangzott a szegedi törvényszék tárgyalóterme a mentő és terhelő tanúvallomásoktól, nyolc napig nyaldosta körül a lelkiismeretünket a vádlottak jelszava: ,Ártatlanok vagyunk!" A tárgyalásra fölvonult egy egész község, hogy megesküdjenek az igazságra. Csanádapáca nyolc napig az országos érdeklődés középpontján állott. Az orvostól a béresig, a jegyzőtől a pandúrig bevonult a község népe a tárgyalóterembe, hogy a maga megdöbbentő valóságában elénk tárja a magyar falu erkölcsét. Mert ebben a nagyszabású bünpörben nemcsak Szabó Zalaiék életéről vagy haláláról volt szó. A kiszámíthatatlan végzet belesodorta őket abba a miliőbe, amelynek határán szuronyos börtönőr áll őrt. Ennek a bünpörnek Csanádapáca erkölcsi megvilágítása volt a szomorú érdekessége. Bosszúból, ellenszenvből vérpadra akartak hurcolni embereket. A pletyka szárnyán röpítették világgá, hogy Szabó Zalai Mihály meggyilkolta az atyját, amelyre a felesége bujtatta föl. Nem mérlegelték a körülményeket : vádoltak hallomás után. Föltűnt ez a tárgyaláson. Hebegtek, akadoztak és megesküdtek a vallomásukra. Pozitiv bizonyiték, amelynek alapján nyugodt lelkiismerettel elitélni, talán halálraitélni lehetett volna a vádlottakat, nem merült föl. Sejtelmek, gyanuokok nem elegendők az elitélésre. És a szeegdi esküdtbíróság bölcsessége is ugy itélt, hogy a vádlottak nem bűnösek. Zsúfolt padsorok előtt nyitotta meg a tárgyalást csütörtökön délelőtt kilenc órakor Hevessy Kálmán elnök. Csendre intette a hallgatóságot és fölszólította Zombory Jenő dr ügyészt a vádbeszéd megtartására. Harmadfél óráig beszélt az ügyész. Tartalmas előadásban vonultatta föl a bizonyítékait, a legnagyobb körültekintéssel terjeszkedett ki a vád minden pontjára. A védőbeszédekre csak tizenkét óra után került a sor. Ugy Huszár János dr, mint Szeless József dr védők nagy koncepciójú, gondos előadásban keltek védelmükre a vádlottaknak. Meggyőző erővel igyekeztek megcáfolni a vád állításait. Az esküdtekre, de különösen a hallgatóságra mély hatást gyakoroltak a beszédek. A védőbeszédeket replika követte, amely szenvedélyes hangú volt. Harangozó Ferenc, akinek nem volt védője, néhány szóval maga kelt a védelmére. Az ártatlanságát bizonyította. E beszéd után Hevessy Kálmán elnök tartalmas előadásban kioktatta az esküdteket. Este hét órakor vonultak vissza az esküdtek tanácskozásra. Az esküdtek egynegyed kilenc órakor tértek vissza a tárgyalóterembe. Halotti csendben állott föl Papp Róbert dr, az esküdtek főnöke, hogy fölolvassa az, esküdtek verdiktjét. Az izgalomtól kivörösödtek az arcok és egy hatalmas kérdőjel vibrált a szemekben: igennel vagy nemmel szavaztak-e az esküdtek a bűnösség kérdésére. Papp Róbert dr fölolvasta a három kérdést, amelyekre mindegyikére harsány hangon hirdette az esküdtek határozatát: nem! A vádlottakat tehát nem bűnösnek mondták ki. Hangos fölszisszenés követté az esküdtfőnök szavait. Ezt várták, ezt óhajtották. Mindenki a vádlottakat nézte, akik a tenyerükbe hajtották a fejüket és könyeztek. Olyan két szimpatikus megjelenésű vádlott, mint Szabó Zalai Mihály és felesége, ritkán ült még a vádlottak padján. A biróság alakilag kifogástalannak találta a verdiktet és tanácskozásra vonult vissza, hogy meghozza az Ítéletet, amely természetesen nem lehetett más, mint felmentés. Szabó Zalai Mhályt, aki eddig vizsgálati fogságban volt, azonnal szabadlábra is helyezték. A fölmentő Ítélet ellen az ügyész az előzetes semmiségi panaszok föntartásával semmiségi panaszt jelentett be. A védők megnyugodtak az Ítéletben és visszavonták a semmiségi panaszukat. Szabó Zalai Mihályné szintén vizsgálati fogságban volt, néhány hónappal ezelőtt helyezték szabadlábra 25.000 korona kaució ellenében. A kauciót mindaddig visszatartják, amig az ítélet jogerőssé nem válik. Részletes tudósításunk a következő: Hevessy Kálmán elnök kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást és fölkérte Zombory Jenő dr királyi ügyészt a vádbeszéde megtartására. Minden részletre kiterjedő, nagy gondossággal felépitett beszédet mondott az ügyész. Az ügyész vádbeszéde. Tekintetes királyi törvényszék mint esküdtbíróság! A biró matematikailag kifejezhetetlen dolgok fölött itél. A mult eseményeiből itél, amelyeket nem látott. Aki abból itél, hogy a vádlott vagy a tanu jól öltözött, szimpatikus megjelenésű, az a biró ingoványos talajon jár. Azt kell vizsgálni, hogy annak, amit a vádlott vagy a tanu mond, a valóságban gyökere. Tekintetes esküdtbíróság! Jelen esetben a vádnak könnyű dolga van. A tényállást önök ismerik. Szabó Zalai Antal elvált az első feleségétől, mert az volt a meggyőződése, hogy Mihály fia, aki most itt a vádlottak padján ül, nem az ő vére. Ki is akarta tagadni, csak kilenc éves korában vette a házához. Hogy aztán milyen viszonyban élt az atya és fiu? A fiu egy izben meglopta az atyját, aki azért csendőrkézre adta. Később is dorgálta. Amikor Szabó Zalai Mihály megnősült, házasságra lépett Baranyai Rozáliái, aki most szintén itt ül a vádlottak padján, még inkább elmérgesedett a helyzet. A fiatal aszszony ellenkezésbe került az öreg Szabó Zalaival. És ez az ellenkezés mérget adott Szabó Zalai Mihály kezébe, aki azt az atyja ételébe keverte. Ezt a vádlott maga is beismerte. A csendőrőrmester elébe tárta a bizonyítékokat, amelyek súlya alatt megtört. A tárgyaláson ezt tagadta a vádlott. Azonban a hatósági tanuk, akik jelen voltak a csendőrségi tényvázlat fölvételénél, bizonyítják a vádlott beismerését. Aa egyik tanu sirni látta Szabó Zalai Mihályt. Kérdésére azt mondta, hogy a mostohaanyja kergette a gyilkosságba, megelégedne már két évvel is. Mit jelent ez? A vádlottnak van néha olyan pillanata, amikor magába száll. Szabó Zalai Mihály is megtört. Bevallotta önmagának a bűnét. Aki ártatlan, az* kiabál, kapálódzik, hogy én ártatlan vagyok, nem pedig azt mondja, hogy megelégszik két évi fegyházzal. A tanuk vallomásából megállapítható, hogy Szabó Zalai Mibály előbb Kiss Istvánt, majd pedig Harangozó Ferencet akarta fölbujtani az apagyilkosságra. Az igyekezete azonban megtört azok ellentállásán. Akkor hajtotta aztán végre maga az apagyilkosságot. Tekintetes esküdtbíróság! A Szabó Zalai családban hiányzott az erkölcsi konfaktus. Nem volt meg az a kapocs, amely összefűzte volna a családtagokat. Gyűlölet harapódzott el, amelynek Szabó Zalai Mihályné volt a megindítója. A fiatal asszony alig volt tiz hónapig a házban, Szabó Zalai Antal már kiterítve volt. A fiatal asszony gazdag volt, urizálni akart. Az öreg Szabó pedig azt akarta, hogy dolgozzon ugy, mint a cseléd. A fiatal asszony azért panaszkodott a férjének, azt mondta, hogy vagy eltakarítod az apádat a házból, vagy itthagylak. Ez érlelte meg Szabó Zalai Mihályban, aki rajongásig szerette a feleségét, az apagyilkosság gondolatát. Részletesen foglalkozik a váddal, ismerteti Harangozó Ferenc zsarolását, ami a tanúvallomásokból kétségtelenül beigazolható. Kéri mind a három vádlottra vonatkozólag a. bűnösség kimondását. Huszár János védőbeszéde. Az ügyész vádbeszéde után Huszár János dr, Szabó Zalai Mihály védője tartotta meg védőbeszédét. Meggyőzően igyekezett bebizonyítani a védence ártatlanságát. Szabó Zalai Mihálynak — kezdte a védő — semmi oka sem volt arra, hogy az atyját elpusztítsa. Hiszen a kihallgatott tanuk, még a terhelők is, mindnyájan megegyeznek abban, hogy Szabó Zalai Antal a fiával és a menyével, a menye viszont az öreggel és az anyósával a legbékésebb egyetértésben élt. Soha a legkisebb családi perpatvar sem volt közöttük. A vád azt hozta fel a fiu tettének indokául, hogy Szabó Zalai Mihály az atyja vagyonára vágyott. Hát ez nem áll. Sőt tovább megyek. Szabó Zalai Mihálynak nemhogy haszna, sőt kára volt abból, hogy az atyja előbb elhunyt, mint a nagyanyja. Hiszen az öreg Szabó Zalai Pálné már régen megcsinálta a végrendeletet, amelyben százötven holdnyi földjét a fiára Szabó Zalai Antalra hagyja. Igy tehát abban az esetben, ha Szabó Zalai Antal túléli az anyját, akkor Mihályra jóval nagyobb vagyon maradt volna. Aztán áttért a védő a tanúvallomásokra. Legfontosabb tanúvallomás a vád szempontjából a Harangozó Ferencé. De hát lehet-e ennek hitelt adni? Hiszen Harangozóról mindenki tudta a községben, hogy veszedelmes izgága, részeges és amellett rovottmultu ember. A községi elöljáróság ki is állított róla a védő kérésére egy erkölcsi bizonyítványt, amely szórói-szóra ilyen szinben tünteti föl Harangozót. Hát nem kézenfekvőbb-e, hogy Harangozó pénzszerzés céljából találta ki a szörnyű vádat és igy akarta megzsarolni Szabó Zalai Mihályt. Azt mondja az ügyész ur, ha nem tartott volna védencem Harangozó följelentésétől, a fenyegetés után megszakított volna vele minden érintkezést. Azonban hatoljunk csak a mélyére ennek a kijelentésnek. Harangozót annyira veszedelmes embernek ismerte Szabó Zalai Mihály is, hogy méltán tarthatott attól, hogy ha pénzzel nem tömi be a száját, képes lesz a tanyáját is fölgyújtani. A pusztai embert nem védi a ház, a kapu az ablak, a pusztai ember ki van szolgáltatva a gonosztevők támadásának. Ez vezérelte Szabó Zalai Mihályt akkor, amikor a fenyegetés után továbbra is föntartotta az összeköttetést Harangozóval. A vád másik koronatanuja lenne ifjabb Kiss István. Állitólag őt is fölbérelte Szabó Zalai Mihály arra, hogy lője agyon az apját. Tudjuk, hogy az összes tanuk azt vallották, hogy Kiss István egy izben fölpofozta Szabó Zalai Mihályt. Képzelhető-e, hogy a legelső alkalommal Szabó Zalai Mihály épen ehez az emberhez megy és őt kéri föl, hogy gyilkolja meg az atyját. Nem, tisztelt esküdt urak. Ez az eset lélektanilag lehetetlen. De most nézzük a többi terhelő tanukat. Ezek kivétel nélkül mindnyájan Szabó Zalai Mihály elcsapott cselédei. Tudjuk, hogy még a saját fizetett cselédeink is ellenségeink, hát még azok, akiket valamolyes ok miatt elbocsátottunk. Hiszen ezek boszujukban képesek arra is, hogy volt gazdájukat az akasztófára juttassák. Mondhatom, sok szövetkezést láttam már, de olyan szövetkezést, mint ez, amely egy ártatlan ember életére tör, még nem láttam. Igy folytatta végesvégig a védő meggyőző erővel a beszédét, sorra igyekezett megcáfolni a vád minden egyes állítását. Végül figyelmeztette az esküdteket, hogy isteni ha-