Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-06 / 229. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1911 ékio&á'ó torzkép, amit róla ellenfeleinek tévesztő tükrei a közönség dé próbálnak vetni, akár hazai lapjaink íelü.ietése utján, akár ava­tatlan ellenzéki ko ifeusaink tekintélyének felhasználásával. A magyar közvélemény tisztában lehet vele. hogy a horvát politika nem alkalmas ak '.r a dilettantizmus kísér­letezéseire, akár arra, hogy a cinizmus be­lőle Lach-Í.abinetet csináljon. Kényes és fontos probléma dz. Szeren­cséje az országnak, hogy ép e komoly idő­szakban, mikor szerencsésért dűlőre lehet azt vinni, a kérdés legbehatóbb ismerőjét birjuk a magyar államügyek élén Khuen­Héderváry Károly grófban. Egyetemes hazafias feladat őt nehéz munkájában támogatnunk, a siker sánszait neki megkönnyitenüíik. Az ellenzék haza­fiúi tiszte ellen vét, midőn e kérdéshez meg­fontolatlanul és óvatosság nélkül nyul, mert könnyen eshet végzetes tévedésekbe. De az országot aligha téveszti meg többé, mert itt friss emiékezétben van meg, hova jutottunk a horvát problémával akkor, mikor az ellenzék többségben volt: a koa­lició kormányzata alatt s a horvát ob­strukció idején. Azok akkor objektiv tü­körből látva is szomorú képek voltak, — nem kellett hozzájuk tévesztő, torzító üveg. A hadügyminisztérium uj sajtó­főnöke. A hadügyminisztérium sajtóosz­tályában változás fog; beállani. Az eddigi saj­tófőnök, temesszlatinai Btinzey Artúr száza­dos csapatszolgálatra vöttul be és helyét Hoen Miksa lovag vezérkari ezredes foglalja el, aki a hadügyi levéltár vezetője. Hoen ezredes részt vett az idei hadgyakorlatokon és több esztendőt töitött Magyarországon, mint a 29. dandár segédtisztje és mint a katonaorvosi vizsgálóbizottság tagja. Brinzey Artúr szá­zados a szegedi 46. gyalogezrednél létszám fölött vezetett tiszt, aki'valószínűleg Szegedre vonul be csapatszolgálatra. Brinzey százados már szolgált Szegeden és itt nagy népszerű­ségnek örvendett. Szerencsésen megérkeztünk Irantouniba, egy kis királyságba, Bagamoyo és Mpoupoua között (a déli szélesség negyedik fokán). Jrontouni királya hosszabb ideig élt Párisbati. Tizenkét gázlámpagyujtogató lándzsát hozott magával innen, amellyel királyi testőrségét fölfegyverezte és hozott.tömérdek szürke táj­képet, amelyek a fényképésznél háttér gya­nánt tettek szolgálatot. Ezekkel díszítette a főutakat és nyilvános tereket. A párisi állatkert gazgatóságának bevett szokása volt, hogy a négerkirályokat minden pénteken elvezette a tözsdenegyedben lévő bordélyházba; Irantouni királya, aki ebben a dologban tájékozatlan volt, azt hitte, hogy valami európai udvart vagy díszes követsé­get látogat meg. Ebből az okból udvarának a hölgyei vilá­gos szinü szatin hálókaöátban jártak, amely elől nyitva volt. ' Irantouni lakói nem voltak emberevők. Hogy civilizácós müvünkhöz közelebb jus­sunk, kénytelenek voltunk a szárazföldön mélyebben behatolni. Junius első napjaiban érkeztünk Kakomába. De Kakotna benszü­lőtteit nemrégiben nyerték meg a'vegetariz­musnak. Amikor Kabonélét, .az ország királyát meg­kérdeztük, hogy nem vágyna-e emberhúsra, azt felelte: I Az amerikai magyar bankárok. - Kivándorolt magyarok guruló aranyai. — (Saját tudósítónktól.) A pittsburgi császári és királyi konzulátus most közzétett jelenté­séből tudtuk meg, hogy Amerikában az 1911. év folyamán hány magyar bankár szüntette be a fizetéseit, és hogy körülbelül mennyire rug az az összeg, amely a kivándorolt és kí­nos verítékkel dolgozó magyar munkások ke­servesen összekuporgatott, féltett dollárjai­ból iiymódon elsikkad. A pittsburgi konzulátusnak jelentése sze­rint az 1911. év folyamán a kivándorolt ma­gyar állampolgárok pénzeinek kezelésével foglalkozó következő bankárok szüntették be fizetéseiket: 1. P. V. Rovmanek és Társa bankháza, melynek Newyorkban, Pittsburg­ban és Uniontownban voltak üzletei, tarto­zásainak összege 800.000 dollárra tehető. II. A. Göczel Árpád és társa bankháza, mely­nek Pittsburgban volt üzlete, tartozásainak összege kb. 46.000 dollárra tehető. III. Har­bula M. bankháza, melynek Ambridgeban volt üzlete, tartozásainak Összege kb. 40.000 dollár. IV. Korláth M. bankháza, melynek Windber-ben és Scalp Develben volt üzlete, tartozásainak összege kb. 60.000 dollár. V. Zemany András bankháza, amelynek Wind­berben volt üzlete, tartozásainak összege kö­rülbelül 500.000 dollár. VI. Klein Jakab bankháza, melynek Pittsbnrgban, Duquesne­ben és Homestead-ban volt üzlete, tartozá­sainak összege kb. 250.000 dollár. VII. Klein Izidor bankháza, melynek Braddock-ban volt üzlete, tartozásainak összege kb. 85.000 dollár. VIII. Béda János bankháza, melynek Daquesné-ben volt üzlete, tartozásainak ösz­szege kb. 45.000 dollár. A pittsburgi konzulátus felhívja még az ér­dekelteket, helyesebben károsultakat, hogy amennyiben veszett fejszéjük nyelét — illet­ve pénzük valamelyes maradványát meg akarják menteni az Egyesült-Államok ma­gyarországi konzulátusán, vagy Amerikában valamelyik konzulátuson személyesen jelent­kezzenek, ott sajátkezüleg kiállított felhatal­mazást adjanak a konzulátusnak és aztán várjanak, talán majd megkerül valami. Azt is kiemeli a konzuli jelentés, hogy amerikai ügyvédek közvetítését ne vegyék igénybe. Hát ne is, mert az amerikai magyar ügy­védek — tisztelet a kivételnek — semmivel sem jobbak, mint az amerikai magyar ban­károk és ha ügyvéd veszi a kezébe az ilyen — Kérem önöket, ne beszéljenek velem ilyen hangon, mert szivgörcsöket okoz nekem. Végre elértük azt a nagy'területet, amely Tanganjika és Viktöra-Nyaza között terül el. A falvak és az emberektőllakott területek egyre ritkábbak lettek. ötven mérföldnyi utat tettünk meg anél­kül, hogy élő lénnyel találkoztunk volna. Kis csoportunk élelmiszerei fogyni kezdtek. Vizünk, az volt elég. De egyetlen ehető nö­vényt sem lehetett találni ezen a sivatagon. Vadakban is teljes volt a hiány. Julius 18-án este épen 36 órája nem ettünk. A doktor összehívta a fehéreket; a négerek nevei kis papirlapokra kerültek és bedobtuk egy kalapba. Az első név, amelyet kihuztunk, egy öreg vezetőé volt, aki nagyon jó és nélkülözhetet­len szolgálatokat teljesített az ekszpedició­nak. Magas korára és gyanitható rágóssá­gára való tekintettel, újra kezdődött a húzás. A választás most egy fiatal, Counou nevü négerre esett. Erőteljes és jól megtermett völt.. A doktor, kiváló szakács, magára vál­lalta, hogy eikészití őt. Amikor föltálalták, mindenki megkapta a maga részét,' valaméhnyién nié'g egyszer kér­tek. Háromszori evésre volt elég. Végre ismét találtunk elegendő vadat.- A vadászat azonban nagy nehézségekkel járt !és ügyeket; akkof nemcsak hogy népi kap a ma­gyar még akkor se semmit, ha tényleg tudna valamit á követelésből érvényesíteni, mert ázt az ügyvéd urak maguknak tartják. Tud­nivaló, hogy az amerikai ügyvédek előre megállapítják a nekik járó összeget és pedig rendszerint a követelt összeg felében. Ennyit pedig még a legjobb esetben sem lehet visz­szaszerezni az elsikkadt pénzekből. De nem az amerikai ügyvédekről van itt most szó, hanem az amerikai magyar ban­károkról. Nem érdektelen bevilágitani egy kissé ezeknek a bankár uraknak az üzelmei­be, hogy miben áll az ö bankárkodásuk, és hogyan szereznek vagyont, — s még inkább: hogyan veszítik el az üzletfeleik vagyonát? Evenkint körülbelül 50 millió koronát tesz az az összeg, amit az Amerikában élő ma­gyarok évente átlag „haza" küldenek. A fent kimutatott bankár szökési statisztika azt is mutatja, hogy ezek a bankárok mind Penn­sylvania állambeli kisebb városokban van­nak. Többnyire bányatelepeken, ahol a ma­gyarok nagy tömegekben laknak, mert a bá­nyákban, vagy vasgyárakban dolgoznak. A bányákban, vasgyárakban dolgozó magyarok talán a legjobb munkaerő. Erősen dolgozik, s úgyszólván panasz nélkül végzi a legfárasz­tóbb munkát, s igénye alig van. Angolul nem tanul meg, ha harminc érig lakik is Ameri­kában, nem tud és nem is akar asszimilálód­ni. Ugy éi ott Amerikában, mint aki csak ide­iglenesen, átmeneti helyzetnek tartják Ameri­kát. Ott lakik, hogy pénzt szerezzen, s dolgo­zik még egy évet, meg még egy évet, — sze­rez még egy pár száz, meg még egy pár száz dollárt, amig valamely kerek summát takarí­tott meg, s aztán hazajön urnák. Mert csak itt van ő otthon, itthon tudja csak urnák érezni magát. Amerikában, ha még addig él is — idegen. Keresetének a felét megtaka­rítja. Az asszonya őrzi a harisnyájában ad­dig, amig valamely kerek összeget tesz, — s aztán a Klein honfitárshoz, vagy a Göczel, vagy a Korláth bankár úrhoz, hogy küldje haza a kajászó szentpéteri népbankba, hadd őrizzék ott, hadd kamatozzék, — öt ötször annyi korona lesz belőle. Csak ritka esetben gyűjti ott össze a pén­zét a magyar, és ha igen, akkor sem viszi va­lamelyik jó és föltétlenül megbízható saoings­bankba a pénzét, hanem a magyar bankár­hoz. Az amerikai nagy bankokban nem tud be­szélni a hivatalnokokkal, azok különben sem óvakodni is kellett olyan állatoknak az el­fogyasztásától, amelyeket az ember nem is­mer. Julius 20-án este egy másik négert tálal­tunk föl. öreg vezetőnk kivételével összes kí­sérőinket elfogyasztottuk apródonként. Sze­rencsére emberlakta tájra érkeztünk, ahol más négerekre tehettünk szert. Ezzel a szokással megfélemlítettük a ben­szülött népeket. Kibangában egy öreg néger­főnök beszédet intézett hozzánk, amelyben megindító módon beszélt a lelkünkre és azt mondta, hogy szégyenletes, hogy a tizen­kilencedik században ilyen dolgokat mi­velünk Végre, több heti gyaloglás után Mossoumba érkeztünk, amely a független Kongó-állam­ban van. Ekszpedició kedvezőbb körülmé­nyek között még soha sem érte el a célját. Valamennyien jól tápláltak és egészségesek voltunk. Mi nyilván megtaláltuk a táplálko­zásnak azt a módját, mely Középafrika forró éghajlatának az elviseléséhez nélkülözhetet­len .. . Amikor visszaérkeztünk Európába, el­árasztottak bennünket kitüntetésekkel és doktor Pionnier az első nyilvános előadásá­ban alaposan megcáfolta azt a nevetséges megállapítást, hogy az afrikai szárazföldön nincsenek többé emberevők.

Next

/
Thumbnails
Contents