Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-06 / 229. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1911 ékio&á'ó torzkép, amit róla ellenfeleinek tévesztő tükrei a közönség dé próbálnak vetni, akár hazai lapjaink íelü.ietése utján, akár avatatlan ellenzéki ko ifeusaink tekintélyének felhasználásával. A magyar közvélemény tisztában lehet vele. hogy a horvát politika nem alkalmas ak '.r a dilettantizmus kísérletezéseire, akár arra, hogy a cinizmus belőle Lach-Í.abinetet csináljon. Kényes és fontos probléma dz. Szerencséje az országnak, hogy ép e komoly időszakban, mikor szerencsésért dűlőre lehet azt vinni, a kérdés legbehatóbb ismerőjét birjuk a magyar államügyek élén KhuenHéderváry Károly grófban. Egyetemes hazafias feladat őt nehéz munkájában támogatnunk, a siker sánszait neki megkönnyitenüíik. Az ellenzék hazafiúi tiszte ellen vét, midőn e kérdéshez megfontolatlanul és óvatosság nélkül nyul, mert könnyen eshet végzetes tévedésekbe. De az országot aligha téveszti meg többé, mert itt friss emiékezétben van meg, hova jutottunk a horvát problémával akkor, mikor az ellenzék többségben volt: a koalició kormányzata alatt s a horvát obstrukció idején. Azok akkor objektiv tükörből látva is szomorú képek voltak, — nem kellett hozzájuk tévesztő, torzító üveg. A hadügyminisztérium uj sajtófőnöke. A hadügyminisztérium sajtóosztályában változás fog; beállani. Az eddigi sajtófőnök, temesszlatinai Btinzey Artúr százados csapatszolgálatra vöttul be és helyét Hoen Miksa lovag vezérkari ezredes foglalja el, aki a hadügyi levéltár vezetője. Hoen ezredes részt vett az idei hadgyakorlatokon és több esztendőt töitött Magyarországon, mint a 29. dandár segédtisztje és mint a katonaorvosi vizsgálóbizottság tagja. Brinzey Artúr százados a szegedi 46. gyalogezrednél létszám fölött vezetett tiszt, aki'valószínűleg Szegedre vonul be csapatszolgálatra. Brinzey százados már szolgált Szegeden és itt nagy népszerűségnek örvendett. Szerencsésen megérkeztünk Irantouniba, egy kis királyságba, Bagamoyo és Mpoupoua között (a déli szélesség negyedik fokán). Jrontouni királya hosszabb ideig élt Párisbati. Tizenkét gázlámpagyujtogató lándzsát hozott magával innen, amellyel királyi testőrségét fölfegyverezte és hozott.tömérdek szürke tájképet, amelyek a fényképésznél háttér gyanánt tettek szolgálatot. Ezekkel díszítette a főutakat és nyilvános tereket. A párisi állatkert gazgatóságának bevett szokása volt, hogy a négerkirályokat minden pénteken elvezette a tözsdenegyedben lévő bordélyházba; Irantouni királya, aki ebben a dologban tájékozatlan volt, azt hitte, hogy valami európai udvart vagy díszes követséget látogat meg. Ebből az okból udvarának a hölgyei világos szinü szatin hálókaöátban jártak, amely elől nyitva volt. ' Irantouni lakói nem voltak emberevők. Hogy civilizácós müvünkhöz közelebb jussunk, kénytelenek voltunk a szárazföldön mélyebben behatolni. Junius első napjaiban érkeztünk Kakomába. De Kakotna benszülőtteit nemrégiben nyerték meg a'vegetarizmusnak. Amikor Kabonélét, .az ország királyát megkérdeztük, hogy nem vágyna-e emberhúsra, azt felelte: I Az amerikai magyar bankárok. - Kivándorolt magyarok guruló aranyai. — (Saját tudósítónktól.) A pittsburgi császári és királyi konzulátus most közzétett jelentéséből tudtuk meg, hogy Amerikában az 1911. év folyamán hány magyar bankár szüntette be a fizetéseit, és hogy körülbelül mennyire rug az az összeg, amely a kivándorolt és kínos verítékkel dolgozó magyar munkások keservesen összekuporgatott, féltett dollárjaiból iiymódon elsikkad. A pittsburgi konzulátusnak jelentése szerint az 1911. év folyamán a kivándorolt magyar állampolgárok pénzeinek kezelésével foglalkozó következő bankárok szüntették be fizetéseiket: 1. P. V. Rovmanek és Társa bankháza, melynek Newyorkban, Pittsburgban és Uniontownban voltak üzletei, tartozásainak összege 800.000 dollárra tehető. II. A. Göczel Árpád és társa bankháza, melynek Pittsburgban volt üzlete, tartozásainak összege kb. 46.000 dollárra tehető. III. Harbula M. bankháza, melynek Ambridgeban volt üzlete, tartozásainak Összege kb. 40.000 dollár. IV. Korláth M. bankháza, melynek Windber-ben és Scalp Develben volt üzlete, tartozásainak összege kb. 60.000 dollár. V. Zemany András bankháza, amelynek Windberben volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 500.000 dollár. VI. Klein Jakab bankháza, melynek Pittsbnrgban, Duquesneben és Homestead-ban volt üzlete, tartozásainak összege kb. 250.000 dollár. VII. Klein Izidor bankháza, melynek Braddock-ban volt üzlete, tartozásainak összege kb. 85.000 dollár. VIII. Béda János bankháza, melynek Daquesné-ben volt üzlete, tartozásainak öszszege kb. 45.000 dollár. A pittsburgi konzulátus felhívja még az érdekelteket, helyesebben károsultakat, hogy amennyiben veszett fejszéjük nyelét — illetve pénzük valamelyes maradványát meg akarják menteni az Egyesült-Államok magyarországi konzulátusán, vagy Amerikában valamelyik konzulátuson személyesen jelentkezzenek, ott sajátkezüleg kiállított felhatalmazást adjanak a konzulátusnak és aztán várjanak, talán majd megkerül valami. Azt is kiemeli a konzuli jelentés, hogy amerikai ügyvédek közvetítését ne vegyék igénybe. Hát ne is, mert az amerikai magyar ügyvédek — tisztelet a kivételnek — semmivel sem jobbak, mint az amerikai magyar bankárok és ha ügyvéd veszi a kezébe az ilyen — Kérem önöket, ne beszéljenek velem ilyen hangon, mert szivgörcsöket okoz nekem. Végre elértük azt a nagy'területet, amely Tanganjika és Viktöra-Nyaza között terül el. A falvak és az emberektőllakott területek egyre ritkábbak lettek. ötven mérföldnyi utat tettünk meg anélkül, hogy élő lénnyel találkoztunk volna. Kis csoportunk élelmiszerei fogyni kezdtek. Vizünk, az volt elég. De egyetlen ehető növényt sem lehetett találni ezen a sivatagon. Vadakban is teljes volt a hiány. Julius 18-án este épen 36 órája nem ettünk. A doktor összehívta a fehéreket; a négerek nevei kis papirlapokra kerültek és bedobtuk egy kalapba. Az első név, amelyet kihuztunk, egy öreg vezetőé volt, aki nagyon jó és nélkülözhetetlen szolgálatokat teljesített az ekszpediciónak. Magas korára és gyanitható rágósságára való tekintettel, újra kezdődött a húzás. A választás most egy fiatal, Counou nevü négerre esett. Erőteljes és jól megtermett völt.. A doktor, kiváló szakács, magára vállalta, hogy eikészití őt. Amikor föltálalták, mindenki megkapta a maga részét,' valaméhnyién nié'g egyszer kértek. Háromszori evésre volt elég. Végre ismét találtunk elegendő vadat.- A vadászat azonban nagy nehézségekkel járt !és ügyeket; akkof nemcsak hogy népi kap a magyar még akkor se semmit, ha tényleg tudna valamit á követelésből érvényesíteni, mert ázt az ügyvéd urak maguknak tartják. Tudnivaló, hogy az amerikai ügyvédek előre megállapítják a nekik járó összeget és pedig rendszerint a követelt összeg felében. Ennyit pedig még a legjobb esetben sem lehet viszszaszerezni az elsikkadt pénzekből. De nem az amerikai ügyvédekről van itt most szó, hanem az amerikai magyar bankárokról. Nem érdektelen bevilágitani egy kissé ezeknek a bankár uraknak az üzelmeibe, hogy miben áll az ö bankárkodásuk, és hogyan szereznek vagyont, — s még inkább: hogyan veszítik el az üzletfeleik vagyonát? Evenkint körülbelül 50 millió koronát tesz az az összeg, amit az Amerikában élő magyarok évente átlag „haza" küldenek. A fent kimutatott bankár szökési statisztika azt is mutatja, hogy ezek a bankárok mind Pennsylvania állambeli kisebb városokban vannak. Többnyire bányatelepeken, ahol a magyarok nagy tömegekben laknak, mert a bányákban, vagy vasgyárakban dolgoznak. A bányákban, vasgyárakban dolgozó magyarok talán a legjobb munkaerő. Erősen dolgozik, s úgyszólván panasz nélkül végzi a legfárasztóbb munkát, s igénye alig van. Angolul nem tanul meg, ha harminc érig lakik is Amerikában, nem tud és nem is akar asszimilálódni. Ugy éi ott Amerikában, mint aki csak ideiglenesen, átmeneti helyzetnek tartják Amerikát. Ott lakik, hogy pénzt szerezzen, s dolgozik még egy évet, meg még egy évet, — szerez még egy pár száz, meg még egy pár száz dollárt, amig valamely kerek summát takarított meg, s aztán hazajön urnák. Mert csak itt van ő otthon, itthon tudja csak urnák érezni magát. Amerikában, ha még addig él is — idegen. Keresetének a felét megtakarítja. Az asszonya őrzi a harisnyájában addig, amig valamely kerek összeget tesz, — s aztán a Klein honfitárshoz, vagy a Göczel, vagy a Korláth bankár úrhoz, hogy küldje haza a kajászó szentpéteri népbankba, hadd őrizzék ott, hadd kamatozzék, — öt ötször annyi korona lesz belőle. Csak ritka esetben gyűjti ott össze a pénzét a magyar, és ha igen, akkor sem viszi valamelyik jó és föltétlenül megbízható saoingsbankba a pénzét, hanem a magyar bankárhoz. Az amerikai nagy bankokban nem tud beszélni a hivatalnokokkal, azok különben sem óvakodni is kellett olyan állatoknak az elfogyasztásától, amelyeket az ember nem ismer. Julius 20-án este egy másik négert tálaltunk föl. öreg vezetőnk kivételével összes kísérőinket elfogyasztottuk apródonként. Szerencsére emberlakta tájra érkeztünk, ahol más négerekre tehettünk szert. Ezzel a szokással megfélemlítettük a benszülött népeket. Kibangában egy öreg négerfőnök beszédet intézett hozzánk, amelyben megindító módon beszélt a lelkünkre és azt mondta, hogy szégyenletes, hogy a tizenkilencedik században ilyen dolgokat mivelünk Végre, több heti gyaloglás után Mossoumba érkeztünk, amely a független Kongó-államban van. Ekszpedició kedvezőbb körülmények között még soha sem érte el a célját. Valamennyien jól tápláltak és egészségesek voltunk. Mi nyilván megtaláltuk a táplálkozásnak azt a módját, mely Középafrika forró éghajlatának az elviseléséhez nélkülözhetetlen .. . Amikor visszaérkeztünk Európába, elárasztottak bennünket kitüntetésekkel és doktor Pionnier az első nyilvános előadásában alaposan megcáfolta azt a nevetséges megállapítást, hogy az afrikai szárazföldön nincsenek többé emberevők.