Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-04 / 227. szám

1911 ok±ób«r 4 DÉLMAQ YARORSZAQ 5 Apagyilkossággal vádolt parasztnábob. — A csanádapácai monstre-pör hatodik napja. — (Saját tudósítónktól.) A csanádapácai monstre-bünpör tárgyalása váratlanul nagy lassúsággal halad. Hiába való Hevesy Kál­mán elnök minden igyekezete, mert a tanú­vallomások torlódása és ujabb adatok fölme­rülése megakasztják a tárgyalás rendes me­netét. Kedden volt a tárgyalás legszenzációsabb napja. Váratlanul néhány olyan terhelő val­lomás történt, ami komoly munkát ad a vé­delemnek. Különösen Szabó Zalai Mihályné­ra terhelő több tanu vallomása. E tanúvallomásokhoz azonban sok szó íér. Eltekintve attól, hogy a terhelő tanuk kivétel nélkül ellenséges viszonyban vannak a vád­lottakkal, a vallomásuk ellenkezik a battonyai járásbíróságon és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásukkal. Gál Lstván például azt állí­totta, hogy a fiatal asszony fölbujtotta a férjét az apagyilkosságra, holott erről sern a járásbíróságon, sem pedig a vizsgálóbíró előtt nem beszélt. Alig hihető, hogy erre vo­natkozólag nem terjedt volna ki a vizsgálat. Erre való tekintettel a védelem azt az ag­gályát fejezte ki, hogy a még ki nem hall­gatott tanuk érintkeznek, a ki nem hallgatóit tanukkal és összebeszélnek a vallomásaik­ra vonatkozólag. A tanuk érintkezése azonban nem akadá­lyozható meg, mert, amint az elnök is kije­lentette, ha máshol nem, az utcán érintkez­nek. Mindenesetre azonban jellemző, hogy ez az érintkezés föltűnő módon érezhető a tárgyaláson. Épen a perdöntő tényekre vo­natkozólag érezhető ez az aggasztó tünet. Még több.i mnt husz tanu vár kihallgatás­ra. Ami ilyen körülmények között nem is csodálható. Részletes tudósításunk a következő: A délelőtti tárgyalás. (Zavarban a koronatanú.) A keddi tárgyalás idősebb Kiss István folytatólagos kihallgatásával kezdődött. Hu­szár János dr védő kérdéseire zavarba jött és részben megcáfolta hétfői terhelő vallo­mását. A védő ellenzi a tanu meghiteltetését, mert épen a perdöntő körülményekre vo­natkozólag ingadozást mutatott a vallomásá­ban. Különben is ellenséges viszonyban van a vádlottal. Ügyész kéri a tanu megesketé­sét. A tanút megeskette a biróság. A védő semmiségi panaszt jelentett be. Kiss János kihallgatása következett. Bé­res volt Szabó Zalaiknál. Elnök kérdésére el­mondja, liogy István bátyját arra akarta föl­bujtatni Szabó Zalai Mihály, hogy pusztítsa el az atyját. Elismeri, hogy a bátyja ellen­séges viszonyban volt Szabó Zalai Mihálylyal. Elnök: Tud-e arról, liogy az öreg Szabó pörlekedett volna a menyével? Tanu: Többször láttam, hogy pörlekedtek. Aztán a fiatal asszony meg elment panasz­kodni a Mihály gazdának. — Honnan tudja, hogy panaszkodott? Látta, hallotta? — Nem hallottam, csak azt láttam, hogy a Mihály gazdához ment a felesége. — Hát akkor honnan tudja, hogy panasz­kodott! Elnök figyelmezteti a tanút hogy valótlan­sággal ne toldja meg a vallomását. A kérdé­sekre határozatlan feleleteket adott. Védő kéri a tanu meghiteltetésének mellőzését. A biróság megeskette a tanút. (Megint egy koronatanú.) Következett ifjú Kiss István béres, a vád egyik koronatanujának kihallgatása. Erre a tanura is azt mondták, hogy „hóbortos", be­számithatatlan. Elnök: Miért hagyta el maga a Szabó-há­zat? Tanu: Hát azért kérem, mert féltem a baj­tól. — Miféle bajtól? — A Mihály gazda azt mondta, hogy ha el­pusztítom az édesapjá.t boldog ember leszek. Harminc hold földet, jószágot is igért, de ne­kem nem kellett. Nem arra születtem. A tyúk is kikaparta volna a titkot. Nem is hajlot­tam a szavára. Attól kezdve pogány volt hoz­zám. Pörlekedtünk. — Maga elmondta aztán valakinek, hogy mire akarta rábírni Szabó Zalai Mihály? — A János öcsémnek elmondtam. — Szabó Zalai Antalnak nem mondott a dologról semmit? — De igen, figyelmeztettem is, hogy „job­ban vigyáznak magára, mint maga másra." — Ellenséges indulattal volt a fiu az atyja iránt? — Nem mondhatnám. Különösen legény­korában szerette az öreget? — Hát amikor megházasodott? — Akkor már másképen ment minden. — Az öreg nem pörlekedett a menyével? — Pörlekedett, mert akarta, hogy az is dolgozzon. — A fiatal asszony panaszkodott az urának? — Azt mondta egyszer, hogy „én vélem ne pörlekedjen az apád, vagy eltakarítod, vagy itt hagylak." — Mit mondott arra Szabó Zalai Mihály? — Azt mondta, hogy hagyd el mamuskám, majd lesz valahogy." Huszár János dr védő: Mások is voltak a közelben, amikor Szabó Zalai Mihály föl akarta magát bérelni? — Voltak mások is, de távolabb. Szeless József dr védő: Hogy értette maga azt, hogy „takarítsd el az apádat"? ölésre gondolt, vagy csak arra, hogy a házból távo­lítsa el? — Én nem gondoltam semmire, csak azt hallottam, hogy mondta. Hoffer Jenő esküdt: Ki mondott föl, maga vagy a Szabóék? — Nem tudom én már. Védő kéri a tanu meghiteltetésének mellő­zését, mert ellenséges viszonyban van a vád­lottal. Ügyész a tanu megesketését kéri. A tanút megesketése előtt szembesítették a vádlottakkal. Szabó Zalai Mihály tagadta, hogy az inkriminált kifejezést használta volna. Szabó Zalai Mihályné pedig megin­dult hangon azt mondta: — Szálljon a lelkére, amiért én eddig szen­vedtem ! A tanút megeskette a biróság. A védő az­tán előterjesztette, hogy Kiss István már kétszer volt büntetve, a kihallgatása alkal­mából pedig ezt letagadta. Elnök (Kiss Istvánhoz): Volt már maga büntetve? Tanu: Nem tudom én kérem. A tanu atyja elmondta, hogy a fia már két­szer volt büntetve. Huszár János dr védő kéri Sármezey An­tal és Kerekes Sándor biztosok megidézését arra vonatkozólag, hogy szolgálatukban is engedetlen rosszakaratú volt Kiss István. A biróság nem adott helyt a védő előterjeszté­sének, aki azért semmiségi panaszt jelentett be. (Szabóék cselédjeié) Mészáros György bérest hallgatta ki aztán a biróság. Gyermekkorától a Szabó Zalai ház­ban nevelkedett ez év tavaszán lépett ki a szolgálatból. A Szabó-családra nem tudott semmi rosszat mondani. Elnök: Tud maga arról hogy Kiss Istvánt föl akarta bérelni Szabó Zalai Mihály, hogy pusztítsa el az atyját? — Igen, maga Kiss István beszélte el. Huszár János dr védő: Látta maga azt, hogy Kiss István arcul ütötte Szabó Zalai Mihályt? — Igen, láttam. Előbb valamin összezör­dültek. A tanu megesketése után Mészáros György ­né kihallgatása következett. Az elnök kérdé­sére elmondja, hogy Szabó Zalai Antal több­ször megpirongatta a menyét, mert későn kelt föl. A tanút megeskették. A délutáni tárgyalás. (Lényegtelen vallomások.) A délutáni tárgyaláson első Kiss Sándor volt. Mint kocsis szolgálta a Szabó Zalai­házat. Elnök: Maga vitte kocsin a haldokló Szabó Zalai Antalt Orosházára? Tanu: Igen. — Mondta azt a kocsin Szabó Zalai Mihály anyósa, hogy okosan tették, hogy eltették láb alól az öreget? — Nem hallottam. A tanut megeskette a biróság. Kiss Istvánné volt a következő tanu. Nem igen volt bejáratos Szabó Zalaiéknál. Elnök: Amikor beteg volt Szabó Zalai An­tal meglátogatta? Tanu: Igen. Panaszkodott, is hogy erős fáj­dalmakat érzett. — Igaz az, hogy Szabó Zalai Antal halála után a fia abbanhagyatta a munkát? — Igen, meg sirt is. — Nem hallott arról, hogy az István fiát föl akarta bujtani Szabó Zalai Mihály, hogy pusztitsa el az atyját? — Mészáros Györgytől hallottam, aztán meg is kérdeztem a fiamtól. — Mit mondott a fia? — Azt mondta, hogy ugyan hagyjam már, minek ezt újból előhozni. A tanu megesketése: után Zsokány György kihallgatása következett. A fia béres volt Szabó Zalaiéknál azért járt o»!a. Elnök kér­désére elmondja, hogy a Szabó-család jó egyetértésben élt. Egyebet nem tud. A tanut megeskették. Következett Kiss András kihallgatása. Ker­tész volt Szabó Zalaiéknál. Lényegtelen val­lomást tett. (Terhelő tanu.) Gál István volt a következő tanu. A tanú­nak szintén elmondta Kiss István, hogy Szabó Zalai Mihály rá akarta bírni az atyja elpusz­títására. Elnök: Maga hallotta, hogy Szabó Zalai Mihály pörlekedett a feleségével? Tanu: Igen. Egyszer azt mondta az asszo­nya Mihály gazdának, hogy vagy eltakarítja az öreget, vagy otthagyja. — Mit mondott arra Szabó Zalai Mihály? — Nem hallottam. — Mikor mondta azt az asszony az urá­nak? — Két-három héttel az öreg halála előtt. — Miért nem mondta el ezt a vizsgálóbíró­nak? — Én ugy tudom, hogy ott is elmondtam. A tanut szembesítették a vádlottakkal. Szabó Zalai Mihály és a felesége azt mond­ják, hogy haragosuk és azért beszél rájuk mindent. A tanu erre azt felelte, hogy Szabóék hara­gudnak ő reá. Elnök: Miért? Tanu: Kilenc év előtt lopásért följelentette Mihályt az apja, amiről én is tudtam. Két évvel ezelőtt meg is vert. A tanut megeskette a biróság. (Összebeszélnek a tanuk!) Szeless József dr védő a tanu megesketése után fölszólalt és kérte a kihallgatott és a ki nem hallgatott tanukat különítsék el, mert összebeszélnek. Igy történhetett meg az, hogy Gál István lényegesen más vallott, mint a battonyai járásbíróságon és a vizsgálóbíró előtt. Zombory Jenő dr ügyész alaptalannak tartja a védelemnek ezt a kifogását, összebeszélés­ről, hamis tanuzásról szó sem lehet. Elnök: Ha a tanuk a törvényszék épületé­ben nem is érintkeznek, az utcán azt nem le­het megakadályozni. Huszár János dr védő kéri a tanúnak Kiss Istvánnal való szembesítését arra vonatkozó­lag, hogy az állítólagos fölbujtást elmondta-e Kiss Gálnak?

Next

/
Thumbnails
Contents