Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-04 / 227. szám

1911 október 4 rosához, mely szerint a bakteriológiai intézet ugy a törökbecsei, mint az orsovai esetekben megállapította az ázsiai kolerát. Törökbecsén minden óvintézkedést megtet­tek, hogy a kolerajárványt megszüntessék. jaiikó Ágoston, Torontál vármegye alispán­ja, a járványról és az óvintézkedésekről a következőket mondotta: — Törökbecsén kedden egy ujabb halálo­zás történt. Egy tizenöt éves fiu halt meg kolerában, ujabb megbetegedés azonban nem történt és ez örvendetes jelenség. Most már remélhető, hogy a járvány nem terjed tovább. Ki vannak ugyanis kutatva mindazon házak, ahol gyanús megbetegedés történt, mindenki, aki e házakban megfordult, fertőtlenitve és izolálva van. Eddig összesen nyolc megbete­geáés és négy halálozás történt Törökbecsén. Az óvintézkedéseket, a gyanús házak elzárá­sát, a fertőtlenítést, a betegek elkülönítését a legszigorúbban hajtják végre és alapos a remény, hogy most már a járvány nem fog tovább terjedni. A képviselőház ülése. — Khuen a horvát bánról. — (Saját tuáósitónktól.) Az utóbbi időben egyes lapokban s egyes elienzéki politikusok­tól annyi támadó cikk jelent meg Tomasics horvát bán ellen, hogy szükségessé vált Khuen Héáerváry miniszterelnök nyilatkoza­ta. Khuen miniszterelnök a Ház mai ülésén válaszolt. Megnyugtató, alapos és igen tár­gyilagos nyilatkozatát alább közöljük, meg­jegyezvén, hogy a Ház többsége viharos tet­szészaj kíséretében vette tudomásul a minisz­terelnök választ. Horvát lapok bebizonyítják különben, hogy személyes, családi jellegű okok miatt támadtak Tomasics bánra. A véderővita mai szónika Bakó József volt, aki a hadsereg szellemének ki rókájá­ban olyan szélsőségekbe kalandozott, hogy többszörös elnöki figyelmeztetésben volt része. Az ülésről ez a tudósítás szol Az első szónok: Bakó József a hadsereg nemzeti érzézésének hiányáról beszél. A mi hadseregünk birodalmi intézmény, amely a nemzettel nem forrt össze. A hadseregben is­merni kell a császárt, de nem szabad még csak tudni sem a királyról. (Tetszés balfelől. Zajos ellentmondások jobbról.) Az elnök ezért a kijelentésért a szónokot rendreutasítja. Bakó József: A birodalom fogalma kiöli a hadseregben a haza fogalmát. Ez az oka, hogy a magyarság hazafias része visszatartja magát a hadseregtől. (Ellenmondás jobbról.) A hadseregben tudnak ugyan Ausztriának egy Magyarország nevü tartományáról . . . (Heves ellenmondás jobbról. Tetszés a bal­oldalon.) Az elnök újra figyelmezteti a szónokot, hogy ha ebben a modorban folytatja fejtege­téseit, megvonja tőle a szót. (Zajos helyeslés jobbról.) Bakó József az ország magyarságára ve­szedelmesnek tartja a hadsereg mostani szer­vezetét, ennek a hadseregnek tehát a föl­emelt létszámot nem szavazza meg. Az elnök javaslatára elhatározza a Ház, hogy a legközelebbi ülést hétfőn október 9-én tartja. Héderváry Károly gróf miniszterelnök vá­laszol Mezőssy Béla nrnlt heti interpelláció­jára. Mezőssy állításával szemben hivatkozik arra, liogy nemcsak a mostani horvát bánt, hanem őt magát is sok személyes támadás érte bán korában. Annak, hogy To masics több horvát pénzintézet igazgatósági tagja, igen egyenes és becsületes előzményei vannak. A mikor a mostani kormány megalakult, a hor­vát országgyűlés többsége Toinasiesot kérte föl a magyar kormánynyal való tárgyalásra, a kormány pedig őt jelölte a báni állásra. To­masics akkor kijelentette, hogy husz éves munka után megszerzett közgazdasági pozí­cióját a báni álás kedvéért nem akarja ott­DELMAGYARORSZAO hagyni. A kormány azonban, felismervén azt, hogy itt inkompatibilitásról nem lehet szó, megmaradt Tomasics jelölése mellett s őt is neveztette ki bánná. A horvát kormány üzemeket nem tart fönn, vállalatokat nem szubvencionál, nem juthat tehát e réven bár­minő jogosulatlan anyagi előnyhöz. Toma­sics eljárása akkor lett volna kifogásolható, ha mostani méltóságából kifolyóan szerzi meg a banknál viselt állást, de a banknak már alapítása óta munkása. A kormánynak is érdeke, hogy a bán ellen emelt vádak tisz­táztassanak, de erre nem kell sajtóbiróság, mert ami vád mostani közjogi állásában éri, azt itt a Házban kell tisztázni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az egész alaptalan támadást különösen azért sajnálja, mert ez csupán a most alakuló horvát unionista párt ellen folytatott aknamunka egyik eszköze. Ha is­meri is a vádak forrását, azért mégis szük­ségesnek tartja az igazság kiderítését, de igazságtalanul meggyanúsítani nem enged senkit. Kéri válasza tudomásul vételét. (Za­jos tetszés a jobboldalon.) Mezőssy Béla a választ nem veszi tudo­másul. (Taps a baloldalon.) Héderváry gróf miniszterelnök és Mezőssy Béla rövid megjegyzései után a Ház több­sége a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi. Héderváry Károly gróf miniszterelnök vá­laszol Polónyi Dezső interpellációjára a hor­vát politika dolgában. Polónyi csupán uj ság­közlemények alapján vádolt. Ezekért azon­ban nem felelhet a bán, csak az illető lapok szerkesztősége. A horvát bán politikája arra irányul, hogy szerves unionista pártot alkos­son s ezért pártjából hiányoznak is mind­azok, akik nem teljesen őszinte hivei az unió­nak. A bán inkább védelmet, mint támadást érdemel politikájáért. (Zajos helyeslés a jobb­oldalon.) Az ülés félháromkor végződött. Háborús vajúdások. — Törökország fegyerszünetet akar. — (Saját tuáósitónktól.) Nagyon furcsa ez az olasz-török háború. Itália már hatodik napja hadiviszonyban áll Törökországgal és a pre­vezai eset óta, amelyet azonban az ellentétes jelentések a titokzatosság ködébe burkolnak, nem történt jelentősebb háborús mozzanat. Tripolisz bombázásával várnak még az ola­szok. A nagyahatalmak közbelépését, főkép a német akció kifejezését várják. Ma ugyan távirat jött Rómából, hogy megkezdik a tripoliszi erődök ágyúzását, de ezt már sok­szor jelentették és egyszer se kezdték meg. Még ma se. Lehet, hogy még az első ágyu se fog eldördülni, amikor Európa tálcán viszi á*békét Törökországnak, amely annyira vá­gyódik rá tehetetlen és védetlen helyzetében, — Olaszországnak pedig Tripoliszt. A monarchia az olasz hadihajók cirkálá­sának és fenyegető akciójának beszüntetését követeli és figyelmezteti Itáliát, hogy óva­kodjon minden lépéstől, amely a Balkánt lángba borithatná, különben a szövetséges Ausztria-Magyarország kénytelen volna ál­láspontját megváltoztatni., íme, az konfliktus magva. Az egymásra féltékeny és leszámo­lásra váró két hatalom könnyen hajbakaphat a Balkánon. És a felelősség ezért kizárólag a népjogokra törő, kalézkodó Itáliát terheli. Mi van a török fllottával? Rómából jelentik: A Tribuna a hivatalos török jelentésekkel szemben is azt állítja, hogy a török flotta, amely két nap előtt hagyta el Beiroutot, még nem lehet a Darda­nellákban. A törökök ugyanis azt jelentet­ték, ogy flottájuknak sikerült az olaszok elől 3 gyors menetben Beiroutból megmenekülni. A Tribuna eáfolátával szemben Londonból azt jelentik, hogy a Lloyd-társasághoz érkezett távirat szerint'ö török flotta a Dardanellák­ban, a Nagarai öbölben van. Kereskedelmi hajók a Dardanellákban naplemente után nem járhatnak. Lefoglalt gőzösök. Londonból jelentik: Southamptonban a Thopnyoroft hajógyár telepén az angol kor­mány lefoglalt négy kész gőzhajót, amelyeket a gyár a török kormány megrendelésére ké­szített. Sötétek a világítótornyok. Szalonikiből jelentik: Tegnap óta az albán partvidékeken sötétek a világítótornyok, mert a török kormány igy rendelte a katonai ké­szülődésekre való tekintettel. Innen tüzérség ment Karaburuba, Szalonikiba, Üszkiibben és Koranéban 30—30.000 főnyi katonaságot von­nak össze. Janina még most is el van vágva Resadietől a prevezai támadás óta és a la­kosság onnan messze földre menekült. Török és arab csapatok Tripolisz védelmére. Máltából vett híradás szerint jelentik Lon­donból, hogy a Tripoliszból kivonult török csapatokhoz mintegv 60.000 főnyi fölfegy­verzett arab csapatok csatlakoztak, hogy Tripoliszt az olasz katonák ostroma ellen megvédelmezzék. fiz ifjú : Tikok kiáltványa. Szalonikiből jelt .-tik, hogy az ifjú törökök bizottsága kiáitvi yt adott ki, melyben til­takozik Olaszoi^zierőszakos beavatkozása ellen, amelyíyel a nemzetközi béke egyezmé­nyeit lábbal taposta. Foglalkozik a kiáltvány az olaszok ultimátumával, amelyben foglalta­kat teljesithetétlennek mondja, mert az egy­értelmű lenne Törökország öngyilkosságával. A közvetítés. Rómából jeléntik: A Giornale d'ftalia több diplomatával folytatott beszélgetést közöl a közvetítés kérdésében. Ezek mind egyértel­müleg odanyilatkoztak, hogy ezidőszerint, ugy, ahogy a "dolgok ma állnak, Itália ma nem egyezhetik bele abba, hogy a szultán szuverénitása Tripoliszban tovább is fenntar­tassák. Berlinből jelentik, hogy a Vossische Zei­tung a közvetítésről irván, kifejti, hogy Né­metország még nem látja elérkezettnek az időt, hogy hivatalosan a közvetítést meg­kezdje. Nem hivatalosan azonban mindent el­követ, hogy a hadi állapot megszűnjék. A párisi Matin jelenti, hogy a konstantiná­polyi német nagykövet első békeközvetitési kísérlete nem volt szerencsés, noha Oloszor­szág őszntén kívánja a békét, mert a háború már eddig is rengeteg költségbe került és az olasz kereskedelem nagyon érzi a hábo­rús idők súlyát. Ha azonban békekötésre kerül a sor, Olaszország sokkal súlyosabb feltételeket fog szabni, mint tette volna a há­ború kitörése előtt. Tripolisz megszállása nélkül a római kormány nem akar békekö­tésről beszélni. Aehrenthal nyilatkozata. Bécsből, megbízható forrásból jelentik, hogy mikor Avarna herceg vasárnap meg­látogatta Ahrenthal grófot, a közös külügy­minisztert, nagyon fagyosan fogadta az olasz nagykövetet s igy szólt hozzá: — Ha Olaszország nem hagy fel tengeri akciójával az albán partvidékeken, akkor Ausztria-Magyarország kénytelen lesz flottát küldeni oda. Monarchiánk flottillája. Párisból jelentjk: Az osztrák és magyar haditengerészet hajórajához tartozó cirkáló flottila félgöz alatt készenlétben áll, várván

Next

/
Thumbnails
Contents