Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-04 / 227. szám

2 zott nyilatkozattal tette semmivé, hogy ez a mgállapodás conditio sine qua non-ja volt a kormány részéről a hadügyi kiadá­sok elfogadásának s ennek folytán semmi kétsége sincs, hogy a megállapodás az uj hadügyminiszter által is rspektáltatni fog. Mindazok a kombinációk, amelyeket az uj hadügyminiszter hivatalbalépéséhez ellenzéki oldalról fűztek, s amelyeket gon­dolkodó politikus soha komolyan nem ve­hetett, a pénzügyminiszter nyilatkozatá­val végleg halomra dőltek, amint hogy ha­tástalanná vált az a fogás is, amelylyel az ellenzék a jövő évi költségvetés kérdését fölvetette. Az ujszegedi strand-fürdő. — Javasolja a folyammérnökséy. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy Hol­lós József dr. nagyszabású, modern strand­fürdőt akar létesíteni Újszegeden. Kifejtet­tük, hogy erre a fürdőre nagy szükség van, mert ezidőszerint nincs Szegeden olyan sza­badfürdő, amely a nagyobb igényli közön­séget is kielégitené. Hollós dr*. kérelmét tár­gyalta a tanács is, amely mielőtt véglegesen döntene az ügyben, kikérte a folyammérnök­ség véleményét, amely most érkezett meg és a következő: Hivatkozással nagyságodnak szeptember 12-én kelt átiratára — Hollós József dr és társa kérelmére egy nyári strand-fürdőnek az njszegedi bullámtéren való létesítése tár­gyában — az átküldött folyamodvány vissza­csatolása mellett, észrevételeinket a követke­zőkben közöljük nagyságoddal: Folyamodók a hivatalunkhoz benyújtott beadványukban jelentik, liogy körülbelül 200 méter hosszú parti területen fekvő strand­fürdőt kívánnak létesíteni. Ebez maradandó épületet nem emelnek, kabinjaikat a bullám­téren pontokra építik, ugy bogy vizáradás idején azok onnan elszállíthatok. A hajóvon­— A maga felesége az én fiamat verte! — A maga fia meg az én fiamat verte! Barkó Péter komoran nézett körül, mint a medve. Érezte, hogy most sikra kell szállania az apai tekintélyért, ha ki akarja engesztelni a délelőtti sörözésért. — A te feleséged az én fiamat merte meg­ütni? Az én tulajdon fiamat? Ladányi harciasan válaszolt: —És a te bitang fiad az enyimet merte megütni? — Bi-i-tang? — Az hát! Mért nem neveled becsületre! Bitang! — Hah! Ezt ne merd még egyszer ismé­telni, mert... — Ugyan mi lesz? Az igazat akárhányszor merem mondani. Bitang! Ami ezután következett, az nagyon szo­morú dolog. Barkó Péter —..valószínű pilla­natnyi fölhevülés enyhitő körülményei között — pofonverte Ladány Ferencet, az ő testi­lelki jóbarátját és hivatalbeli társát. Viszont Ladányi Ferenc gyors egymásutánban két­szer mellbeütötte Barkó Pétert és azután igy szólt: — Ezért még számolunk! — Ezért még számolunk! — felelte Barkó Péter sötéten. Ladányi megfogta a felesége kezét. — Menjünk és vigyük be a Ferkót is. Ezen­túl ne lássam az udvaron azt a gyereket. Hol van Ferkó? Ladányiné szétnézett az udvaron és Bar­kóék is a maguk Petijét keresték. Végre rá­juk találtak. A kapualjban együtt gurigáztak egy réz­pitykével, amilyent a hajdúk szoktak viselni az ünnepi mundérjukon. DELMAQYARORSZAG tatást nem fogják akadályozni, minthogy a berendezés és a vizszéle között a vontatáshoz szükséges partot szabadon hagyják. A strand-fürdőnek a most körülirt módon való engedélyezése ellen észrevételeink nin­csenek. Az engedély kiadásához azonban egy oly helyszíni rajzok bemutatása kívánatos, a melyen az engedély tárgyát képező strand­fürdő helye határozottan megjelölendő volna és ennek alapján .'az összes érdekelt felek megliivása mellett megtartandó helyszini tár­gyalás alapján lenne a fürdőhöz állandó he­lye hatóságilag kijelölendő. Az eképen megjelölt helyről a fürdőtelep más helyre csakis a helyi hatóság által ujab­ban megtartandó helyszíni szemle alapján le­gyen elhelyezhető. Az engedély mindenkor csak egy évi időtartamra legyen érvényes, oly megszorítással, ha a fürdőtelepnek eltá­volítása akár hajózási folyamrendőri, a helyi hatóság ez irányú rendelkezésének a fürdő­telep tulajdonosai minden kártérítési igény támasztása nélkül záros batáridő belül meg­felelni kötelesek. A fürdőtelep tulajdonosai kötelezendők to­vábbá az ideiglenes folyó csatorna és tólia­józási rendszabályok betartása és mindannak gondos elkerülésére és elhárítására, ami a hajózást és tutajozást akadályozhatná, vagy arra nézve káros lehetne, valamint mindan­nak elkerülésére, ami a hullámtér fölszapo­dását előidézné és az árvizek szabad lefo­lyását akadályozná. Végül kiterjesztendő lenne az engedély a fürdőző közönség átszállítása tekintetében a vámszedési jog kérdésére is, maga a személye szállitás engedélyezése pedig a kereskedelem­ügyi minisztérium hatáskörébe tartozik Szeged, 1911. októebr 2. Jezerniczky Ákos s. k. királyi műszaki tanácsos. Nem szabad fölemelni a szinházi heíyárakat! (Saját tudósitóntól.) Nemrégen több alá­írással ellátott levelet kaptunk, melyben arra kérnek bennünket, hogy újra foglaljunk ál­lást a szinházi helyárak fölemelése ellen. Ez a kérdés most annyira aktuális, annyira idő­szerű, hogy eleget teszünk a levélírók kér­désének és jogos kívánságukat a nyilvános­ság elé hozzuk. A szinházi helyárak önkényes fölemelése nem jogos, mert Szeged városa, mint erköl­csi testület, évenkint nyolvanezer koronával járul a szinigazgat. költségeihz. Ez a nyolc­vanezer korona pedig, ha jól tudjuk, a sze­gedi adófizető polgárok pénzéből kerül ki. Már pedig az az ur, aki fizet, mi pedig kötve hisszük, hogy a közönség kívánná a szin­házi helyárak fölemelését. Szeged város nyolcvanezer koronás hoz­zájárulása már magában véve is olyan tény, mely lehetetlenné teszi a helyárak fölemelé­sét. Az igaz, hogy a szinházbajáró közönség igényei időről-időre nőnek, de ezzel szemben áll az az elvitázhatatlanul nagy nyereség, melyet az igazgató a szezon két hónappal való meghosszabbítása által ér el. A szegedi színtársulat eddig a nyári sze­zonban csak Békéscsabán játszott, most Makó is az igazgatóé lesz. Megszűnnek a nyári nagy vakációzások. A színtársulat nem megy egyszerre szabadságra, hanem csak felváltva. Ez olyan anyagi nyereséget jelent, mely bőven kárpótolja a színházlátogatók igényei által okozott többléte.z Az nem ok a szinházi helyárak felemelé­sére, hogy más vidéki színházban magasab­bak a heíyárak. Aki összeadni tud, az előtt ezt a kérdést magyarázni sem kell. A vidéki színházak közül Szegedé a legnagyobb. A nagyváradi színház például kupolástól együtt beleférne a szegedi színházba. Az aradi szín­ház is sokkal kisebb. Hol van itt akkor az arány? Ezek az érvek is már megdöntik a szin­házi helyárak felemelésének létjogosultságát. 1911 október 4 A legfontosabb .dolog azonban az, hogy a szítiíiázi heíyárak fölemelése akkor volna jogos, ha megengednék a szabadversenyt. A szinház akkor nem egyeszer privilégium lenne, hanem akinek kedve és pénze van, szinházat építhetne és igy a direktor tényleg jogot förmáíhatna a heíyárak önkényes meg­szabására. Ebben az esetben azt hisszük senkinek sem volna ellenvetése a „művészet" ázsiójának felemelése ellen. De igy? Az érvek beszélnek. Lehetetlen, hogy az érveinket, a jogainkat, az elveinket adjuk föl egy ember, minden esetre ügyes üzleti spekulácója miatt. Pusztít a kolera a Délvidéken. — Megfertőzött községek. ­(Saját tudósítónktól.) Az a szomorú jós­lás, amit a kolerajárvány kezdetén kockáz­tatott meg néhány orvos, már be is teljese­dett. A kolerabacilus tényleg átplántálódott a Dunából a Tiszába. És ez nem is olyan ért­hetetlen valami, mert a Dunának a Tiszával Titelnél természetes kapcsolata van és a Ferenc József-csatorna is közvetítheti a fer­tőzést. A Tiszát, dacára annak, hogy egész bizo-. nyosan meg van állapitva a megfertőzés, mégse ellenőrzik eléggé. Orsován, Törökbe­csén, és Dubován több halálos koleraeset for­dult elő, és ha elmulasztják a legerélyesebb védekezést, ugy misem vaiószinübb, hogy Szegedet sem kíméli meg a kolera. A kolerafertőzött vidékeken a hatóságok szinte emberfeletti erőlködéssel dolgoznak azon, hogy a kolera terjedését meggátolják. Meg is van a remény arra, hogy ez sikerül. Egyelőre azonban ujabb megbetegedésekről és halálozásokról kell beszámolnunk. A szé­leskörű óvóintézkedések révén azonban hi­hető, hogy a járvány most már lokalizálva lesz. Orsován a helyzet még mindig igen ko­moly. Ugyanis hétfőn és kedden összesen két ujabb megbetegedés történt. Az egyik beteg Linczen József, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat negyvenöt éves hi­vatalszolgája, aki tegnap reggel és Dittricli Anna hatvanöt éves asszony, aki kedden dél­előtt betegedett meg. Eddig Orsován össze­sen hat megbetegedés és három halálozás történt. A községet csendőrség és katonaság kordonja fogja körül, a Dunát végig katona­ság őrzi. Tormay Dezső orsovai főszolgabíró kedden reggel megindult a Duna mellett a kordon ellenőrzésére és csak estefelé tér visz­sza Orsovára. Legsúlyosabban támadta meg a kolera a dunamenti községek közül Dubovát. A jár­ványos betegség hirtelen jött és hamarosan négy embert vert le a lábáról. Mind a négyet oly vehemenciával támadta meg a veszedel­mes betegség, hogy mind a négy meghalt. A dubovai halottak ezek: Dobromireszku Milia, Stereszku Antalné, Dobromireszku Pro­kopie és Gogán Makrina. Kedden már nem volt kolerás beteg Dubován, mert mind a négy beteg meghalt. Eszerint Dubova kolera­mentesnek volna tekinthető, ha ugyan hol­napra nem üt ki újra járvány. Az most mái­egész bizonyos, hogy a nép, minden figyel­meztetés dacára, a Duna vizével mosott, sőt abból ivott is. A hatóságok minden rendel­kezésére ez volt a felelet: Lasz ke binye . . . és mentek szinte truccból, ostobaságból a Dunára. Az eredmény: a négy halott. Kedden este telefonon jelentették, hogy Dubova községben a községi biró kolerában megbetegedett. Az alispán szigorú óvintéz­kedéseket rendelt el a járvány terjedésének megakadályozására. Temesvárott, Törökbecsén, Orsován és Dubován minden kétséget kizárólag a kolera pusztít. Ez a rettenetes szörny suhogtatja halált hozó kaszáját az emberek feje fölött. Kedden délben, tizenkét órakor érkezett meg a belügyminisztérium távirata Temesvár vá-

Next

/
Thumbnails
Contents