Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

4 DELMAQYAPORSZAQ 1011 október 25 Cicatricis Lajos főispán a hallgatóság feszült figyelme között nagyhatású beszédet mondott. — Van-e — ugymcnd — a pártok fölfogásában olyan ellentét, amely indokolná a parlamentben folyó késhegyig menő harcot, a melyet egy jelszó leple alatt az ellenzék folytat? öt év előtt, mikor a koalició kormányra jutott, Tisza István gróf vezetése alatt 180 szabadelvű képviselő volt, Tisza azonban államférfiúi bölcs mérséklettel félreállt: legyen szabad a tér, dolgozzanak azok, akik a függetlenséget, a boldogulást hangoztatták, legyünk egyek, dolgozzunk vállvetve. Mi lett a vége? A koalíciónak be kellett látnia, hogy a nemzet erősítésén csak lassan, bölcs politikai mérséklettel lehet munkálkodni. Erőpróbájuk kudarcot vallott. Ha azonban akkor semmit sem tudtak elérni, milyen joggal állanak útjába az üdvöset, hasznosat cselekvő iránynak. A gyűlés lelkes táviratban üdvözölte Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, kifejezvén államférfiúi bölcs mérséklete iránt való teljes bizalmát. Bajok a szegedi paprika körül. — A termelés válsága. — {Saját tudósítónktól.) Szeged egyik gazdasági ereje és jellege a paprikatermelés, hova tovább kiveszőben van. Mert a kultúránkról nem igen ismernek bennünket és nem a társadalmi intézményeink azok amelyek Szegednek hírnevet szerzett. A rózsapaprika az, amelyet soha sehol nem emlegetett senki, anélklii, hogy önkéntelenül hozzá ne tegye jelzőül a városunk nevét. A szegedi rózsapaprika volt a mi hírességünk ós egyedüli terményünk, amelyet a szélrózsa minden irányában exportált a közvetítő kereskedelem. Hamisították a paprikát mindig. Ha nem mással, hát silányabb minőségű spanyol paprikával, s ha a kereskedő, a kofa biztosan elakarta adni a paprikáját, annak egy módja volt. kinevezni: valódi szegedi rózsapaprikának. Mert a valódi szegedi rózsapaprika az olyan, mintha teljesen ki lenne zárva a hamisítás lehetősége is és lelkiismeretlen hazug kereskedők megtehetik azt, hogy silány portékájukra ráfogják, hogy valódi ós szegedi, de hogy szegediek, valódi itt termett paprikát meghamisítsanak, az teljes lehetetlenségnek látszott és nem is tudtuk azt elképzelni. Pedig az igazság az, hogy a valódi szege'di rózsapaprikát már Szegeden a malmokban is meghamisíthatják, újfajta piros festékkel szép rózsapaprika szinre pirosítják. A hamisításra Szabadkán jöttek rá, ahol a városi rendőrség szegény paraszti embereket büntetett meg festékkel hamisított paprika forgalomba hozataláért. A vádlottak nagyon elcsodálkoztak a büntetésen, mert fogalmuk sem volt arról, hogv a Szegedről hozatott paprika hamis. A megbüntetett emberek egyhangúlag azt vallották, hogy a paprikát Szegedről hozatták és a rendőrség végre is mintákat vett az aznap Szabadkára érkezett szegedi fölbontatlan csomagból és átadta őket megvizsgálás végett a városi vegyésznek. A vegyvizsgálat szenzációs eredmenynyel végződött. Kitűnt, hogy a szegedi paprikagvárakból érkező paprika — müpaprika, a mely egy egészen uj festőanyaggal van hamisítva. A városi vegyész, hogv egészen biztos legyen, zöld paprikát hozatott Szegedről, megszárította, összetörte és összehasonlította a szegedi paprikából vett mintával. Ekkor minden kétségen kivül beigazolódott az, hogy a szegedi paprika — hamisított. A vizsgálat eredményéről a rendőrség jelentést terjesztett fel a belügyminiszterhez, mely a jelentés felülvizsgálása után nyomban zár alá helyezi a paprika-hamisitó gyáxakat. A szegedi paprika hamisításoknak ezzel alighanem befellegzett és a magyar paprika válságát festékkel és spanyol paprikával többé alig lehet elodázni. Most tehát, amikor a már hires és nevezetes — külföldön is általánosan használt — magyar paprika, csőd előtt áll, idején való lenne, ha Szeged város tanácsa komolyan fontolóra venné azt a már megpendített eszmét, hogy a város a földjeit bérlőktől megkövetelje, miszerint bizonyos meghatározandó időközökben paprikát termeljenek a bérelt földön. Ez ugyan csak kényszertermelés, de elvégre is inkább legyen kényszertermelés, mintsem a már szép fejlődésben volt paprika termelésünk és exportunk csődbe kerüljön. Mert ez a szegedi paprikahamisitás szomorú gazdasági viszonyainknak volt a következménye. Néhány év előtt ugyanis paprika termelésünk olv szépen haladt és export képességünk annyira emelkedett, hogy mindig nagyobb piacot hódítottunk a magyar paprikának, olyannyira, hogy Németországban, ahol teljesen idegenkedtek a paprikától, kezdtek megbarátkozni vele s nagy mennyiségben vásárolták. Mikor aztán a külföldön szépen bevezettük, s nagy mennyiséget exportáltunk, a termelésünk megcsökkent s nem tudtuk a keresletet kielégíteni. Legalább is becsületes módon nem, s a magyar paprika exportőrök ugy segítettek magukon, hogy a legjobb esetben spanyol paprikát importáltak és azt, mint valódi szegedi rózsapaprikát árusították, — a rosszabb esetben pedig, mint az emiitett szabadkai eset igazolja, festékkel csinálják a valódi szegedi rózsapaprikát. A magyar paprika termelés csökkenését minden kétséget kizáróan igazolják a következő statisztikai adatok. Mig a mult évben januártól augusztusig 3510 métermázsa paprikát importáltunk csupán, addig az idei import ugyanezen idő alatt 4007 métermázsára rug, tehát ötszázkilencvenhét métermázsa többletet mutat fel. A mult év augusztusi 710 métermázsa behozatallal szemben pedig az idei egyszázhetvennyolc métermázsával nagyobb, tehát 888 métermázsa paorika importról számol be a statisztikai hivatal. Magyarország kivitele 1909-ben csak 5929 métermázsára rúgott, a mult évben azonban már felszökött 7900 métermázsára és ez az erős emelkedés amellett szól, hogy a szegedi paprika nemcsak a monarchia piacain, hanem a külföldön is győzelmet aratott a spanyol áruk felett. Ezt bizonyítja a budapesti Iparkamara is, amikor megjegyzi, hogy kivitelünk felerésze, — tehát az 1971 métermázsára rugó kiviteli többleté is, — a vámkülföldre (kivált a német piacokra) volt irányítva. Az 1911 -ik esztendő sztatisztikája azonban óriási meglepetéssel fog szolgálni, paprika kivitelünk jelentőségteljes csökkenésével, a mely mögött a magyar paprika vezedelmes válsága lappang. A statisztikai hivatal eddigi kimutatásai szerint ugyanis a folyó évben januáártólaugusztusig a száraz paprika kivitele 3725 métermázsát ért el, a mult évi. ugyanezen idő alatt kimutatott 4715 métermázsával szemben, — a csökkenés tehát máris kilencszázkilencven métermázsára rug. A baj tehát az volt, hogy terv és cél nélkül, ötletszerűen kezdték a paprika nagybani kivitelét. Mikor aztán sikerült piacot hódítani, akkor nem tudtuk a keresletet a magunkéból fedezni, amivel azt érjük el, hogy lerontjuk a magyar paprika jó hírnevét s aztán igazán nem leszünk képesek a piacot az Ismert rossz kvalitás miatt sem fentartani. A legfontosabb tennivaló az lenne, hogy miután a piac ma már biztosítva van, a termelést kellene minden uton módon fokozni. Ennek a feladatnak a megoldása pedig Szegedre vár és Szeged város tanácsának a legkomolyabban és előre látással kell, hogy foglalkozzék paprika termelésünk biztosításának a kérdésével. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZÉT Színházi műsor. Október 25, szerda Ezred apja páros bérlet »/,. „ 2b, csutort. Az ártatlan Zsuzsi páratlan bérlet a/3. 27, péntek Eszemadta (bemutató) páros bérlet »/,. 28, szombat Eszemadta páratlan bérlet '/,. „ 29, vasarnap d. u.: Nebántsvirág 29, vasárnap este: Eszemadta bérletszünet. Breitli-ország. (Fővárosi munkatársunktól,) A legtöbb embernek élénk hajlandósága van arra, hogy a dolgokat romantika-szentimentális hangulatban nézze s igy alig van ember, aki a brettli, az éjjeli világ, a brettli-müvésznők alakjai köré ne szőtt volna egy szomorkás fátyolt a maga romantikumokat kereső hangulataiból. Igen, a kenyér, a „patikára kellett az anyámnak" és a hasonló sok, sok az unalomig hajtogatott frázis vonni föl minden spieszbürger lelkében, amikor a tudatos vétkezésnek csipős, a részegséghez hasonlatos hangulatban belül az orfeumba, a kabaréba vagy általában olyan helyre, ahol a nyárspolgári erkölcs és a józanság hatalma legalább a színpadon véget ér. A „most már mindegy", „most már mulatunk" elvénél fogva a zsiros nyárspolgári agyakat ilyenkor furcsa bizonytalanság lepi el, mintha valami nagyon nagyot tennének s csodálkoznának a saját merészségükön. De, amikor az obligát két üveg pezsgőtől le merik tegezni a bohém-pincért, elérzékenyedő agyukban fölelevenednek azok' a képek, amelyek állandóan meg vannak bennük s ez ellágyultságban — legalább addig, mig nők nincsenek jelen — szomorúnak és tragédiák-teltnek látják a brettli vidám nőinek életét. •> Holott... holott minden szomorúság csődöt mond Bohémia birodalmában. Brettli-ország lakosai a világ legokosabb emberei talán, mert hiszen ők, egyedül ők azok, akik az életet — bár öntudatlanul — ugy veszik, mint egy vidám éjszakát. Ö azok, akiknek boldogsága csak muló felhő s akik tökéletesen emancipálták magukat az anyagiaktól s akiknek' boldog életében nincsen rendszer, nincs szabály, akik nincsenek, mint a többi ember, láthatatlan köldökzsinórral helyekhez és helyzetekhez kötve. Ök azok, akik nem emelkednek ugyan föl a világ dolgai fölé és mégis felülről nézik a sürgés-forgást, mint a bölcsek, akiknek tudatosan sikerül — ha sikerül valami. Nevessenek ki kérem: de előttem a világ minden okos emberei között a brettli léha bohémjai a legokosabbak. Mert ők ott vannak, ama magaslaton, ahol a bölcsek. De az ő bölcsességük nem ingadozó. A párisi Chais Noir és a Montmartre révén a brettlinek komoly jussa van ahoz, hogy a komolyak is foglalkozzanak vele. A Chas Noir és a Montmartre, de meg minden más ország éjjeli élete és brettlijének művészi volta messze állanak ez Írástól. Csak azt a tényt akarjuk itt leszögezni, hogy a magyar brettli-müvészet, amely ezideig csak egynéhány nagyhangú hirdetés jelszava volt, tényleg van már, vagy legalább is igen-igen rövid az idő, amely elválaszt attól, hogy legyen. Budapest, ez a csodamód fogékony város volt az első egész Európában, mely Páris után átvette és fejlesztette a kabarékat és az orfeumokat. Meg is látszik: ma Pestnek van Páris után legfejlettebb éjszakai élete az egész világon. (Nem szabad ezen megütközni, hisz azon rég tul vagyunk, hogy a város züllöttségének nem fokmérője ez.) Egy darabig — valljuk meg, nagyon hosszú ideig — nélkülözött a város éjjele minden artisztikumot. Az orfeumok és a kabarék silányak" voltak: ripacsszinészek játszották bennük a németből lefordított otrombaságokat. Ma azonban már — csak tessék végignézni egyegy mulatóhely színészeinek névsorát — szinte egy csapásra meghódította a magyar